Kisalföld, 2004. július (59. évfolyam, 152-178. szám)
2004-07-13 / 162. szám
4 Postabontás www.kisalfold.hu KISALFÖLD SzöG Bizonyítvány Bekövetkezett az, amire régóta számítani lehetett. Nincs is ésszerű magyarázat arra, miért csak most találták ki egy iskolában a statisztikai, vagyis a valóságban nem létező tanulókat, és adtak nekik nem a kóbor apácák, hanem az alattvalóihoz szigorú állam megtévesztésére bizonyítványt. Már első adandó alkalommal kisüthette volna egy iskolaigazgató vagy a tantestületi bölcsesség, hogy az alacsony gyereklétszám miatt bezárással fenyegetett tanintézet egyszerűen létszámot növel. De nem ám úgy, hogy a következő száz évben hiába vár egy jó kis demográfiai robbanást. Nem is úgy, hogy más iskolákból nyalókával, Túró Rudival, ki mit szeret, magához édesgeti a nebulókat. Ez káoszhoz vezetne. A dolog odáig fajulhatna, hogy a professzionális labdarúgóligához hasonlóan kialakulna a profi tanulói átigazolási rendszer. Ha valamely iskolában vészesen elfogynak a tanulók, és a támogatás csökkenésétől, bezárástól kellene tartani, szemfüles menedzserek titokban felkeresnék a szomszédos suliban bukásra álló Pistikét, s százmilliós szerződési ajánlattal kecsegtetnék, ha hajlandó volna másutt is rontani a levegőt, azaz emelni a létszámot. Mivel ez a módszer majd csak a jövő lehet, a szorult helyzetbe került iskolában fogták a zsebszámológépet, és máris elhangzott a kérdés: hány tanuló kell nekünk? Legalább hat, direktorom - hangzott a válasz. Szoroztak, osztottak, összeadtak, kivontak, és máris megvolt a szükséges mennyiség. Igen ám, de a hat kitalált tanulót el kellett látni személyiséggel. A rajztanár festett egy szőkét, egy barnát, egy olyat, aki az orrát piszkálja, egy duzzogó kislányt, egy rettenetesen rossz fiút, a magyartanár ma divatos neveket adott, a földrajzos születési helyeket keresett, s miután ez így megvolt, egy szigorúságáról híres tanár keményen leosztályozott mindenkit. Mivel erkölcstant nem okítanak a mai iskolákban, morális aggályokkal nem kellett szembeszállni. Megvolt a létszám, megmaradt a támogatás, és az iskola jövője biztosítva. Mindenki jól jár, nyugtathatták egymást az összeesküvők. Igen ám, de a mindenkiből kifelejtették az államot, aki az ilyesmiért zabos szokott lenni, azonnal vizsgálatot indít, azonnal büntet. Magyarul: nem értékeli, ha ilyen fondorlatos módon akarnak túljárni az eszén. A hat statisztikai tanuló lebukott. Alig kapták meg fáradozás nélkül a bizonyítványt, máris óriási bajt okoztak. Az osztálytársaknak, na meg a szülőknek azért hiányoznak egy kicsit. Állítólag csendesek voltak, nem zavartak senkit. Csak az államot. Pákovics Miklós publicista állás újságíró Jimmy Mercise Fogalmam sincs, mit dolgozott a Király haláláig Zámbó Árpi, valamint Baba, Jimmy nővére, no és a többiek, ám mára teljesen világossá vált: kiválóan megélnek az ő pacsirtahangú Imréjük emlékéből és mindabból, ami Jimmyt körülvette. A minap tucatnyi újságíró volt jelen azon az árverésen, ahol boldog-boldogtalan a Király autójára licitálhatott, ám a kocsira komoly érdeklődő mégsem akadt. Pedig - mint megtudtuk - a potom 15 millióért kikiáltott lakkfekete járgányhoz plusz egy olyan toll is dukált, amivel az énekes rendszeresen dedikálta lemezeit, a kárpitot pedig - egy véletlen balesetnek köszönhetően - egy valódi kávéfolt is éktelenítette. (Tényleg nem mindennapi, hogy ezt a család „eredetiben” hagyta.) A meseszép autó tulajdonosa, Zámbó Jimmy három és fél éve lőtte magát fejbe. Már csak a temetésről készült fotók, a korabeli újságcikkek és természetesen a dalok őrzik mindazt, ami vele kapcsolatos. És persze a Merci, ami nagy hirtelen előkerült, és amit most gyorsan pénzzé kéne tenni. A hagyatéki eljárás papírjain talán még a tinta sem száradt meg, állítólag a fiú nemrég vette át az álomautót, hogy aztán az árából megalapozhassa a jövőjét. Nem, ne higgye, kedves olvasó, hogy irigykedem akár a 15 millióért, akár a Merciért. Sokkal inkább sajnálom ezt a fiút, akit nem tanítottak meg arra, hogy becsülje azt, amit örökségül kapott. Ha ugyanis valóban „csak” lakásra, a fiatalember jövőjének a megalapozására kellene a zseton, ugye a fullextrás Mercitől piaci áron, akár csendben is megválhatna a család. Ám nem ezt teszik. Indító áron plusz hárommillió forintot szeretnének bezsebelni csak azért, mert tudják, Jimmy neve legalább ennyit ér. Hogy aztán a kalapács mekkora összegnél sújt le utoljára, ki tudja. Mindenesetre Zámbó Krisztián örülhet, hogy egyetlen kapavágás nélkül, apja emlékéből is vígan megalapozhatja életét. Az árverésről szóló rövidke film azért egyvalamiért megdöbbentett: a kurta copfos fiú arcán cseppnyi szomorúságot sem fedeztem fel. Igaz, már vége a gyászévnek, ráadásul az autó sem kelt el. Sebaj, majd szombaton, akkorra talán még nagyobb felhajtást kerítenek. A licitért, Jimmy emlékéért, amihez egy toll és egy megszáradt kávétolt is dukál. harcsas.judit@kisalfold.hu Harcsás Judit — Természetesen. Én is igénybe veszem a fürdő szolgáltatásait, s hiányosságokat is tapasztalok, leginkább a létesítmény állagában. Örülök a fejlesztési elképzeléseknek, egy korszerűbb fürdőbe mindenki szívesebben jár. — Én nem használom a fürdőt, így a fejlesztések sem érdekelnek. Időm sem engedi, és drágának tartom a belépőjegyek árát. Ráadásul az új szolgáltatások miatt az árak valószínűleg tovább emelkednek. - A lányom jár a mosonmagyaróvári termálfürdőbe, én ritkán használom. A tervezett felújításoknak mindenesetre örülök, a város és az ideérkező turisták is gazdagodnak ezáltal. — Gyakran járok a termálfürdőbe, így látom annak hiányosságait. A medence alján néhány helyen feljött vagy töredezett a csempe, s más gondok is akadnak. A fejlesztésekre nagy szükség van. Sajnos én már nem tudom használni a termálfürdőt. Az ottani árakat nem az én pénztárcámhoz szabták. A tervezett felújítások azért biztosan hasznot hoznak a városnak, nekem viszont semmit. Megkérdeztük mosonmagyaróvári olvasóinkat Szükséges a termálfürdő fejlesztése? Molnár András tanuló Németh László munkanélküli Abdás Ottó alkalmazott Péter Héderi Zoltán tanuló Németh László rokkantnyugdíjas Címünk: 9002 Győr, Pf. 28, e-mail: szerkesztoseg@kisalfold.hu M ^Ön megőrizheti inkognitióját, de kérjük, valamilyen 110 módon úja alá üzenetét (név, monogram vagy becenév) és ^ jelölje meg lakóhelyét. Telefonszámát bizalmasan kezdjük Az SMS díja a normál tarta szerinti A30/3030-449-es terorizámunk kizárólag beat üzenet fogadására alkalmas ITT AZOKAT A VÉLEMÉNYEKET KÖZÖLJÜK, AMELYEKET OLVASÓINK SMSBEN KÜLDTEK A KISALFÖLDNEK. Írja meg ön is, mit gondol egy-egy téméről, cikkről, s mi helyet adunk álláspontjának. A köz érdeklődésére számot tartó, jogot nem sértő üzeneteket várjuk, azokat szükség esetén stilizálva és rövidítve adjuk közre. • Nem bevásárlóközpontokat kéne építeni, hanem parkokat! Jó lenne, ha valaki ráébredne, hogy ez éppolyan fontos! Az áruházakból meg már úgyis van épp elég! Üdv. Sz. • Örülniük kellene a győrieknek, hogy ott akarnak hipermarketeket építeni! Sopronban annak is lehetne örülni, ha lenne egy Brico vagy Praktiker! Zolyó Sopronból • Építsenek a befektetők annyi bevásárlóközpontot, amennyit akarnak (főleg a Frigyes-laktanyánál) és majd a piac meg a kereslet eldönti, melyik maradhat életben. Több nagyvárosban is nagyon jól megvannak egymás mellett. Bezárásról pedig még nem hallottam! Zoli, Győr • Szerintem a Frigyes-laktanya helyett nem bevásárlóközpontot kellene építeni, hanem parkot, játszóteret. Ha elkészül a plaza, az emberek oda fognak járni (főként a vidékiek), nem pedig a Baross útra. Akkor a sétálóutcas boltok tönkremennek? R., Bőny • Sopronhoz méltatlan a VOLT Fesztivál! Ezt a réteget nem szabad a városba beengedni! Levi • Ani, Győr! Kíváncsi lennék, ilyen megértő lennél akkor is, ha a te hozzátartozód esne áldozatul egy hanyagságnak. Az eü. dolgozóknak tudniuk kellene, hogy az ő munkájuk hivatás, melyért élni kell elsősorban, s nem megélni. Akinek sok és alulfizetett ez a munka, menjen máshová, ne a betegeket büntesse! Cs.-né • T. Ani! A papírokat azért még nem kellett volna összecserélni. Akkor is ez a véleménye lenne, ha az egyik rokonáról volna szó? Így ne hívják fel magukra a figyelmet, hogy kapjanak fizetésemelést. A kismamáknak mikor emeltek a gyeden meg a gyesen, azon kéne emelni, nem pedig az eü. dolgozóinak. • Ani! Azért, mert valaki túlterhelt és alulfizetett, nem egy emberélettel kell „megbosszulni”. Ha nem tudja teljesíteni a munkáját, hozzá se kezdjen. Nem így vélekednél, ha a családodban fordulna elő. Ne adj’ isten mindennap. Ne ezzel mentegetőzzünk!!! Dina • Kedves Ani! Nem hiszem, hogy az eü. dolgozók alulfizetettsége az indok a szegedi műtétcserére. Nem játszhatnak egy ember életével, csak mert kevés a fizetésük! • Mikorra várható Győrben a forgalmi lámpák ésszerű átállítása? Egy autós • A Kossuth utca áll a szemétben. Úgy tudom, ez az utca is Győr része. Nyitott szemmel kellene járni és tenni valamit az illetékeseknek. Egy győri lakos • A Bácsai úton 8 éve saját erőből takarítom a portól az esővízlefolyó környékét. Útseprő autót 8 éve nem láttam az utcában. • Embervédelmi törvény kéne már, sokan állati sorban vannak, bagóért güriznek 7-ből 7 nap, sakkban tartva. A góré mosolyogva hazudik a sajtónak. Ez a Rábaköz. vivi • Fogyókúrázni szeretnél? Szülj egy gyönyörű szép gyereket, ragaszkodj hozzá, hogy a gyereked apja ne csak aludni lássa szerelmetek gyümölcsét és éldegélj az egy munkahelyen szerzett fizetéséből és a gyedből! Garantált a fogyás, ha a hasadon spórolsz, ráadásul a tényleges értékeket megtanulod megbecsülni! V. • Állatszerető, szakmámnál fogva szinte hivatásos állatvédő vagyok, de megnyugtatna, ha a rendőrség és a honvédség megcáfolná, hogy adóforintokból kereste a Vasárnapi Kisalföld írásában szereplő Micikét, az eltűnt ékszerteknőst, mikor úgy tudom, 40 km-t tehet meg egy kocsi naponta, hogy mondjuk az én biztonságom őrizze. Lódoki Rothadó fű a téren A Batthyány téren, immár második alkalommal, napok óta bűzölög a levágott és rothadásnak indult fű. A szag beteríti a környéket. Felhívtam a kommunális szolgáltatót, mivel a kihelyezett tábla szerint az észrevételeket itt kell jelezni. Onnan továbbkapcsoltak a közegészségügyhöz, ahol a hölgy azt mondta, a fűnyírás nem az ő területük. Itt csaptam le a telefont, nehogy továbbkapcsoljanak. Vajon ki az illetékes? Nemrég 2 hétig okozott kellemetlen szagot a rothadó fű, többször megázott, amikor végre elvitték, egy konténerbe lapátolták, a leve végigfolyt mindenfelé. A kupac helyén maradt folt, és a kifolyt lé addig árasztotta a szagot, míg az eső el nem mosta. Sz. Zs., Győr Együtt, nem egymás ellen A Kié a felelősség? című olvasói levelemre érkezett egy SMS, ennek tükrében szeretném kiegészíteni a problémával kapcsolatos álláspontomat. Először is azt szeretném közölni G. G.-vel, az SMS írójával, hogy senkinek sem akarok semmit a nyakába varrni, ahogyan ő azt sajátosan megfogalmazta. Egyszerűen szeretném, ha a helyén kezelnénk ezeket a kérdéseket, amiben nyilvánvalóan megvan az iskola, a pedagógus szerepe, de ez nem menti fel semmiképpen a szülőt sem! Az SMS írója a drogozás problémáját veti fel, és teszi fel a kérdést, hogy az kinek a felelőssége. A drog, amióta emberi társadalmak léteznek, fennálló probléma, jelenleg is világjelenség, ezt a tisztelt véleményt nyilvánító is tapasztalja nap mint nap. Mindenütt igyekeznek megfelelő válaszokat adni rá, több-kevesebb sikerrel. Ezt nálunk is megteszik az iskolákban. Erre kiképzett szakemberek foglalkoznak drogprevencióval külön óraszámban, és vannak szakosodott alapítványok is, akiktől segítséget lehet kérni, amit minden iskola meg is tesz, mert a drogprobléma súlyosságát mindenki kiemelten kezeli. Ezzel ismét az alapproblémánál tartunk. A gyermeken nyilvánvalóan a szülőnek kell észrevenni az első jeleket (megváltozott viselkedés, új szokások, barátok, otthoni kassza meglopása, esti kimaradozások, esetleg tűszúrások nyomai stb., és mindez a teljesség igénye nélkül), mert mindenkinél előbb találkozik velük. Én tehát nem akarok senkinek semmit a „nyakába varrni”, mindössze azt gondolom, a felelősség mindannyiunké a droggal, dohányzással, itallal kapcsolatban, ugyanis csak együtt, és nem egymás ellenében tehetünk bármit is ezek leküzdéséért! Név és cím a szerkesztőségben Korrupció Gyakran tapasztalom, hogy az esetek egy részében nem lehet másképp hivatali ügyekben eljárni, mint korrupcióval. Az ügymenet meggyorsítása - hogy a szakelőadó ne vágja a kupac aljára - pénzbe kerül. A bürokrácia egyenesen felhívja az állampolgárt arra a bizonyos keringőre. Ez a primer termőtalaja a korrupciónak. Munkát - mármint olyat, amiért fizetnek - szerezni megint csak nem lehet másképp, mint korrupcióval. Vegyük azt a szinte már mindennapinak számító esetet, amikor valaki egy cég halászlépartijait szervezi, s mondjuk mindezt azért teszi, mert jól ismeri a nyeregben ülők egyikét, s az ő kedvenc kisfiát egy jól fizető álláshelyre beszerzi. Ugyebár a szakértelem - elvonatkoztatva immár iménti példánktól - nem elsődleges szempont. Ezért tartunk ott, ahol tartunk. A korrupció is valahol itt kezdődött. De ez csak két terület, a korrupció mindennapi éltünket is át- meg átszövi. Nem megvesztegetés az, amikor a gyereknek fagyit veszünk, csak ne bömböljön már annyira? Hát nem vérünkben van a korrupció? Amíg valaki odatartja a markát, mindig lesz olyan, aki telerakja. Nem a felfogással, meg az emberekben fellelhető sztereotípiákkal van itt a baj, hanem magával a ténnyel, hogy korrupció van, volt és lesz is. Mert ez egy olyan kör, aminek eleje a vége. Kovács László, Győr 2004. július 13., kedd