Kisdednevelés, 1938 (63. évfolyam, 1-12. szám)
1938-01-01 / 1. szám
2 A kisdedóvóintézeti nevelés szerepe a köznevelésben. Négy előadás a fővárosi óvónők továbbképző tanfolyamán. 1937. január. Gyorsírói jegyzetből. 1. A továbbképzés értelme. — E tanfolyamnak — mindnyájan jól tudjuk — továbbképző tanfolyam a neve. A továbbképzés fogalmában az a gondolat is benne van, hogy akik ilyen továbbképző tanfolyamon vesznek részt, a maguk munkáját jobbá, különbbé akarják tenni. Másként nem volna értelme az egésznek. Ebben a munkában, amelyet itt ma kezdünk, az az alapgondolat, hogy a szellemi munkának — a nevelés pedig szellemi munka — alapfeltétele a teljes tudatosság. A tudatosság azt jelenti, hogy határozott alapismereteink legyenek, ezeket az alapismereteket, amelyekre munkánk közben állandóan szükségünk van, határozott rendben lássuk és így rendben, rendszeresen tudjuk fel is használni őket. Azok tehát, amiket itt alapismereteknek nevezünk, voltaképen alapgondolatok, amelyeket az ember állandóan szem előtt tart és amely alapgondolatok fonalán sorakoznak azután a tennivalókra vonatkozó egyes részletgondolatok. Világosan kell látni a munkát, amelyet az ember végez. Ha a munkát tisztán akarjuk látni, nem elég annak részleteit, apró, mindennapi tennivalóit néznünk, hanem nyilvánvalóan szükséges annak a munkának az értelmét is látnunk. Minthogy pedig az emberi munka sohasem magában van, nem elszigetelt, a legegyszerűbb, a legszűkebb körű munka is állandóan kapcsolódik más, rokon munkákhoz és így a rokonság révén úgy, ahogyan azt az emberi életben másutt is tapasztaljuk, távolabbállók is kapcsolatban vannak egymással. Minden kis munkát ebben a nagy összefüggésben, a távoli kapcsolatokban is kell tehát látnunk. Ne csodálkozzék ezért senki azon, ha a némelyek által nagyon egyszerűnek tartott óvodai munkának is ilyen szempontjait adom elő. A dolog úgy áll, hogy éppen azért, mert az óvodai munka, a kisdednevelő intézetben folyó kisdednevelés bizonyos tekintetben az egész nevelésre nézve alapvető, azért kell e munkának nagyon távoli kapcsolatait is világosan látni. Felfogásom tehát — amiből kiindulok és amiből kiindulva töltjük majd itt együtt ezt a négy órát — az, hogy az óvónőknek a kisdedóvodai nevelést, mint szellemi munkát, abban a széles keretben kell látniok, amelyben az emberművelésnek roppant különböző alakjai vannak együtt. A kisdednevelés, a kisdedóvó intézeti munka az emberművelés körébe tartozik, így kell tehát nézni; ez az alapgondolat, amellyel a továbbképzés céljából folytatandó munkához hozzákezdünk.