Kisdednevelés, 1882 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1882-12-01 / 12. szám
208 IV. Estve. Munka után édes a nyugalom, Még a nap is lepihen nyugaton. Kifáradtunk, kívánjunk hát jó ért, De előbb a ma vett sok-sok jóért Adjunk hálát Istennek. Te ébresztél e napra. Istenünk, Te ruháztál, tápláltál, és nekünk Apát, anyát, nevelőt te adál. — Szivünkbe látsz s mindezért ott talált Buzgó hálaérzetet. % Eötvös K. L. GYAKORLATI RÉSZ. Társalgás a világításról. (Vége.) Most nézzük meg jól a lámpát. Nézzétek meg jól, ezt az alsó részét, melybe a felső részét tettük, a lámpa talpának nevezzük. Hogy nevezzük? Ezt szokták üvegből, porcelánból, vagy ónból készítni. A lámpa talpának tetejére helyezzük ezt az üvegedényt, melybe kőolajat szoktunk tölteni. Ezt nevezzük a lámpa olajtartójának. A kőolajat nevezik petróleumnak is, de a magyar ember kőolajnak nevezi. — Az olajtartóba teszünk egy vastag pamutszalagot, ezt lámpabélnek nevezzük. A lámpabelet evvel a kis rézcsavarral fennebb, vagy fennebb csavarhatjuk. Mikor a lámpabelet meggyújtottuk, ráteszszük ezt az üvegcsőt, hogy jobban világítson. Ezt az üvegcsőt lámpaüvegnek nevezik. — Mikor el akarjuk a lámpát oltani, akkor ezzel a kis rézcsavarral a lámpabelet lecsavarjuk és elalszik a lámpa. — Most már tegyük el a lámpát s nyissuk ki az ablaktáblákat. A lámpa is jól világított, de úgy-e hogy a nap mégis jobban világít. — Sokat beszélgettünk, álljatok fel. Énekeljünk. Amiért oly figyelmesek voltatok, azért most mesélek én nektek valamit. Egyszer egy kis leány az óvodába ment. Ott a néni megmutatta neki a lámpát. Megmutatta hogyan gyújtják meg a gyertyát és a lámpát. De jól megfigyelte azt is, hogy a néni azt mondta, hogy nem szabad a gyertyához és lámpához közel menni, mert könnyen elégetheti magát. A kis leányka haza ment, de nem feledte el, mit néki a néni az óvodában mondott. Estve, mikor gyertyát gyújtottak, az asztal mellé ült s ott játszott a babájával. Épen le akarta vetkőztetni, hogy lefektesse.