Kisalföld, 2000. február (55. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-18 / 41. szám

4 Aktuális 25 JP C. Megbomlott egyensúly Az őszi nagy áradásnál figyeltem hosszabb ideig a Ti­szát Szegednél. Látni lehetett, miként hódítja el a rakpar­tot, milyen impozánsan hömpölygött, de méltóságában is fegyelmezett volt, nem tett jelentős kárt környezetében. Most siratjuk a Tiszát, a büszke folyót az emberi hanyag­ság és a kapzsi nemtörődömség néhány évre vagy évtized­re kómába taszította. Ökológiai katasztrófa, a kifejezést nem használják a fo­lyóra vonatkozó híradások. A tartalmuk viszont egyértel­műen jelzi, hogy az ökológiai szisztéma működésében alapvető zavarok keletkeztek. A jellemző organizmusok, illetve azok kombinációi vagy elpusztultak, vagy az élet­­feltételeik változtak meg. A rendszer eredeti állapotának egyensúlya tehát megbomlott, egy másik, ma még lénye­gében ismeretlen állapot kezd kialakulni. Nem tudjuk még, hogy az eredeti ökológiai rendszer milyen tényezők hatására áll majd helyre, ehhez mennyi időre, milyen rá­fordításokra van szükség. A folyót sújtó katasztrófa az ott élőket is mélyen érinti, hiszen munkalehetőségek szűntek meg. A tiszai éledező turizmus visszaesésével kell számol­ni, tömegek hobbiját jelentő horgászat szünetel be nem lát­ható ideig, de át kell alakítani néhány városban az ivó­­vízellátást, és még sorolhatnánk a következményeket. Kiszolgáltatottak vagyunk a szomszédainknak, mint alvízi, befogadó ország, nálunk csapódnak le a folyók szennyei és hordalékai. Mi szenvedjük meg a szomszédok korábbi túlzott iparosításának mai következményeit, vagy éppen az elszegényedésükből fakadó gondatlanságot, hiá­nyosságokat. A Kárpát-medence földrajzi régióban az egymásrautaltság erőteljes, az országhatárok nem tudják feltartóztatni a károkat, a szennyeződéseket, azok szaba­don áramolnak, s rombolnak, semmisítenek meg másutt óvott értékeket. Ez a katasztrófa is az egymásrautaltsá­got jelzi. Ebben a nagyrégióban nemcsak a környezeti té­nyezők kapcsolódnak szervesen és elválaszthatatlanul össze, hanem a gazdaságok, a kultúrák, az emberek élet­terei, értékrendje és mentalitása is. Talán ha jobban megis­mernénk egymást, s többet tudnánk a másikról, a szom­szédos népekről, gazdaságokról, kultúrákról, életérzé­sekről, akkor az ilyen katasztrófának a valószínűsége is csökkenthető lenne, vagy felszámolhatóvá válnának a károkozás potenciális centrumai. A Tisza fel fog ébredni a kómából, hisz a természetben hatalmas erők rejlenek, újjászerveződik az ökológiai rendszer, az élet fokozatosan vissza fog térni a folyóba. A tanulságokat viszont gyorsan le kell vonni. Fel kell ké­szülni a Kárpát-medencében az ökológiai katasztrófák­ra, de az itteni népek és nemzetek közötti minél sokszí­nűbb kommunikációval hatásukat valamelyest csökken­teni lehet. Rechnitzer János MTA-intézetigazgató, Győr „A tudományos valóság nem két különböző dolog. Remélem, írásaim a Kisalföldben bebizonyítják ezt. ” ____Álláspont !». Sorozatfertőzés Távol álljon tőlem, hogy izmosodó demokráciánk szépre­ményű tizenegyedik esztendejében, a mindenható individuum rózsaszín korában - pláne mint törpe minoritás - kritikával éljek az egyre duzzadó többség szokásait illetően. Mégis, most már kezdek szorongani kicsit. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy megállíthatatlanul terjed a kór, új időszámítás szerint vált­ják egymást fel az évek. Milliók emlékezete egyre inkább csak a Dallas előttre és utánra képes felosztani a múló időt, s mindeközben nemre, korra, felekezetin való tekintet nélkül táv­kapcsolót szorongatva, megbűvölt izgalommal merednek a fénylő dobozra sorozatország sorozatgyermekei. Erre még mondhatnék, rendjén van ez kérem, mert hát kell egy kis közösségi érzés, meleg együvé tartozás, ha máshol nem, a tévé előtt, virtuálisan legalább. Igazából nem is ez a külö­nös. Sokkal inkább azok a szokások, melyek mindeközben észrevétlen életre keltek. Mert egyre többen vannak, akik nem veszik fel a telefont, nem fogadnak vendégeket, nem főznek, nem mennek randevúra, nem kérdeznek, nem válaszolnak, nem nyitják ki a boltot és funkcionálisan - a nézésen kívül - semmit sem csinálnak a sorozatok idején. Kuss van a gyereknek, de még a kutyának is, lelassul az ország, alig fogható a pulzusa ilyenkor. Továbbgondolni is szörnyű, még néhány új sorozat és könnyen megeshet, hogy kárba vész minden igyekezet, hiábavaló lesz a lakáshitel-tá­mogatás, meg a családi pótlék, mert idő híján nem épülnek házak, nem készülnek újabb gyerekek és a parlament is csak hathetenként ül össze azután. De sebaj, helyette átmosódik lágyan az ágyakon a Gazda­gok és szépek hatszázadik része, A hegyi doktor, s vele együtt keleste meg Samantha a Sunset Beach és A vipera után. Bes­tiával kel, Rosalindával fekszik az ország, lassan mindenki tud már mindent Guldenburgékról, Hélene szeméről, a tit­kokról és szerelmekről. No meg a farmról, ahol élünk, mi, így bizalmas összekacsintón, többes szám első személyben. Keszei L. András KISALFÖLD si Postabontás Olvasói levelek Várjuk leveleiket a következő címre: Kisalföld Kiadó Kft., 9002 Győr, Pf. 28. Fax: 96/504-414 Jó volt iráninak lenni! Mint már annyiszor, február 12-én is jó volt iráninak lenni! Egy példaértékű összefogás eredményeként gyönyörű te­tőteret avattunk az iskolában. Kialakításával nemcsak az alatta lévő osztályok beázási problémái oldódtak meg, ha­nem óriási teret adott, s lehe­tőségeket nyitott az iskola előtt. A mintaszerűen megszer­vezett avatóünnepség előtti szentmisén először volt mó­dunk személyesen is találkoz­ni községünkben dr. Pápai La­jos megyés püspök úrral, aki jelenlétével mindenki számára félreérthetetlenül jelezte az al­kalom nagyságát. Az új épület­részt dr. Medgyasszay László, a megyei közgyűlés alelnöke, dr. Pápai Lajos püspök és Linter Tibor polgármester avatta fel. Köszönet illet mindenkit, aki akár munkával, akár anyagi javakkal, akár erkölcsileg egy jó szóval, imával hozzájárult a bővítés sikeréhez. Külön köszönet illeti viszont a polgármestert és Németh László iskolaigazgatót, akik le­hetetlent nem ismerve fogták össze a közös ügyön fáradozók munkáját. Falunk egy nagyszerű épü­lettel gazdagodott, az ünnepsé­gen részt vevők pedig sok tar­talmas gondolattal, életre szó­ló élményekkel megerősödve térhettek haza. A faluszerető lakosok nevében az iskolaszék szülői képviselete Vadhajtások A hétköznapjaink, a minden­napi életünk tele van vadhajtá­sokkal, botladozunk bennük. Ezt a fene nagy demokráciát, szabadságot, jogegyenlőséget is körbefonják, ha egyet lenyes­nek, kettő nő helyette, olyan, mint a mesebeli sárkány feje. A demokrácia már az ókor­ban ismert volt, de vadhajtások nélkül. A szabadság értelme­zése, a lehetőségek sokasága közül szabadon választhat az állampolgár. Megtehet valamit, de nem azt tesz, amit akar, mert olyat nem tehet, ami embertár­sainak káros. A jogegyenlőség, a jogok és kötelezettségek min­den állampolgárnál kötelező érvényűek. Sok fajtája van, ezek sem mentesek a vadhajtá­soktól. Különböző értelmezé­sek, olvasatok, jogviszonyok kapcsolódása bonyolult, az biz­tos. De egyet ne felejtsünk, a jogszabályokat úgy kell megfo­galmazni, hogy azt minden ma­gyar állampolgár megértse. Egyszerűen, világosan, tisztán. Hasonlíthatna egy út szélén nyíló virághoz, melyet minden­ki ismer és mindenkinek egy­formán illatozik. Akkor nem kellene külön rejtvényfejtő kul­csot alkalmazni az értelmezés­hez. Aki milliókat sikkaszt, el­tulajdonít, ne lehessen fehérre mosni, így talán a bűnelköve­tők száma is csökkenne. A fen­tiekkel, a demokráciát is bele­értve úgy vagyunk, mint az a kazalmester, akire ráomlott a ferdén sikeredett, frissen ra­kott szalmakazal, s nehezen tud kikecmeregni alóla. Hétköz­napjaink vadhajtásaival úton­­útfélen találkozunk, még a par­lament sem kivétel, szőkítések, barnítások, összefonódások. Sokat segíthetne a nyilvános­ság, a televízió. Mit lát leggyak­rabban a néző: erőszak, rob­bantás, lövöldözés, vérfürdő, kegyetlenség, brutalitás. Ezt a műfajt támogatják államilag? (Nem csoda, hogy ilyen vad lett a világ körülöttünk.) A vadhajtásokért mind­annyian felelősek vagyunk. Félteni kell a gyermekeinket, unokáinkat jövet-menet, az is­kolához vezető utak környé­kén, játszótereken. Már nem elég, ha valaki harci ebet tart, oroszlánt, tigrist, medvét, óri­áskígyót, viperát, skorpiót kell tartani, hogy biztonságban érezze magát. Van tennivaló bőven a demokrácia háza tá­ján, környékén, hogy teljes ér­tékű legyen. Mi a tanulság? A vadhajtáso­kat nem elég csak nyesegetni, tőből kel kiirtani. A sós kút nem ad édes vizet, fentről kell kezdeni, ez a jövő érdeke. Medgyessy Imre Jánossomorja Építkezhetünk?! Felháborítónak és elfogadhatatlannak tartom a kor­mány új lakáshitelprogramját. Röviden vázolnám helyze­tünket: építési engedélyünk 1995-ben készült. Sajnos az építkezés igazándiból csak 1999-ben kezdődött (gyesen voltam, főiskolai tanulmányok), tető alá hoztuk a házun­kat, amit nagy nehézségek árán, szülői segítséggel tudtunk elérni. A remény 1995 óta élt bennünk, hogy valaha elkészül az új házunk. Bizakodva hallgattuk a kormány új lakásépí­tési koncepcióját mindaddig, míg a feltételeket meg nem ismertük. Kérném tisztelettel az illetékeseket, kik e „szenzációs” hitelprogramot megalkották, változtassanak bizonyos dü­hítő feltételeken, hisz őket ezúttal sem a segítő szándék ve­zérelte! Nem arra törekedtek, hogy mi 27 évesen, egy gyer­mekkel, biztos munkahellyel, havi jövedelemmel, ötéves építési engedéllyel felépíthessük családi fészkünket. Úgy gondolom, körültekintőbben kellett volna mindezt elter­vezni, létrehozni, hisz a legtöbb fiatal építkező ezután is csak építkező marad! És még meddig? A velünk hasonló helyzetben lévők nevében: Végh Tamásné 2000. február 18., péntek Az iskola teljesíti feladatait A korszakváltás - bármilyen léptékű is bármilyen kö­rülményben - sohasem kegyes átélőihez, így vagy úgy, de szereplői sajnos valamilyen mértékben mindig sérülnek. Az ilyen folyamatok végén igazából nem is lehetnek győzte­sek. Ha máskor nem, hát a végelszámolásnál derül ki egy­értelműen, hogy mindennek ára van. S ezért van, hogy születnek inkább veszteséglisták, mintsem győzelmi hír­adások. Ezt a jelenséget példázzák a Győri Balett Művé­szeti Szakközépiskolájában lezajlott és vele kapcsolatos ese­mények. Egy lassan egy éve tartó, egyre csak mélyülő és már-már kezelhetetlen válságra került pont a győri közgyűlés múlt csütörtöki döntésével. Ez kétségkívül lezárt egy fejezetet, egy nagy formátumú személy nevével fémjelzett nagy ívű, szép és eredményes korszakot, ugyanakkor megteremtet­te egy új és más alapozású, felépítésű, működésű és stí­lusú időszak lehetőségét is. A kettő semmiképpen nem zár­ja ki egymást. Az átjárhatóság biztosított és természetes. Hisz a múlt kötelez, hagyományoz, táplál és eligazít. Bá­tor dolog lenne valami másnak és újnak a kezdetén állva csakis a rombolásban gondolkodni. Mert a múlt nemcsak büszkévé tesz, hanem jelentős kezdeti energiával is ellát minket. A döntés megszületett: a dolgok jogszerű mederben tar­tásával - az érvényes helyettesítési rend szerint - átmene­tileg (március 2-ig) reám ruházódott az iskola vezetése. Ezen rövid időszak legfeljebb a majdani krónikaírók számára lesz feljegyzendő, száraz tényadalék, de ettől függetlenül az érdemi munkát a lehető legkisebb törés nélkül folytat­ni kell. Mindenkit szeretnék a leghatározottabban meg­nyugtatni: mindazt, ami iskolánknak feladata és köteles­sége, azt maximálisan teljesíteni is fogja. Senki ne érez­­zen bizonytalanságot, távlattalanságot, esélyvesztést. Min­den a megszokott keretek között és formák szerint zajlik majd. A változás lényege nem itt érhető tetten. Tisztában vagyunk a felelősségünkkel a diákok, a szülők, a város fe­lé. Az élet nem állhat meg. Ezt a kihívást, amit az iskola a közgyűlési döntéssel kapott, sem személyi, sem intézmé­nyi szinten nem lehet latolgatni. Azonnali válaszok, rea­gálások, döntések kellenek, melyek egy részén túl is va­gyunk. Most ugyanannak a folyamatnak más körülmé­­nyű részesei vagyunk. A cél nem változott. S ezek nem sze­mélyfüggő dolgok. A vezető és a tantestület szolgálata a mindenkori diákoknak szól. Biztos, hogy igen gyors kon­szolidációra van szükség. Egyéniségemből adódóan min­den erőmmel azon leszek ebben a három hétben - mint ed­dig is folyamatosan -, hogy a nyugalmat, a megbékélést, a kiegyenlítést, a kiszámíthatóságot, a visszaerősödést, az újraépítkezést szolgáljam. Nagyon rövid időn belül vissza fog állni az oktató-nevelő munkához méltó légkör és han­gulat. Az iskolában mindenkinek vissza kell találnia ön­magához, régi igazi énjéhez, a munkájához, közösségi kap­csolataihoz. Erőt kell venni pillanatnyi bénultságunkon, s vissza kell szereznünk korábbi aktivitásunkat és sze­repvállalásainkat. Erre mindnyájan képesek vagyunk. Hi­szem, hogy minden seb be fog gyógyulni. Bárki is hordoz­za azt a lelkében. Lehet, hogy eleinte kissé befelé fordulóbbnak fogunk lát­szani, de ez nem a megközelíthetetlenségünket fogja jelen­teni, hanem az önszembenéző megtisztulás utáni erőgyűj­tést. Ott leszünk mindig és mindenhol, ahol szükség van ránk. De a reflektorfényt egy időre fel fogja váltani a ri­valdafény. „Nincs hír, jó hír” - tartja az angol mondás. Hadd induljunk el ezen az úton. Van jövő, van távlat, van remény. Van hit, akarat és kapacitás. Létezik koncepció. Kérjük, higgyenek bennünk! Vass György megbízott igazgató ­A NAP MONDÁSA: NAGYTORNA— ...az igazán veszélyes nők Mikor buktatták meg ellen­nem fogadnak el felei Nyikita Hruscsovot? kevés pénzt. a) 1962-ben ________________________ b) 1964-ben c) 1968-ban Svevo, Italo W (1861-1928)--------------------------1­4 olasz regényíró (9 .zs«m salpq v Fii «»1,1 HHZ ▼ 5.30-9.00 Fábián György BMC Rádió ▼9.00-16.00 Bán Tímea 9023 Győr, Magyar u. 9. ▼ 16.00-19.30 Kocsis Rozi Telefon/fax: 96/444-222. y 19.30-21.00 Tini kívánságműsor Hirdetés: 96/444-222. 6 412-543,96/417-837. ▼ 21.00-23.00 Julizóna E-mail: bmc@bmc.gyor.hu, ▼ 23.00 órától Zenefolyam - minden http://www.bmcradio.gyor.hu s órában más és más

Next