Kisdednevelés, 1939 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1939-01-01 / 1. szám

, amelyen át a kisdedóvás különleges szempontjait láthatjuk meg leginkább. Kétségtelen, hogy sikerült kinyitnunk az óvodák ablakait és azokon már a megújhodás friss levegője és a jövendő fejlő­dés reményének napsugara árad be. Lassan, lehetőleg fájdalom nélkül elmúlnak a kisdedóvás fáján támadt vadhajtások is. Az óvónők rendes évi szabadságának kérdése oly módon ren­deződik, hogy az az óvoda eredeti rendeltetését ne szorítsa hát­térbe és hogy a kisgyermekek az év minél nagyobb részében otthonra találjanak benne, főként akkor, amikor a leginkább szükségük van rá (faluhelyen a szorgos nyári gazdasági mun­kák idején). Gondoskodás történik arról is, hogy az óvodai helyiségek eredeti rendeltetésüktől eltérően csak kivételesen, különösen indokolt esetekben, a gyermekek sérelme nélkül le­gyenek felhasználhatók. Anyagi eszközeink eddig semmivel sem gyarapodtak ugyan, de mégis 16 új óvoda szervezése vált lehetővé azon rövid idő alatt, amióta a kisdedóvási ügykör élére új gazdát állított a törvényhozás. December hó 1-éig 122 új óvónőt sikerült kenyérhez juttatnunk, a rendszer változá­sakor előjegyzésben talált pályázók egyharmadánál többet. Igen sok esetben sikerült lehetővé tenni az áthelyezés iránti kérések kedvező elintézését is, ami fontos családi érdekek ér­vényesülését, gyakran a házastársi életközösség helyreállítá­sát segítette elő. Ha a kereteink nem is tágultak számottevően, tagadhatatlanul erősebbek, jobbak, többek lettünk. Az óvónők megértették a velük­ szemben támasztott fokozottabb követelé­sek szavát és rövid idő alatt odaadással illeszkedtek be az új helyzetbe. A nyár folyamán lezajlott válságos idők miatt nem sikerült még napközi otthonnal intézményesen kibővíteni azo­kat az óvodákat sem, amelyek számára a szükséges segély is biztosítva van, ennek ellenére is azt látjuk azonban, hogy a napközi gondozás egyre terjed és hogy a régi óvodák is lassan, úgyszólván önerejükből, megközelítik azt az új típust, amely­nek kitermelését célunkul tűztük ki és amely az egészség­­védelmi szerep betöltését lehetővé fogja tenni számukra. Mu­lasztás volna megemlítés nélkül hagynunk azt a próbáratételt, amelyben a közelmúltban igen sok óvónőnek része volt. A hosszú hónapokon át tartó fegyver­gyakorlat alatt a katonai szolgálatra bevonult családfők száma egyre jobban emelkedett, a családanyákra váró kötelességek megnövekedtek, kevesebb idejük maradt arra, hogy kisgyermekeikkel foglalkozhassanak. Az óvodát látogató gyermekek megszaporodtak, és más tekin­tetben is fokozódó követelmények támadtak a kisdedóvással szemben. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy az óvónők dere­kasan kiállották ezt a próbát. Elismeréssel emlékeznek meg mindenfelől készséges, odaadó, felfokozott munkásságukról. De minden elismerésnél nagyobb jelentőséget kell tulajdoní­tanunk ezeknek a kedvező megállapításoknak a kisdedóvás

Next