Kisalföld, 1997. január (52. évfolyam, 1-25. szám)

1997-01-28 / 23. szám

4 AKTUÁLIS UMIFÖILD Postabontás Levélcím: Kisalföld Kiadó Kft., 9002 Győr, Pf. 28. Fax: 96150440 A hóhányók adószáma „Alig pár napja...” mondja a rádió a korai híreket, melyeket azért szoktam meghallgatni elsősorban, mert nem tudok aludni... másodszor pedi azért, mert a későbbi híreket már az „illetékesek” megszitálják vagy kikozmetikázzák... Tehát hallgatom a korai híreket és mondja a „szpíker”, hogy Budapesten az újév körüli napokban nagy havazások voltak. Nem fogják elhinni a kedves olvasók, hogy miként folytatta a bemondó: „...nem tudták foglalkoztatni az (amúgy is csak gyéren) jelentkező hómunkásokat, mert... nem volt adószámuk!...” Tehát nem is a hólapát ilyenkor a „legfontosabb” szerszám a mostoha időjárás - azaz a hódömping - ellen, hanem ...óh, szent magyar bürokrácia!... a hóhányók adószáma! Szerintem nem is az ínségmunkások az igazi „hóhányók”, hanem azok, akik ilyen farsriftos rendeleteket gyártanak!... Akiket inkább hólapátgyártásra kéne alkalmazni, hogy a hideg levegőn egy kicsit kiszellőzzön a fejükből a „csomóra is csomót kötők agyafúrtsága”... Álmomban láttam az öreg János bácsit, ahogy egy téli hajnalon kitekint az ablakon s odaszól élete párjához: „Hal­­lod-e, anyjukom, ménkű sok hó esett az éjszaka... mire felöltözöm, addigra keresd csak elő a kamrasátból... a... mit is? ...Ja, már eszembe jutott... hát az adószámomat!... Még januárban odatámasztottam a hólapát mellé!...” Megjegyzés: ...vajon a harmincas évek diplomás ínségmunkásainak is kellett már e segédeszköz vagy nekik elég volt a hólapát?... Mester Miklós nyugdíjas Mosonmagyaróvár Fő a tolerancia! A „Hálával tartozunk a ku­tyatartóknak” című olvasói le­vélre szeretnék reagálni. Rop­pant hálásak vagyunk azok­nak a kutyatulajdonosoknak, akik okos, hűséges társaiknak megengedték, hogy a homo­kozóban végezzék el nagydol­gukat. Ezek az áldozatkész emberek, akiknek annyira há­lásnak kellene lennünk, még arra sem voltak restek, hogy ott is hagyják a kutyusok ürü­lékét a játszótéren és az azt övező közterületen a belváros­ban, a nemzeti színház mö­gött. Sőt, ezt naponta 8-10 eb végzi folyamatosan. Dehogy van okunk panaszra, hisz há­lásnak kell lennünk nekik, mi­vel a gyermekeinket is meg­kímélik a futkosás okozta túl­­hevüléstől és megfázástól. Hogy miért? Pofonegyszerű a megoldás. Ha a kutyák ott vannak a játszótéren, a gye­rekek nem mernek lemenni. De semmi baj. Hiszen tolerán­­sabbaknak kellene lennünk a kutyatulajdonosokkal szem­ben nekünk, „gyermektulaj­donosoknak”. Ötvösné Németh Edit Győr Miben menjek dolgozni? E hónap 21-én szomorúan vettem tudomásul, hogy az én rejtett sarokban lévő lelakatolt öltözőszekrényem sem kerülhe­ti el a sorsát. A te és a hozzád ha­sonló elvetemült gazemberek karmai közé került egyetlen té­likabátom, az alig egy hónapja vásárolt elég jó minőségű bőrba­kancsom (azt, hogy jó minőségű, csak azért írom le, mert ha eset­leg a mérete nem felelne meg éj­szakai lopakodásra edzett lába­idra, nehogy áron alul add to­vább), no és a pulóver, amit a Jé­zuskától kaptam és persze a sá­lam. De hát megértelek, elég hű­vösek még a napok. A nadrá­gom nem volt jó rád vagy egy­szerűen csak nem tetszett? Hát tudod, elég nagy kárt okoztál nekem, mert hát szégyen ide, szégyen oda, sajnos nem áll mó­domban pótolni ezeket a holmi­kat. Tudod, egyelőre azon gon­dolkodom, miben menjek leg­közelebb dolgozni. Szandálban vagy jó lesz a papucs is? Bármilyen meglepő, mi is kórházi fizetésből élünk. Rá­adásul két kórházi fizetésből. És három gyermekünket nevel­­getjük belőle. Érdekes módon nekem még soha nem jutott eszembe, hogy így is hozzá le­het jutni néhány ruhadarab­hoz. Ugye, megengeded, hogy utoljára kérdezzek tőled pár dolgot. 1. Nem fordult meg a fejed­ben, hogy hogyan fogok haza­menni a kórháztól húsz kilo­méterre levő lakásomba alsóne­műben? 2. Most mi legyen? Most ne­ked van téli holmid, nekem nincs. Lopjak én is magamnak vagy tegyem ki a kalapot az aluljáróba? UL: Használd egészséggel a keservesen összekuporgatott pénzen vett holmimat. Nem ajánlom azonban, hogy meg­lássam rajtad, mert biztosíthat­lak, hogy kellően meleged lesz benne. Sárdiné Somogyi Mariann ápolónő, hematológia Rábapatona, Rózsa F. u. 15/A Mit szól hozzá? Kedves Olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait. Szerkesztőségünk címét, ahová levelét várjuk, megtalálja a lap tetején, írását faxon is elküldheti kiadónkba. KISALFÖLD Amíg le nem mond? Nem vagyok levélíró típus, de a minap egy felettébb irri­táló mondatot kaptam el mi­niszterelnökünk sajtótájékoz­tatóján, ami nem hagy nyu­godni. Egy riporter kérdésére, ami a miniszterek felelősségre von­hatóságára irányult, a magu­kat biztonságban tudók fölé­nyes mosolyával azt válaszol­ta, hogy egy miniszter csak ad­dig vonható felelősségre, amíg az hivataláról le nem mond. Mit tagadjam, ez engem mélységesen felháborít. Ezek szerint kis hazánkban minden embert meg lehet büntetni, aki átmegy a piros lámpánál, aki nem ad az adóellenőrnek számlát, aki rosszul töltötte ki az adóívét, aki elpusztított egy denevért és még sorolhatnánk, de az az ember, aki esetleg egyetlen hibás döntésével ezrek életét teszi kilátástalanná, az szabadon távozhat hivatalá­ból. Ha szorul a hírnök, lemond a bársonyszékről, felmarkolja a végkielégítését, társai megkö­szönik eddigi tevékenységét (általában mi is...) és boldogan él, míg meg nem hal. Őszintén szólva remegni kezd a gyomrom, amikor azt ecsetelik külföldön elismert politikusaink, hogy a gazda­ság túljutott a mélyponton, az ország helyzete egyre reményt keltőbb, az infláció csökkenő­ben. Remélem, a gazdaság na­ponta ötször, egészségesen ét­kezik, az ország a 24 órából 16-ot pihenéssel és alvással tölt (ki törődik itt az ország lakos­ságával?), az infláció pedig tud vásárolni cipőt, ruhát, tansze­reket... Horváth-Borsné J. Tímea Fertőd In memóriám Az elmúlt héten temettük dr. Tamás László urat - közgazdászt -Tatán. A mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár volt ke­reskedelmi főosztályvezetője hosszú éveken át tanította mun­katársak nemzedékét. Mint közgazdaság-tudományi doktor, munkáját példamutatón is magas szinten végezte, amelyet ta­nítványaitól és munkatársaitól és folyamatosan megkövetelt. La­ci bácsi koporsója előtt fejet hajtottak rokonai, barátai, mun­katársai és tanítványai. Isten áldja, nyugodjon békében! Munkatársai és tanítványai nevében: Dr. Bierbaum Lajos Bizonyítványra várva Sok gyerek félve, szorongva gondol rá. Többen már előre ijesztik a gyermeket. Haza ne merj jönni, ha megbuksz! Is­merek olyan apát, anyát, akik verik legféltettebb kincsüket, a gyereket, mert nem gondolnak arra, hogy annak idején, ami­kor ők is diákok voltak, nekik sem volt talán még olyan bizo­nyítványuk sem, mint cseme­téjüknek. Az egészen más, ezeknek adva van minden! Anyagiakkal is bírják sokan. De akkor miért nem ülnek le a papák, mamák a gyerekeik mellé szépen megbeszélni min­dent? Miért nem adnak nekik egy biztató szót?! „Kijavítod a rossz jegyet, ne félj, melletted állunk! Majd jársz korrepetálásra, kisfiam! Te ügyes vagy, te szorgalmas vagy, bízunk benned! ” Háromgyerekes anya va­gyok. Fogadjátok el tőlem jó tanácsként és ne felejtsék el, hogy nem egyforma tehetség­gel születtünk. A követelmé­nyek egyre nőnek az iskolák­ban. Nem is olyan könnyű ma­napság diáknak lenni! Nagy Mihályné Győr Szépségverseny az Interneten December 31-én 12 órakor befejeződött a „Miss Cyber­space Hungary 1996”, az Inter­neten rendezett on­line szép­ségverseny döntője. A verseny első helyezettje Patkoló Anita 22 éves főiskolai hallgató lett. A második helyezett Tóth Krisztina 21 éves titkárnő, har­madik helyezést ért el Balázs Katalin 18 éves tanuló. A verseny 1996. július 14. és december 31. között az In­ternet számítógépes hálóza­ton zajlott. A versenyt szinte teljes egészében számítógé­pek segítségével bonyolítot­ták. Gyakorlatilag csak a ver­seny résztvevőinek szervezé­se történt hagyományos mó­don. A versenyzők fotóit - egy portrét, egy fürdőruhás és egy ruhás képet vala­mint adatait tettük fel az In­ternet-hálózatra. A győztes kiválasztása sza­vazással történt, a verseny „látogatói” - akik számító­gépükön keresztül nézhették meg a fotókat - szavazhattak az általuk szebbnek ítélt ver­senyzőre. A verseny több elő­döntőből állt, egy elődöntő résztvevőinek fotói 20 napig voltak versenyben a hálóza­ton. Összesen 6 elődöntő volt és egy „vigaszág”. Minden elődöntőből két versenyző ju­tott a döntőbe, a vigaszágból, amelyben az elődöntőből to­vább nem jutott, legjobb eredményt elért versenyzők vettek részt, hárman jutot­tak a döntőbe. A döntő 1996. december 1-jén kezdődött és decem­ber 31-ig tartott, 1996. de­cember 31-én hirdettünk eredményt. A verseny sike­rére való tekintettel 1997. február elsején elindítjuk a „Miss Cyberspace Hungary 1997” első fordulóját. Emel­lett létrehozunk egy klubot, amely a versenyhez kapcsoló­dóan működik. Ezen túl dol­gozunk azon is, hogy a ver­senyt világméretűvé szélesít­sük. Bodor László 1997. január 28., kedd ÁLLÁSPONTUNK Egyenlő esélyek Még néhány hét és a felsőoktatási intézményekben tovább tanulni szándékozó diákok megkezdik a felvételi jelentkezési lapok kitöltését. Az elmúlt években azonban nagyot változott a közoktatás világa is, hiszen ma már a családoknak komoly anyagi terhet jelent a csemeték taníttatása. Szociológiával foglalkozó szakemberek jószerével évek óta jelzik: vészesen csökkent a társadalmi mobilitás, s amennyi­ben a gazdaságban, társadalomban jelenleg tapasztalható ten­denciák folytatódnak, még jobban csökkenni fog. Szerintük az ok az egyre drágább magyarországi iskoláztatásban keresen­dő. A mindennapi létfenntartás megdrágulása miatt egy tanu­ló létezése is sokba kerül, különösen, ha azzal hasonlítják össze, ami munkába állása esetén adódna... A továbbtanulást illetően nem csupán a sok vitát kavart egye­temi tandíjról van szó, hanem a dráguló könyvekről, segé­deszközökről, a szűkülő állami oktatási szolgáltatásokról, nem is beszélve a különórákról, vagy esetleg a magán-középisko­lák, illetve egyetemek tandíjáról, ami végképp elérhetetlen a bérből és fizetésből élők nagy többsége számára. Miért akar valaki tovább tanulni? - tehetik fel sokan a kér­dést, és joggal. Olyan biztos, hogy az javít a család anyagi helyzetén, ha a gyermekből pedagógus, kutató vagy mérnök lesz? Sajnos, a tanulók előtt álló példák meglehetősen torz értékren­det tükröznek, hiszen mindannyiuk számára nyilvánvaló: az úszómedencés villák és a drága gépkocsik tulajdonosai több­nyire nem az iskolai előmenetel eredményeképp jutottak me­sés gazdagságukhoz, így könnyen kialakulhat az a társadal­mi vélemény, hogy az érvényesülés nem az iskolázottságtól függ, hanem sokkal inkább attól, hogyan szlalomozik valaki a tör­vény és a törvénytelenség (kis)kapui között, vagy hogy miként tudja kiszolgálni a már meggazdagodottak igényeit. Mindennek ellenére szerencsére még sokan gondolják úgy, hogy érdemes a középiskola után is koptatni a padokat. Leg­alább nekik kellene megadni a lehetőséget arra, hogy tehetsé­güktől és ne pénztárcájuktól függően juthassanak be a főisko­lákra és egyetemekre, hogy mindenki egyenlő eséllyel indul­jon a tudásért folytatott versenyben. A NAP MONDÁSA ...az egyszerű és szűkös étel és a józan élet soványabbá, vékonyabbá és egészségesebbé teszi az embereket... Giovanni Bocaccio (1313-1375) olasz író, költő Elsőbbsége van-e a kijelölt gyalogosátkelőhelyen az úttest bal oldaláról érkező gyalogosnak a járművekkel szemben? a) Igen. b) Nem, mert a gyalogosnak az úttest közepén meg kell állnia, és ismételten meg kell győződnie a biztonságos áthaladás feltételeiről. c) Csak a párhuzamos közlekedésre alkalmas úttesten. Tegnapi feladványunk helyes megfejtése: a). Hol van a pénz? Felháborító parlamentünk azon cselekedete, hogy sokszor piszlicsáré, társadalmat nem érintő dolgokról napokig vitáz­nak, ugyanakkor a nyugdíjkor­határ-emelést majdhogynem az első nekifutásra megszavazták. Ez volt parlamentünk egyik leg­nagyobb tévedése, ugyanis min­den nyugdíjas tényleges munka­­viszonya alatt befizette nyug­díjának alaptőkéjét. Nem nagyon nehéz kiszámí­tani, hogy mekkora összegnek kellene lenni a tb kasszájában, ugyanis csak a befizetett járu­lék kamataira volt szükség a nyugdíjak kifizetésére, arról már nem is beszélve, ha valaki a korhatár betöltése előtt elha­lálozott, sőt, a nyugdíjas a nyug­díjfizetés előtt elhalálozott, már abban a hónapban családtagjai nem vehették fel a nyugdíját. Az indulótőke is könnyen meg­teremtődött, mivel csak tíz év munkaviszony után lehetett nyugdíjba menni, vagyis az el­ső tíz évben mintegy 4-5 millió volt a fizető és csak pár ezer volt, aki nyugdíjba ment, elég alacsony nyugdíjjal. Kérdés, hol van ez a pénz. Nem tudom, milyen alapon akarják előírni a nyugdíjkor­határt, amikor a kormányzat teljes egészében még az ellenőr­zésből is ki akar vonulni. A kor­határt egész más szempontból kívánják megemelni. Nagyon érdekes felfogás: az állampolgár takarékoskodjon, de én mon­dom meg, hogy megtakarítását mire költheti. Nesze neked, sze­mélyi szabadság. V. L. Győr-Ménfőcsanak Kocsis Rozi Kiss Katalin Naponta 6-18 óráig, FM 103,1 MHz; kábelen 100, 7 MHz. BMC Rádió, 9023 Győr, Magyar u. 9. Tel.: 96/444-222 (x)

Next