Kisalföld, 2001. július (56. évfolyam, 152-177. szám)
2001-07-02 / 152. szám
4 Postabontás www.kisalfold.hu HAT kigázol) Botos Gábor városi főtanácsos Sűrű fillér, ritka forint Gazdasági helyzetünk alakulásának három fontos eleme a foglalkoztatottság alakulása, az egyes nemzetgazdasági ágak fejlődési üteme és az infláció. A munkahelyek száma, köszönhetően a külföldi befektetői tőke erőteljes megjelenésének is, kedvezően alakul. A gazdaság fejlődésének üteme évek óta meghaladja a nálunk fejlettebb országokét, persze ne felejtsük el, a lemaradásunk ma még olyan mértékű, hogy azt csak dupla lépésekkel hozhatjuk be. Különösen kiemelkedő az ipar, a feldolgozóipar átlagot meghaladó növekedése, bár gondolom, a mezőgazdaságban élők szívesen vennék, ha olyan agrárpolitikai és fejlesztési programok működnének, amelyek segítségével az ágazat nem a rangsor végén tanyázna. A jó hírek után az infláció tervezettnél magasabb mértéke senkinek sem okoz örömöt. A magas inflációnak rossz hatása van a teljes nemzetgazdaságra, a külső és belső pénzügyi egyensúlyra, a gazdaság és az egyes személyek tervezhető jövőjére. Komoly közgazdasági elemzések helyett egyszerűen és közvetlenül érezzük, ha a fogyasztói árak gyorsabban nőnek, mint saját jövedelmünk, s ez különösen az „átlagos” fogyasztót érinti kedvezőtlenül. Azt már most láthatjuk, hogy az év elején tervezett fogyasztói árindex magasabb lesz, mint azt az optimista várakozások jelezték. Az okokról sokat hallhatunk-olvashatunk. Ezek közé tartozik az olajárak tartósan magas szintje, a jövedelmek növekedése és az inflációs várakozás. (Sohasem értettem, ki várja a növekvő inflációt, de miután ez a folyamat is embereken keresztül zajlik, ahol személyek vannak, ott már megjelennek a szubjektív tényezők, magyarázható félelmek és negatív manipulációk.) Kevesebb szó esik a kereskedelmi bankok magas hitelkamatairól. A kedvezményes lakás- és autóvásárlási hiteleken kívül az áru- és személyi hitelek kamata, pontosabban a teljes hiteldíj mutatója - amely magában foglal különböző kezelési költségeket, hitelbírálati díjakat vagy folyósítási jutalékokat - még ma is 30 százalék fölött van. Bankokra szükség van, a gazdasági élet nélkülözhetetlen intézményei, de jó lenne, ha aránytalanul magas kamataikkal nem az inflációt gerjesztenék, hanem egy tartós pénzügyi szolgáltatásra rendezkednének be. Idősebbek mondása volt: jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint. Megszívlelendő tanulság lehetne ez a mai bankároknak is. állás Fábián György főszerkesztő helyettem Ingyen nincs cirkusz Imádom a sétáló tömeget az esti utcákon. Imádom, hogy a soproni ünneplős hetek és a nyár Győrben ezreket mozgat meg. Olyan embereket is, akiknek pénztárcájuk nemengedi egyébként, hogy koncertet hallgassanak, hogy különböző előadásokat, gigantikus formájú igazi művészetet nézzenek. Imádom ezt az egész nagy cirkuszt. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül. A „pezsgés” szót a hétvégén - igaz, csak a győri utcákat járva, de gyanítom, Sopronban sem szólt ez másként - nemegyszer hallottam. Ragyogtak a kedves pofák, felnőtteké, gyerekeké. Tömték magukba az élményt: a folyók találkozásánál, éppen a barokk kor hangulatát, zenéjét, játékát. És ezen utóbbinál, az idén remélhetően hagyományteremtő szándékkal megrendezett lovagi játéknál érdemes egy kicsit elidőzni. A találmány egyszerű és zseniális. Versengő csapatok Győrből és testvérvárosaiból. Amolyan játék határok nélkül. A közönség a tikkasztó hőségben, annak ellenére, hogy nem este, hanem délután rendezték meg a viadalt, kitartott. Telt ház volt a Széchenyi téren. Mint ahogyan az eddigi Győri Nyár-programok és az egész barokk nap, ez is jól sikerült. Talán csak egyvalami hiányzott vagy hiányzik majd, ha jövőre is megrendezik az eseményt, a pénz. A jelmezek már szépek, de a díszletek, a kellékek, a látványvilág, a díjak még elviselnének némi apanázst. Akkor nemzetközi rangú lehetne a vetélkedő! Bizony, mert nincs az az ingyencirkusz, amelyik ne kerülne pénzbe. Tudniuk kell ezt azoknak is, akik a nagy bukszát felügyelik. Mint ahogy azt is sejthetik, akik ilyen eseményekre (még többet) adnak, sokszorosan kapják azt vissza. Nem lenne szabad sajnálni hát a guruló forintokat, legyenek akár azok milliók is, amikor városnyi ember szórakoztatásáról, nemzetközi hírről és névről van szó. A Soproni Ünnepi Hetek költségvetése harmincötmillió forint körül mozog. A Győri Nyáré nem éri el a húszat. Van még tehát mit hozzáadni a dologhoz, hogy a két város nemes versengésében a megyeszékhely felzárkózzék, így lehet egyre több, egyre inkább mosolygó pofázmányt látni majd az események után, közben és előtt is. Akár egész esztendőn át. Hiszen kenyerünk most már — igaz, néha csak napról napra, de akad. Szórakozásból, kikapcsolódásból, a minden negatív felhangot kerülő cirkuszolásból azonban bőven juthatna még nekünk. - Nagyon tetszett a győri hétvégi rendezvény, de én ennél egyszerűbb, szolidabb esküvőre vágyok. Vendéget is biztosan kevesebbet hívok meg. Még nem tudom, mikor megyek hozzá páromhoz, de nem akkor akarom a barokk szokásokat feleleveníteni, amiket egyébként kedvelek. - A pompa, az ünnepélyes hangulat terveim szerint hasonló lesz, ha pár év múlva megnősülök, de biztos nem olyan nyilvánosan akarom megtartani esküvőm, mint a győri barokk ceremónia főszereplői. Nem bízom másra a szervezést, magam tervezem meg a programot. - Nem biztos, hogy elvállalnám a Győri Nyár rendezvényén a barokk menyasszony szerepét, de szívesen viselnék esküvőmön a tegnapi óráéhoz hasonló ruhát, hosszú fátylat, rendelnék rózsacsokrot. Fogatra is felülnék és sok vendéget hívnék. Persze mindez az anyagiakon fog múlni. - Minden évben megnéztem eddig a barokk esküvőt, mert nagyon tetszik és idén feleségem is táncol a műsorban. Mi már megtartottuk az esküvőnket, ami szerintem szintén pompás volt, a Zichy-palotában. Nem nagy nyilvánosság előtt, hanem családias hangulatban ünnepeltünk. — Mikor néztem a barokk hintós esküvői menetet, a menyasszony helyébe képzeltem magamat. Ha úgy alakul, szívesen elvállalom én is ezt a szerepet a ceremónia régiessége, az öltözékek szépsége, a mozdulatok ünnepélyessége miatt. Biztos emlékezetes egy ilyen nyilvános, szabadtéri házasságkötés. Megkérdeztük olvasóinkat Vágyik-e barokkos, pompás esküvőre? Vaszari Judit hallgató Pólyák Gábor egyetemi tanársegéd Polgár Eszter tanuló Imre Ottó rendszergazda Hegedűs Zsuzsanna operátor KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Egy meggyilkolt édesapa védelmében A 2000. december 6-án, majd 2001. május 31-én és június 1-jén a Kisalföldben megjelent újságcikkek juttattak bennünket - az elhunyt F. János gyerekeit - arra az elhatározásra, hogy megkeressük az újságot. Megdöbbenve olvastuk a papírra vetett sorokat, és úgy éreztük, hogy nem állhatunk emelt fővel édesapánk sírjánál, ha hagyjuk ezt a sok „sarat” rászórni. Vajon a cikkekből megtudhatja-e az olvasó, hogy milyen ember volt? Vajon jogában áll-e bárkinek is bírósági papírok, vallomások, elbeszélések alapján egy halott embert minősíteni, becsületébe belegázolni? Mi, a gyerekei nem tudtuk elmondani, hogy tisztességben, becsületben, szeretetben felnevelt minket, hogy az „alkoholista, trágárul” beszélő nagypapát imádták az unokái, szerették a barátai, tisztelték a munkatársai. Hogy a hibáival együtt szerettük, hogy hiányzik és fáj a halála, és a mód, ahogy ez megtörtént! Vajon tudják-e, milyen érzés az újság címlapján olvasni egy édesapa halálhírét és minősíthetetlen minősítését, kiszolgáltatottnak lenni és tehetetlenül vergődni? Az igazsághoz hozzátartozik, hogy édesapánk italozásával és az ital hatása alatt tanúsított viselkedésével kapcsolatban nincs mit szépíteni a dolgokon, nem is ez a szándékunk. De a tanárnőt senki nem kényszerítette ebbe a kapcsolatba, sem a fenntartásába. Édesapánknak saját lakása és munkahelye volt Szombathelyen, nem volt rászorulva a tanárnőre. Kár, hogy az a sok jóakaró, jó szándékú, megsértett ember, akik tanúi voltak ennek a „szörnyű lelki terrornak”, nem segítettek valamilyen más megoldást találni a tanárnőnek. Nem a mi dolgunk igazságot szolgáltatni, az ő büntetését nem lehet években kifejezni, mert végtelen, a legnagyobb teher, amit Isten kiszabhat. Csak azt kívánjuk, hogy a gyermekei meg tudjanak birkózni ezzel a teherrel, és emelt fővel tovább élni az életüket. Szeretnénk hinni, hogy most már békében nyugodhat édesapánk, és úgy gyászolhatjuk őt, ahogy azt illik. Csak a szépre és a jóra emlékezni, és arra kérünk mindenkit, hogy ezt tartsák tiszteletben! F. János gyerekei Tisztelt Képviselő Úr! Én ismerem és tisztelem azokat a győri - a közoktatásban már alkalmasságukat eddigi munkájukkal bizonyított - személyeket, akik e kuratóriumokban tisztességes egyeztető eljárás után nálam jobban végezhetik e munkát, és számomra e kérdésben mellékesen nem baloldali gondolkodásúak. Nyilván a Fidesz nem ismeri őket, mert Dézsi úr egy egyetemistát és egy (általam egyébként tisztelt) kisállat-kereskedőt és egy főiskolai tanárt javasolt. Ők sosem dolgoztak a közoktatásban. A Fidesz nem elsősorban szakemberekben, hanem politikusokban gondolkodik. Antal Imre úr! (...) Sajnálom, hogy olyan szakmát, mint a pedagógia, Önök lenéznek, mondván, ahhoz bárki érthet. Az meg végképp elkeserítő, hogy a közoktatás ügyeit csak és kizárólag pártalapokon képesek kezelni. (...) Wernerné Csordás Éva Előbb talán dolgozni kellene...! Tisztelt Antal Imre képviselő úr! Nem sértődött, hanem szomorú vagyok. A Péterffy Sándor Alapítványban azért vagyok kuratóriumi tag, mert negyedmagammal kitalálója, kidolgozója és személy szerint névadója vagyok annak az alapítványnak, melynek kurátorait 1991-ben a győri közgyűlés hagyta jóvá. Azt a hiányt kívánta enyhíteni, hogy nem volt a városban a pedagógusok munkáját elismerő díj (...). A Győr Tehetséges Ifjúságáért Alapítványban (1993-ban) talán azért kértek fel kuratóriumi tagnak, mert hosszú évek óta dolgozom ezen a területen. Pl. létrehoztam (dr. Rab Károllyal és Markó Endrénével) 20 győri iskola részvételével a városi tehetséggondozó hálózatot, mely Talentum Műhely néven vált ismertté és elismertté. A Magyar Tehetséggondozó Társaság elnökségének tagja vagyok. (Innét is ki lehet lökni!) (...) A Megyei Közoktatási Közalapítvány 1997-ben jött létre. Akkor sem képviselő, sem párttag nem voltam. Voltam viszont 10 évig a városi iskolaigazgatói munkaközösség választott vezetője, melynek során munkámat sokan megismerhették. Ki dobál sarat? Eddig úgy gondoltam, hogy a „sajtónyilvánosság” helyett az önkormányzatban van helye a vitáknak. Az utóbbi idők történései már inspiráltak arra, hogy tollat fogjak én is, de még mindig nem tettem. Olvasva a Kisalföldben Antal Imre és Szíjjártó Péter leveleit, tollam fogtam. Toltam fogtam, mert a levelek is arról szólnak, hogyan kell gyűlölni azokat, akik szocialisták, akik a baloldaliságot vállalják. (...) Antal Imre képviselő úr a Péterffy-alapítvány „megmerevedéséről” beszélt a közgyűlésen, mert a kuratóriumnak tagja dr. Boros Bálint és Bári Olga, visszahívásukat kérte. Annyira merevítettük meg az alapítvány tevékenységét, hogy kiszélesítettük közös akarattal, összefogással, s így az idei évben óvónők és középiskolai tanárok is kaphattak Péterfffy-díjat. Most legutóbb a Megyei Közoktatási Közalapítvány kuratóriumi tagjait támadták. Lemondását kérték dr. Boros Bálintnak, Olaszi Imrének, Wernerné Csordás Évának még akkor is, ha szeptemberben a megbízatás lejár. Ők mind a hárman nagy tapasztalattal rendelkeznek pedagógusként és vezetőként egyaránt. Egy megyei közoktatási alapítványban városunk képviseletére nemcsak alkalmasak, hanem méltóak is. A Fidesz javaslata Szijjártó Péter, akit mégsem tarthatok és tarthatunk az oktatás szakemberének. (...) Most sérelmezik, hogy a közgyűlés nem az OKSB javaslatát fogadta el a Balázs Béla Általános Művelődési Központ igazgatói állására, hanem Angeli Istvánt nevezte ki, akiről ismert, hogy nem szocialista, mivel a Fidesz és a Pro Urbe színeiben indult a képviselő-választásokon. Többször történt az utóbbi időben a fideszes képviselők részéről, hogy a szakmai vélemény nem volt fontos, hogy az OKSB javaslatát támogatásukkal nem fogadta el a közgyűlés. Ebben ők mutattak példát. Lehet rangot kivívni munkával, évtizedes munkássággal, emberséggel, de gyűlölködéssel, mások megvetésével soha. Dolgoztam már olyan közgyűlésben, ahol nem a pártállás volt fontos, hanem a közös felelősség. Bári Olga szocialista képviselő Mit szól hozzá? Kedves olvasónk! Ha véleménye van egy témáról, legyen az helyi vagy nemzetközi, és szeretné megosztani másokkal, írjon a Kisalföldnek. Annak érdekében, hogy minél több vélemény nyilvánosságot kaphasson, az írásokat szerkesztett formában publikáljuk. Kérjük, ne felejtse el, hogy a levélnek tartalmaznia kell az ön nevét és teljes címét, bár névtelenségét kérésére garantáljuk. Próbálja olyan rövidre fogni mondandóját, amennyire csak tudja, és kérjük, hogy a közösség érdekében vesse papírra gondolatait. Írását levélben, faxon és e-mailen is elküldheti kiadónkba. 2001. július 2., hétfő