Kisdednevelés, 1897 (26. évfolyam, 1-24. szám)
1897-01-01 / 1. szám
. Ne kicsinyeljük munkakörünket, ne tartsuk magunkat olyan parányoknak, akiknek közremunkálását a társadalom, a nemzet, az emberiség nélkülözhetné. A felnőtt embereket a kisdedkornak mély benyomásai és ragyogó emlékei vezérlik és boldogítják. A gyermekkor aranyos sugaraiból szövi a jövőt az egyszerű földmíves és a bölcs államférfi, egybaránt. A fa maradhat meddőn, a képzeteket elvesztheti az emlékezet, de az a szeretet, amely kisdedkorunkban kézenfogva vezérelt, minden kor számára megteremi gyümölcseit és el nem hagy, meg nem fogyatkozik sohasem. Ebben a tudatban legyünk mi hűséges, fáradhatatlan munkásai a nevelésnek, legyünk szerető vezérlői a reánk bízott kisdedeknek. Ezt a hivatást be kell töltenünk! Gyűjtsünk tudást, erőt és lelkesedést hozzá. Tanítsuk és támogassuk egymást; mutassunk jó példát a bátortalannak, helyes utat az ingadozónak és nyújtsunk segítő kezet a gyengének. Oldjuk meg a kérdések jogait, ültessük át a valóságba az egészséges gondolatokat, és meg ne álljunk, hanem törtessünk előre, előre ! Egyesületünk és lapunk ennek az előhaladásnak áll szolgálatában. Tömörüljünk Országos Egyesületünkbe, hogy az egyező szív és akarat lelkesedést öntsön belénk és erőt adjon minden szavunknak, minden tettünknek, amelyek a nemzeti kisdednevelésügy javára irányulnak. Tegyük lapunkat a hasznos ismeretek terjesztőjévé, a helyes gondolatok kincses házává, a kisdedóváshoz és munkásaihoz méltóvá. Sok, igen sok gondolat vár tisztázásra és elterjesztésre. A múlt esztendőben tartott tanügyi kongresszus sok eszmét vetett felszínre, nem kell tehát újakat keresnünk, hanem azokat kell a megvalósulás révébe vezérelnünk. Csupán egy párt hadd soroljak el. Váljon micsoda eszközökkel, milyen körben és hogyan tehetjük a kisdednevelést nemzetivé ? A játékszerűséget, a szabadságot hogyan értelmezzük, miért és hogyan valósítsuk meg?