Kisalföld, 2010. szeptember (65. évfolyam, 203-228. szám)
2010-09-25 / 224. szám
[ Szieszta 14 ÜWIVJI- WERNER KRISZTINA művészet Rost Andrea Az operavilág ismert hazai előadója a Figaro házasságának Susannája, a Traviata Violettája, a Hoffmann meséinek Antóniája, a népszerű Gilda és Lammermoori Lucia. Rost Andrea népdalai Ha kimondjuk a nevet, Rost Andrea, mindenkinek beugrik az arca. A szép vonásai, a csillogó szemek. De senkinek nem jut eszébe a népdal, hiszen operaénekesként ismerjük... ZENE PÓK VIKTÓRIA - Hogyan jött a népzenéből, cigány és zsidó muzsikából álló előadás ötlete, az, hogy ezúttal népdalokkal kényeztesse a közönségét? - Itt születtem, első találkozásom a zenével a népdalok kapcsán adódott. Gondoltam, tartozom ennyivel a közönségnek, a hazámnak. Bár operaénekesnek tartom magam, de ezek a művek hozzátartoznak az identitásunkhoz. Különböző népek élnek itt, hatnak egymásra, egymás kultúrájára. Gyakran hallunk bajokról, ellentétekről, pedig békességben kell élnünk s el kell fogadnunk egymást. S ha én a népek barátságához a művészetemmel járulhatok hozzá, akkor boldogan teszem ezt. Szerencsére remek zenészeket találtunk az elképzeléseinkhez, jó hangulatban zajlanak a próbák és az előadások. Igazi örömzenélésről beszélhetünk. - Meséljen a produkcióról, hol hallhatja a Pannon Dalokat a közönség? - A műsor vázát a Kárpát-medencében autentikus magyar, cigány és zsidó népdalok adják. Az anyag az én koncepcióm alapján állt össze, a zenét Jávori Ferenc, Szokolay Dongó Balázs és Bolya Mátyás szerezte. A három népcsoport különböző karakterén átszűrve rajzolunk képet Magyarország és a közép-európai régió zenei hagyományairól. Az alkotótársaim kiváló ismerői s művelői az említett műfajoknak. A Szokolay Dongó Balázs-Bolya Mátyás szerzőpáros népzenei ihletésű feldolgozásai, valamint Jávori Ferenc klezmerzenéje rengeteg szegletét bejárja ennek a ritka gazdagságú zenei világnak, az archaikus magyar népdaloktól a cigányság dallamain keresztül egészen a klezmer szólamaiig. A produkcióban fellép Bognár Szilvia is, aki a parasztmuzsikusoktól tanult őszinte énekével remekül kiegészíti az én Kodály-népdalfeldolgozásokból már jól ismert népdal-interpretációimat. Cimbalmon Lukács Miklós, nagybőgőn Glaser Péter muzsikál, és színpadra lépnek a Budapest Klezmer Band tagjai is. Már jártunk Pécsen és a kecskeméti Kodály-fesztiválon. Október 17-én a fővárosi zsinagógában lépünk fel. Beszéljünk kicsit a múltról, amikor az apró Rost Andreát a terveiről faggatták, hogyan válaszolt, mi lesz, ha felnő? - Tizennégy éves korom körül derült ki, hogy jó a hangom. A tanárom a csepeli zeneiskolába küldött, s innentől szinte minden időmet a zenetanulás töltötte ki. Kemény évek következtek. Színész akartam lenni, de eltanácsoltak, az utolsó rostán pottyantam ki. Ez akkor nagyon bántott, de ma már igazat adok a tanár uraknak. Nem volt sima az utam, a zeneakadémiára sem jutottam be elsőre. De annál szorgalmasabban tanultam, s megtaláltam az én utamat. - Ön a Ki mit tud?-ban is szerepelt. Mit szól a most népszerű tehetségkutatókhoz? Lát-e képzett művészpalántákat, lehet-e veszélyes egy ilyen verseny? - Ezekkel a műsorokkal az a baj, hogy a tehetségnél és az embernél sokkal fontosabb a nép szórakoztatása. A megmérettetés nagyon jó, hiszen én is sokat tanultam egykor a Ki mit tud?-ból. Fontos, hogy a fiatalok megmutathassák magukat, s véleményt hadijanak a produkciójukról, de én nem engedném a képernyőre azokat, akik önkritika hiányában nevetségessé válnak. Ha szakmailag kérdezi, az énekesek számára a legnagyobb veszély az, ha nem tanulnak meg helyesen énekeim. Nagyon fontos a technikai felkészültség, hiszen ezzel óvhatjuk leginkább a hangunkat. - Soha nem látni bulvárlapokban. Van egy fia és egy lánya, apukájuk zenész. Követik a gyerekek önt a pályán? - Tudatosan zártam ki a bulvárt az életemből. A gyerekeimnek a saját életüket kell élniük, nem szeretném, ha bárhol azért érvényesülnének, mert ők hozzám tartoznak. Mindenben támogatom őket, s kijelenthetem, nagyon muzikálisak. A színpadtól kicsit féltem őket, de ezt nem hangsúlyozom túl gyakran. A fiam remekül dobol, a lányomnak is remek a hallása és szép a hangja. Antóniától Zerlináig. Rost Andrea Budapesten született 1962-ben. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte. Még főiskolás, amikor a budapesti operaház ösztöndíjasaként elénekelte Júlia szerepét. 1991-ben a bécsi Staatsoper magánénekese lett, ahol az összes fontos szerepében megismerhette a bécsi közönség: Zerlinától kezdve Susannán keresztül Lammermoori Luciáig, Violettáig. 1994-ben már a milánói Scalában énekelt, ahol visszatérő vendég lett. A Salzburgi Ünnepi Játékokon is számos produkcióban lépett közönség elé, a párizsi operában Antóniát alakította. A londoni Royal Opera House-ban Susannaként debütált, majd Violettát énekelt. A Madridi Teatro Real Blanche szerepére hívta. Amerikában több ízben is vendégszerepelt, a tokiói opera és számtalan nemzetközi operagála gyakori művésze. Képzőművész férjével Berlinben él, de gyakran látogat Magyarországra. Kossuth-díjas, érdemes művész, Liszt- és Prima Primissima-díjat kapott. > Egy rendes tündértől legalább hármat kérhetnék. De a legnagyobb vágyam, hogy harmonikus egyensúlyt teremthessek a munka és a család között. Úgy tudom, ez sok nőnek az álma mostanában, s tényleg nehéz. De nagyon fontos lenne, hogy sikerüljön. Rost Andrea „A nemzet tragikája”: Jászai Mari 2010-ben ünnepeljük Jászai Mari születésének 160. évfordulóját. A klasszikus ókori és Shakespeare-tragédiák, történelmi és társadalmi drámák hősnőinek megszemélyesítéséért „a nemzet tragikájának” nevezett színésznő Rábatamásiban 1909-ben vásárolt házat nyári pihenőhelyül. MŰVÉSZET CS. KOVÁCS ATTILA A ház két szobája ma emlékhely, Jászai Mari bútoraival, tárgyaival, szerepképeivel és életének más dokumentumaival berendezve. Hagyatékát gondozzák rokonai, testvére leszármazottai. Tevékeny részt vállal ebben Keserű Katalin művészettörténész, egyetemi tanár is. Szintén Jászai-leszármazott. A magyar színháztörténetben a XIX. század valódi polgári és egyúttal művészeti fordulatot hozott. A kastélyok zártkörű színielőadásai helyett és mellett előbb különféle vándortársulatok és az első, ideiglenes színházak, majd a kőszínházak elhivatott alkotói vállalkoztak a nemzeti nyelv terjesztésére, ápolására és felemelésére. A színház művészetté változtatására - írja Keserű Katalin. - Jászai Mari az első magyar színház, az 1837-ben megnyílt Nemzeti Színház színésznője lett. Győri, budai és kolozsvári pályakezdése után 1872-ben a Bánk bán Gertrudis királynéjának szerepét játszotta. Hamarosan haláláig vezető színésznővé és „az ország nagyasszonyává” vált. Az első független női alkotóművésznek tekinthető Magyarországon. Alkotó, hiszen minden szerepét, még jelmezeit is maga formálta meg, a maga által megszerzett tudás, ismeretek és nyelvek birtokában. Megtanult ógörögül, angolul, franciául, hogy a nyelven keresztül többet értsen meg a drámák érzelemvilágából, és maga fordította le Ibsen John Gabriel Borkman című művét, hogy az színpadra kerülhessen 1898-ban. Az ászári ácsmester leánya komolyabb iskolázásra nem számíthatott. A maga választotta út így szökéssel kezdődött: a szülői házat elhagyva, támasz és segítség nélkül indult a világnak. Tizenhét éves volt, amikor a Fővárosi Lapokban azt írták: „Nem szoktunk babérokat előlegezni, de azt hisszük, bátran nyújthatunk egy levelet annak a kis leánynak abból a koszorúból, amit majd egykor az ország a fejére tesz.” 1909-ben megjelent Tükröm című könyvében azt írja: „Hányszor volt nekem ez a pár szó ebédem, vacsorám, tűz a kályhámban, cipőm, takaróm.” Pedig közben „a legigényesebb külföldi és hazai kritikusok is meghajoltak” előtte, s neki volt köszönhető, hogy a klasszikus tragédiák „csodával határos” diadalt arattak a közönség körében a századvégen, századfordulón. De szavalóestjein is elsöprő sikereket aratott. „Az én Medeám jó lett volna kétezer év előtt, és jó volna kétezer év múlva is. Mert igaz” - írta emlékirataiban. A színészetről így vallott tanítványainak 1893-ban: „Önök a legnehezebb pályát választották, mikor elhatározták, hogy színészekké lesznek. Minden más pályán van megállapodás, minden mesterséget ki lehet tanulni. Nekünk mindennap tanulnunk kell, folyton, szakadatlanul..., mert amely nap nem tanulunk, amely nap megállapodunk, lefelé csúszunk. A színészet nem valamilyen szakma, amelynek a végére lehet járni. A színész csak haladhat, célhoz soha nem ér.” Jászai Mari volt, míg élt, aki itt, ím, céljához ért, áll a koráb Bondor István alkotása Az ember tragédiájának Évájaként ábrázolja Jászai Maritban lebontott Nemzeti Színház egy kövéből általa faragtatott sírkövének feliratán a Kerepesi temetőben. Klebelsberg Kunó búcsúztatta 1926-ban: „Benne magában a magyar géniusz sok jellegzetes vonása egyenesen testet öltött. Egyik legnemesebb alkotóeleme volt a kiegyezéskori Magyarországnak.” Korunk legendás színésznője, Ruttkai Éva azonban nem a sírhoz, hanem Jászai szülőházába látogatott a halála előtt, amint a tragika is tette az ő ideáljaival: Kiskőrösre, „Petőfihez” és Nagycenkre, „Széchenyi Istvánhoz” minden évben elzarándokolt. Széchenyi-portréját a rábatamási emlékhelyen őrizték, míg - kolozsvári és vígszínházi díszalbumaival együtt - 2005-ben el nem lopták. A rábatamási Jászai-emlékházban látható e fénykép, amelyet Jászai Mari babérkoszorújának szalagja keretez. 2010. SZEPTEMBER 25., SZOMBAT