Kisdednevelés, 1890 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1890-01-01 / 1. szám
, most mindannyian egyszerre! De nézzétek csak, gyermekek, én a feleket is kétfelé tudom osztani, kisértsétek meg ti is. lígy ni, lám, most megint kisebb részeket kaptunk, számoljuk meg, vájjon hány ilyen rész lett egyegy félkockából: egy, kettő. Hát mindössze az egészből: egy, kettő, három, négy! Minthogy az egészből négy ilyen részt kaptunk, ezeket negyedrészeknek hívjuk. Két negyedrészből kapunk egy felet, négyből pedig egy egészet. Toljatok össze két negyedrészt úgy, mint én, és képezzetek belőle egy felet. Milike, nézd meg jól és mondd meg nekem, melyik nagyobb, a fél- vagy a negyedrész? — Gyér. A fél nagyobb. — Név. Hányszor van egy negyed a félben? — Gyér. Egyszer, kétszer. — Név. Tehát a fél éppen kétszer olyan nagy, mint a negyed. (Itt a szükséghez képest egyesekhez, vagy az összes gyermekekhez kérdés intézendő.) Vegyétek most le a negyedeknek a fölső részét és tegyétek magatok elé, ugyan milyen alakok ezek? Ugye bár kis kockák? Számolja meg mindenki, hány ilyen kis kockája van összesen? Gyér. (Számolnak.) Nyolc. — Nev. A nagy kockában nyolc ilyen kis kocka van, azért ezek a nagykockának nyolcad részei, és i.t. Jól látható azonban e példából is, hogy e gyakorlatok igen fárasztók s túlságba víve, vagy igen gyakran alkalmazva, a kisded gyenge értelmét megterhelik. Ezért a gyakorlatok legfeljebb egyszer alkalmazhatók hetenkint, ha nem akarjuk azokat a gyermekek kínzó eszközeivé tenni és ezáltal méltán megutáltatni. Gondoljuk meg, hogy a kisdednevelésnek nem lehet célja az anyagi képzés, azaz a gyakorlatok nem azért alkalmaztatnak, hogy a gyermek általuk bizonyos alapos és rendszeres ismeretek birtokába jusson vagyis, tanuljon, hanem azért, hogy a gyermekeket a tárgyak tulajdonságainak pontosabb megszemlélésére és összpontosított figyelemre szoktassuk, tehetségeiket fogékonyakká tegyük s ezáltal a későbbi korban, az elemi iskolában megkezdendő tanulásra mintegy előkészítsük. Dömötör Géza: Dr. Borsos Márton a kisdedóvó-intézetekről. — Adalék Szilágymegye nevelésügyének történetéhez. — Dr. Borsos Márton, Közép-Szolnokmegyének egykori főorvosa, kinek a kisdedek okszerű neveltetése lelkén függött, 1888-ban kiadta „A csecsemő és első gyermekkor“ cimű munkáját, melyben a kisdedóvó-intézetekről is megemlékezik. Mily véleménynyel volt dr. Borsos, e nemes érzésű férfiú, a kisdedóvó-intézetekről, melyeknek létesítését buzgón óhajtotta, a fentebb nevezett műve nyomán a következőkben kívánom ismertetni: *