Kisdednevelés, 1907 (36. évfolyam, 1-24. szám)

1907-01-01 / 1. szám

2 Egyesületünk érdekében. Egyesületünk szellemi és anyagi tekintetben határozottan számot tesz a pedagógusok egyesületei között s mint jótékonysági egyesület, ha nincs is a legelsők, de nincs az utolsók között sem. Nekünk azonban nem szabad megelégednünk, nem szabad alábbhagynunk a munkával, lankadnunk a küzdelemben, mert egyesületünknek még a fejlődés igen hosszú útján kell végigmennie s nagy célokat kell megvalósítania. Az óvónők erkölcsi és anyagi helyzete még sok kívánni valóra kötelez; egyesületi erőnk még csekély ahhoz, hogy mozgalmaink sikerét biztosítsa. Még nagyon messze vagyunk attól, hogy agg­­ai társainknak otthont, a betegeknek, a gyermekeiket iskoláztatóknak segítséget nyújt­hassunk. Amit ebben a dologban ma teszünk, az csak szórványos és ideiglenes. Szóval tömörülnünk, munkálkodnunk kell. Egyesületünk szellemi élete elég élénk, noha köreink itt is több buzgóságot fejthetnének ki. Tagjainknak száma, anyagi helyzetünk azon­ban mintha stagnálni készülne. Ezt a stagnálást nem szabad engednünk, nem lehet tűrnünk. Mert marad el igen sok óvónő — az óvónőknek nagyobbik fele — egyesületünktől? Az évi 6 korona tagsági díj nem magyarázza meg ezt a tényt. Azt hiszem, téves felfogás okozza ezt a nemtörődömséget. A tapasztalat azt mondja, hogy ha az óvodafentartó lapunkra előfizet, akkor az óvónő nem lép be egyesületünkbe, mert — véli — két példányra a lapból nincsen szüksége. Hát igaz, hogy a lapból egy példány elég. De az óvoda lapja nem az óvónőé s ha az óvónő más állo­másra távozik, bizony a legtöbb esetben lap nélkül marad, mert az újabb óvoda a lap régebbi évfolyamait nem járathatja. S ha sem ez a szükség­érzet, sem az a nemes önérzet, hogy nekem magamnak van szaklapom, nem buzdít eléggé arra, hogy ki tagja legyen egyesületünknek, annak meggondolása, hogy az egyesület számbeli erejét én is fokozhatom, hogy az én filléreim is segítik az egyesületet nemes munkáiban,­­ mindenkit rábírhatna arra, hogy egyesületünk tagjai közé lépjen. És én hiszem, tudom, hogy sok, sok óvónő beállana közénk, ha azok, a­kik tagok, emlegetnék egyesületünket s fokoznák az érdeklődést egyesületünk szellemi munkálkodásának és emberbaráti jótékonyságának ismertetésével. Egy-két jó szó alkalmas időben — nagyot lendíthetne egyesületünk számbeli erején. Egyesületünk anyagi helyzetén néhány esztendő erősebb munkája igen sokat javított. Vagyonunk rövid idő alatt megkétszereződött. Most, úgy látom, nincs semmi mozgalom, elaludt minden buzgóság és jóakarat.

Next