Kisdednevelés, 1901 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1901-08-01 / 15. szám
386 lényeges fogást tanultunk, melyek tudása szükséges ahhoz, hogy a kísérlet sikerüljön. Azután a mikroskop, annak fajai, történetes használati módja, közben számtalan demonstrativ és mikroskopi készítmények előállítása. A mikroskopi rajzolás és fotografálás sok példán bemutatva. Csak röviden akartam felsorolni a főbb címeket, melyeknek részletes leírását nem engedi meg lapunk szűk kerete. Ezen előadásokat hallgatni valóságos élvezet volt. Dr. Wangel J. egy kedves, tudós professzor, ki tárgyát végtelenül szereti, szinte mondhatni és-hal érette. Nem riad vissza sem a fáradtságtól, sem az áldozatoktól, hogy hallgatói érdeklődését lekösse. Szívének, lelkének összes energiájával és megható lelkesedésével magával ragadja hallgatóit az élő szervezet titkainak kutatásába. Minden második nap két óra hosszat tartott előadása, de ezen két óra csak néhány percznek tűnt fel s szívesen hallgattuk volna egész nap. Mindnyájan azzal az érzelemmel távoztunk, bárcsak ismét lehetne alkalmunk őt hallgatni s tőle tanulni. Dr. Rauschburg P. idegorvos előadásai nagyon érdekesek voltak. Ezekről kívánok részletesebben írni. Első óráján bemutatott egy valódi ember agyvelőt, annak összes részeit magyarázta s különböző agymetszeteket köröztetett. Rajzban és mikroskop alatt megmutatta az agysejtek alakját s azok nyúlványait. Megemlítette, hogy a nagy agy felülete körülbelül 1600 cm2, a kis agyé 700 cm2. A szürkeállomány a nagy agyon 3 mm., a kicsin 1 mm. vastag. Az agysejtek átmérője 0 02—001 mm, s számuk vagy ezer millió. Rajzban is bemutatta a reflex működését s megmagyarázta, hogy az inger útját nem véletlen, hanem törvény szabja meg. Minél többször hatott az inger az idegre, annál jártabb az idegösvény s annál könnyebben vezeti azt. Az inger hatására az idegek, a csomópontok és idegsejtek molekuláiban a szerkezet megváltozik s ezen alapszik a szellemi élet. A szellemi élet nyilvánulásai idegrendszer nélkül lehetetlen és viszont. Ezután következtek a psychophysikai időmérések. E célra különböző, igen finom eszközöket használt, melyek leírásába nem bocsájtkozom, mert a leírásból úgy sem lehetne elképzelni azok valódi alakját s használatát. Csak azt jegyzem meg, hogy a használt óra (chronoskop) olyan szerkezetű, hogy egy másodpercnek ezred részét is mutatja s az le is olvasható. Készülékei segítségével megmérte, hogy valamely fellépett inger s az arra következő visszahatás között mennyi idő telt el. Az elmebeli folyamatok ezen mérése a reactiók elvén alapszik. Az időmérés methodikája röviden a következő: Nem elégszünk meg egy méréssel, hanem mindig 25-től 50 mérésből álló sorozatot veszünk fel. Általában minél több a mérés, annál kisebbek a külső és belső hibák. A sorozat középértékét ki