Kisalföld, 1996. augusztus (51. évfolyam, 179-203. szám)
1996-08-14 / 190. szám
4 AKTUÁLIS KISALFÖLD Postabontás Levélcím: Kisalföld Kiadó Bt., 9002 Győr Pf. 28. Fax: 96/313-042 Azok a régi, szép idők... ...jutnak az eszembe Pusztay János levelét olvasván, amikor még 1 kilogramm kenyér 90 fillérért került a táskánkba. Nos, Pusztay úr nagyon sok megszívlelendőt ír a természet kímélésével kapcsolatban, de két dolog enyhén szólva kissé furcsa értékelése késztetett levélírásra. Először: az 1946-os 1 forint arányban kifejezett értéke ma, illetve 1995-ben 125-öt ér. Gondolom,így nem tűnnek a felsorolt akkori árak nevetségesen alacsonynak. Valamivel később, mikor a „helyzet” fokozódott, egy pár igáslovunk után az éves adó 2000 forint volt. Ennyit a paraszt „korlátlan” lehetőségeiről. Másodszor: a „természetes ősi gyakorlat” alapján termelő egyéni gazdálkodónak titulált, de közellenségnek számító államfenntartó mai szemmel nevetségesen alacsony holdankénti termésátlagokat ért el - búzából (Réde község) igen jónak számított a 15 mázsa. Igaz, ezt „könyv nélkül” produkálták. Összefoglalva: az akkori fiatal-, illetve ifjúkorunkat lehet sajnálni, fájlalni, de a „lelkünkre ülő” Rákosirendszert aligha. Takács Zoltán Győr Tisztelt győriek és ETO-szurkolók! Megkérlek benneteket, hogy ha lehetséges, akkor fogjunk össze és egyre többen szurkoljunk idehaza és vidéken is csapatunknak. Mert úgy érzem, hogy ez a csapat megérdemli. Töltsük meg a stadionban a lelátókat. Gondoljunk csak a ’80-as évekre, amikor egy tűt se lehetett volna elejteni a lelátókon, mert állandóan telt ház előtt játszott a csapat. Nagyobb bedobással játszana ez a mostani ETO is. Mert mi kellene a játékosoknak, csakis a szépszámú szurkolótábor, ami önbizalmat adhat nekik. Nézzük csak meg a fővárosi csapatokat, hogy mennyi szurkoló kíséri el őket vidékre is, azt hiszem, nekünk is ezt kéne tennünk. Össze kellene fognunk és még vidékre is el kéne kísérnünk az ETO-t. Én úgy érzem, hogy a jelenlegi ETO biztos meglepetést okozna a mostani bajnokságban, ha többen biztatnánk őket. Ha az ETO idehaza bármelyik fővárosi csapattal játszik, több a fővárosi szurkoló, mint a győri. Azt hiszem, hogy részben magunkat is okolhatjuk a tavaszi kudarcokért, mert nem biztattuk eléggé a csapatot és ez egyes játékosoknál görcsöt okozott. Én úgy érzem, hogy akik most jöttek játékosok Győrbe, azok nemcsak kalandvágyból érkeztek ide, hanem meghatározó egyéniségek akarnak lenni az ETO-nál. Gondoljunk csak a szerződéseikre, amit a klub kötött velük, mindenki 2-3 évre kötelezte el magát az ETO-nál, nem pedig csak fél évekre. Tisztelettel: H. G. Tisztítsák az utcákat! Augusztus 10-én felháborodva olvastam a „Reszkessetek, galambok!” című írást. Én, mint természet- és igazságszerető ember, nem ajánlom senkinek, hogy az állatokat meggyilkolják! Már idáig is épp elég állatot öltek és ölnek ma is, az állatok lakóhelyét, az erdőket mind kiirtotta az ember, ezzel saját maga alatt is elvágta a fát, hiszen az ember nem tudja és nem is akarja felfogni, mekkora kárt okoz az ember számára is! A galambok piszkítását illetően semmiképpen sem javasolnám emiatt a megmérgezésüket. Javasolnám, hogy a piszkos terület illetékesét keressék fel, és kötelezzék a terület rendszeres tisztítására, közterület esetén is kell legyen illetékes személyzet a közterület tisztítását illetően. A nyugati országokban rendszeresen naponta takarítják az utcákat, jó lenne, ha itt is ezt újra bevezetnék! Ezzel a kutyák piszkítása is meg lenne oldva. Én ezt a megoldást találom a legkorrektebbnek. De semmiképpen se öljenek meg semmiféle madarat! Flamm Mária Mit szól hozzá? Kedves Olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait. Szerkesztőségünk címét, ahová levelét várjuk, megtalálja a lap tetején, írását faxon is elküldheti kiadónkba. KISALFÖLD A tett minősít Augusztus 10-ét, szombat délelőttjét az adófizetők egy részével töltötte Lipót község polgármestere, jegyzőnője és a szövetkezet elnöke. Hétköznapi munkájukat végezték a hétvégén a tisztségviselők, amikor tárgyaltak a községben lévő hétvégi házak tulajdonosaival, akik nem a településen élnek. Évente egyszer-kétszer sor kerül az ilyen megbeszélésekre, ahol a tájékoztatások és a tájékozódások során tisztázódnak a vélt vagy valós sérelmek. Most sem volt ez másképp. Megismerhettem a falu önkormányzatának terveit, gondjait és közölhettük szándékainkat és kéréseinket. Tisztességes volt az önkormányzat azon törekvése, hogy erősítsük, életszerűbbé tegyük kapcsolatainkat, ezért válasszunk intézőbizottságokat. A javaslatot a tulajdonosi közgyűlés elfogadta és földrajzi elhelyezkedés szerint megválasztotta a bizottságokat. A jó hangulatú megbeszélés eredménye az is, hogy saját erőből - csekély összegű - támogatást szavaztunk meg egy közbiztonsági alapítvány javára, jelezve a jó szándékot. Kicsi ügyek az ilyen találkozások, de ha a vezetés a demokrácia gyakorlásában a kicsi esetekre is tud figyelni, van rá ideje, joggal várhatjuk el tőle, hogy a nagy dolgokban is felelősen cselekedjék. B. T. Megmérgezték a kutyáimat Figyelemmel kísérem a lapjukban megjelent olvasói véleményeket a kutyákról. Ha mód van rá, én is hozzászólnék a témához. A harci kutyák tartásával nem értek egyet, de emiatt nem a kutyákra kéne haragudni. Az ember tenyésztette ki ezt a fajtát, és neveli kiskorától az ellenséges viselkedésre. Ugyancsak emberi hiba, hogy tenyésztését nem most kéne szabályozni, hanem mikor az első példányok megjelentek hazánkban. A másik a „kutyapiszok”. Hát igen. El kéne takarítani az embernek. Mellesleg megemlítem, hogy egy park mögött lakom és láttam már annyi embert a bokorban lapítani dolga végezte közben - bár nem fő szórakozásom ezt nézegetni -, mint amennyi kutyát, és egy sem takarította el maga után. És miért írtam le mindezt? Családunk nagy állatbarát. Győr külterületén lévő hétvégi kertünkben tartottunk egy gyönyörű, értelmes kutyust. A kedvencünkké vált, nagyon megszerettük. Hét hónapos korában, háromnapi szenvedés után elpusztult. Megmérgezték, pedig senkinek sem ártott. Nem ment be idegen telkekre, hisz a kertből sem engedtük ki. Ebből következik, hogy a mérget „házhoz” vitték. Aki a kutyákat szidja, és ártani akar nekik, előbb nézzen szembe önmagával, mert lehet, hogy magánál értékesebb lényt akar elpusztítani. Huszonhárom évesen megrendült az emberekbe vetett hitem, és egy ostoba emberre elvből nem mondom, hogy állat. Nekem az utóbbi szent. Elnézést a felindultságomért, de még friss az esemény. Az ötödik kutyánkat mérgezték meg. Aki ilyenre vetemedik, megérdemelné, hogy utolsó napjaiban annyit szenvedjen, mint amenynyit a szerencsétlen négylábúnak okozott. És imádkozzanak, hogy ne fogjon rajtuk az átok. Azt hiszem, a mottóm életem végéig velem marad. Aki a kutyákat szereti, rossz ember nem lehet. K. K. Köszönöm a segítséget Augusztus 11-én, vasárnap délután 18 órakor kimentem az új köztemetőbe. A szüleim sírjára vittem virágot, a XXII. parcellába, illetve megöntöttem a síron lévő virágokat. Amikor a kúthoz elmentem vízért, vittem magammal a táskámat. A második forduló után a táskát letettem magam elé a sírkeret szélére - úgy gondoltam, úgyis még egyszer vissza kell mennem vízért - és elkezdtem öntözni. Egyszer csak azt veszem észre, hogy a hátam mögül valaki elkapja előlem a táskát. Hátranézek, hát egy férfi fut vele az orosz emlékmű felé. Hirtelen nem tudtam, mit csináljak. 76 évesen futni nem tudok és úgysem érném utol, hát elkezdtem hangosan kiabálni: Segítség! Ellopták a táskámat, a zöld inges férfi fut vele! Fogják meg! Ezt a kiáltozást többször is megismételtem, bár nem sok reményem volt a segítségre, mert a környéken senkit sem láttam. De mégis a XXV. parcellában volt egy család, a dédszüleik sírjánál - egy asszony a lányával és egy fiatalember. A fiatalember utánafutott a tolvajnak, és el is érte, elvette tőle a táskát. Én szólni sem tudtam az ijedtségről és a meglepetéstől. Az asszony a kezében lévő kapával fenyegette és szidta a tolvajt helyettem is, aki azzal mentegetőzött, hogy azért lopott, mert éhes, egy hete nem evett. Igazolványt kértünk tőle, de azt mondta, nincs. Végül a derék asszony azzal engedte futni, hogy meg ne lássa többé erre, mert a kapával fejbe veri. Én az ijedtségemben még a nevüket sem kérdeztem meg. Azért ezúton is szeretném ismeretlen jótevőimnek megköszönni a segítségüket. Név és cím a szerkesztőségben 103,1 MHz Naponta 6-18 óráig, FM 103,1 MHz, kábelen 100, 7 MHz. BMC Rádió, 9023 Győr, Magyar u. 9. Tel.: 96/444-222 (x) Műsorvezetők: Kocsis Rozi Iván Csaba Kiss Katalin 1996. augusztus 14., szerda ÁLLÁSPONTUNK „Drága” hazánk A belvárosba induló busz iránt érdeklődik egy férfi (fiatalember, innen még a negyvenen), aztán a pár percnyi várakozás és a rövid utazás alatt kiderül, úgy tizenhét éve nem járt Győrben, amióta a textiles középiskolában végzett. De az országban is csak egyszer volt, villanásnyi időre. Most szeretne végre jól körülnézni. Sorsa előbb Svédországba, majd Németországba vitte, pár éve Belgiumban él, dolgozik. Győrbe éjszaka érkezett. Az ismerkedés fejcsóválással kezdődött, meghökkent, hogy a „Vörös Csillagban” - ő még így ismeri - mennyi lett a szoba ára. Valaki aztán gyorsan kisegítette egy „zimmer frei”-jel. Bejelentéssel kétezer-háromszáz, anélkül ezerötszáz a tarifa. Emberünk azt mondja, persze ő se a maga pénztárcája ellensége, ha itt így mennek a dolgok, mi köze hozzá? Ismeretlen lévén taxival vitette magát a lakáshoz: ötszáz forint a nem egész másfél kilométerért. Reggel bolt: egy kis felvágott, kenyér, magyar sör kóstolóban, és újság az ismerkedéshez... Átszámolva kapásból kétszáz frank - Belgiumban százötven sem kellett volna hozzá. Nagyon drága lett ez az ország, sóhajt fel emberünk, az árakban már leelőzte az emlegetett Nyugatot. Aztán az is rögtön feltűnt, fűzi tovább a szót, mennyi lett itt a nyugati típusú autó, mást szinte nem is látni. Az ő főnöke Belgiumban strapára négyütemű Wartburgot és kis Polskit használ, persze azért van neki más is, de ezekkel se elégedetlen. Ott sokan favorizálják mostanság a Skoda Favoritot. Itt miért nem? Persze, az ára... Miért kerül Magyarországon olyan sokba? Leszálláshoz kell készülődni a buszon, emberünk még megjegyzi: tudja, azért a magyar lányok szebbek mindenkinél. Üdék, frissek, ápoltak... Nem, az országút szélén állókat még nem látta. Eddig éppen csak egy rövid belvárosi sétára volt ideje: gyönyörű lett ez a város! Szeretne minél több szépet felfedezni, ezért jött. Mesélni akar, ha visszamegy, mert belga ismerősei még mindig gyakran keverik Budapestet Bukaresttel, s az egész országról is csak körülbelül ilyen szintű az ismeretük. Szomorú, mondja emberünk, mintha csak a mi véleményünket mondaná. Pedig mi, így „belülről” talán egy kicsivel többet látunk, csak elfogultabban. Jó néha objektív megítéléssel találkozni, mert nem minden jó még, de nem is minden rossz... A NAP MONDÁSA A legjobb módszer önmagunk felvidítására, ha felvidítunk valaki mást. Mark Twain (1835-1910) amerikai regényíró, humorista Vezethet-e gépjárművet az, aki gyógyszert szed? a) Igen, minden további káros következmény nélkül. b) Nem, mert minden gyógyszer hátrányosan hat a vezetési képességre. c) Bizonyos gyógyszerek szedése esetén nem; erről ki kell kérni a kezelőorvos véleményét Tegnapi feladványunk helyes megfejtése: a). Kiugró teljesítmény Képletesen szólva rakétagyorsasággal növelte idei, első félévi termelését a Graboplast vállalatcsoport. Az április óta öt tagvállalat többségi vagy teljes tulajdonát magáénak tudó Graboplast Rt. 1996. első félévi nettó árbevétele megközelítette a 7 milliárd forintot, s ez az érték 88 százalékkal haladja meg a tavalyi év első hat hónapjának értékét. A Graboplast az idén is mindenekelőtt a kelet-európai piacon növelte kivitelét. Ebben a régióban a társaság devizális árbevétele meghaladta a 12 millió USA-dollárt, a növekedés mértéke pedig a 40 százalékot. A társaság kétszer annyi tapétát adott el, mint a tavalyi első félévben, s a korábban gyengélkedő Sotexből megkezdődött a szőnyegek keleteurópai exportja. A Graboplast kelet-európai kiviteléből Oroszország ötven százalékkal részesedik. Ugyanakkor a nyugati export a társaság valamennyi tagvállalatánál meghatározó maradt, együttes értékük meghaladja a 16 millió dollárt. A holding belföldi értékesítése júliusig 81 százalékkal növekedett. Míg műbőrből és padlótermékekből reálértékben kevesebb, szőnyegből és finomtextíliákból több került piacra. A társaságnál az év második felében az első hat hónapinál nagyobb forgalomra számítanak. A vállalatcsoport első félévi, adózás előtti nyeresége 516 millió forint volt, 130 százalékkal több a bázisidőszakénál. A holding valamennyi tagvállalata nyereségesen gazdálkodott. A Graboplast Rt. az első félévben 858 millió forint névértékű alaptőke-emelést hajtott végre. Ennek következtében alaptőkéje már meghaladja a 4,1 milliárd forintot. Az értéktőzsdére bevezetett részvények adásvételét követően a társaságnál módosult a tulajdonosi szerkezet. A cég beruházásokra 360 millió forintot fordított júliusig. F. J