Kisdednevelés, 1884 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1884-08-01 / 8. szám

146 Ehol, a­mint mondják, tündér száll a légből, „Meghallgatlak, — szól — kiveszlek a sors vas kezéből, Megajándékozlak három kívánsággal, Teljesedjék, mit kimondtok, tündér-gyorsasággal.“ Mire hálálkodni kezdnek szegények. „Köd előttem, köd utánam,“ híre sincs tündérnek. Nosza, szegény ember, meg a felesége Száraz ággal útnak ered, — boldog reménységgel. Messze van a házuk, de elérik végre, Tüzet éleszt szegény ember, meg a felesége. Kukorica-kása pöfög a bögrében, Melegedő szegény ember étvágya növében: „Hej, ha a kásánkba füstölt kolbász főne!“ . . . Kéményből a füstölt kolbász lehull a bögrébe. Felfortyan az asszony, szidja tatár módra: „Egy kívánság kárba veszett! . . . nőne az orrodra!“ ... Ki se mondta átkát: beteli kívánsága. Füstölt kolbász oda forrad az ember orrára. Bezzeg szegény ember, meg a felesége Jajveszékel, imádkozik: múljék el a szégyen! . . . Harmadik kívánság: ez is bételt mindjárt. — Fölvehetik a szegények újra a sors kínját. Megjárt szegény ember, meg a felesége, ám ismét a tündért látják, aki szól e képen: „Szegény ember szándékát boldog Isten bírja.“ — Ez a jó sors öröme, és ez a balsors írja Eötvös K. L. A lelki erők együttes fejlesztéséről az óvodában. „Születik az ember mindenre. A legtöbb gyermeknek vérében van a rész s azt belőle semmiféle nevelés által kiirtani nem lehet. Én egy­formán neveltem minden gyermekemet, és mégis míg az egyikben örö­mömet találtam, a másik egész életemet megkeserítette.“ Ilyen s ehez hasonló kifakadásokat lehet hallani az életben a gyer­mekeikben csalódott szülők ajkairól. És csakugyan nem egyszer tapasztal­hatjuk, hogy sok gondos apa és anya, habár minden tőle kitelhetőt el­követ is az érdemben, hogy gyermekét a társadalomnak hasznos tagjává nevelje, igyekezete hajótörést szenved s a szeretett és féltett gyermek fel­nőtt korában áldás helyett átka lesz szegény szüleinek. Az a kérdés te­hát, hogy ha a szülők részéről édes gyermekeik nevelésénél sem a

Next