Kisalföld, 1994. április (49. évfolyam, 76-100. szám)

1994-04-20 / 91. szám

1994. április 20., szerda Dr. Keve Mária elment Szívével is látott Hogyan is mondja a Kis­­hercegben a Róka? Igazán jól csak a szívével lát az ember, ami fontos, az a szemnek láthatatlan... Keve Mária a szívével lá­tott és ez nagy dolog, ha valaki orvos és ezen belül szemek gyógyítója. Három évvel ezelőtt, 84 évesen még reggel 7 órától déli egyig rendelt a győri Textiles ren­delőben. Azok a szemésze­ti műszerek segítették a munkáját, amelyeket ő adományozott az intézet­nek. A munka éltette, mondta gyakran. Addig akart dolgozni, míg képes­nek tartotta magát rá, s míg igényelték szolgálatát. Ifjú orvosként szülészke­­dett, volt belgyógyász, az Alföldön ezrével kezelte és gyógyította az akkori ve­szedelmes népbetegségben szenvedő trachomásokat. Kerékpárral, később kis­motorral járt. Autója so­sem volt és magánrende­lője sem. Idősebb korára csak egy vágya maradt, utazni szeretett volna, pó­tolni, amire korábban nem volt módja. Már jóval túl volt a hetvenen, s nyaran­ta még mindig elindult va­lamerre a világba. Mindig oda, ahol szemészek ta­nácskoztak. Még tanulni szeretett volna. Keve Máriának tavaly nyáron még gyémántdip­lomát adományozott a sze­gedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem. Az az intézmény, amely­ben 1933-ban orvossá avatták. A kitüntetést azonban személyesen már nem tudta átvenni. Janu­árban még megoperáltat­ta a szemét, olvasni akart ugyanis - beszéli Csaba fia. Az utóbbi két évben Keve Mária négyszer tusa­­kodott a halállal. Három­szor ő győzött, most, a ne­gyedik alkalommal aztán végleg elment. Egy időtlen nagy utazásra - mondaná talán. Volt betegei ezrével és ezrével őrzik majd em­lékezetükben az orvost, a szemészt, a szeretetre mél­tó, jóságos embert, aki azt a kivételes képességet is kifejlesztette magában, hogy a szívével is lássa, meglássa a bajt. F. J. T­úl a lélektani határon Diadal: mi jöhet még? (Folytatás az 1. oldalról.) - A mentősök azt mondják, célozva a meglehetősen nagy személyi mozgásra, hogy ná­luk csak az igazgató öregszik. Ezek szerint a Diadalnál sincs ez másként - mondom Szabó Lászlónak a két év fél évtize­des ismeretség jogán. - De már csak azért is, mert a hölgyek nem öregszenek és a miénk női üzem - veszi a fő­nök a lapot. - Nézze, három éve értem el a nyugdíjkorha­tárt. Akkor beadtam a felmon­dásom, de visszatartottak. Mit tagadtam, nem is bántam. Jól­esett, maradtam. Ez év végé­ig szól a mandátumom, aztán tényleg nincs tovább. A vál­tozás, de helyesebb úgy fogal­mazni, a fejlődés a cégnek nem ezen a részén következett be. De, hogy volt fejlődés, azt nem lehet kétségbe vonni. Valami­kor az avatáskor azt a célt tűz­tük magunk elé, hogy egyszer érjük el a háromszázas lét­számot. Akkor ahhoz négy év­re volt szükség. Most hatszáz­negyvenen keresik a Diadal­nál a kenyerüket és most is szinte mindennap van még új felvétel is. A Triumph-kapcso­­latban elértünk a csúcsra. Egykor azt gondoltuk, hogy ötszázas a lélektani határ, egy akkora üzemet még jól át le­het tekinteni. A Triumphnak ekkora üzeme, mint a miénk, otthon nincs is. - Még mindig kizárólag a Tri­umphnak dolgoznak... - Amire ugye azt mondják, hogy egy lábon állás. Még ha olyan szilárd is az a láb... nem veszély nélküli. Ha valami ka­tasztrófa következne be, és az­zal mindenhol lehet számol­ni... Szóval mi azért bizako­dunk. Magyarországon nincs még egy ruhásüzem, amelyik egyetlen céget szolgálna ki. -Azt lehet feltételezni, hogy mindkét partner elégedett. - Valóban az. Annak elle­nére, hogy ma is nagyítóval nézik, milliméterre egyezik e a méret, teljes a németek elé­gedettsége. Tavaly 8 millió né­met márka értékű árunk hagy­ta el az országot és idehaza is maradt bő egymilliót érő. És ez a munkánk értéke, amiben nem volt anyagérték. - A Triumph 1984-ben lett önálló, majd nemrég részvény­­társasággá alakult. Miért ma­radt a nevében a szövetkeze­ti megjelölés? - így szerettük volna az utó­dokat emlékeztetni arra, hogy honnan jöttünk. - És hová tartanak? - A hatszáznegyven dolgo­zónkból 530 részvényes, ér­dekelt abban, ahogyan dolgo­zik, ahogy a dolgok alakul­nak. Ma akkor juthat egy új belépő részvényhez, ha a há­rom hónapos próbaidőn túl is itt marad, ami azt jelenti, hogy az illető megfelelt. Na és ak­kor, ha valaki eladja a rész­vényét. Az itteni kereseteket az osztalék nagyon szépen ki­­egészíti. Elnézést, ha erről nem beszélek. Kinek, kinek a ma­gánügye. Ma a Diadal részvé­nyesének lenni igazán kedve­ző. Szeretném hinni, hogy húsz év múlva is az lesz. - Szabó úr, meddig lehet dia­dal a Diadal? - Amikor azt mondtam, hogy elértünk a csúcsra, ezt a lét­számra értettem. De valójá­ban még lehet fokozni, min­dent lehet jobban végezni. Hu­szonhárom éves működésünk alatt egyetlen év sem akadt, amikor ne lettünk volna nye­reségesek. De olyan év volt, amikor lehetett volna jobb is az eredményünk... Az indu­lás utáni két év úgy telt el, hogy felvettünk tíz embert és abból elment nyolc, kilenc. Ma már nekünk is vannak nyug­díjasaink. Esztendő múlva ma­gam is közéjük fogok tartoz­ni. FERENCZI JÓZSEF Fotó: SZŰK ÖDÖN A Mediawave támogatta sikerek Filmes „rendszerváltás” A kaposvári 41. Nemzeti Független Film- és Videofesz­­tiválon 83 film és video versenyzett egymással a külön­böző kategóriákban. A vetítések alatt mindvégig tapasz­talhattuk, hogy bekövetkezett, amiről már elég régen be­szélnek a függetlenek körében, előretört az új nemze­dék. A „rendszerváltásnak” köszönhetően tényleg nehéz helyzetben voltak a döntnökök, amikor ki kellett válasz­taniuk azokat az alkotókat, akiket jutalomra méltattak. De minden fesztivál véget ér egyszer. És az ünnepélyes díjkiosztón - megyénk filmbarátainak nem kis örömére -jó pár díjat a Győr-Moson-Sopronból érkező munkák alkotói kaptak. A legjobb dokumentumfilmért Hartyándi Jenőt jutal­mazták. Ugyancsak a győri fiatalember vehette át a leg­jobb operatőrnek (video kategória) járó elismerést. Mind­két esetben a Mediawave támogatásával készítette el munkáit a győri filmes. Akárcsak Szolnoki József, aki­nek Találkozás az élettel című munkáját beválogatta az előzsűri a Glasgowban megrendezésre kerülő 1994-es film- és videofesztivál anyagai közé. F. GY. AKTUÁLIS R­endszeres nevelési segély Megszűnik, de mégsem (Folytatás az 1. oldalról.) - Mi ez a segélyforma, fák kaphatják? - Az önkormányzat részé­ről nyújtott rendszeres anya­gi támogatás a kiskorú gyer­meket nevelő családoknak. A helyi rendelet szerint e segély annak állapítható meg, áld saját háztartásban élő kisko­rú gyermek nevelésére alkal­mas. (Szülő, nevelőszülő, egyéb tartásra kötelezett hoz­zátartozó.) A segély folyósítá­sának másik feltétele, hogy a saját és együtt élő hozzátar­tozók egy főre jutó havi nettó jövedelme nem haladja meg a mindenkori nyugdíjminimu­mot, amely jelenleg 7480 fo­rint. - Mekkora összeg adható gyermekenként RNS címén? - Három gyermekig 2000 forint havonta személyenként, a negyedik és a további gyer­mekek esetén 1500 forint, ami például azt jelenti, hogy öt gyermeket nevelő család RNS címén 9000 forint összegű se­gélyt kap. - Mindenkire egyformán vo­natkoznak e segélyforma sza­bályai avagy esetleg méltá­nyosságból el lehet tőlük tér­ni? - Két esetben eltérhetünk. Ha a szülő egyedül neveli gyer­mekét vagy gyermekeit, ak­kor az egy főre jutó nettó jö­vedelem a mindenkori öreg­ségi nyugdíj 120 százaléká­ban állapítandó meg, ez az összeg most 8976 forint. A másik eset, amikor a szülők egészségkárosodott gyereket nevelnek, akkor az összeg a mindenkori öregségi nyugdíj 140 százalékában állapítha­tó meg (10.472 forint). -Melyek a kizáró tényezők? - Ha a szülő vagy az együtt élő hozzátartozók valamelyi­ke forgalomban lévő személy­­gépkocsival rendelkezik, ki­véve, ha a járművet az egész­ségkárosodás miatt használ­ja. A másik kizáró ok, ha a szülő saját hibájából nem já­ratja iskolába gyermekét. - Mikor szüntethető meg az RNS? - Ha a megállapítás alapját képező valamely feltétel meg­változott például, ha nőtt a havi jövedelem. Ha a gyerek bölcsődei, óvodai vagy iskolai étkezést vesz igénybe, ám a szülő ezt nem fizeti és egy hó­napon túli hátraléka keletke­zik és azt felszólításra sem fi­zeti meg. A hivatalnak ebben az esetben jogában áll a kis­korú érdekében az intézmény­nek átutalni az átmeneti se­gélykeretéből az étkezés díját. - Kaphat-e másféle segélyt az, aki RNS-ben részesül? - Igen. Átmeneti segélyt a rendszeres megállapításának évében két alkalommal, ám az, aki a rendszeres mellett még lakástámogatási segély­ben is részesül, csak egyszer kaphat átmeneti segélyt. - Milyen időtartamra állapít­ják meg a rendszeres nevelé­si segélyt, és mit kell a kére­lemhez csatolni? - Ezt a segélyt egy évre álla­pítjuk meg állampolgári ké­résre. A kérés mellé csatolni kell a jövedelem, a bölcsődei, óvodai, iskolai látogatások iga­zolását. Minden esetben kör­nyezettanulmányt is készí­tünk. ZS. D. KISALFÖLD 3 ÁLLÁSPONTUNK Az utolsó szalmaszál Életet adni... Mit is jelent e két szó? Az anya, a gyermek, a születés jut eszünkbe. Lapunk egyik munkatársának nemrégiben olyan élményben volt része, amely nemcsak e két szó jelentését, hanem életfelfogását is megváltoztatta. A műtőben étel- és fertőtlenítőszag, fehér fények, zöld köpenyek, arcmaszk, izzadó homlokok. Az asztalon kite­rített fiatal nő. Testében még dobog a szív, pedig - milyen paradoxon - ő már halott! Agyhalált szenvedett, nem le­hetett megmenteni. De teste még él, köszönhetően az or­vostudománynak, a csodás technikának. Ez a test újra életet adhat szervei segítségével. A gyermek, akit ez az anya szült talán büszke lesz rá, ha majd megérti. Egy nagybe­teg ember szintén hálával gondol arra, aki szerveivel vissza­adja őt az életnek. „A legdrágább kincs az ember"- tartja a szólás, és ez igaz most mindkét értelemben. Ami ritka , az drága. A donor, az átültethető, egészséges emberi szerv nagyon ritka. Rá­adásul tabutéma. Nem ajánlatos róla beszélni orvosetikai, humán és jogi szempontok miatt, hiszen sok benne az ér­zelmi sebeket feltépő, rejtélyes kérdés. Pedig nem csak vér­adással lehet életet adni. Sokan várnak vesére, szívre. Az ember­­ érték. Ha nincs már, akit szeretünk, akkor érezzük csak át valódi, fájdalmas hiányát. Akkor döbbe­nünk rá, mit ér a másik, amikor a kórházi ágyon, vagy a műtőasztalon fekszik. Hús és vér vagyunk. Sokkoló lát­vány egy teljesen felnyitott test. Múlandók vagyunk, anyag­ból „gyúrtak” bennünket. De amit alkotunk, amit létreho­zunk, az megmarad. A család tovább él, a munkánk ma­radandó! Ezeket kellene jobban megbecsülnünk, amíg nem késő. A tudomány, az orvosok révén szív tovább doboghat egy másik testben, s a vese is működhet. Egy beteg meghalt, de a másik tovább élhet. Olyan remény ez, mint az utolsó szalmaszál, amit másoknak nyújtani tudunk. Szerencsés, aki belékapaszkodhat. Soha nem feledhető élmény a ha­lál órájában az élet perceit számlálni... Mert hátha sike­rül... — MEGKÉRDEZTÜK------------­Mi lesz a szeméttel? A győri Széchenyi István Fő­iskola környezetvédelmi tanszé­kének vezetői és a Környezet­védők Klubja április 20-i elő­adásra kérte fel a Győri Kom­munális Szolgáltató Kft. igaz­gatóját, valamint főmérnökét, Kovács Andrást illetve Kovács Barnabást. - Miről lesz szó? - kérdeztük Kovács Andrást. - A szemétszállítás és -elhe­lyezés győri jövőjéről. Hallga­tóknak fogunk beszélni a hul­ladékgazdálkodási elképzelése­inkről. Először is a technikai, a pénzügyi és a szemléletbeli ala­pokat kell megteremteni, és ezen az úton már elindultunk. Rend­be kell tenni mind a szemét­­szállítás, mind az elhelyezés technikai és környezetvédelmi részét. El szeretnénk érni, hogy például a jelenlegi szeméttele­pen ne legyen betelt, de még re­­kultiválatlan terület. - Meddig tart ki a Pápai úti telep, s mikor kezdik hasznosí­tani az önkormányzat által meg­vásárolt sashegyit? - A Pápai úti telep előrelát­hatólag 2005-ig (plusz-mínusz öt év) tudja fogadni a hulladé­kot. Sashegyen folyamatosan alakítjuk ki a 26 hektáros te­repet és főként az ottani agyag- és kavicsrétegekkel vonjuk be a Pápai úton rekultiválandó te­rületeket. - Hogyan tervezik a szelek­tív gyűjtés megvalósítását? - Kísérleti területeket jelö­lünk ki, elsősorban iskolákat. Első lépcsőben a komposztál­ható hulladékokat (szerves anyagok, ételek, kerti hulladé­kok) és az egyéb felhasználha­tó anyagokat (fémek, papír, mű­anyag, üveg) gyűjtettük külön. A további lépcsőket hulladék­analízis és a gyakorlati tapasz­talat fogja megmutatni. A NAP MONDÁSA Két dolog árt a szívnek: felrohanni a lépcsőn, és lerohanni az embereket. Bernard Baruch, amerikai gazdaságpolitikus (1870-1965) . Politikai hirdetés: Lesz-e változás? Kuncze Gábor válaszol: Igen, mert Magyarország csak akkor működik, ha együttműködik. • Ha a kormány együttműködik a polgárokkal, a szakértőkkel, az ellenzékkel. • Ha a hivatalok segítik a vállalkozókat, a jómódúak pedig a versenyben lemaradókat. • Ha az ország együttműködik szomszédaival. Az együttműködés, a biztonságos változás, a gazdaság rendbetétele sikerülni fog. Együtt sikerülni fog. Szabad Demokraták Szövetsége

Next