Kisdednevelés, 1890 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1890-01-01 / 1. szám

, most mindannyian egyszerre! De nézzétek csak, gyermekek, én a feleket is kétfelé tudom osztani, kisértsétek meg ti is. lígy ni, lám, most megint kisebb részeket kaptunk, számoljuk meg, vájjon hány ilyen rész lett egy­­egy félkockából: egy, kettő. Hát mindössze az egészből: egy, kettő, há­rom, négy! Minthogy az egészből négy ilyen részt kaptunk, ezeket negyedrészeknek hívjuk. Két negyedrészből kapunk egy felet, négyből pedig egy egészet. Toljatok össze két negyedrészt úgy, mint én, és ké­pezzetek belőle egy felet. Milike, nézd meg jól és mondd meg nekem, melyik nagyobb, a fél- vagy a negyedrész? — Gyér. A fél nagyobb. — Név. Hányszor van egy negyed a félben? — Gyér. Egyszer, kétszer. — Név. Tehát a fél éppen kétszer olyan nagy, mint a negyed. (Itt a szük­séghez képest egyesekhez, vagy az összes gyermekekhez kérdés intézendő.) Vegyétek most le a negyedeknek a fölső részét és tegyétek magatok elé, ugyan milyen alakok ezek? Ugy­e bár kis kockák? Számolja meg min­denki, hány ilyen kis kockája van összesen? Gyér. (Számolnak.) Nyolc. — Nev. A nagy kockában nyolc ilyen kis kocka van, azért ezek a nagy­kockának nyolcad részei, és i.­t. Jól látható azonban e példából is, hogy e gyakorlatok igen fárasz­tók s túlságba víve, vagy igen gyakran alkalmazva, a kisded gyenge ér­telmét megterhelik. Ezért a gyakorlatok legfeljebb egyszer alkalmazhatók hetenkint, ha nem akarjuk azokat a gyermekek kínzó eszközeivé tenni és ezáltal méltán megutáltatni. Gondoljuk meg, hogy a kisdednevelésnek nem lehet célja az anyagi képzés, azaz a gyakorlatok nem azért alkalmaztatnak, hogy a gyermek általuk bizonyos alapos és rendszeres ismeretek birtokába jusson vagyis, tanuljon, hanem azért, hogy a gyermekeket a tárgyak tulajdon­ságainak pontosabb megszemlélésére és összpontosított figyelemre szoktas­suk, tehetségeiket fogékonyakká tegyük s ezáltal a későbbi korban, az elemi iskolában megkezdendő tanulásra mintegy előkészítsük. Dömötör Géza: Dr. Borsos Márton a kisdedóvó-intézetekről. — Adalék Sz­ilágymegye nevelésügyének történetéhez. — Dr. Borsos Márton, Közép-Szolnokmegyének egykori főorvosa, kinek a kisdedek okszerű neveltetése lelkén függött, 1888-ban kiadta „A cse­csemő és első gyermekkor“ cimű munkáját, melyben a kisdedóvó-intéze­­tekről is megemlékezik. Mily véleménynyel volt dr. Borsos, e nemes érzésű férfiú, a kisded­­óvó-intézetekről, melyeknek létesítését buzgón óhajtotta, a fentebb neve­zett műve nyomán a következőkben kívánom ismertetni: *

Next