Kisalföld, 2003. augusztus (58. évfolyam, 178-202. szám)

2003-08-01 / 178. szám

4 Postabontás www.kisalfold.hu ■ ■ Üzletember akarok lenni! Nap mint nap felmegy bennem a pumpa, amikor egy új in­formáció röppen fel a „vad magyar üzleti világ” aktuális sztori­járól. Korábban a Globex-ügy, most jó ideje a K&H Equities brókerének „cselei” gondoskodnak a mindennapi bosszúsá­gomról. A földön járó ember számára döbbenet, mekkora bizniszeket kötnek a „nagyok”. Sopronnak öt évvel ezelőtt 3,5 milliárdja bánta, hogy kapcsolatba került az üzleti világgal. Mára ötmil­­liárd a veszteség, mert a bajból csak további üzleteléssel lehet ki­keveredni. Márpedig, ha egy csóró önkormányzat a nagyokkal kezd­ő olyanokkal, akiknek van két-hárommilliárdjuk egy kísér­­tetszállodára­­, észnél kell lennie. Sőt, igencsak rafkósan kellene fűznie a szálakat, hogy sikerélménye legyen és elmondhassa a köznek: a ránk bízott vagyonnak legalább egy részét sikerült visszaszerezni. Itt sajnos nem tartunk. Az előző választási ciklus­ban ugyan eladták a Hotel Rózsadombot egy­­ tekintélyes üz­letembereket magában foglaló — befektetőcsoportnak. A köz­­tiszteletben álló vállalkozók — kihasználva az önkormányzat jó­hiszeműségét (naivságát, balfácánságát) — a tulajdonjogot sem­mi perc alatt megszerezték. Fizetni viszont nem szeretnének. Meg is indokolják, miért: a bírósági széljegyek miatt. Amiből a megfelelő pillanatban mindig felkerül egy arra a fránya tulajdo­ni lapra. Jó pénzért persze hajlandók lennének lemondani „tu­lajdonukról”. És itt nyílik ki a bicska az ember zsebében. Miről akarnak a tisztelt üzletemberek lemondani? Sopron az ötmilliárdjával még mindig topon van a megká­rosított önkormányzatok listáján, de már vannak követői. Bu­dapest X. kerülete is a K&H brókerével, Kulcsár Attilával re­mélte megfialtatni forintjait, s ezen akár 2,7 milliárd forintot is veszíthet. Azt hinné az ember, nemcsak az okos tanul más kárán, ha­nem a köz pénzével gazdálkodók is. De nem. Úgy látszik, a Glo­bex-ügy nem volt elég intő példa. Bódvai Ildikó szerkesztőségvezetőm Takaródzás Az önkormányzati ülések jelentős része, napirendje szól a te­lepülésfejlesztési programokról. Régiónkban mindenütt szapo­rodnak az ipari, kereskedelmi beruházások, fejlesztések. Ezekre egyvalami általánosítható: e beruházások nem szeretik a füvet, meg a fát. A burkolt felület a mindenük. Szegény döntéshozó, szegény képviselő lelkiismerete viszont megnyugszik, amikor 10-15 százalék zöldterületet ír elő a beterjesztés. (Előtte ez ál­talában 100 százalék volt, bár avval senki sem törődik akkor már.) Ennél nevetségesebb már csak az, amikor a titulus „kör­nyezetvédő beruházásról” szól. Lehet az út, áruház vagy gyárké­mény. Javaslom mindenki figyelmébe a beterjesztés környezet­­védelem passzusa alá bebiggyesztett négy-öt sorát. Az mindig ugyanaz. Az a szokásos hasba akasztó, semmitmondó mondat. Változás is van. Új szlogenként használják a hivatal fejlesztő előterjesztői - a csúnyaság eltakarására - a „takarófásítás” szót. Amely persze a szavazógombot megnyomó városatya lelkét me­lengeti, de aztán semmi több. Győri példaként mondom a bá­­csai lakóházak nyakára épített veszélyeshulladék-égetőt. Hol a véderdő és a takarófásítás, hol van immáron húsz éve? Aztán a 82-83. számú fő közlekedési út átvezető szakasza egy másik „jó” példa. A panelházak tövében épített út zajvédő fásítása hat da­rab, összesen hat levéllel rendelkező, kisujjnyi vékony kóróból áll, de az még csak tizenkét éve. Ráadásul újabb csintalanság van készülőben. Hamvasztót épít a város, egy újabb takaró zöldfá­sítás mögé... A rossz példákon kívül egyébként van egy jó pél­dám is. A polgármesteri hivatalhoz nagyon szép takarófásítást csináltak. Félretéve a hónaljcsiklandozást, valóban elterjedt szokássá vált, hogy a pénz szagára elfeledjük szülőhelyünket. Sokszor esik áldozatul rét, park, fasor. Már tényleg túl sok a szép emlék ben­nünk, és túl sok a szemünk előtt a faltól falig aszfalt, beton. És valós, hogy túl sok a hiányérzés, az igény, és az is igaz, hogy túl kevés az előterjesztő és a gombnyomogató hozzáállása. Körül­belül 60-80 évet élünk, öregjeinktől unokáinkig és az utcán szembejövő embertársunkkal együtt. A világ létezésében ez a mi korunk. Jó lenne szép környezetben leélni ezt az időt, és jó len­ne, ha utódaink is ezt kapnák. Tisztelettel emlékeznének ránk. Úgy érzem, ez egy szép felelősség. Vállaljuk minden szinten! Szél Lattmann József környezetvédő tanuló — Nyolcadikos korom óta figyelem, hogy milyenek a virágok, az ágyások, azóta nyaranta dolgozom is raj­tuk. Úgy gondolom, va­lamennyiünk szépérzékét fejlesztik a győri virágok. — Nagyon jó ötlet a vi­­rágosítás, csak az a hátul­ütője, hogy sok ápolási munkát igényel, és kevés az ember, aki a virágok gon­dozásával foglalkozhat. Az biztos, hogy a lakosság ér­tékeli.­­ A virágosítással elégedett vagyok, mondhatnám, ki­fejezetten tetszik. Ebben a nyári kánikulában viszont nagyobb gondot is fordít­hatna a város a közlekedés zökkenőmentesebbé tételé­re.­­ Nagyon szeretem a vi­rágokat, és annak örülnék, ha még a jelenleginél is sokkal-sokkal többet lehet­ne látni a városban: az lenne a jó, ha minden erkélyen virág díszlene. — Nem vagyok győri, de nagyon tetszik, hogy ebben a városban a hidakon, a lámpaoszlopokon, az utcá­kon mindenhol virágot lát­ni. Örülnék neki, ha Bu­dapest is követné a győri példát. Megkérdeztük olvasóinkat Mit szól Győr virágosításához? Molnár Gyöngyi tanuló Czimer Zsuzsanna Nagy Attila felszolgáló Cseh Istvánná vállalkozó Kanyó András tanuló KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Egyetlen pontocska Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel láttam, hogy a nyelvvizsgával kapcsolatos írásom szerepelt az olvasói levelek között. Azóta megjött tanítványom eredménye is az említett hallásértési vizsgáról: egy pontot sikerült összehoznia a laboron. Talán még ez is csoda! Ha jobb körülmények között zajlik a vizsga, már csak egy pár pont kellett volna, és megvan az A típusú nyelvvizsgája, mert a társalgási rész jól sikerült. És ő csak egy a sok közül, akik aznap pontokért küzdve reménykedtek az ikszedszer befizetett és végigizgult nyelvvizsgán... Név és cím a szerkesztőségben M­arcalvárosi sörnapok szélyes a határban összevissza lövöldözni, egyébként ettől nem oldódik meg semmi. A másik: „Mérgezni kell a területet.” Ez sem jó, fertőzést okoz a vadállományban. „Tarvágással vessünk véget a kányainváziónak - mondta a fiatal ag­­ronómusgyakornok. - A sok tökös kánya így biztos elpusztul, a szülők meg más területre kényszerülnek, ha a fészkük megsemmisül. Nagy a kár, emberek. Egyes táblákat újra kell vennünk.” Ezt a javaslatot meg azért nem fogadták el, mert még fiatal a nyáras, nem vágásérett. Végül abban egyeztek meg, hogy hosszú póznákkal leverik a fészkeket. Mozgósítanak hozzá kellő számú embert. A vitát végighallgatta a járási tanács mezőgazdasági osz­tályának küldötte. Két hét múlva egy járási értekezleten az alábbi hasonlat hangzott el a kányairtással kapcsolatban. „Járásunkban Kányafalva téeszben úgy akarják kiirtani a kutyából a bolhát, hogy előbb agyonütötték a kutyát.” Domonkos László, Kajárpéc A Kisalföld július 28-i számában egy kedves levélíró a marcalvárosi sörnapok éjszakába is nyúló nagy hangerejére panaszkodott „Mihez van jogunk?” című írásában, hangsúlyozva az illetékesek felelősségét. Egyet­értek a levélben foglaltakkal. Önkormányzati képviselőként azt vallom, hogy a lakóépületek közelében lévő rendezvényeket este 11 órakor leg­később be kellene fejezni és a hangerő nagyságát a környezet számára elfogadható mértékben kellene meghatározni. Úgy érzem, ezen irány­elvem Marcalváros II évenként egyszeri nyugalma érdekében tettem azért is, hogy a szomszédos falu diszkóját se hallja a marcalvárosi lakos. A levélben hivatkozott sörrendezvény helyét a kedves levélíró rosszul jelölte meg. Az nem az általam képviselt Marcalváros Il-n volt, hanem a Balázs Béla-iskola mellett Marcalváros I-en, Marcalváros Il-n éjszakába nyúló, nagy hangerejű rendezvény nem fordulhat elő. Horváth László, Győr-Marcalváros II önkormányzati képviselője Kutyából a bolhát Sokoróalja határában elszaporodtak a varjak a pártállami időkben, hatalmas pusztítást végeztek a kelő kukorica tábláiban. Során mentek a földből éppen csak kibújt kukoricának és megszakítás nélkül hordták a közeli nyárfaerdő fáin rakott több száz fészekbe. Volt olyan fs, amelyiken hét-nyolc fészek is volt. A fészkekből csupasz fiókák nyújtogatták nya­kukat és tátott csőrrel nyelték az édeskés táplálékot. A vezetőségi tagok tanakodtak, mitévők legyenek ezzel az áldatlan állapottal. Több javaslat hangzott el: „El kell kérni az MHSZ-től a kispuskákat. A munkacsa­pat-vezetők, brigádvezetők lövésekkel riasztották őket. Jól célzott lövé­sekkel gyérítsék a fekete madarakat.” A javaslatot nem fogadták el. Ve­ A LAPCOM LAPKIADÓ ÉS NYOMDAIPARI KFT. TERJESZTŐI HÁLÓZATA HELYETTES KÉZBESÍTŐT KERES. * Fertőrákos Tel.: 06-20/9665-940 ____________________A feladat:_____________________ a Kisalföld reggeli kézbesítése. Várjuk jelentkezését, ha Ön­ munkájára igényes, megbízható, településén megfelelő helyismerettel bír. ?. A SZÉCHENYI ISTVÁN EGYETEM GAZDASÁG- ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI INTÉZETE LEVELEZŐ KIEGÉSZÍTŐ EGYETEMI KÉPZÉST INDÍT 2003 szeptemberétől GAZDÁLKODÁSI SZAKON. A KÉPZÉSBEN KÖZGAZDÁSZ FŐISKOLAI OKLEVÉLLEL RENDELKEZŐK VEHETNEK RÉSZT, AMELYRE JÚLIUS MÁSODIK FELÉBEN PÓTJELENTKEZÉS KERETÉBEN LEHET JELENTKEZNI. Az oktatást a Széchenyi István Egyetemen (9026 Győr, Egyetem tér 1.) tartják hétvégeken, pénteken délután és szombaton. A tanulmányi idő levelező tagozaton 4 félév, a költségtérítés mértéke 120 ezer Ft/szemeszter. A tantervben előírt kötelezettségek teljesítésével a hallgatók okleveles közgazdász diplomát kapnak. Oktatási kérdéssel kapcsolatban felvilágosítást nyújt: Telekesi Csilla, tanulmányi ügyintéző, 96/613-585, telekesi@sze.hu További információk: http://kozg.szif.hu ________El 2003. augusztus 1, péntek Futballozz, ne háborúzz! Jóérzésű ETO-szurkolóként a hétvégi magyar bajnoki mérkőzés után a televízióban elhangzott Miriuta-interjú késztetett írásra. Ebben az in­terjúban a játékos felháborodva kommentálta a riporternek, hogy mennyire megdöbbent a hazai közönség megnyilvánulásain, a közönség ugyanis „lerománozta” őt. Mivel nem sikerült időben hozzájutnom szurkolói kártyámhoz, nem is élvezhettem az első forduló ETO-mecs­­csének izgalmait a vendégszektorból, így a szombathelyi mérkőzést né­hány helyi barátom társaságában a Rohonci úd híres-hírhedt B-közép soraiból tekintettem meg. Ennek köszönhetően tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy az ETO-hoz visszatért (egyébként általam remek já­tékosnak tartott) Miriuta Laci miért is kapta a szitokáradatot a szom­bathelyi közönségtől. A helyi szurkolóknak semmi baja nem volt vele egészen addig, míg ő kifelé mutogatásaival nem hergelte őket. Mivel ezt rendkívül sportszerűtlen viselkedésnek tartom egy magát profinak ne­vező sportolótól (utoljára gget Győrben Szűcs Lajostól a Ferencváros ka­pusától láttam, amelyen mérhetetlenül felháborodtam akkor is­, hogy is írjam: nem igazán volt jó érzés akkor Szombathelyen győrinek lenni. A győri futball - úgy sportolói, mint szurkolói — évtizedeken át sportsze­rűségéről volt híres, nem kellene ezt elrontania néhány magából kivet­kőző huligánnak és a szurkolókat hergelő játékosnak. Miriuta egy július 13-i interjúban azt nyilatkozta, hogy „mostanában nagyon kevesen jár­nak ki a csapat meccseire, remélem, ez hamarosan megváltozik. Hiszem, hogy segíthetek az ETO-nak.” Gólokkal kellene segíteni, Laci! Futbal­lozz, ne háborúzz! Név és cím a szerkesztőségben

Next