Kisdednevelés, 1882 (11. évfolyam, 1-12. szám)

1882-12-01 / 12. szám

208 IV. E­s­t­v­e. Munka után édes a nyugalom, Még a nap is lepihen nyugaton. Kifáradtunk, kívánjunk hát jó ért, De előbb a ma vett sok-sok jóért Adjunk hálát Istennek. Te ébresztél e napra. Istenünk, Te ruháztál, tápláltál, és nekünk Apát, anyát, nevelőt te adál. — Szivünkbe látsz s mindezért ott talált Buzgó hálaérzetet. % Eötvös K. L. GYAKORLATI RÉSZ. Társalgás a világításról. (Vége.) Most nézzük meg jól a lámpát. Nézzétek meg jól, ezt az alsó ré­szét, melybe a felső részét tettük, a lámpa talpának nevezzük. Hogy ne­vezzük? Ezt szokták üvegből, porcelánból, vagy ónból készítni. A lámpa talpának tetejére helyezzük ezt az üveg­edényt, melybe kőolajat szok­tunk tölteni. Ezt nevezzük a lámpa olaj­tartójának. A kőolajat nevezik petróleumnak is, de a magyar ember kőolajnak nevezi. — Az olajtar­tóba teszünk egy vastag pamut­szalagot, ezt lámpabélnek nevezzük. A lámpabelet evvel a kis rézcsavarral fennebb, vagy fennebb csavarhatjuk. Mikor a lámpabelet meggyújtottuk, ráteszszü­k ezt az üveg­csőt, hogy job­ban világítson. Ezt az üveg­csőt lámpaüvegnek nevezik. — Mikor el akarjuk a lámpát oltani, akkor ezzel a kis rézcsavarral a lámpabelet le­csavarjuk és elalszik a lámpa. — Most már tegyük el a lámpát s nyis­suk ki az ablaktáblákat. A lámpa is jól világított, de úgy-e hogy a nap mégis jobban világít. — Sokat beszélgettünk, álljatok fel. Énekeljünk. A­miért oly figyelmesek voltatok, azért most mesélek én nektek valamit. Egyszer egy kis leány az óvodába ment. Ott a néni megmutatta neki a lámpát. Megmutatta hogyan gyújtják meg a gyertyát és a lám­pát. De jól megfigyelte azt is, hogy a néni azt mondta, hogy nem sza­bad a gyertyához és lámpához közel menni, mert könnyen elégetheti magát. A kis leányka haza ment, de nem feledte el, mit néki a néni az óvodában mondott. Estve, mikor gyertyát gyújtottak, az asztal mellé ült s ott játszott a babájával. Épen le akarta vetkőztetni, hogy lefektesse.

Next