Kisdednevelés, 1918 (47. évfolyam, 1-13. szám)

1918-01-01 / 1. szám

Biztató jövő. A minden idők legnagyobb küzdelmeit, az emberpusztítás a­morú napjait éljük át még mindig. Ez az oka annak, hogy most­­ célokat, új feladatokat nem hangoztathatunk, csak számbavessz hogy mit ad a ma és mit adhat a holnap — a reménység vígat­taló, biztató erejével. Hiszen talán már szűnőfélben lesz a nemzetekt sújtó rettentő átok és derengeni kezd az általános béke milliók imád­ságával sóvárgott hajnala. Egy bizonyos, új hittel új nemzedéket kell nevelni, amely értse meg a új kornak történelmi lehelletét és minde­­nekfelett való feladatába, az embermentés nemes munkájába lelje élete legnagyobb örömét, legáldásosabb tevékenységét. De mintha ezerfelől hallanám: ehhez biztosabb alap kell, ehhez a bekövetkezendő békés napokban is legalább a mindennapi megélhe­tést biztosító anyagi ellátásról kell gondoskodni azért, hogy a reánk bízott kis­gyermekekről az édesanya helyetteseképen, nyugodtabb életet biztosító körülmények között gondoskodhassunk és előrelátás­sal, aggódó szeretettel védhessük, nevelhessük őket. Ha a mát vizsgáljuk, nincs okunk az aggodalomra. Az elmúlt esztendő utolsó negyede megértést, jobb termést hozott. Lássuk a legrövidebb formában összefoglalva mindezeket. Ma már valóság az 1917. évi IX. t.-c.-ben biztosított 400 kor. családi pótlék, amely a tanerőkével és köztisztviselőkével teljesen egyenlő. Ma már valóság, a háborús segély új törvénye, amely az állami óvónők segélyét 1400 koronáig 100°/o-ban és azután az élvezett fize­tés arányában állapítja meg, egészen 1800 koronáig. Ma már valóság, hogy az összes állami fizetéskiegészítést élvező községi, felekezeti és egyesületi óvónők is évi 1080 koronát, a menház­­vezetőnők pedig évi 760 korona háborús segélyt kapnak 1917 novem­ber 1-től kezdődőleg. Valóság az is, hogy nagynevű miniszterünk egyszerre százhar­minc (130) óvónőt nevezett ki november hó folyamán állami óvónővé. Ma már valóság a következő is: ugyanis az első háborús költ­ségvetés a nehéz idők negyedik esztendejében a Gondviselés segítő­kezének jótékony hatását éreztető számokat tüntet fel. Ezeket is a sorsunkat ma intéző gróf Apponyi kultuszminiszter úr bölcs előrelátásának, nemesen megértő szívének köszönhetjük. íme, a beszélő számok. A várakozási idő leszállítása az állami óvónőkre 90.000, a nem állami óvónőkre nézve 80.000 koronába került s van felvéve a költségvetésben.

Next