Kisalföld, 1998. január (53. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-02 / 1. szám

1998. január 2., péntek Vaklármák Szilveszter a vicces emberek napja. Bizonyára jól szóra­koztak a győri mentőállomás ügyeletén dolgozók is, akiket az éjszaka folyamán négy ízben vezettek félre az emelt han­gulatban mulatozó polgárok. Szerencsére ez a szilveszter a megyeszékhelyen balesetmentesen telt el. Ám ha másképp történik, akkor nem mindegy, hogy hány autót és hány szakembert kerget ki a vaklárma, ami így is anyagi veszte­séggel jár. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szil­veszter nem sokkal növelte meg az ilyen tréfák számát. A tűzoltóság, a rendőrség és a mentőszolgálat mindennap megkapja a maga telefonját, sokszor a szürke hétköznapok semmiben nem különböznek a szilvesztertől. Egy élet véget ért az italboltban... December 31-én egész nap és január 1-jén délelőtt össze­sen tíz sürgős esethez riasztot­ták a Mosonmagyaróvári Men­tőállomás szolgálatban lévő munkatársait, ám kisebb sé­rüléssel járó elesésen, ellátás­ra váró horzsoláson és szeren­csére nem túl súlyos közleke­dési baleseten kívül nem sok dolguk akadt. A rendőrök számára moz­galmasabban telt az óév utol­só, illetve az új év első napja. December 31-én reggel 7 óra 15 perckor három személygépko­csi csúszott árokba a 10-es szá­mú főúton Kimle és Moson­magyaróvár között. Személyi sérülés itt nem történt. Nem sokkal később, 8 órakor az 1401-es, vagyis a Halászi úton gyorshajtás következtében ke­rült árokba egy autó, amelynek utasa 8 napon túl gyógyuló sú­lyos sérülést szenvedett. Ugyan­erről az útról délután valami­vel 2 óra előtt vadelütést je­leztek, egy szerencsétlen őr próbált meg rosszkor átfutni a túloldalra. Az 1998-as évből mindössze 8 perc jutott annak a kimle­­károlyházi férfinak, aki az ot­tani italboltban tartózkodva hirtelen összeesett és elhalálo­zott. P. L. szívinfarktusban hunyt el. Két perccel később a mosonmagyaróvári Királyhi­­dai úton lévő zöldségboltba pró­báltak meg illetéktelenek be­hatolni - sikertelenül. Éjfél után 40 perccel Bezenyéről jött a hír, hogy a Jókai utcában egy cso­port garázdálkodik petárdáz­­va, hangoskodva, duhajkodva. Az ügyben a helyi körzeti meg­bízottak intézkedtek. Hajnali 4 órakor Jánossomorján a Kert vendéglőben tört ki verekedés, egy helybélit a mentők részesí­tettek elsősegélyben 8 napon belül gyógyuló sérülése miatt. A sokak számára pihenést, kikapcsolódást jelentő ünne­pek alatt készenlétben lévők közül ez alkalommal a tűzol­tóknál honolt a legnagyobb nyugalom, őket sem december 31-én, sem pedig január 1-jén délelőtt nem riasztották egy esethez sem. Mozgalmas év a munkaügyben Most a béreken a sor! Bár a mutatók végre javulást mutatnak, az ötven év fölöt­ti generáció számára nagyon nehéz megmaradni a munka világában. Ugyanakkor régiónkban gyakran hangzik el: munkaerőhiány alakult ki. Az idei esztendőről és a jövő évi kilátásokról kérdeztük a megyei munkaügyi központ igazga­tóját. - Nagyon kemény, de sike­res évet zárunk, és hasonlóra számítunk jövőre is - érté­kelt Rimányiné Somogyi Szil­via. - Komoly gondunk, hogy az emberek ma olyan állást szeretnének, amire nincs meg a képzettségük és a végzett­ségük. Jelentkeztek a valódi követelmények, és a negyven év felettiek ezt nagyon nehe­zen élik meg. Ezért külön gondot fordítunk e korosz­tály képzésére, mert meg kell tanulniuk váltani. Az ötven­éves generációra sajnos ez már nem igaz, az ő elhelyezé­sük nagyon nehéz. A fiata­labbak számára azonban alapfokú végzettséggel is könnyű, ülőmunkát igénylő munkahelyeket ajánlhatunk. Azt kell mondanom, a család érdekében ezeket a mai kö­rülmények között akkor is el kell fogadniuk, ha nem az ál­maik közé tartozik.­­ Az idősebbek nagy része kénytelen aktív életét évekkel korábban befejezni. Érzékel­hető ez megyénkben is? - Annyiban igen, hogy az álláshirdetések többsége kor­határt ír elő. Ma nem gond elhelyezni egy pályakezdőt, vagy egy dolgozni akaró 30-40 éves embert, egy 40-50 év közötti hölgyet, de a töb­biek esete komoly problémát jelent. Az okait nem igazán értem és bizakodom, hogy 1998-ban több részfoglalkoz­tatást igényelnek a vállala­tok. Addig munkaerőhiányról nem lehet beszélni, amíg dol­gozni akaró és tudó ötven év felettieket nem vesznek fel, vagy amíg egy nyolcórás munkakörre nem tudunk el­helyezni két nagyon lelkes, gyesen lévő kismamát... - Hogyan tudnak együtt­működni a nagy munkaerő­igényű vállalatokkal? - A vállalati kapcsolattar­tás terén minden munkáltató megkeres minket. Ahol a dol­gozók az Audi, az Amoco vagy a Philips minőségi köve­telményeit tudják teljesíteni, ott elmondható: a magyar munka minősége már euró­pai, most a béreken a sor... A jövő évtől azt várom, hogy jobban be tudjuk vezetni a részmunkaidős foglalkozta­tást, és el tudjuk fogadtatni a cégekkel, hogy a megválto­zott munkaképességű embe­rek érdekében rehabilitációs tevékenységet kell folytatni. Munkába kezd Győrött a Phi­­lips-gyár és nagyon komoly fejlesztéseket hajt végre az Audi. Úgy érzem, sikerült fel­készülnünk a feladatokra a vállalatok, a munkát keresők vagy az állást változtatni kí­vánók érdekében is. B. Z. KISALFÖLD AKTUÁLIS 3 Éjjeli „zsíroskenyér-járat” Szilveszter éjjel sokan jöt­­tek-mentek a győri vasútál­lomáson, ám szép számmal akadtak olyan hajléktalanok is, akik fél tizenkettőig a vá­róteremben töltötték az éj­szakát. Ők azok, akik bizto­san nóta és jókedv nélkül bú­csúztatták az óévet és nem bontottak éjfélkor pezsgőt. A várótermet három óráig zárják, így az utcán lakókra a peronon vagy a hidegben köszöntött az újév. Némi vi­gaszt jelenthetett hát annak a tálca zsíros kenyérnek a szétosztása, ami többek kö­zött a segítőház utcai szol­gálatával érkezett. Pezsgő he­lyett pedig nápolyi is jutott erre az éjszakára. A hideg­ben szilveszterezőknek segít­ség érkezett az Utcai Szo­ciális Segítők helyi csoport­jától is. Döme László és Pázsik Ist­ván munkahelyet remél az új évtől, no és olyan otthont, ami egyelőre csak álomnak tűnhet. László kislánya és élettársa a csecsemőotthon­ban él, István kertésztechni­kusi végzettsége ellenére egyelőre nem talált munkát. A reményt azonban nem ad­ják fel, s bíznak a jó szándé­kú segítők és embertársaik támogatásában és megérté­sében. -H­ Szilveszter éjjel sem maradt senki sem éhen a győri vasútállomáson. (9801/5985/1/11) Fotó: SZŰK­ODON Áttörés utáni beszélgetés a Fényírók Fesztiváljáról Újra divatba jött a mozi (Folytatás az 1. oldalról.) - A január 5-i határidő le­járta előtt milyen érdeklődés tapasztalható a fesztivál iránt? - Tavaly már hozzászokhat­tunk, hogy egzotikus helyszí­nekről, mint például Pápua Új- Guineáról és a Csendes-óceán kis szigeteiről is küldenek alko­tásokat a jelentkezők - mond­ta Hartyándi Jenő. - Az idén folytatódott a tendencia, bár a legtöbb film értelemszerűen Észak-Amerikából és Nyugat- Európából érkezik. Közép- és Kelet-Európa még mindig nem úgy működik, mint a fejlett ré­giók. Szerencsére szervezésünk erősödött egy kiváló munka­társsal, és ennek láthatóak az eredményei. Adatbankunk több mint tízezer velünk kap­csolatban álló alkotó, szervezet vagy média címét tartalmazza világszerte, bár az évek során erősen szelektáltunk. Kará­csony előttig a főkategóriába 349, az egyéb rendezvény kate­góriákba majd 50 nevezés érke­zett meg, ami a tavalyi számok alapján több mint ezres részt­vevői létszámot feltételez. To­vább kívánjuk őrizni a színes, multikulturális jelleget, annál is inkább, mert a fesztivál kezd egyfajta „kultuszhellyé” vál­tozni. Ahogyan ez gyakran megesik, először külföldön vál­tunk ismertté, majd országos szinten, végül az idén már a helyi politika vezetői is érték­ként könyvelték el a fesztivált és alapítványunk egyéb művé­szeti rendezvényeit. Itt Győrben a programok között telt házat vonz például egy román vagy szlovák művész fellépése, ami a fővárosban nem biztos, hogy ugyanígy lenne. Sajnos, a poli­tikából átszivárgó előítéletek a kulturális szférában is működ­nek, ami szerintünk nagyon ne­gatív jelenség és mindent meg­teszünk azért, hogy a Media­­wave oldja ezeket. - Milyennek értékelhető „mozis szempontból” az 1997- es év? - A válaszadáskor furcsa helyzetben vagyok. Pontosan tudom ugyanis, mennyire fon­tos az intézménynek az a be­vétel, amelyet az általam nem túl magasra értékelt amerikai közönségfilmek hoznak. Per­sze, Hollywoodban is léteznek kivételek... Számomra egy mű-­­vészfilm, Emir Kusturica „A cigányok ideje” című alkotá­sa volt az év nagy meglepeté­se, bár korábban készült, csak a magyarországi bemutató esett 1997-re. A Rába mozi­ban vetített premierfilmek szempontjából nagyon jó évet zárunk, a nézettség átlagosan 10-15 százalékkal nőtt az idén. Mintha a forgalmazók is rá­ér­eztek volna a jó ütemezésre, az egyik sikerfilm nem rontot­ta, inkább erősítette a másik hatását. Folytatódott a nézőté­ri átalakítás a közönség igé­nyeinek megfelelően, és a jövő évben a munka új lendületet kap. Elképzelésem szerint egy­fajta „közösségi ház” jelleget adnánk a Rába mozinak ki­sebb és nagyobb társaságok, csoportok számára egyaránt. Mindez nem zárja ki, hogy üz­leti tevékenységgel is bővül­jön a profil, de főként a kultú­rával összefüggésben: például egy kávéház, hangszerbolt és zenei szaküzlet mellett olyan videotékát szervezünk, ahová a kimondottan művészi filmek barátait várjuk a jövőben. B. Z. Ki mit vár az idei esztendőtől? (Folytatás az 1. oldalról.) Nem remél világmegváltó béremeléseket Bogotyán Lajos. Csak mindennapi problémái oldódjanak meg. Tavaly sike­rült a lakást elcserélni, ahogy újévkor tervezték, fiát pedig felvették a főiskolára. Ennél több 1998-ban sem kell, illetve, ha egy új autót lehetne... - Az alacsony bérekben nem is maga a szegénység a leg­rosszabb. Az emberek irigysé­ge. A „neki miért van több” -ezen kellene változtatni idén - vélekedik Nercsel Ferenc. - A ’96-os szilveszter széles baráti társaságban folyt. Idén már csak a szűk család ünnepelt. Megromlottak a viszonyok min­denhol. A gyárban is. A baráti kapcsolatok, házasságok egyik pillanatról a másikra szétsza­kadnak. Ha ez ’98-ban megvál­tozna, akkor lemondanék a bér­emelésről - fűzi hozzá. - Szellemi fejlődést! Min­denkinek, de főként a fiatalok­nak - jelenti ki habozás nélkül Szabó Melinda. - Szeretnék le­érettségizni, azután főiskolára járni, de mindenképpen dol­gozni akarok közben. Valami kereskedelmi, vállalkozói munkakörben. Erre elég jó esé­lyeim vannak, ezért nem sze­rencsés, ha idén ennél többet kívánok. Erdélyi Valéria rögtön há­roméves gyermekére gondol. - Mindenekelőtt gyógyuljon meg, mert az ünnepek alatt betegeskedett. Hároméves, mi mást kívánhatnék, mint hogy legyen esélye egy boldogabb életre. Idén megy először óvo­dába. Hát adja a jó Isten, hogy legyen még óvoda, mert ha ilyen iramban zárják be őket, nehéz lesz őt beíratni. Az én életem kiegyensúlyozott volt eddig is, és most sincs okom panaszra. Kapjanak több tá­mogatást azok is, akik nélkü­löznek. LACZÓ BALÁZS 1 co05 *5. 05 co­­'I co­05 ’"H­ot co05 co05 ’ I coo^ Bogotyán Lajos Nercsel Ferenc Szabó Melinda Erdélyi Valéria "CQ co S­u co 05 T~~H 05 0505^

Next