Kisalföld, 2004. április (59. évfolyam, 77-101. szám)

2004-04-01 / 77. szám

4 Postabontás www.kisalfold.hu Túlélési technikák A következő öt percben állami finanszírozási kurzus részese lehet a nyájas olvasó. Medgyessy Péter miniszterelnök tegnapelőtt a befektetői tanács ülésén arról beszélt, hogy az iparűzésiadó-csökkentés Csillag István fejéből kipattant gondolata életképes, már csak azért is, mert a ma­gyar gazdaság az olcsó munkaerővel nem tud versenyezni, ezért a magasabb hozzáadott értékhez kapcsolódó termelő beruházások megtelepülését kell előmozdítani. Emögött nyilván az áll, hogy ha­zánk tőkevonzó képessége egyre inkább elmarad a kívánatostól, ami leginkább az egy lakosra jutó szlovákiai autógyárak számának meg­ugrásával szemléltethető. E hírek hallatán minden bizonnyal a hideg verejték veri ki az önkormányzatokat, noha a kormányfő kijelentet­te, hogy így kieső bevételeiket teljes egészében pótolni fogják. A baj csupán annyi, hogy a helyhatóságok túlságosan is tisztában vannak azzal, miként szokta érteni a „teljes egészében” kifejezést a kabinet - nem a mostani, hanem a rendszerváltás utáni összes. Ezt a tételt rögvest be is bizonyítom egy példázattal. Lamperth Mónika belügyminiszter 2002. július 23-án azt mondta a győri városházán, hogy „a kormány a szeptemberi, átlagosan ötvenszá­zalékos közalkalmazotti béremeléshez szükséges pénz minden fo­rintját odaadja az önkormányzatoknak”, s ezt „nemcsak idén, ha­nem a következő években is biztosítja”, továbbá szakít „azzal a gyakorlattal, hogy az állam a pluszfeladatokhoz nem biztosít ele­gendő fedezetet, ezért azt a településeknek más tételek rovására kell kigazdálkodniuk”. Ennyit az elméletről, a gyakorlat pedig az lett, hogy az állam rögtön az elején elfeledkezett arról: a közalkal­mazottaknak tizenharmadik havi fizetés is jár. A következő lépés­ben kiderült, hogy 2003-ra nem külön, hanem más támogatások­ba beépítve adják oda a pénzt (nem az egészet), s ha nem elég, külön kalapból fedezik a különbözetet (nem az egészet). Az utolsó dominó a sorban az, hogy idén már ezt a keretet is eltüntették, mondván, mindenki tisztában volt azzal, mire számíthat. Az érin­tettek persze az Orbán-érából is tudnák sorolni a hasonló példá­kat az okmányirodák polgármesteri hivatalokhoz telepítésétől kezdve a pedagógusok fókuszált béremeléséig. Ez a lecke világosan érthető, az „Önkormányzati túlélési tech­nikák” című már sokkal nehezebben. hancz.gabor@kisalfold.hu Például a mosogatásban. Akkor is, ha úgy érezzük, ezt a hát­­borzongató tevékenységet örömforrássá varázsolni oly elképzelhe­tetlen, mint banánra cipzárt varrni a gyorsabb héjlerántás végett. Vagy mégse? Ha abból indulunk ki, hogy Agatha Christie mo­sogatás közben találta ki a krimijeit, mert annyira gyűlölte ezt a házimunkát, akkor meg se próbálkozzunk. Hogy ez a semmiség­nek tűnő probléma milyen nagy horderejű, egyre inkább irodal­mi igazolást is nyer. Angol és német nyelvterületen ugyanis sorra jelennek meg a mosogatásra nevelő - nemcsak lányoknak, de fi­úknak is szóló­­ mesekönyvek, melyekben a tányér könnyekre fa­kad, ha nincs rendesen elmosva, a pohár világgá megy szégyené­ben, ha cseppfoltos, a mintagyerek pedig mindig boldogan elmo­sogat a szülei helyett. A könyvek hatásáról még nem készült fel­mérés, így leragadhatunk akár a vasárnapi ebéd utáni valóságnál: jóllakottan a család férfinépe szundira hajtja fejét, s bár tenné ezt a ház asszonya is, de várja őt a megannyi mosatlan edény. Hát mégis lehetetlen örömöt lelni a mosogatásban? Dehogy! Hat évtized távlatából üzeni ezt Borghild Dahl asszony, aki fél év­századig szinte vakon élt. Csak fél szeme volt, azt is olyan vastag hegek borították, hogy csupán a bal sarkából látott ki egy kicsit a nyíláson. Kiskorában ugróiskolázni akart a többi gyerekkel, de nem látta a vonalakat, ezért lefeküdt a földre, és szemét a vonalakra szegezve végigmászott rajtuk. Agyába véste az egész földdarabot, s nemsokára mestere lett e játéknak. Olvasáskor pedig nagy betűkkel szedett könyvét olyan közel tartotta a szeméhez, hogy a szempillája súrolta a lapot. Kitartásának köszönhetően ledoktorált, tanított és az irodalom professzora lett. Ötvenkét éves korában csoda történt: szemét megműtötték, s jobban látva új, izgalmas, gyönyörű világ nyílt meg előtte. Elbűvölőnek tartotta például a mosogatást. Ját­szadozott a fehér habbal, kiemelt egy labdányi szappanbuborékot, fény felé tartva mindegyikben egy miniatűr szivárvány színeit látta. S ahogy ki-kinézett a mosogató fölötti ablakon, örömét lelte a ve­rebek csapkodó szárnyának látványában a sűrű hóesésben... Bizony mondom, szégyenkeznünk kéne, amiért tündérszép vi­lágban élhetünk, de elkényeztetetten, látón is vakon telnek nap­jaink, miközben akár a mosogatás is élményt nyújthatna. Hogy jómagam mégis miért élek ritkán eme élménnyel? Talán azért, mert kézkímélő a mosogatószerünk, s nem akarom a fele­ségemet megfosztani attól, hogy kímélje a kezét. ­ Azt hiszem, hogy soha nem tudjuk meg, mi is történt valójában, vagy ha igen, addig nagyon hosszú idő telik el. Olyan szálak és összefonódások lehetnek ebben az ügyben, hogy sok embernek nem érdeke, hogy az igazság nyilvános­ságra kerüljön.­­ Véleményem szerint a köz­véleményt nem tájékoztatják a nyomozás eredményéről, mert ez az érintetteknek nem érdeke. Akkora pénzről van szó, hogy nagyon sokan bele­buknának, ha bármi is kide­rülne. Ha akarták volna, már úgyis felgöngyölítették volna a szálakat. - Nagyon bízom benne, hogy kiderül végre az igazság, hiszen nagyon régóta húzó­dik ez az ügy. Az persze igaz, hogy azok az emberek, akik érintettek lehetnek, szeretnék eltussolni az ügyet. Talán Kulcsár Attila hazahozatala könnyíti a hatóságok mun­káját.­­ Nem hiszem, hogy túl sok minden kiderülne. Kulcsár Attila, ha a későbbiekben val­lomást is tesz, a lényeget érin­tő dolgokról nem fog beszél­ni, és nem márt be másokat. Tehát ő nem befolyásolja sze­rintem az eljárás menetét, így kérdés, hogy kiderül-e az igazság.­­ Csak akkor derülhet ki bár­mi is, ha hazugságvizsgálóval vallatják az érintetteket, mi­vel maguktól úgysem mon­danak semmit. Nagyon sok pénzről van szó, és összefo­nódásokról, ráadásul politi­kai háttere is lehet a bróker­ügynek, ami szintén nehezíti a nyomozást. Megkérdeztük rábaközi olvasóinkat Kiderül az igazság brókerügyben? Boros János cipészmester Élő Tivadar fodrászmester Véli Szabolcs autóbusz-vezető Kismihók János mérnök Martincsevics György vállalkozó KISALFÖLD Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu Megdöbbentő, cinikus (Selejt? — Kisalföld, 2004. március 25., 2. oldal.) Selejt címmel jelent meg Harcsás Judit írása a március 25-i Kisal­földben. Nem tudok ellenállni a kísértésnek, hogy hozzá ne szóljak, mivel olyan elemi erővel döbbentett meg a leírt esemény. A cikk arról szólt, hogy egy édesapa ötéves beteg kisfiával megjelent egy ambulan­cián, ahol az ismeretlen helytől félő, síró, reszkető kisfiúnak egy asz­­szisztensnő a gyermek remegő kérdésére, hogy tulajdonképpen miért is vannak itt, azt válaszolta: „Mert selejt vagy, drágám.” Nos, ha ez a cikk nem csupán írói fantázia, hanem a valóság szülötte, akkor erre csak azt lehet mondani, hogy az az egészségügyi dolgozó, legyen az bármilyen rangú is, erkölcsi halott, ha ilyet képes egy beteg gyermeknek mon­dani. Nem ártana az sem, hogy ha késve is, de megtanulná, mit írt elő erkölcsi normaként az orvosok számára Hippokratész jó 2000 évvel ez­előtt. Ezek az erkölcsi előírások máig érvényesek, ha sokan próbálnak is megfeledkezni róluk az anyagi érdekeltségű világban. Tudom, orvosi működésem 45 éve alatt nekem is voltak kifogásolható magatartási megnyilatkozásaim a betegekkel kapcsolatban, hogy mást ne mond­jak, lábat töröltettem a rendelőm előtt, és kikapott az a beteg, aki nem jött ellenőrzésre a megbeszélt időpontban, de hogy ilyen megdöbben­tően cinikus, embertelen kijelentésre soha nem lettem volna képes, az bizonyos. Mindenesetre ha az a bizonyos asszisztensnő olvasná sorai­mat, szeretném, ha meakulpázásba kezdene, és élete hátralévő részében penitenciaképpen megpróbálná emberileg jóvátenni bűnét. Dr. Hutás Imre nyugdíjas szemorvos, Győr / Életet adni tényleg öröm A győri Petz Aladár megyei kórház szülészeti osztályán szültem. Szeretném hangsúlyozni, hogy nem a fájdalommal vagy az épület komfortosságával voltak problémáim. Tisztában vagyok vele, hogy a szülés fáj, és sem az orvos, sem a szülésznő nem szülhet senki helyett. Tudom, hogy a szülésznőnek nem feladata, hogy fogja a vajúdó kismama kezét, és a kórház sem egy hotel. De szerintem néhány biztató szó még nem áltatás. (Ez egy „kívülálló” véleménye, mert nekem személy szerint a szülőszo­bán nem voltak negatív tapasztalataim, inkább az osztályon töltött napokról őrzök rossz emlékeket.) Elfogadom, hogy a rooming-in rendszernek vannak „zajos” hát­rányai, mert a babák sírnak. Személyes pech, hogy egy „nemtörő­döm” orvost fogtam ki és mint első babás kismama, tapasztalatlan is voltam. Az a véleményem, hogy az ott dolgozók feladata lenne olyan dolgokban segíteni, amiben tudnak, és a beteg sem szenved­heti meg, ha az orvosnak épp rossz napja van. Pozitív hatással, megértéssel és segítőkészséggel sokkal elviselhetőbbé lehet tenni azokat a „problémákat”, amiket muszáj átvészelni. Megjegyzem: örültem és örülök még most is, hogy életet adhat­tam. E nélkül az öröm nélkül tán ki sem bírtam volna. Név és cím a szerkesztőségben Az út sorsa A közelmúltban látogatóba indultunk Gyömöre-Ilonkapusztá­­ra. Sajnálatos módon nem lehetett a települést megközelíteni Tét, Gyömoré, Szerecseny felől sem. A kocsink benn maradt a tenge­lyig érő gödörben, sárban. Segítséget kellett kérni. Mentő még vé­letlen sem tudná megközelíteni a tanyát. Évek óta ez a helyzet. Nincs gazdája a településnek. Óvodába, iskolába háton kell vinni a gyerekeket, mert annyira járhatatlan az út. Munkába külön cipőt kell vinni, mert az állomásig csizmába kell menni a kátyús út mi­att. Negyven-ötven évvel ezelőtt, emlékszem, körömcipőben lehe­tett menni ugyanezen az úton hasonló időszakban. Egy kilomé­terről van szó. Pedig csak árkot kellene húzni az út két oldalára és lekavicsozni. Mindjárt elviselhetőbb lenne a helyzet. Név és cím a szerkesztőségben A BOROVI RT. TELJES TERMÉK­SKÁLÁJÁNAK FORGALMAZÁSÁHOZ (FA- ÉS MŰANYAG AJTÓK, ABLAKOK) VISZONTELADÓKAT KERES. Érdeklődni Erdélyi Tibor kereskedelmi igazgatónál lehet a 06-30/998-7786-os telefonszámon, vagy személyesen várjuk a jelentkezőket az április 2-4. között megrendezésre kerülő soproni Házépítés Expón! A BOROVI RT. JÓ MINŐSÉGŰ BOROVI TÖMÖRFENYŐBŐL, VALAMINT GEALAN PROFILBÓL KÉSZÜLŐ MŰANYAG NYÍLÁSZÁRÓKKAL VÁRJA A KEDVES ÉRDEKLŐDŐKET AZ ÁPRILIS 2-4. KÖZÖTT MEGRENDEZÉSRE KERÜLŐ SOPRONI HÁZÉPÍTÉS EXPÓN! ■ BOROVI FAIPARI RT. 5000 Szolnok, Nagy Sándor J. u. 60. Tel.: 56/516-530, fax: 56/516-531 Web: www.borovirt.hu, e-mail: borovirt@borovirt.hu pMLFO[»l HIRDETÉSFELVÉTEL GYŐR Újlak u. 4/A információ: é 96/504-422 2004. április 1., csütörtök Veszély a buszon A napokban Győrött a 14-es autóbusszal indultam Újvárosból a Belvárosba. Sötét és hideg este volt, szerencsére nem kellett sokat várnom. Felszálltam az új csuklós buszra és hátrafelé menve azon gondolkodtam, melyik oldalra üljek le, mivel több hely is volt. Gyorsan kellett döntenem, mert a busz már elindult. Leültem a csukló utáni ülésre, a jobb oldalra. A pár perces utazás alatt elgondolkodva néztem ki a sötét ut­cára, mikor egy nagy durranásra lettem figyelmes. Hátranéztem és láttam, hogy egy kővel bedobták az ablakot. Persze a hátul ülők (körülbelül nyolcan lehettünk) szeme az ablakra meredt és senki nem mert megszólalni. Hirtelen az jutott eszembe, hogy majdnem arra az oldalra ültem. Az a kő, ha valakit eltalál, azonnal meghal­hatott volna. Lehettem volna én is vagy a sérült ablakhoz közel ülő srác. Hihetetlen, hogy az ember a buszon sincs biztonságban! Akár a buszon is meghalhat mások meggondolatlansága miatt. Egy főiskolás hallgató, Győr Magyarország - Ausztria Kisprojekt Alap 2002 HU 2002/000-317-03 A VÁTI Magyar Regionális Fejlesztési és Urbanisztikai Közhasznú Társaság pályázati felhívást hirdet kisléptékű, helyi, határon átnyúló jellegű fejlesztési tevékenységek támogatására a határmenti térség helyi szereplőinek bevonásával Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyékben, az Európai Unió Phare CBC Magyarország-Ausztria 2002. programjának pénzügyi támogatására. A pályázati felhívás teljes anyagát, valamint a pályázati útmutatót a következő címen lehet beszerezni: VÁTI Kht. Soproni Képviselet, 9400 Sopron, Új u. 12., valamint le lehet tölteni a következő internetes honlapról: www.pharereg.hu A pályázatok benyújtásának határideje: 2004. június 1.

Next