Kisalföld, 1994. március (49. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-01 / 50. szám
1994. március 1., kedd Az információ aranyat ér Tegnap a külsőségek mellőzésével megállapodást kötött a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár Részvénytársaság privatizációs igazgatósága és a Győr-Moson- Sopron Megyei Önkormányzat a szűkebb haza vállalkozásainak élénkítésére. A három pontból álló megállapodás Botos Gábor, a megyei önkormányzat elnöke, a Rába részéről Szabó József privatizációs igazgató látta el kézjegyével. A felek a megállapodás megkötése után egyetértettek abban, hogy a megyei önkormányzathoz számos olyan információ fut be, amely a nagy gazdasági szervezetek számára is fontos lehet. Fordítva is igaz, a Rábát sok olyan ajánlattal keresik meg, amely nem tartozik profiljába, mások viszont kitűnően tudnák használni. Mint megtudtuk, a megyei önkormányzat 12 beruházási, fejlesztési versenyajánlatot hirdetett eddig. Majdnem minden település rendelkezik olyan egykori üzemmel, melyben lehetne valamit kezdeni. A falvak polgárainak jövőjét három dologra lehet alapozni, a földre, a helyi kisvállalkozásokra és az idegenforgalomra. Ahogy Botos Gábor hangsúlyozta, az információ századában az információ tizedét éljük, ma az információ aranyat ér, ha tudjuk, hogy mit lehet kezdeni vele. A Rába és a megyei önkormányzat ennek szellemében kívánja egymást segíteni, mindenekelőtt a régió javára. A Rába tud munkát közvetíteni sokak számára, sőt ezekhez feltételeket is tud juttatni, akár még működő gépeket is kölcsönözhet. A megállapodó felek mondták tegnap: minden szerződés annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ez a tegnapi megállapodásra is érvényes. F. J. AKTUÁLIS Hogyan értékeli a miniszterelnök látogatását? Szoboszlai István, taxis: - Az, hogy a miniszterelnök úr ellátogatott a Győrt elkerülő autópálya épülő szakaszára, talán kicsit felgyorsítja az építkezést. Jónak találom, hogy foglalkoznak az országnak ezzel a részével, és azt, hogy előtérbe kerültek-legalább két napra - megyénk problémái. A legnagyobb előrelépést a Szigetköz ügyében várom, bár tudom, hogy hosszadalmas lesz a megoldás megtalálása, de remélem, a tárgyalások mielőbb eredménnyel járnak. Kadocsa István, újságárus: - Aminek igazán örülök, hogy végre legfelsőbb szinten hallgatták meg a szigetközi polgármesterek gondjait. Amiről viszont kevés szó esett és hiányoltam, az az életszínvonal emelkedésének várható időpontja. Pozitívumként értékelem, hogy ellátogatott megyénkbe a miniszterelnök úr, de kérdés, hogy lesz-e eredménye. Bízom, hogy nem csak választási fogás volt a kormányzat részéről. Szabóné Virág Ilona, fodrász: - Örülök, ha ilyen magas rangú vezetők látogatnak el megyénkbe, mint a miniszterelnök úr. Kónyban élek, így nem tudtam eljönni meghallgatni, pedig kíváncsi lettem volna rá. Szerintem, ha valaki ilyen fontos pozíciót elvállal önként, bízni kell benne, hogy jó út felé viszi az országot. Király Szabolcs, harmadik osztályos gimnazista: -Arra figyeltem fel, hogy szinte egyik pillanatról a másikra az egész város tele lett rendőrökkel, a Klastrom Szálloda előtt lefoglalták a parkolót. Otthon a szüleimtől tudtam meg, hogy Boross Péter látogatott a megyénkbe. Igaz, hogy még az idén nem választhatok, de figyelemmel kísérem a politikai élet történéseit. Az, hogy érdeklődnek megyénk iránt, szerintem csak jó nekünk. Zalka Ernő, közgazdász: - Az egész utazás lényegét abban látom, amit a miniszterelnök úr a tanítóképzőn tett előadásában hangsúlyozott: Magyarország azért tudott ezer éven át fennmaradni, mert keresztény szellemiségben működött. Személyesen is elmentem a miniszterelnök úr előadására, ami számomra azért volt különösen érdekes, mert utoljára 1938-ban találkoztam az akkori miniszterelnökkel, Darányi Kálmánnal. Boross úr látogatása a Szigetközben meggyőzte a kormányt, hogy valamit tenni kell. A gyors kormányintézkedés március-április végére megépülhet a fenékküszöb -, talán ennek a látogatásnak is köszönhető. Sajnos alulinformálták a kormányt és későn került az ő szintjükre az ügy, nem hitték el, hogy a szlovák „papírtigris” valaha is felépülhet. WERNER KRISZTINA Fotó: HANTS VIKTÓRIA Felvételi után a színvonalról (Folytatás az 1. oldalról.) Tamás Engre, a Révai Miklós Gimnázium igazgatója: - Öt elsős gimnáziumi osztályt indítunk az 1994-95-ös tanévben. Egy nyelvi speciális osztályt (angol, német nyelv a kiemelt tantárgy itt), kettő humán osztályt (német nyelv, magyar és történelem, angol nyelv, magyar és történelem) valamint két reál osztályt, ahol a matematika, kémia, fizika, biológia mellett a számítástechnika is megtalálható. Az osztálylétszámokban a harmincöt fölé nem megyünk. Eddig sajnos az elutasítottak száma meghaladta a két osztálynyit... - Milyen volt a színvonal, hány ponttal tudtak bejutni a gyerekek? - Elégedettek lehetünk a gyermekek felkészültségével. A felvételizők bizonyítványai a 4,5 és az 5 egész között voltak. Csak ez alapján igazságosan dönteni nem lehetett volna. Azt is tudom, hogy a felvételiző diákok számára ez egy szükséges rossz, de jelenleg nincs jobb módszer a kiválasztásra. A nyelvi tagozaton a maximális 100 pontból 86-ot kellett elérni a bejutáshoz, a humán osztályoknál 80-81-gyel lehetett bejutni. Itt a felvételi magyarból és történelemből volt. A reál osztályok esetében 75 pont felett lehetett bekerülni a Révaiba. Egyébként figyelembe vettük a bejutásoknál - felvételizniük nem is kellett - a megyei szaktárgyi versenyek első öt helyezettjének, a Győr városi első három helyezettjének eredményes tanulóit, valamint azokat is, akik a hatosztályos gimnáziumba felvételiztek korábban és eljutottak a szóbeliig, s bizonyítványukat nem rontották le. Hérics Lajosné, a győri Kazinczy Ferenc Gimnázium igazgatója: - Mindenféle statisztikákkal ellentétben nagy az érdeklődés a gimnáziumok, így a Kazinczy iránt is. Ezt a véleményemet megerősítik az elmúlt napok felvételi tapasztalatai. Az általános iskolából hozzánk érkezők bizonyítványai jobbak voltak, mint korábban. -Milyen osztályokat indítanak majd? - Négy gimnáziumi osztályt. Ebből három csoport német, három angol nyelvű speciális tantervű lesz. Egy félosztálynyi tanuló még franciát tanul, egy félosztálynyi pedig általános gimnáziumi oktatásban vesz részt. Nálunk tehát a nyelvi képzésre fektettük a hangsúlyt, ennek a társadalmi igénynek próbálunk megfelelni. Mindegyik osztályt az oktatási törvényben meghatározott maximális létszámmal indítjuk. A gyerekek felkészültségét mutatja, az elérhető 100 pontból több mint húsz tanuló a 90 pont fölé került. Az alsó ponthatár a különféle típusú tanulócsoportok esetében a 75-80 pontig terjedt. A felvételiken a meghatározó két középiskolai tantárgyból, anyanyelvből és matematikából mértük a gyerekek tudását. Eddig mintegy harminc tanuló felvételijét utasítottuk el. Nagy félreértésnek és gondnak érzem azt, hogy több gyermek továbbtanulási nyilatkozatán a szülő, az iskola mindhárom helyen ugyanazt az iskolát jelölte meg. Ez nem helyes szemlélet, mert csökkenti a tanuló esélyeit - sikertelen felvételi esetén - más intézménybe való bejutását. PASS ANDRÁS Fotó: BERTLEFF A Gimnáziumba igyekeznek a diákok A Kazinczy szép könyvtára az érdeklődő diákokkal. KISALFÖLD 3 ÁLLÁSPONTUNK Az előítéletről Megírtuk: két magyar nő rendszeresen lopni járt a nagy bécsi bevásárlóközpontba, s lebuktak, amikor feltűnt, hogy kijövetelkor jóval kövérebbek voltak, mint amikor bementek - a szoknyájuk alatt vitték a lopott holmit. Erre jött a telefonhívás. T. J. (egyébként tisztességes hangnemben, de ellentmondást nem tűrően) az információ címét - Magyar tolvajok Bécsben kifogásolta. „Ezek nem magyarok, hanem cigányok!” Első meghökkenésünkben csak annyit tudtunk mondani neki, hogy fogalmunk sincs, kik-mik voltak az ille- tők, hiszen monogrammal jelölte őket az MTI, ahonnan a hír származott. Meg különben is, miért mondja, hogy s nem magyarok, ha egyszer magyar útlevelük volt (az egyiküké hamis). „Ilyet magyar nem csinál, a bő szoknya pedig mindent elárul” - hajtogatta hívónk a magáét. Próbáltunk szót érteni vele a hazai nemzetiségekről, az etnikumról, a halmozottan hátrányos helyzetről („Az az ő bajuk" - kontrázott), az együttélés toleranciájáról, közös sorsunkról itt, a Kárpát-medencében. Mindhiába. Olvasónkat nem lehetett eltántorítani a meggyőződésétől. Rá pár napra televíziós fórumon szerepelt az országos rendőrfőkapitány, aki „természetesen" nem úszta meg a kérdést: Mi a véleménye a cigánybűnözésről? Az altábor-nagy egyértelműen fogalmazott, amikor azt mondta, hogy számára ilyen meghatározás nem létezik, bűnözés van, ami ellen minden erővel küzd a rendőrség. Ezzel a sommás megállapítással a legteljesebb mértékben egyet kell érteni, mégha - tudjuk - mögöttesen számos rendőrszakmai specialitás is rejtőzik. Nos, visszatérve telefonáló olvasónkhoz: nem kell a magyarnak azért szégyenkeznie, mert egy honfitársa bűns tényt követ el. Mert szégyenkezzenek például az ameri ,kaiak Jack Ruby miatt, az angolok a „nagy vonatrablók” miatt, az olaszok a maffiájuk miatt? A cigányság se szégyenkezzék - és főleg ne ítéltessék el - bűnözői miatt. Ez ugyanis az egyén „kategóriája”, nem pedig egy nemzeté vagy etnikumé. MEGKÉRDEZTÜK Mi lesz a sorsa a mihályi édesüzemnek? Mintegy másfél évtizede már, hogy Mihályiban a répcelaki szénsavgyár egykori telepén cukorkát gyártanak. Az üzem fénykorában kétszáznál több embert foglalkoztatott, működése azonban az elmúlt időszakban kérdésessé vált. A számára munkát biztosító Győri Keksz Kft. ugyanis korszerűsítette cukorkagyártását, amivel Mihályiban aligha tudtak volna gazdaságilag versenyezni. A bérmunka ily módon már nem volt kifizetődő. Az angol érdekeltségű győri társaság tavaly bejelentette, október végével leállítja rendeléseit. A helyi téesz tulajdonában lévő cukorkaüzem azonban azt kérte, hadd dolgozhasson még február végéig, elkerülendő az üzemfenntartás drága téli költségeit. Tegnap annak tudatában érdeklődtünk a cukorkaüzemben, hogy utolsó munkanapjukat töltik ott az emberek. Meglepetésünkre Mészáros Gábor másfajta hírrel fogadott bennünket. - Egy hónappal kitolódott a leállás ideje. Mint kiderült, a győri cég talált lehetőséget a március végéig tartó munkára. Négyen ugyan közben elmentek, ők megkapták a végkielégítésüket, mi, többiek azonban dolgozunk. Az az egy hónap is jól jön, s ki tudja, március végéig még annyi minden történhet. Esetleg valamelyik cég felfedezi üzemünket, és hoz ide munkát. A hírrel kapcsolatban megkerestük Halbritter Mátyást, a Győri Keksz Kft. igazgatóját is, aki elmondta: elviekben még az sincs kizárva, hogy március vége után is adnak rendelést Mihályinak. Társasága hárommillió forintot juttatott az édesüzemnek, amiből kifizethetik a végkielégítéseket. A NAP MONDÁSA Két ember között a legrövidebb út egy mosoly. (Ősi keleti mondás) . Kicsi volt a nagyterem Kapuvári egészségmegőrzők sikere Még a szervezőket is meglepte az az élénk érdekődés, amellyel az országosan egyedülálló rendezvény az egyhetes egészségmegelőzési előadás-sorozat tegnapi nyitányán szembesülhettek. Százötvenen, pótszékeken és állva a díszteremben, 30-40-en monitoron a városháza aulájában hallgatták a nyitónap előadásait. Dr. Ballagi Farkas orvosigazgató mint a rendezvény védnöke és Varga Gyula polgármester, a fővédnök köszöntötték néhány kedves szóval a megjelenteket, majd dr. Bajtay András, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat vezetője elemezte értékes adatokkal alátámasztott előadásában az Európában az utolsók között számon tartott egészségügyi állapotunkat és a jobbítás lehetőségeit. Elmondta, hogy 1931 óta például a halált okozó infarktusok száma 70-szeresére nőtt, míg a fertőző betegségekben harmincadannyian hunytak el tavaly, mint 1931- ben. „Egynek mindent nehéz, de soknak semmi sem lehetetlen" - zárta Széchenyi szavaival előadását. Boross János, az eseménysorozat szervezője az egészségmegőrzés magyarországi nemes hagyományaira tekintett vissza előadásában, majd ismertette a városi egészségmegőrző munkacsoportnak az eltelt öt évben végzett munkáját. Dr. Korzenszky Richárd miniszteri biztos, bencés tanár a lelki egészség meglétének fontosságára hívta fel hallgatóságának figyelmét. NÉMETH O. LÁSZLÓ