Kisdednevelés, 1902 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1902-01-01 / 1. szám

. Iskolaszolgánknak ismertem egy bájos fiacskáját, ő mikor meg­tanulta a hagyományos „pá“ köszönést, nem aludt el, míg sorba nem mondta: „Pá apuska, pá mamuska, pa testvérke, pá Jézuska, pá kenyér stb.“, a­mely szót addig megtanult kimondani, mindegyiktől búcsút vett minden este. A szeretettel párosult beszélgetés fokozza a szóbőséget, értelmet, tudást. Már a családi körben rendszeres beszéd-, értelemgyakorlatokat kellene a gyermekekkel tartani. Három éves korában megy a gyermek az óvodába, a­hol anyai szeretet helyett anyai szeretet fogadja. Első napokban hány bánatos, könybelábadt szemet lehet ott látni, de milyen hamar megy a meg­­vigasztalódás, mihelyt a kicsikének alkalma van az őket környező szere­­tetről meggyőződni, nyomban meg van a békesség. Az óvodában roppant nagy szerepet játszik a beszédértelem gyakorlat. A mely tantárgy módszertani kezelése mellett, fokonkint és helyes irányban fejlődik a kicsi gyermek értelme és kedélye. A homá­lyos képzetek mindinkább tisztulnak. Egy kellőképen fészerelt óvodában szakszerű vezetés mellett bámulatos sikereket lehet elérni a beszédérte­­lem-gyakorlatokkal, ha azokat minden izében szemlélettel kapcsoljuk össze. Bár mindent természetben szemlélhetnénk! Azonban megteszik a szolgálatot a hű utánzatban készített papír- és fémtárgyak is. Láttam óvodai berendezést, a­hol az állatok számtalan neme és faja volt meg, kemény festett papír alakból, s a­hol a kicsinyek ezek alapján valóságos természetrajzot tudtak. Én az óvodában tanult beszédértelem-gyakorlatokat a népiskolai tudás gyökerének tekintem. Az I—II. osztály egész szellemvilágát csakis a beszédértelem-gyakorlatokra fektetem. Felveszek én ennek a keretébe minden népiskolai tantárgyat, csak nem nevezem el őket nyelvtannak, földrajznak, számtannak, természettannak, természetrajznak. Tanítványaim csak annyit tudnak, hogy most „beszélgetünk“. A beszédértelem-gyakorlat tanításánál leghelyesebbnek tartom a concentrikus oktatást. Vagyis valamely felvett tárgynak vagy állatnak csak főbb vonásait ismertetem meg az óvodába járó gyermekekkel. Mennyit veszek föl belőle ? Az a tanuló értelmi fejlettségétől és a tárgy fontosságától függ. Ugyanazt a dolgot fel kell venni a népiskola I. osztályában is, kissé kibővítve. A népiskola H. osztálya szintén felöleli azt a tárgyat, de rész­letesebben. A fonál azonban a II. osztálylyal nem szakad meg. Teszem fel pl. valamely növényről volt szó. Megismerte a gyer­mek az óvodában, tárgyaltuk vele a népiskola I—II. osztályában .

Next