Kisalföld, 2000. február (55. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-18 / 41. szám
4 Aktuális 25 JP C. Megbomlott egyensúly Az őszi nagy áradásnál figyeltem hosszabb ideig a Tiszát Szegednél. Látni lehetett, miként hódítja el a rakpartot, milyen impozánsan hömpölygött, de méltóságában is fegyelmezett volt, nem tett jelentős kárt környezetében. Most siratjuk a Tiszát, a büszke folyót az emberi hanyagság és a kapzsi nemtörődömség néhány évre vagy évtizedre kómába taszította. Ökológiai katasztrófa, a kifejezést nem használják a folyóra vonatkozó híradások. A tartalmuk viszont egyértelműen jelzi, hogy az ökológiai szisztéma működésében alapvető zavarok keletkeztek. A jellemző organizmusok, illetve azok kombinációi vagy elpusztultak, vagy az életfeltételeik változtak meg. A rendszer eredeti állapotának egyensúlya tehát megbomlott, egy másik, ma még lényegében ismeretlen állapot kezd kialakulni. Nem tudjuk még, hogy az eredeti ökológiai rendszer milyen tényezők hatására áll majd helyre, ehhez mennyi időre, milyen ráfordításokra van szükség. A folyót sújtó katasztrófa az ott élőket is mélyen érinti, hiszen munkalehetőségek szűntek meg. A tiszai éledező turizmus visszaesésével kell számolni, tömegek hobbiját jelentő horgászat szünetel be nem látható ideig, de át kell alakítani néhány városban az ivóvízellátást, és még sorolhatnánk a következményeket. Kiszolgáltatottak vagyunk a szomszédainknak, mint alvízi, befogadó ország, nálunk csapódnak le a folyók szennyei és hordalékai. Mi szenvedjük meg a szomszédok korábbi túlzott iparosításának mai következményeit, vagy éppen az elszegényedésükből fakadó gondatlanságot, hiányosságokat. A Kárpát-medence földrajzi régióban az egymásrautaltság erőteljes, az országhatárok nem tudják feltartóztatni a károkat, a szennyeződéseket, azok szabadon áramolnak, s rombolnak, semmisítenek meg másutt óvott értékeket. Ez a katasztrófa is az egymásrautaltságot jelzi. Ebben a nagyrégióban nemcsak a környezeti tényezők kapcsolódnak szervesen és elválaszthatatlanul össze, hanem a gazdaságok, a kultúrák, az emberek életterei, értékrendje és mentalitása is. Talán ha jobban megismernénk egymást, s többet tudnánk a másikról, a szomszédos népekről, gazdaságokról, kultúrákról, életérzésekről, akkor az ilyen katasztrófának a valószínűsége is csökkenthető lenne, vagy felszámolhatóvá válnának a károkozás potenciális centrumai. A Tisza fel fog ébredni a kómából, hisz a természetben hatalmas erők rejlenek, újjászerveződik az ökológiai rendszer, az élet fokozatosan vissza fog térni a folyóba. A tanulságokat viszont gyorsan le kell vonni. Fel kell készülni a Kárpát-medencében az ökológiai katasztrófákra, de az itteni népek és nemzetek közötti minél sokszínűbb kommunikációval hatásukat valamelyest csökkenteni lehet. Rechnitzer János MTA-intézetigazgató, Győr „A tudományos valóság nem két különböző dolog. Remélem, írásaim a Kisalföldben bebizonyítják ezt. ” ____Álláspont !». Sorozatfertőzés Távol álljon tőlem, hogy izmosodó demokráciánk szépreményű tizenegyedik esztendejében, a mindenható individuum rózsaszín korában - pláne mint törpe minoritás - kritikával éljek az egyre duzzadó többség szokásait illetően. Mégis, most már kezdek szorongani kicsit. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy megállíthatatlanul terjed a kór, új időszámítás szerint váltják egymást fel az évek. Milliók emlékezete egyre inkább csak a Dallas előttre és utánra képes felosztani a múló időt, s mindeközben nemre, korra, felekezetin való tekintet nélkül távkapcsolót szorongatva, megbűvölt izgalommal merednek a fénylő dobozra sorozatország sorozatgyermekei. Erre még mondhatnék, rendjén van ez kérem, mert hát kell egy kis közösségi érzés, meleg együvé tartozás, ha máshol nem, a tévé előtt, virtuálisan legalább. Igazából nem is ez a különös. Sokkal inkább azok a szokások, melyek mindeközben észrevétlen életre keltek. Mert egyre többen vannak, akik nem veszik fel a telefont, nem fogadnak vendégeket, nem főznek, nem mennek randevúra, nem kérdeznek, nem válaszolnak, nem nyitják ki a boltot és funkcionálisan - a nézésen kívül - semmit sem csinálnak a sorozatok idején. Kuss van a gyereknek, de még a kutyának is, lelassul az ország, alig fogható a pulzusa ilyenkor. Továbbgondolni is szörnyű, még néhány új sorozat és könnyen megeshet, hogy kárba vész minden igyekezet, hiábavaló lesz a lakáshitel-támogatás, meg a családi pótlék, mert idő híján nem épülnek házak, nem készülnek újabb gyerekek és a parlament is csak hathetenként ül össze azután. De sebaj, helyette átmosódik lágyan az ágyakon a Gazdagok és szépek hatszázadik része, A hegyi doktor, s vele együtt keleste meg Samantha a Sunset Beach és A vipera után. Bestiával kel, Rosalindával fekszik az ország, lassan mindenki tud már mindent Guldenburgékról, Hélene szeméről, a titkokról és szerelmekről. No meg a farmról, ahol élünk, mi, így bizalmas összekacsintón, többes szám első személyben. Keszei L. András KISALFÖLD si Postabontás Olvasói levelek Várjuk leveleiket a következő címre: Kisalföld Kiadó Kft., 9002 Győr, Pf. 28. Fax: 96/504-414 Jó volt iráninak lenni! Mint már annyiszor, február 12-én is jó volt iráninak lenni! Egy példaértékű összefogás eredményeként gyönyörű tetőteret avattunk az iskolában. Kialakításával nemcsak az alatta lévő osztályok beázási problémái oldódtak meg, hanem óriási teret adott, s lehetőségeket nyitott az iskola előtt. A mintaszerűen megszervezett avatóünnepség előtti szentmisén először volt módunk személyesen is találkozni községünkben dr. Pápai Lajos megyés püspök úrral, aki jelenlétével mindenki számára félreérthetetlenül jelezte az alkalom nagyságát. Az új épületrészt dr. Medgyasszay László, a megyei közgyűlés alelnöke, dr. Pápai Lajos püspök és Linter Tibor polgármester avatta fel. Köszönet illet mindenkit, aki akár munkával, akár anyagi javakkal, akár erkölcsileg egy jó szóval, imával hozzájárult a bővítés sikeréhez. Külön köszönet illeti viszont a polgármestert és Németh László iskolaigazgatót, akik lehetetlent nem ismerve fogták össze a közös ügyön fáradozók munkáját. Falunk egy nagyszerű épülettel gazdagodott, az ünnepségen részt vevők pedig sok tartalmas gondolattal, életre szóló élményekkel megerősödve térhettek haza. A faluszerető lakosok nevében az iskolaszék szülői képviselete Vadhajtások A hétköznapjaink, a mindennapi életünk tele van vadhajtásokkal, botladozunk bennük. Ezt a fene nagy demokráciát, szabadságot, jogegyenlőséget is körbefonják, ha egyet lenyesnek, kettő nő helyette, olyan, mint a mesebeli sárkány feje. A demokrácia már az ókorban ismert volt, de vadhajtások nélkül. A szabadság értelmezése, a lehetőségek sokasága közül szabadon választhat az állampolgár. Megtehet valamit, de nem azt tesz, amit akar, mert olyat nem tehet, ami embertársainak káros. A jogegyenlőség, a jogok és kötelezettségek minden állampolgárnál kötelező érvényűek. Sok fajtája van, ezek sem mentesek a vadhajtásoktól. Különböző értelmezések, olvasatok, jogviszonyok kapcsolódása bonyolult, az biztos. De egyet ne felejtsünk, a jogszabályokat úgy kell megfogalmazni, hogy azt minden magyar állampolgár megértse. Egyszerűen, világosan, tisztán. Hasonlíthatna egy út szélén nyíló virághoz, melyet mindenki ismer és mindenkinek egyformán illatozik. Akkor nem kellene külön rejtvényfejtő kulcsot alkalmazni az értelmezéshez. Aki milliókat sikkaszt, eltulajdonít, ne lehessen fehérre mosni, így talán a bűnelkövetők száma is csökkenne. A fentiekkel, a demokráciát is beleértve úgy vagyunk, mint az a kazalmester, akire ráomlott a ferdén sikeredett, frissen rakott szalmakazal, s nehezen tud kikecmeregni alóla. Hétköznapjaink vadhajtásaival útonútfélen találkozunk, még a parlament sem kivétel, szőkítések, barnítások, összefonódások. Sokat segíthetne a nyilvánosság, a televízió. Mit lát leggyakrabban a néző: erőszak, robbantás, lövöldözés, vérfürdő, kegyetlenség, brutalitás. Ezt a műfajt támogatják államilag? (Nem csoda, hogy ilyen vad lett a világ körülöttünk.) A vadhajtásokért mindannyian felelősek vagyunk. Félteni kell a gyermekeinket, unokáinkat jövet-menet, az iskolához vezető utak környékén, játszótereken. Már nem elég, ha valaki harci ebet tart, oroszlánt, tigrist, medvét, óriáskígyót, viperát, skorpiót kell tartani, hogy biztonságban érezze magát. Van tennivaló bőven a demokrácia háza táján, környékén, hogy teljes értékű legyen. Mi a tanulság? A vadhajtásokat nem elég csak nyesegetni, tőből kel kiirtani. A sós kút nem ad édes vizet, fentről kell kezdeni, ez a jövő érdeke. Medgyessy Imre Jánossomorja Építkezhetünk?! Felháborítónak és elfogadhatatlannak tartom a kormány új lakáshitelprogramját. Röviden vázolnám helyzetünket: építési engedélyünk 1995-ben készült. Sajnos az építkezés igazándiból csak 1999-ben kezdődött (gyesen voltam, főiskolai tanulmányok), tető alá hoztuk a házunkat, amit nagy nehézségek árán, szülői segítséggel tudtunk elérni. A remény 1995 óta élt bennünk, hogy valaha elkészül az új házunk. Bizakodva hallgattuk a kormány új lakásépítési koncepcióját mindaddig, míg a feltételeket meg nem ismertük. Kérném tisztelettel az illetékeseket, kik e „szenzációs” hitelprogramot megalkották, változtassanak bizonyos dühítő feltételeken, hisz őket ezúttal sem a segítő szándék vezérelte! Nem arra törekedtek, hogy mi 27 évesen, egy gyermekkel, biztos munkahellyel, havi jövedelemmel, ötéves építési engedéllyel felépíthessük családi fészkünket. Úgy gondolom, körültekintőbben kellett volna mindezt eltervezni, létrehozni, hisz a legtöbb fiatal építkező ezután is csak építkező marad! És még meddig? A velünk hasonló helyzetben lévők nevében: Végh Tamásné 2000. február 18., péntek Az iskola teljesíti feladatait A korszakváltás - bármilyen léptékű is bármilyen körülményben - sohasem kegyes átélőihez, így vagy úgy, de szereplői sajnos valamilyen mértékben mindig sérülnek. Az ilyen folyamatok végén igazából nem is lehetnek győztesek. Ha máskor nem, hát a végelszámolásnál derül ki egyértelműen, hogy mindennek ára van. S ezért van, hogy születnek inkább veszteséglisták, mintsem győzelmi híradások. Ezt a jelenséget példázzák a Győri Balett Művészeti Szakközépiskolájában lezajlott és vele kapcsolatos események. Egy lassan egy éve tartó, egyre csak mélyülő és már-már kezelhetetlen válságra került pont a győri közgyűlés múlt csütörtöki döntésével. Ez kétségkívül lezárt egy fejezetet, egy nagy formátumú személy nevével fémjelzett nagy ívű, szép és eredményes korszakot, ugyanakkor megteremtette egy új és más alapozású, felépítésű, működésű és stílusú időszak lehetőségét is. A kettő semmiképpen nem zárja ki egymást. Az átjárhatóság biztosított és természetes. Hisz a múlt kötelez, hagyományoz, táplál és eligazít. Bátor dolog lenne valami másnak és újnak a kezdetén állva csakis a rombolásban gondolkodni. Mert a múlt nemcsak büszkévé tesz, hanem jelentős kezdeti energiával is ellát minket. A döntés megszületett: a dolgok jogszerű mederben tartásával - az érvényes helyettesítési rend szerint - átmenetileg (március 2-ig) reám ruházódott az iskola vezetése. Ezen rövid időszak legfeljebb a majdani krónikaírók számára lesz feljegyzendő, száraz tényadalék, de ettől függetlenül az érdemi munkát a lehető legkisebb törés nélkül folytatni kell. Mindenkit szeretnék a leghatározottabban megnyugtatni: mindazt, ami iskolánknak feladata és kötelessége, azt maximálisan teljesíteni is fogja. Senki ne érezzen bizonytalanságot, távlattalanságot, esélyvesztést. Minden a megszokott keretek között és formák szerint zajlik majd. A változás lényege nem itt érhető tetten. Tisztában vagyunk a felelősségünkkel a diákok, a szülők, a város felé. Az élet nem állhat meg. Ezt a kihívást, amit az iskola a közgyűlési döntéssel kapott, sem személyi, sem intézményi szinten nem lehet latolgatni. Azonnali válaszok, reagálások, döntések kellenek, melyek egy részén túl is vagyunk. Most ugyanannak a folyamatnak más körülményű részesei vagyunk. A cél nem változott. S ezek nem személyfüggő dolgok. A vezető és a tantestület szolgálata a mindenkori diákoknak szól. Biztos, hogy igen gyors konszolidációra van szükség. Egyéniségemből adódóan minden erőmmel azon leszek ebben a három hétben - mint eddig is folyamatosan -, hogy a nyugalmat, a megbékélést, a kiegyenlítést, a kiszámíthatóságot, a visszaerősödést, az újraépítkezést szolgáljam. Nagyon rövid időn belül vissza fog állni az oktató-nevelő munkához méltó légkör és hangulat. Az iskolában mindenkinek vissza kell találnia önmagához, régi igazi énjéhez, a munkájához, közösségi kapcsolataihoz. Erőt kell venni pillanatnyi bénultságunkon, s vissza kell szereznünk korábbi aktivitásunkat és szerepvállalásainkat. Erre mindnyájan képesek vagyunk. Hiszem, hogy minden seb be fog gyógyulni. Bárki is hordozza azt a lelkében. Lehet, hogy eleinte kissé befelé fordulóbbnak fogunk látszani, de ez nem a megközelíthetetlenségünket fogja jelenteni, hanem az önszembenéző megtisztulás utáni erőgyűjtést. Ott leszünk mindig és mindenhol, ahol szükség van ránk. De a reflektorfényt egy időre fel fogja váltani a rivaldafény. „Nincs hír, jó hír” - tartja az angol mondás. Hadd induljunk el ezen az úton. Van jövő, van távlat, van remény. Van hit, akarat és kapacitás. Létezik koncepció. Kérjük, higgyenek bennünk! Vass György megbízott igazgató A NAP MONDÁSA: NAGYTORNA— ...az igazán veszélyes nők Mikor buktatták meg ellennem fogadnak el felei Nyikita Hruscsovot? kevés pénzt. a) 1962-ben ________________________ b) 1964-ben c) 1968-ban Svevo, Italo W (1861-1928)--------------------------14 olasz regényíró (9 .zs«m salpq v Fii «»1,1 HHZ ▼ 5.30-9.00 Fábián György BMC Rádió ▼9.00-16.00 Bán Tímea 9023 Győr, Magyar u. 9. ▼ 16.00-19.30 Kocsis Rozi Telefon/fax: 96/444-222. y 19.30-21.00 Tini kívánságműsor Hirdetés: 96/444-222. 6 412-543,96/417-837. ▼ 21.00-23.00 Julizóna E-mail: bmc@bmc.gyor.hu, ▼ 23.00 órától Zenefolyam - minden http://www.bmcradio.gyor.hu s órában más és más