Kisdednevelés, 1939 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

1. szám. Budapest, 1939. január. LXIV. évfolyam. KISDEDNEVELÉS SZAKFOLYÓIRAT KISDEDNEVELŐK SZÁMÁRA KIADJA A KISDEDNEVELŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETE Előfizetés egy évre 8 pengő, félévre a pengő TARTALOM: Számvetés az újesztendő küszöbén. (Dr. Hepp-Baján Ernő.) — Egy öreg anyakönyv. (Végh József.) — A fertőző betegségek jelei és felismerése. I. (Dr. Sáfár Mária.) — Mi érdekli a hároméves gyer­meket a körülötte lévő világban? IV. (Kenyeres Elemér dr. I, közli: ózd. dr. Kenyeres Elemérné.) — Hogyan ünnepelnek születésnapot egy németországi óvodában. (Gaál Etelka.) — Magyar köszöntő. (Gedeon ferne.) — Újévkor. Magyar gyermek imája. Versek. (L. Angyal Kató.) — Minden magyar imádkozik. Dal. (Lábay Ilona.) — Téli testgya­korlás. (Papp Mária.) — Jaj de szép... Dal. (Szekeres Ferenc, Báh­n Adél.) — Országzászló. Beszélgetés. (Lehoczky Erzsébet.) — Ország­zászló készítés. Kisdedkézimunka. (Gaál Etelka.) — Téli dal. (Szeke­res Ferenc, Jähn Adél.) — Téli mulatság. Vers. (Szlatinay Marcella.) — Itt a tél. Mackó ruha. Versek. (Vajda Marietta.) — Etessük télen a madarakat. Beszélgetés. (Varga Ilona.) — Madáretető készítése. Kis­dedkézimunka. (Varga Ilona.) Uborkáné. Népies játék. (Szemlér Er­zsébet.) — Fáj a foga Jóskának. Jelenet. (Deák Mária.) — Hírek. — Nyilvános nyugtázások. Számvetés az újesztendő küszöbén. Mielőtt a naptár utolsó lapját letépnénk, minden rendes ember elkészíti az utolsó perceiben járó évnek mérlegét. Szá­mot vet önmagával, igyekszik megállapítani, hogy kötelessé­geit mennyiben sikerült teljesítenie és milyen tartozásokat kell átvinnie az újévre. Ennek a számvetésnek nagyon sok ága van, minthogy kötelességeink is sokfélék: önmagunkkal, csa­ládunkkal, nemzetünkkel és az emberi közösséggel szemben, önkéntelenül elvonul a szemünk előtt mindaz a jó és rossz, ami az éven át nekünk jutott. A magyar kisdedóvás munkásai bizonyára nem mulaszt­ják el ezt az év végi lelkiismeret-vizsgálatot. A gondokról, nél­külözésekről, lemondásokról, amelyekben részük volt, nem akarok külön szólni, hiszen azok minden magyar köztisztvi­selőnek közös osztályrészei. Az örömből, amely a Szent István koronájától elrabolt Felvidék egy részének visszatérését kö­vette, az óvónők is kikövetelték a maguk részét. Azon a szem­üvegen szeretnék ennélfogva visszatekinteni a búcsúzó 1938-ra.

Next