Kisdednevelés, 1929 (54. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
1878 május 19-én elküldtem Richardot Teréz testvéremmel Besztercebányára, miután három heti typhusos láza volt, akkor még nem tudott sem járni, sem beszélni. 94 hónapig szopott. Július 21én kezdett szaladni, tehát éppen két éves volt, mikor elég bátorsága lett. Azóta ugrál s önállóbb eszű is. Augusztus végéig tartó bélhurut, melyet Priznitz-cel gyógyítottunk, akadályozta fejlődésében. Szeptemberben a múzeumkert rendes lakója. Ott kezd dadogni. B.-bányán tudta mondani: Baum (mam), Dach, Bahn. Vizért két ujjat csattant. Mondja: muh. — itt tanulta — Toto (Ottó), nemaka (nem arra, mondják neki a kertben). Utánozza a disznót, juhot, egy képeskönyvben ráismer minden állatra, fára, parasztra, katonára. Egész éven át egészséges volt, beszélni még nem igen tud. Német a nyelve, de „eldőlt“ s más szavakat is mond lováról. Szeret rajzolni teheneket. Decemberben nadrágot kapott. 1878 május 8-án déli 12 órakor született második fiam a rák jegyében. Május 18-án keresztelte Győry V., tartotta testvérem, Teréz, s neve lett: Ottó Károly. Keresztszülei: ugyanazok. Jún. elején Te könnyei, június közepén meglátta azt, aki mellette állott. Júl.-ban nevetett, azóta mindinkább fejlődik. Aug.-ban már különbséget tett szép és csúnya között: örül, ha valamit mutatnak neki, de fogni még nem tud. Szeptemberben kezdett tapogatni s okt. elején meglehetős biztossággal markolt. Aug. közepe óta nem szabad karon fektetve hordani, mert ülni akar a karon. Különben egész napokat fekszik magában s nem hallani sírását. Szept.-ben hangosan nevetett, mikor szépen szóltunk hozzá. Április végén ülni kezdett. Utánozta a „baba“ sírását, csinált „bitte“, „csap, csap" stb. Nagyon szeretik egymást Richarddal. Május 12-én beoltották. Januárban foga kezdett jönni. Most 4 felső, 2 alsó foga van. Igen erős, kövér. Jan. 20-án választották el. (Bőhm Naplójában itt első feleségének, Greguss Lujzának, tüdőgyuladásáról és 1879 július 1-én bekövetkezett haláláról ír). 1880 febr. 28. Visszajöttem Bányáról. Febr. 14-én írta Terka, hogy Richard és Ottó torokbajban szenvedtek, de már jobban vannak. 15-én reggel (Ráth bálban volt) telegramra jött, melyből értesültem, hogy Richardnak diphtheritise van. D. u. 3-kor elutaztam Zólyomba, hova 11%-kor érkeztem meg, Zólyomból kocsival utaztam tovább. Éjfél után 3-kor értem haza. Már az ajtó előtt hallottam Richard halálos hörgését, eszméletlenül feküdt. Hétfőtől (16-dik) egész csütörtökig (19-d.) így feküdt, csak néha emeltük ki ágyacskájából. Csütörtökre való éjjel 2 órakor hivattam Rajzsicsot, ki véresre égette s karcolta torkát. A szegény, kimerült gyermek egész nap nem mozdult. Mikor este hazajöttem, felült s „Gates, rothes“-t kért. Elkezdett izzadni s egész éjjel csendesen aludt. Én és Nana virrasztottunk. 20-án jobban lett, majd magához tért. 24-én elutaztam. » 1880 március 20. Hiába volt reményem. Alig voltam 10 napig itt, márc. 5-én B.-ról telegrammot kaptam, hogy tüdőhűdéstől kell tartani. 6-dikán gyorsvonattal elutaztam. Szegény gyermeket félholtan találtam ágyacskájában. Mikor meglátott, javulni kezdett. Szerdán és csütörtökön már levest is evett, meleg fürdőket rendelt neki az orvos. 11-ről 12-re virradó éjjel már lázban feküdt, pénteken, 12-én