Kisalföld, 2003. augusztus (58. évfolyam, 178-202. szám)
2003-08-01 / 178. szám
4 Postabontás www.kisalfold.hu ■ ■ Üzletember akarok lenni! Nap mint nap felmegy bennem a pumpa, amikor egy új információ röppen fel a „vad magyar üzleti világ” aktuális sztorijáról. Korábban a Globex-ügy, most jó ideje a K&H Equities brókerének „cselei” gondoskodnak a mindennapi bosszúságomról. A földön járó ember számára döbbenet, mekkora bizniszeket kötnek a „nagyok”. Sopronnak öt évvel ezelőtt 3,5 milliárdja bánta, hogy kapcsolatba került az üzleti világgal. Mára ötmilliárd a veszteség, mert a bajból csak további üzleteléssel lehet kikeveredni. Márpedig, ha egy csóró önkormányzat a nagyokkal kezdő olyanokkal, akiknek van két-hárommilliárdjuk egy kísértetszállodára, észnél kell lennie. Sőt, igencsak rafkósan kellene fűznie a szálakat, hogy sikerélménye legyen és elmondhassa a köznek: a ránk bízott vagyonnak legalább egy részét sikerült visszaszerezni. Itt sajnos nem tartunk. Az előző választási ciklusban ugyan eladták a Hotel Rózsadombot egy tekintélyes üzletembereket magában foglaló — befektetőcsoportnak. A köztiszteletben álló vállalkozók — kihasználva az önkormányzat jóhiszeműségét (naivságát, balfácánságát) — a tulajdonjogot semmi perc alatt megszerezték. Fizetni viszont nem szeretnének. Meg is indokolják, miért: a bírósági széljegyek miatt. Amiből a megfelelő pillanatban mindig felkerül egy arra a fránya tulajdoni lapra. Jó pénzért persze hajlandók lennének lemondani „tulajdonukról”. És itt nyílik ki a bicska az ember zsebében. Miről akarnak a tisztelt üzletemberek lemondani? Sopron az ötmilliárdjával még mindig topon van a megkárosított önkormányzatok listáján, de már vannak követői. Budapest X. kerülete is a K&H brókerével, Kulcsár Attilával remélte megfialtatni forintjait, s ezen akár 2,7 milliárd forintot is veszíthet. Azt hinné az ember, nemcsak az okos tanul más kárán, hanem a köz pénzével gazdálkodók is. De nem. Úgy látszik, a Globex-ügy nem volt elég intő példa. Bódvai Ildikó szerkesztőségvezetőm Takaródzás Az önkormányzati ülések jelentős része, napirendje szól a településfejlesztési programokról. Régiónkban mindenütt szaporodnak az ipari, kereskedelmi beruházások, fejlesztések. Ezekre egyvalami általánosítható: e beruházások nem szeretik a füvet, meg a fát. A burkolt felület a mindenük. Szegény döntéshozó, szegény képviselő lelkiismerete viszont megnyugszik, amikor 10-15 százalék zöldterületet ír elő a beterjesztés. (Előtte ez általában 100 százalék volt, bár avval senki sem törődik akkor már.) Ennél nevetségesebb már csak az, amikor a titulus „környezetvédő beruházásról” szól. Lehet az út, áruház vagy gyárkémény. Javaslom mindenki figyelmébe a beterjesztés környezetvédelem passzusa alá bebiggyesztett négy-öt sorát. Az mindig ugyanaz. Az a szokásos hasba akasztó, semmitmondó mondat. Változás is van. Új szlogenként használják a hivatal fejlesztő előterjesztői - a csúnyaság eltakarására - a „takarófásítás” szót. Amely persze a szavazógombot megnyomó városatya lelkét melengeti, de aztán semmi több. Győri példaként mondom a bácsai lakóházak nyakára épített veszélyeshulladék-égetőt. Hol a véderdő és a takarófásítás, hol van immáron húsz éve? Aztán a 82-83. számú fő közlekedési út átvezető szakasza egy másik „jó” példa. A panelházak tövében épített út zajvédő fásítása hat darab, összesen hat levéllel rendelkező, kisujjnyi vékony kóróból áll, de az még csak tizenkét éve. Ráadásul újabb csintalanság van készülőben. Hamvasztót épít a város, egy újabb takaró zöldfásítás mögé... A rossz példákon kívül egyébként van egy jó példám is. A polgármesteri hivatalhoz nagyon szép takarófásítást csináltak. Félretéve a hónaljcsiklandozást, valóban elterjedt szokássá vált, hogy a pénz szagára elfeledjük szülőhelyünket. Sokszor esik áldozatul rét, park, fasor. Már tényleg túl sok a szép emlék bennünk, és túl sok a szemünk előtt a faltól falig aszfalt, beton. És valós, hogy túl sok a hiányérzés, az igény, és az is igaz, hogy túl kevés az előterjesztő és a gombnyomogató hozzáállása. Körülbelül 60-80 évet élünk, öregjeinktől unokáinkig és az utcán szembejövő embertársunkkal együtt. A világ létezésében ez a mi korunk. Jó lenne szép környezetben leélni ezt az időt, és jó lenne, ha utódaink is ezt kapnák. Tisztelettel emlékeznének ránk. Úgy érzem, ez egy szép felelősség. Vállaljuk minden szinten! Szél Lattmann József környezetvédő tanuló — Nyolcadikos korom óta figyelem, hogy milyenek a virágok, az ágyások, azóta nyaranta dolgozom is rajtuk. Úgy gondolom, valamennyiünk szépérzékét fejlesztik a győri virágok. — Nagyon jó ötlet a virágosítás, csak az a hátulütője, hogy sok ápolási munkát igényel, és kevés az ember, aki a virágok gondozásával foglalkozhat. Az biztos, hogy a lakosság értékeli. A virágosítással elégedett vagyok, mondhatnám, kifejezetten tetszik. Ebben a nyári kánikulában viszont nagyobb gondot is fordíthatna a város a közlekedés zökkenőmentesebbé tételére. Nagyon szeretem a virágokat, és annak örülnék, ha még a jelenleginél is sokkal-sokkal többet lehetne látni a városban: az lenne a jó, ha minden erkélyen virág díszlene. — Nem vagyok győri, de nagyon tetszik, hogy ebben a városban a hidakon, a lámpaoszlopokon, az utcákon mindenhol virágot látni. Örülnék neki, ha Budapest is követné a győri példát. Megkérdeztük olvasóinkat Mit szól Győr virágosításához? Molnár Gyöngyi tanuló Czimer Zsuzsanna Nagy Attila felszolgáló Cseh Istvánná vállalkozó Kanyó András tanuló KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Egyetlen pontocska Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel láttam, hogy a nyelvvizsgával kapcsolatos írásom szerepelt az olvasói levelek között. Azóta megjött tanítványom eredménye is az említett hallásértési vizsgáról: egy pontot sikerült összehoznia a laboron. Talán még ez is csoda! Ha jobb körülmények között zajlik a vizsga, már csak egy pár pont kellett volna, és megvan az A típusú nyelvvizsgája, mert a társalgási rész jól sikerült. És ő csak egy a sok közül, akik aznap pontokért küzdve reménykedtek az ikszedszer befizetett és végigizgult nyelvvizsgán... Név és cím a szerkesztőségben Marcalvárosi sörnapok szélyes a határban összevissza lövöldözni, egyébként ettől nem oldódik meg semmi. A másik: „Mérgezni kell a területet.” Ez sem jó, fertőzést okoz a vadállományban. „Tarvágással vessünk véget a kányainváziónak - mondta a fiatal agronómusgyakornok. - A sok tökös kánya így biztos elpusztul, a szülők meg más területre kényszerülnek, ha a fészkük megsemmisül. Nagy a kár, emberek. Egyes táblákat újra kell vennünk.” Ezt a javaslatot meg azért nem fogadták el, mert még fiatal a nyáras, nem vágásérett. Végül abban egyeztek meg, hogy hosszú póznákkal leverik a fészkeket. Mozgósítanak hozzá kellő számú embert. A vitát végighallgatta a járási tanács mezőgazdasági osztályának küldötte. Két hét múlva egy járási értekezleten az alábbi hasonlat hangzott el a kányairtással kapcsolatban. „Járásunkban Kányafalva téeszben úgy akarják kiirtani a kutyából a bolhát, hogy előbb agyonütötték a kutyát.” Domonkos László, Kajárpéc A Kisalföld július 28-i számában egy kedves levélíró a marcalvárosi sörnapok éjszakába is nyúló nagy hangerejére panaszkodott „Mihez van jogunk?” című írásában, hangsúlyozva az illetékesek felelősségét. Egyetértek a levélben foglaltakkal. Önkormányzati képviselőként azt vallom, hogy a lakóépületek közelében lévő rendezvényeket este 11 órakor legkésőbb be kellene fejezni és a hangerő nagyságát a környezet számára elfogadható mértékben kellene meghatározni. Úgy érzem, ezen irányelvem Marcalváros II évenként egyszeri nyugalma érdekében tettem azért is, hogy a szomszédos falu diszkóját se hallja a marcalvárosi lakos. A levélben hivatkozott sörrendezvény helyét a kedves levélíró rosszul jelölte meg. Az nem az általam képviselt Marcalváros Il-n volt, hanem a Balázs Béla-iskola mellett Marcalváros I-en, Marcalváros Il-n éjszakába nyúló, nagy hangerejű rendezvény nem fordulhat elő. Horváth László, Győr-Marcalváros II önkormányzati képviselője Kutyából a bolhát Sokoróalja határában elszaporodtak a varjak a pártállami időkben, hatalmas pusztítást végeztek a kelő kukorica tábláiban. Során mentek a földből éppen csak kibújt kukoricának és megszakítás nélkül hordták a közeli nyárfaerdő fáin rakott több száz fészekbe. Volt olyan fs, amelyiken hét-nyolc fészek is volt. A fészkekből csupasz fiókák nyújtogatták nyakukat és tátott csőrrel nyelték az édeskés táplálékot. A vezetőségi tagok tanakodtak, mitévők legyenek ezzel az áldatlan állapottal. Több javaslat hangzott el: „El kell kérni az MHSZ-től a kispuskákat. A munkacsapat-vezetők, brigádvezetők lövésekkel riasztották őket. Jól célzott lövésekkel gyérítsék a fekete madarakat.” A javaslatot nem fogadták el. Ve A LAPCOM LAPKIADÓ ÉS NYOMDAIPARI KFT. TERJESZTŐI HÁLÓZATA HELYETTES KÉZBESÍTŐT KERES. * Fertőrákos Tel.: 06-20/9665-940 ____________________A feladat:_____________________ a Kisalföld reggeli kézbesítése. Várjuk jelentkezését, ha Ön munkájára igényes, megbízható, településén megfelelő helyismerettel bír. ?. A SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INTÉZETE LEVELEZŐ KIEGÉSZÍTŐ EGYETEMI KÉPZÉST INDÍT 2003 szeptemberétől GAZDÁLKODÁSI SZAKON. A KÉPZÉSBEN KÖZGAZDÁSZ FŐISKOLAI OKLEVÉLLEL RENDELKEZŐK VEHETNEK RÉSZT, AMELYRE JÚLIUS MÁSODIK FELÉBEN PÓTJELENTKEZÉS KERETÉBEN LEHET JELENTKEZNI. Az oktatást a Széchenyi István Egyetemen (9026 Győr, Egyetem tér 1.) tartják hétvégeken, pénteken délután és szombaton. A tanulmányi idő levelező tagozaton 4 félév, a költségtérítés mértéke 120 ezer Ft/szemeszter. A tantervben előírt kötelezettségek teljesítésével a hallgatók okleveles közgazdász diplomát kapnak. Oktatási kérdéssel kapcsolatban felvilágosítást nyújt: Telekesi Csilla, tanulmányi ügyintéző, 96/613-585, telekesi@sze.hu További információk: http://kozg.szif.hu ________El 2003. augusztus 1, péntek Futballozz, ne háborúzz! Jóérzésű ETO-szurkolóként a hétvégi magyar bajnoki mérkőzés után a televízióban elhangzott Miriuta-interjú késztetett írásra. Ebben az interjúban a játékos felháborodva kommentálta a riporternek, hogy mennyire megdöbbent a hazai közönség megnyilvánulásain, a közönség ugyanis „lerománozta” őt. Mivel nem sikerült időben hozzájutnom szurkolói kártyámhoz, nem is élvezhettem az első forduló ETO-mecscsének izgalmait a vendégszektorból, így a szombathelyi mérkőzést néhány helyi barátom társaságában a Rohonci úd híres-hírhedt B-közép soraiból tekintettem meg. Ennek köszönhetően tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy az ETO-hoz visszatért (egyébként általam remek játékosnak tartott) Miriuta Laci miért is kapta a szitokáradatot a szombathelyi közönségtől. A helyi szurkolóknak semmi baja nem volt vele egészen addig, míg ő kifelé mutogatásaival nem hergelte őket. Mivel ezt rendkívül sportszerűtlen viselkedésnek tartom egy magát profinak nevező sportolótól (utoljára gget Győrben Szűcs Lajostól a Ferencváros kapusától láttam, amelyen mérhetetlenül felháborodtam akkor is, hogy is írjam: nem igazán volt jó érzés akkor Szombathelyen győrinek lenni. A győri futball - úgy sportolói, mint szurkolói — évtizedeken át sportszerűségéről volt híres, nem kellene ezt elrontania néhány magából kivetkőző huligánnak és a szurkolókat hergelő játékosnak. Miriuta egy július 13-i interjúban azt nyilatkozta, hogy „mostanában nagyon kevesen járnak ki a csapat meccseire, remélem, ez hamarosan megváltozik. Hiszem, hogy segíthetek az ETO-nak.” Gólokkal kellene segíteni, Laci! Futballozz, ne háborúzz! Név és cím a szerkesztőségben