Kisdednevelés, 1930 (55. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

. A gyermek nem akkor kezdi társas életét, mikor az óvodába kerül. Már születésétől kezdve társaságban él. Első társaságát a család tagjai, a szülők s testvérek alkotják. Az ember maga­­sabbrendű társas életre való rendeltetésének legelső felét rég­óta a csecsemő első mosolygásában látták. Pestalozzi pl. nagy jelentőséget tulajdonít a gyermek első mosolyának: „Új fejezet kezdődik a gyermek életében. Szeme előtt új világ nyiladozik. Élete egy új szakába lépett, bebizonyította, hogy élete magasabb­­rendű, mint a teremtés többi élőlényéé." Fröbel azt mondja, hogy „a mosoly az öntudatra ébredés­nek kezdetét jelenti. A gyermek első mosolya határozott fejlő­désszakot jelent a gyermek életében. Ez a mosoly a testi h­ogy- lét első kifejezője, ha ugyan nem sokkal több annál, mert az első mosoly oka nemcsak a gyermek testi énjének megérzésében rejlik, hanem testi és még magasabbrendű közösségérzetben: először anya s gyermeke, azután atya s testvérek, később test­vérek és emberek s gyermek között.“ A mosolygás a gyermek kifejezési eszköze. Ha jól érzi magát, mosolyog. Már a 0,2—0,3 korban felragyog a mosolygó arc. A mosolygást hamarosan követi a gőgicsélés, mellyel a tár­sas élet legfőbb érintkezési eszközének, a beszédnek elsajátítá­sára készül elő a gyermek. A beszéd a társas élet alkotása. A gyermek rendes körülmények között egy darabig csak szülei és testvérei között él, rájuk mosolyog, de hamar kifejezi örömét, ha hasonló korú idegen gyermekkel kerül össze. Ezt az örömöt írja le Pósa Lajos ,„Peri baba első sétája“ című versében. Teli Lábát sétáján Aranyos nap Csókolgatja, Gügyög hozzá Apja anyja, Simogatja szelíd szellő, Takargatja puha kendő. Kis kocsiban Nik­oda át­lát egy másik Pól­yás babát. Kék pántlikás pufók gyerek, Peri baba rája nevet. A 3,0—4­ 0 korú gyermeket már nem mindig elégíti ki a felnőttek társasága. Arra vágyik, hogy hasonló korúakkal legyen együtt. Az óvodában kerül a gyermek az első nagyobb társa­ságba,­ ahol számos alkalom van megfigyelni a szociális visel­kedést. A családban is lehet tenni ilyen irányú megfigyelést, a család azonban egészen más környezetet jelent, mint az óvoda. Az óvodában egészen új társaságba kerül a gyermek és sajátos egyénisége szerint máskép illeszkedik abba. Az óvoda kis társadalmát különböző egyéniségű, különböző társadalmi osztályokhoz és foglalkozási körökhöz tartozó szülők gyermekei alkotják, kik különböző hatással vannak egymásra. Ez az új társaság egyeseket felélénkít, örömmel tölt el, mert új barátokat szerezhetnek, másokat, legalább is kezdetben, bátortalanná tesz a szokatlan nagy tömeg.

Next