Kisalföld, 2001. július (56. évfolyam, 152-177. szám)

2001-07-02 / 152. szám

4 Postabontás www.kisalfold.hu H­AT k­­­ig­ázol) Botos Gábor városi főtanácsos Sűrű fillér, ritka forint Gazdasági helyzetünk alakulásának három fontos eleme a fog­lalkoztatottság alakulása, az egyes nemzetgazdasági ágak fejlődési üteme és az infláció. A munkahelyek száma, köszönhetően a kül­földi befektetői tőke erőteljes megjelenésének is, kedvezően ala­kul. A gazdaság fejlődésének üteme évek óta meghaladja a ná­lunk fejlettebb országokét, persze ne felejtsük el, a lemaradásunk ma még olyan mértékű, hogy azt csak dupla lépésekkel hozhat­juk be. Különösen kiemelkedő az ipar, a feldolgozóipar átlagot meghaladó növekedése, bár gondolom, a mezőgazdaságban élők szívesen vennék, ha olyan agrárpolitikai és fejlesztési programok működnének, amelyek segítségével az ágazat nem a rangsor vé­gén tanyázna. A jó hírek után az infláció tervezettnél magasabb mértéke sen­kinek sem okoz örömöt. A magas inflációnak rossz hatása van a teljes nemzetgazdaságra, a külső és belső pénzügyi egyensúlyra, a gazdaság és az egyes személyek tervezhető jövőjére. Komoly köz­­gazdasági elemzések helyett egyszerűen és közvetlenül érezzük, ha a fogyasztói árak gyorsabban nőnek, mint saját jövedelmünk, s ez különösen az „átlagos” fogyasztót érinti kedvezőtlenül. Azt már most láthatjuk, hogy az év elején tervezett fogyasztói árin­dex magasabb lesz, mint azt az optimista várakozások jelezték. Az okokról sokat hallhatunk-olvashatunk. Ezek közé tartozik az olajárak tartósan magas szintje, a jövedelmek növekedése és az inflációs várakozás. (Sohasem értettem, ki várja a növekvő inf­lációt, de miután ez a folyamat is embereken keresztül zajlik, ahol személyek vannak, ott már megjelennek a szubjektív ténye­zők, magyarázható félelmek és negatív manipulációk.) Kevesebb szó esik a kereskedelmi bankok magas hitelkama­tairól. A kedvezményes lakás- és autóvásárlási hiteleken kívül az áru- és személyi hitelek kamata, pontosabban a teljes hiteldíj mutatója - amely magában foglal különböző kezelési költsége­ket, hitelbírálati díjakat vagy­ folyósítási jutalékokat - még ma is 30 százalék fölött van. Bankokra szükség van, a gazdasági élet nélkülözhetetlen intézményei, de jó lenne, ha aránytalanul ma­gas kamataikkal nem az inflációt gerjesztenék, hanem egy tartós pénzügyi szolgáltatásra rendezkednének be. Idősebbek mondása volt: jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. Megszívlelendő tanulság lehetne ez a mai bankároknak is. állás Fábián György főszerkesztő helyettem Ingyen nincs cirkusz Imádom a sétáló tömeget az esti utcákon. Imádom, hogy a soproni ü­nneplős hetek és a nyár Győrben ezreket mozgat meg. Olyan embereket is, akiknek pénztárcájuk nem­­engedi egyéb­ként, hogy koncertet hallgassanak, hogy különböző előadásokat, gigantikus formájú igazi művészetet nézzenek. Imádom ezt az egész nagy cirkuszt. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül. A „pezsgés” szót a hétvégén - igaz, csak a győri utcákat járva, de gyanítom, Sopronban sem szólt ez másként - nemegyszer hallottam. Ragyogtak a kedves pofák, felnőtteké, gyerekeké. Tömték magukba az élményt: a folyók találkozásánál, éppen a barokk kor hangulatát, zenéjét, játékát. És ezen utóbbinál, az idén remélhetően hagyományteremtő szándékkal megrendezett lovagi játéknál érdemes egy kicsit elidőzni. A találmány egyszerű és zseniális. Versengő csapatok Győrből és testvérvárosaiból. Amolyan játék határok nélkül. A közönség a tikkasztó hőségben, annak ellenére, hogy nem este, hanem délután rendezték meg a viadalt, kitartott. Telt ház volt a Széchenyi téren. Mint ahogyan az eddigi Győri Nyár-programok és az egész barokk nap, ez is jól sikerült. Talán csak egyvalami hiányzott vagy hiányzik majd, ha jövőre is megrendezik az eseményt, a pénz. A jelmezek már szé­pek, de a díszletek, a kellékek, a látványvilág, a díjak még elvi­selnének némi apanázst. Akkor nemzetközi rangú lehetne a ve­télkedő! Bizony, mert nincs az az ingyencirkusz, amelyik ne kerülne pénzbe. Tudniuk kell ezt azoknak is, akik a nagy bukszát fel­ügyelik. Mint ahogy azt is sejthetik, akik ilyen eseményekre (még többet) adnak, sokszorosan kapják azt vissza. Nem lenne szabad sajnálni hát a guruló forintokat, legyenek akár azok mil­liók is, amikor városnyi ember szórakoztatásáról, nemzetközi hírről és névről van szó. A Soproni Ünnepi Hetek költségvetése harmincötmillió fo­rint körül mozog. A Győri Nyáré nem éri el a húszat. Van még tehát mit hozzáadni a dologhoz, hogy a két város nemes versen­gésében a megyeszékhely felzárkózzék, így lehet egyre több, egy­re inkább mosolygó pofázmányt látni majd az események után, közben és előtt is. Akár egész esztendőn át. Hiszen kenyerünk most már — igaz, néha csak napról napra, de­­ akad. Szórako­zásból, kikapcsolódásból, a minden negatív felhangot kerülő cir­kuszolásból azonban bőven juthatna még nekünk. - Nagyon tetszett a győri hétvégi rendezvény, de én ennél egyszerűbb, szoli­dabb esküvőre vágyok. Vendéget is biztosan ke­vesebbet hívok meg. Még nem tudom, mikor megyek hozzá páromhoz, de nem akkor akarom a barokk szo­kásokat feleleveníteni, ami­ket egyébként kedvelek. - A pompa, az ünnepélyes hangulat terveim szerint hasonló lesz, ha pár év múl­va megnősülök, de biztos nem olyan nyilvánosan akarom megtartani eskü­vőm, mint a győri barokk ceremónia főszereplői. Nem bízom másra a szer­vezést, magam tervezem meg a programot. - Nem biztos, hogy elvál­lalnám a Győri Nyár ren­dezvényén a barokk meny­asszony szerepét, de szíve­sen viselnék esküvőmön a tegnapi óráéhoz hasonló ruhát, hosszú fátylat, ren­delnék rózsacsokrot. Fo­gatra is felülnék és sok vendéget hívnék. Persze mindez az anyagiakon fog múlni. - Minden évben megnéz­tem eddig a barokk eskü­vőt, mert nagyon tetszik és idén feleségem is táncol a műsorban. Mi már meg­tartottuk az esküvőnket, ami szerintem szintén pompás volt, a Zichy-pa­­lotában. Nem nagy nyil­vánosság előtt, hanem csa­ládias hangulatban ünne­peltünk. — Mikor néztem a barokk hintós esküvői menetet, a menyasszony helyébe kép­zeltem magamat. Ha úgy alakul, szívesen elvállalom én is ezt a szerepet a ce­remónia régiessége, az öl­tözékek szépsége, a moz­dulatok ünnepélyessége miatt. Biztos emlékezetes egy ilyen nyilvános, sza­badtéri házasságkötés. Megkérdeztük olvasóinkat Vágyik-e barokkos, pompás esküvőre? Vaszari Judit hallgató Pólyák Gábor egyetemi tanársegéd Polgár Eszter tanuló Imre Ottó rendszergazda Hegedűs Zsuzsanna operátor KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Egy meggyilkolt édesapa védelmében A 2000. december 6-án, majd 2001. május 31-én és június 1-jén a Kisalföldben megjelent újságcikkek juttattak bennünket - az elhunyt F. János gyerekeit - arra az elhatározásra, hogy megke­ressük az újságot. Megdöbbenve olvastuk a papírra vetett sorokat, és úgy éreztük, hogy nem állhatunk emelt fővel édesapánk sírjánál, ha hagyjuk ezt a sok „sarat” rászórni. Vajon a cikkekből megtudhatja-e az olvasó, hogy milyen ember volt? Vajon jogában áll-e bárkinek is bírósági papírok, vallomások, elbeszélések alapján egy halott embert minősíteni, becsületébe be­legázolni? Mi, a gyerekei nem tudtuk elmondani, hogy tisztesség­ben, becsületben, szeretetben felnevelt minket, hogy az „alkoho­lista, trágárul” beszélő nagypapát imádták az unokái, szerették a barátai, tisztelték a munkatársai. Hogy a hibáival együtt szerettük, hogy hiányzik és fáj a halála, és a mód, ahogy ez megtörtént! Vajon tudják-e, milyen érzés az újság címlapján olvasni egy édesapa ha­lálhírét és minősíthetetlen minősítését, kiszolgáltatottnak lenni és tehetetlenül vergődni? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy édesapánk italozásával és az ital hatása alatt tanúsított viselkedésével kapcsolatban nincs mit szépíteni a dolgokon, nem is ez a szándékunk. De a tanárnőt senki nem kényszerítette ebbe a kapcsolatba, sem a fenntartásába. Édes­apánknak saját lakása és munkahelye volt Szombathelyen, nem volt rászorulva a tanárnőre. Kár, hogy az a sok jóakaró, jó szán­dékú, megsértett ember, akik tanúi voltak ennek a „szörnyű lelki terrornak”, nem segítettek valamilyen más megoldást találni a ta­nárnőnek. Nem a mi dolgunk igazságot szolgáltatni, az ő bünte­tését nem lehet években kifejezni, mert végtelen, a legnagyobb te­her, amit Isten kiszabhat. Csak azt kívánjuk, hogy a gyermekei meg tudjanak birkózni ezzel a teherrel, és emelt fővel tovább élni az életüket. Szeretnénk hinni, hogy most már békében nyugodhat édes­apánk, és úgy gyászolhatjuk őt, ahogy azt illik. Csak a szépre és a jóra emlékezni, és arra kérünk mindenkit, hogy ezt tartsák tiszte­letben! F. János gyerekei Tisztelt Képviselő Úr! Én ismerem és tisztelem azokat a győri - a közoktatásban már alkalmasságukat eddigi munkájukkal bizonyított - személyeket, akik e kuratóriumokban tisztességes egyeztető eljárás után nálam jobban végezhetik e munkát, és számomra e kérdésben mellékesen nem baloldali gondolkodásúak. Nyilván a Fidesz nem ismeri őket, mert Dézsi úr egy egyetemistát és egy (általam egyébként tisztelt) kisállat-kereskedőt és egy főiskolai tanárt javasolt. Ők sosem dol­goztak a közoktatásban. A Fidesz nem elsősorban szakemberek­ben, hanem politikusokban gondolkodik. Antal Imre úr! (...) Sajnálom, hogy olyan szakmát, mint a peda­gógia, Önök lenéznek, mondván, ahhoz bárki érthet. Az meg vég­képp elkeserítő, hogy a közoktatás ügyeit csak és kizárólag párt­alapokon képesek kezelni. (...) Wernerné Csordás Éva Előbb talán dolgozni kellene...! Tisztelt Antal Imre képviselő úr! Nem sértődött, hanem szomo­rú vagyok. A Péterffy Sándor Alapítványban azért vagyok kuratóriumi tag, mert negyedmagammal kitalálója, kidolgozója és személy szerint névadója vagyok annak az alapítványnak, melynek kurátorait 1991-ben a győri közgyűlés hagyta jóvá. Azt a hiányt kívánta eny­híteni, hogy nem volt a városban a pedagógusok munkáját elisme­rő díj (...). A Győr Tehetséges Ifjúságáért Alapítványban (1993-ban) talán azért kértek fel kuratóriumi tagnak, mert hosszú évek óta dolgo­zom ezen a területen. Pl. létrehoztam (dr. Rab Károllyal és Markó Endrénével) 20 győri iskola részvételével a városi tehetséggondozó hálózatot, mely Talentum Műhely néven vált ismertté és elismert­té. A Magyar Tehetséggondozó Társaság elnökségének tagja va­gyok. (Innét is ki lehet lökni!) (...) A Megyei Közoktatási Közalapítvány 1997-ben jött létre. Ak­kor sem képviselő, sem párttag nem voltam. Voltam viszont 10 évig a városi iskolaigazgatói munkaközösség választott vezetője, melynek során munkámat sokan megismerhették. Ki dobál sarat? Eddig úgy gondoltam, hogy a „sajtónyilvánosság” helyett az ön­­kormányzatban van helye a vitáknak. Az utóbbi idők történései már inspiráltak arra, hogy tollat fogjak én is, de még mindig nem tettem. Olvasva a Kisalföldben Antal Imre és Szíj­jártó Péter leve­leit, tollam fogtam. Toltam fogtam, mert a levelek is arról szólnak, hogyan kell gyűlölni azokat, akik szocialisták, akik a baloldaliságot vállalják. (...) Antal Imre képviselő úr a Péterffy-alapítvány „megmerevedésé­ről” beszélt a közgyűlésen, mert a kuratóriumnak tagja dr. Boros Bálint és Bári Olga, visszahívásukat kérte. Annyira merevítettük meg az alapítvány tevékenységét, hogy kiszélesítettük közös aka­rattal, összefogással, s így az idei évben óvónők és középiskolai ta­nárok is kaphattak Péterfffy-díjat. Most legutóbb a Megyei Közoktatási Közalapítvány kuratóriu­mi tagjait támadták. Lemondását kérték dr. Boros Bálintnak, Ola­­szi Imrének, Wernerné Csordás Évának még akkor is, ha szeptem­berben a megbízatás lejár. Ők mind a hárman nagy tapasztalattal rendelkeznek pedagó­gusként és vezetőként egyaránt. Egy megyei közoktatási alapít­ványban városunk képviseletére nemcsak alkalmasak, hanem mél­tóak is. A Fidesz javaslata Szijjártó Péter, akit mégsem tarthatok és tarthatunk az oktatás szakemberének. (...) Most sérelmezik, hogy a közgyűlés nem az OKSB javaslatát fogadta el a Balázs Béla Általános Művelődési Központ igazgatói állására, hanem Angeli Istvánt nevezte ki, akiről ismert, hogy nem szocialista, mivel a Fidesz és a Pro Urbe színeiben indult a kép­viselő-választásokon. Többször történt az utóbbi időben a fideszes képviselők részéről, hogy a szakmai vélemény nem volt fontos, hogy az OKSB javaslatát támogatásukkal nem fogadta el a köz­gyűlés. Ebben ők mutattak példát. Lehet rangot kivívni munkával, évtizedes munkássággal, em­berséggel, de gyűlölködéssel, mások megvetésével soha. Dolgoz­tam már olyan közgyűlésben, ahol nem a pártállás volt fontos, ha­nem a közös felelősség. Bári Olga szocialista képviselő Mit szól hozzá? Kedves olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Annak érdekében, hogy minél több vélemény nyilvánosságot kaphasson, az írásokat szerkesztett formában publikáljuk. Kér­jük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kér­jük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait. Írá­sát levélben, faxon és e-mailen is elküldheti kiadónkba. 2001. július 2., hétfő

Next