Kisdednevelés, 1929 (54. évfolyam, 1-12. szám)

1929-01-01 / 1. szám

1878 május 19-én elküldtem Richardot Teréz testvéremmel Besz­tercebányára, miután három heti typhusos láza volt, akkor még nem tudott sem járni, sem beszélni. 9­4 hónapig szopott. Július 21én kez­dett szaladni, tehát éppen két éves volt, mikor elég bátorsága lett. Azóta ugrál s önállóbb eszű is. Augusztus végéig tartó bélhurut, melyet Priznitz-cel gyógyítottunk, akadályozta fejlődésében. Szep­temberben a múzeumkert rendes lakója. Ott kezd dadogni. B.-bá­nyán tudta mondani: Baum (mam), Dach, Bahn. Vizért két ujjat csattant. Mondja: muh. — itt tanulta — Toto (Ottó), nemaka (nem arra, mondják neki a kertben). Utánozza a disznót, juhot, egy ké­peskönyvben ráismer minden állatra, fára, parasztra, katonára. Egész éven át egészséges volt, beszélni még nem igen tud. Né­met a nyelve, de „eldőlt“ s más szavakat is mond lováról. Szeret rajzolni teheneket. Decemberben nadrágot kapott. 1878 május 8-án déli 12­ órakor született második fiam a rák jegyében. Május 18-án keresztelte Győry V., tartotta testvérem, Teréz, s neve lett: Ottó Károly. Keresztszülei: ugyanazok. Jún. elején­­ Te könnyei, június közepén meglátta azt, aki mellette állott. Júl.-ban nevetett, azóta mindinkább fejlődik. Aug.-ban már különbséget tett szép és csúnya között: örül, ha valamit mutatnak neki, de fogni még nem tud. Szeptemberben kezdett tapogatni s okt. elején meglehetős biz­tossággal markolt. Aug. közepe óta nem szabad karon fektetve hor­dani, mert ülni akar a karon. Különben egész napokat fekszik ma­gában s nem hallani sírását. Szept.-ben hangosan nevetett, mikor szépen szóltunk hozzá. Április végén ülni kezdett. Utánozta a „baba“ sírását, csinált „bitte“, „csap, csap" stb. Nagyon szeretik egymást Richarddal. Má­jus 12-én beoltották. Januárban foga kezdett jönni. Most 4 felső, 2 alsó foga van. Igen erős, kövér. Jan. 20-án választották el. (Bőhm Naplójában itt első feleségének, Greguss Lujzának, tü­dőgyuladásáról és 1879 július 1-én bekövetkezett haláláról ír). 1880 febr. 28. Visszajöttem B­ányáról. Febr. 14-én írta Terka, hogy Richard és Ottó torokbajban szenvedtek, de már jobban van­nak. 15-én reggel (Ráth bálban volt) telegramra jött, melyből érte­sültem, hogy Richardnak diphtheritise van. D. u. 3-kor elutaztam Zólyomba, hova 11%-kor érkeztem meg, Zólyomból kocsival utaz­tam tovább. Éjfél után 3-kor értem haza. Már az ajtó előtt hallot­tam Richard halálos hörgését, eszméletlenül feküdt. Hétfőtől (16-dik) egész csütörtökig (19-d.) így feküdt, csak néha emeltük ki ágyacskájából. Csütörtökre való éjjel 2 órakor hivattam Rajzsicsot, ki véresre égette s karcolta torkát. A szegény, kimerült gyermek egész nap nem mozdult. Mikor este hazajöttem, felült s „Gates, rothes“-t kért. Elkezdett izzadni s egész éjjel csendesen aludt. Én és Nana virrasztottunk. 20-án jobban lett, majd magához tért. 24-én elutaztam. » 1880 március 20. Hiába volt reményem. Alig voltam 10 napig itt, márc. 5-én B.-ról telegrammot kaptam, hogy tüdőhűdéstől kell tar­tani. 6-dikán gyorsvonattal elutaztam. Szegény gyermeket félholtan találtam ágyacskájában. Mikor meglátott, javulni kezdett. Szerdán és csütörtökön már levest is evett, meleg fürdőket rendelt neki az orvos. 11-ről 12-re virradó éjjel már lázban feküdt, pénteken, 12-én

Next