Kisalföld, 2000. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-20 / 16. szám

4 Aktuális VATSZÖg A hit éltető ereje A tudós-tanár, a tudományszervező bencés atya születé­sének kétszáz éves évfordulójára kaptam meghívót a város­házára. Érdekelt az elfeledett tudós élete, munkássága, hi­szen akadémikus is volt, így tisztelegni kívántam emléke előtt. A Jedlik Ányos Társaság, a róla elnevezett középiskola és a Czuczor Gergely Bencés Gimnázium szervezésében rende­zett megemlékezéssorozat igazán méltó módon mutatta be a hazai fizikai tudomány megalapítójának munkásságát. Jedlik, a fiatal bencés pap aktívan édeklődik az akkor új­donságnak számító elektromosság iránt, és 27 évesen meg­alkotja az elektromotor első modelljét, aztán rendtársai örö­mére szódavizet gyárt, annak ipari termelésének eszközét ter­vezi meg. Tanít, az egyik első fizikakönyvet készíti el, majd a szabadságharc alatt nemzetőr, de visszatér a pesti egyetem­re, hogy a fizikaszertárat óvja az esetleges rongálástól. A pes­ti egyetem tanára, az újjáalakuló Tudományos Akadémia el­sőként választja rendes tagjai sorába, megítélik számára a Nagydíjat, de már az akkor is szegény testület csak címet adott, pénzt nem. Aktív tanár, tudományszervező és feltalá­ló, megalkotja három évvel Siemens előtt a dinamót, de az elszigeteltség miatt nem az ő neve tette ismertté a XX. szá­zad fejlődésére jelentősen ható szerkezetet. Tanít, tanít és ta­nít, fizikusgenerációknak adja át ismereteit, és 78 éves ko­rában visszajön szeretett városába, Győrbe, ahol aztán nagy megbecsülésben él még közel 15 esztendőn keresztül. Ez egy XX. századi magyar tudós rövid életpályája. Jed­lik Ányost a hite éltette, az nyújtotta az erőt számára a fel­fedezésekhez, de a kudarcok és a sikerek bölcs megéléséhez is. A hit az Istenben és a tudományban, ez a kettősség eggyé vált benne, hiszen mindkét világ felé alázattal közeledett, a befogadás és a megismerés alázatával. Üzenetértékű a tudós élete és elkötelezettsége. Üzenet a városnak, hogy méltón kell ápolni a hazai fizikatudomány megalapítójának emlékét, erre a szeptemberi tervezett szo­boravatás lesz a további jelentős momentum, de éppen az egyetemalapítási kezdeményezések jelenthetik majd a ran­gos beteljesülést Jedlik győri kötődésének. Üzenet a tenni tudó politikusoknak, hogy nagyobb megbecsülést kell ad­ni a tudománynak, annak intézményeinek, hiszen a jövőal­kotásunk legfontosabb szféráit óvni, támogatni, és egyben ösztönözni szükséges. S végül üzenet a városban élő polgá­roknak, látniuk és becsülniük kell értékeinket, mert ezek a gazdag és termékeny életpályák teremtették meg az alap­jait a mai városnak, s egyben kínálnak új erőket jövője együttes alakításához. A tudomány és a valóság nem két különböző dolog. Remélem, írásaim a Kisalföldben bebizonyítják ezt. " _____Álláspont Majmok mogyorója Isten látja lelkem: távol áll tőlem mindenféle demagógia, nem tartozik kedvelt elfoglaltságaim közé a mások zsebében való turkálás, s nem borítja fel belső harmóniám a mesebeli fizetésekről szóló hírek egyike sem. Ennek ellenére csodálkoz­va vettem észre, hogy mégis van, amitől úgy rendesen össze­­rándul a gyomrom. A menedzserszövetség elnökének nyilatkozatát olvastam a minap, aki szót ejtett egy felmérésről is, melynek eredményét nem tartotta reálisnak. A jövedelmükről megkérdezett csúcs­­menedzserek közül kilencen havi tíz-, ketten pedig havi tizenötmillió forint feletti jövedelemről adtak számot. Szerin­te az adatok tévedésen alapulnak, mert a vezetők nem havi, hanem éves jövedelemben számolnak, így elképzelhető, hogy voltak, akik félreértették a kérdést. (Legnagyobb sajnála­tomra a cikkből nem derült ki, hogy ugyan már miként ve­zetheti cégét mondjuk havi tizenötmillióért az, akinek egy szimpla kérdés értelmezése gondokat okoz.) De lépjünk csak tovább. Lepsényi úr tapasztalatai szerint a top vállalatok el­ső emberei havi bruttó egy- és hétmillió közötti magyar fo­rintot keresnek. Mint mondta, ez így van rendjén, ugyanis a siker javarészt a menedzsmenten múlik, melyet ezért meg kell fizetni. Majd egy barátja mondását idézve levonta a kö­vetkeztetést is: ha mogyorót adsz, csak majmokat kapsz. Nos, itt kezdődtek velem a gondok, hiszen e mondatot leg­jobb szándékom ellenére sem tudtam kizárólag a menedzserek­re értelmezni, így hát kedves hazámfiai, mi együtt, valamivel több mint kilenc és fél millióan jó, ha észbe véssük: majom min­denki, aki megalkudván önmagával havi egymilla alatt mun­kát vállal. Egyébiránt továbbgondolva a helyzetet, majomnak lenni is ritka kiváltság ebben a hazában, mert annak legalább adatik vigaszként némi mogyoró. Ám minek nevezhető az, aki­nek nem jut, csak tökmag, vagy mondjuk szotyoládé. Az ké­rem nemhogy nem ember, de még csak nem is emberszabású. Valami különös, az evolúció vakvágányán tudatlanul ténfergő megnevezhetetlen létforma, mely mint igen, csupa értelmet­len, haszontalan dolgokat művel: beteget gyógyít, gyermeket tanít, házat épít, újságot ír vagy villanyt szerel. Ezt csinálja az istenadta. És közben néhanapján felbosszantja egy-egy majom, meg az ő mogyorója. Keszéi L. András KISALFÖLD i Postabontás Háromtornyú templom Örömmel tölt el és lelkesít az az örvendetes tény, hogy Szany római katolikus templo­ma díszkivilágítást kapott. Az már a cél méltóságát emeli, hogy a reflektorok a karácsonyi éjféli szentmise alatt gyullad­tak ki, joggal mondhatjuk, hogy a 2000. jubileumi évet így kö­szöntötte Szany a legfelejthe­­tetlenebbül. A szanyi háromtornyú temp­lomnak egyetlen párja van Ma­gyarországon, mégpedig a kő­szegi Kálvária-templom, bár sokkal szerényebb nagyságban. Ausztriában is csak Mária­­cell büszkélkedhet háromtor­nyú templommal. Vannak ugyan többtornyú templomok is, de csak a fent említett háromban helyezked­nek el a tornyok a főhomlok­zaton. A díszkivilágítás gondolatát évekkel ezelőtt vetette fel e so­rok írója előtt Csépe Béla sza­nyi biológiatanár. A gondolat engem nemcsak megragadott, hanem szinte lelkiismereti kér­désnek vettem a megvalósítást. Nemcsak a tanár úrnak kö­szöntem meg a szép ötletet, ha­nem beszélni kezdtem róla szinte mindenkinek. Elsősor­ban Szany esperesplébánosá­nak, Kapui Jenő főtisztelendő úrnak vetettem fel, aki azonnal lelkesen úgy nyilatkozott, hogy jó lenne, ha már holnap kigyul­ladnának a fények. Azután következett a többi érintett vezető személy, Tóth Károly polgármester, Funtek János jegyző, Varga Pál, a temp­lom gondnoka és egyházközsé­gi elnök. Tovább lelkesített, hogy mindegyikük kivétel nél­kül örömmel fogadta a gondo­latot. Persze családi körömben is beszéd tárgyává lett a szép gondolat. Így jutott el az elkép­zelés Gasztonyi József ménfő- Csanaki vállalkozóhoz, aki azonnal azt közölte velem, hogy mondjam meg a polgármester­nek, a díszkivilágítás költségei­nek felét kifizeti. Gasztonyi Jó­zsef szanyi gyerek volt és a szü­lőfalu szeretetét kimutatva hoz­ta meg ezt a nagy áldozatot. Köszönet mindenkinek, akik ezt a nagy örömöt szerezték Szany lakosságának. Gasztonyi Ignác Szany Melyik szakértői bizottság döntött? A Kisalföld január 13-án megjelent számából értesültem, hogy a győri önkormányzat 100 százalékos tulajdonát képező kábel-tv kft. különös körülmé­nyek közepette tulajdonost vál­tott. Az UPC Magyarország Kft. - mely a nemzetközi UPC-cso­­port tagja - Magyarországon több mint harminc település kábeltévés szolgáltatásáról gondoskodik. Továbbá az UPC tizenegy európai országban és Izraelben is nyújtja szolgálta­tásait, mindamellett, hogy az UPC többségi tulajdonosa, az UnitedGlobalCom négy föld­részen tevékenykedik. Ebből látható, hogy az UPC nagyobb műszaki háttérrel, tu­dásbázissal rendelkezhet, mint a nyertes Németkábel Vagyon­kezelő Rt. Továbbá az UPC 50 millió forinttal többet ígért és 1,5 milliárdos beruházást, mellyel többek között felhasz­nálóbarát ágon elérhető lenne az internet az otthoni felhasz­nálók számára is, illetve a jobb minőségű, gyorsabb telefon­szolgáltatás a kábelhálózat használatával. Kíváncsi lennék, hogy mi­lyen szakértői bizottság dön­tött egy Magyarországon isme­retlen cég mellett, egy nemzet­közileg elismert, az adott terü­leten előkelő piaci helyet kép­viselő vállalat ellenében. Vajon hogy lehetséges az egy 3,6 milliárdos üzlet mérlegelé­sekor, hogy három ellenszava­zat, egy tartózkodás mellett, két voks és a polgármester sza­vazata elegendő volt az NKV Rt. győzelméhez?! Azt hiszem, az már csak hab a tortán, hogy az NKV Rt. még be sem volt jegyezve a cégbíró­ságnál a döntés megszületése­kor... Név és cím a szerkesztőségben Internetes alkotók A képzőművészeti események szervezéséhez, illetve összehan­golásához elsősorban a kiállító­­helyek és a galériák vezetőinek kíván segítséget nyújtani a keddtől már üzemelő, új inter­netes szolgáltatás, az Ikon. Az Ikon segítségével, amelynek magja egy kétszintes adatbá­zis, a művészeti intézmények vezetői a többi rendezvény ter­vezett időpontjának ismereté­ben, s a jelenleginél nagyobb látogatottság reményében ala­kíthatják majd a programokat. Az első időkben valószínűleg főként csak budapesti galéri­ák, kiállítóhelyek „kapcsolód­nak rá” a rendszerre, hiszen a kortárs kulturális élet elsősor­ban a fővárosra koncentráló­dik, azonban a vidéki esemé­nyek sem szorulhatnak háttér­be az adatbázisban. Az on­ line eseménynaptár, amely tulajdonképpen egy cso­­portosítási rendszer, a legszéle­sebb közönség érdeklődését szolgálja. Az artRollon mindig friss, illetve aktuális informá­ciók olvashatók majd a képző­­művészeti eseményekről, az azokon részt vevő művészek­ről, vagy a tárlatok megnyitá­sának és zárásának pontos idő­­pontjáról. Az érdeklődők a www.ikon.hungary.com inter­neteimen tudnak utánanézni a képzőművészeti eseményeknek a világhálón. (mti) A fekete ing „Egyre több fekete ingest lá­tok a tévében és a közéletben! ” - morog öreg barátom, akinek „erről a viseletről” régi élmé­nyei és „fenntartásai” vannak. Kérem, hogy meséljen erről ne­künk.­­ Hát kérem, a „fekete ing” valamikor, az első világhábo­rú után Mussolininek és az olasz fasisztáknak az egyen­ruhája volt. (Talán azért, hogy nem kellett sűrűn mosni, mo­zog az öreg barátom.) Fekete inget viseltek még ezenkívül a horvát USZTASA szervezet tagjai is, akik a németek mel­lett harcoltak a II. világhábo­rúban! (Utána pedig letagad­ták.) A „fehérorosz” Vlaszov tábornok is fekete inget hor­dott katonáival együtt (a könnyebb megkülönböztetés miatt, nehogy vörösöknek néz­zék őket, mondja a szentenci­át az öreg.) A „barna ing” - fekete nyakkendővel - a német nemzetiszocialisták egyenru­hája volt a sörpuccstól kezdő­dően és itthon is szívesen feszí­tettek benne a volksbundisták, hirdetve a „nagy német világ­uralmat”. A „zöld inget” - fe­kete nyakkendővel - a gyászos emlékű nyilasok viselték - rö­vid ideig majd utána sürgő­sen beálltak a kommunista pártba (mondták is Rákosi­nak, hogy túl sok a kisnyilas a pártjában, mire ő azt mondta, hogy nem baj! A paradicsom is először zöld, aztán lesz piros! Láttunk is elég sok ilyen „szí­­neváltozott” személyt akkori­ban!) A II. világháború után „kék inget piros nyakkendő­vel­”­­ a kommunista párt „R” gárdistái viseltek, akik úgy be­lejöttek a falujárásba, hogy utána a „téeszcsék” szervezé­sénél és a „padláslesöprések­­nél” is ezt viselték, egészen 1956-ig (némelyik mai millio­mos talán még ma is őrzi a sublót mélyén, naftalinban, ereklyeként, az unokáknak). Én a közéletben - a parlament­ben és egyéb hivatalban - szi­gorúan előírnám a fehér inget és a szolid, egyszerű nyakken­dőt (nem olyan csiricsárét, mint amilyet néha a mai „urak” viselnek, mint valami­kor a jampecek)! S amikor csí­kos inghez kockás nyakken­dőt viselő „úriembert” látok, hát arra gondolok, hogy: „tánctanára talán volt sze­génynek, de illemtanára bizto­san nem, aki megtanította vol­na arra, hogy mit mivel, mikor és hogyan illik viselni, a visel­kedésről nem is szólva, mert az is megérdemelne egy kis „továbbképzést!” Mester Miklós nyugdíjas ,A NAP MONDÁSA. ...a mesék olyanok, mint némely derék ember: ahogy vénülnek, úgy szépülnek, s bizony ezt jólesik látni! Hans Christian Andersen (1804-1857) dán költő és elbeszélő 2000. január 20., csütörtök .Agytorna: Hogyan nevezik a Krétai-ten­gerben fekvő vulkanikus szi­getet, amely a kutatók szerint i. e. 1500 körül felrobbant? a) Szkülla b) Szantorini c) Pharosz (g­­zsep?A sarpq ) Beregszászi gyerekek Szentivánon Karácsony előtt tizenöt kár­pátaljai gyermek érkezett Szentivánra, hogy a befogadó családokkal együtt ünnepelje a szentestét és köszöntse az új évet. A gyermekek fogadását kerületünk esperesplébánosa, Maurus atya szervezte, aki a kísérő nevelőt látta vendégül. Ezek a gyermekek olyan kö­rülmények közül érkeztek, hogy az számunkra elképzel­hetetlen. A szülők hónapokig nem kapnak fizetést, ha kap­nak, szinte semmit nem tud­nak vásárolni. Jellemző, hogy egyik kisgyermek így fogal­mazta meg ittlétét: ez volt éle­tem legszebb karácsonya. A gyermekek programjában sze­repelt ismerkedés Győrrel, kö­zös játékok és szórakozások a plébánián. Január 3-án a szentiváni ál­lomáson búcsúztak el egymás­tól a vendéglátók és a vendé­gek. A gyermekek élmények­kel és szeretettel eltelve, ruhá­val, játékokkal és egyéb aján­dékokkal megpakolva indul­tak vissza szülőföldjükre. Köszönet és elismerés illeti mindazokat, akik a gyerme­keket befogadták, számukra felejthetetlen napokat bizto­sítottak. Barlavits Tibor nyugdíjas tanár Győr FH 103.1 ÍIHl t 5.30-9.00 Ihász Anna és Kárpát Zsolt T 9.00-10.00 Zenekrém aft 'fdio a Y 10.00-16.00 Bán Tímea T i f /f°r alul!­apa T 16.00-20.00 Molnár Zsuzsanna Hirdetés: 96/444-222. 3 2°TM-2|°° ?ekem 80 412-543, 96/417-837. 3 í' ^22 00, Zeneterap* E-mail: bmc@bmc.gyor.hu, T 2200 °rato1 Zenefolyam http://www.bmcradio.gyor.hu Kívánságműsor: Eurohívó 06-50-308-777 __________________________|

Next