Kisdobos, 1959 (8. évfolyam, 2-11. szám)
1959-02-01 / 2. szám
ITT A KISDOBOS SZEMÉLYESEN Nyíregyházán, ebben a szép tiszántúli város ban, Szabolcs megye székhelyén jártam legutóbb és ellátogattam az Állami Tanítóképzőbe is. Már messziről jókedvű énekszó ütötte meg fülemet. „Ej, haj, száll az ének” hangzott valamelyik ablakból a kisdobosok indulója. Vidáman, pattogósan szárnyalt a dal a lombravesztett fák között. Könnyű volt megtalálnom a foglalkozás helyét, hiszen a csengő énekszó jelezte az utat. A rajvezető pajtás jelentéséből megtudtam, hogy a Nyíregyházi Tanítóképző 4237 sz., Vasvári Pál nevét viselő önálló kisdobos csapat Szabolcs vezérről elnevezett rajának foglalkozásán vagyok. A kisdobosok éppen elődeinkről, a hősi tetteket végrehajtó kisdobosokról beszélgettek. Sok szép és érdekes történetet tudtak a kurucok harcát segítő kisdobosokról, és az 1848-as szabadságharc hős kis katonáiról is. De nagyon jól ismerik annak a kisfiúnak hősi tettét is, aki 1919-ben a pesti Duna-parton átvette a sebesült vörös katonától a géppuska irányítását, s a fegyverrel viszszatérésre kényszerítette a Dunán motorcsónakkal közeledő ellenforradalmárokat. Nemrégen kirándultak Tiszavasvárra, megtekintették a helyet, amely névadójuk, Vasvári Pál emlékét őrzi. Ugyanakkor megnézték a tiszapalkonyai építkezéseket is. Tanultam a nyíregyházi kisdobosoktól néhány érdekes játékot is. Az egyik — ezt kislányok mutatták be — a következő: Kijön három kislány, bekötik a szemüket sűrűszövésű kendővel. Ezután minden kislány kap egy akkora karikát, amelyiken át tud bújni. A karikát mindenki a jobb kezében tartja, sípszóra átbújik rajta. Hogy az átbújást hol kell kezdeni, fejnél vagy lábnál — azt nem árulom el. Találjátok ki magatok. Vigyázzatok, nagyon ravasz dolog, de ha ügyeskedtek, az első kísérletnél rájöhettek, hol kell az átbújást megkezdeni. Természetesen az a pajtás győz, aki elsőnek bújik át a karikán. A másik játék — erre csak erős kisdobos fiúk vállalkozzanak — szintén nagyon érdekes. Kijön két pajtás, körülbelül egyforma erősek. Megállnak a többiekkel szemben. Lehetőleg különböző őrsök tagjai legyenek. Egyik kezébe vesz egy körülbelül 20 cm hosszú, seprűnyél vastagságú botot, a másiknak ezt el kell vennie tőle, anélkül, hogy akár a lábát vagy fogát hívná segítségül. Csak kézzel szabad forgatni, csavarni a botot. Az az őrs győz, amelyikben több nyertes van. Egészen biztos, hogy valamennyien megkapják jó munkájuk jutalmául a kis piros csillagot. Nekem az a véleményem, hogy meg is érdemlik. PINDZSA ISTVÁN V. oszt. tanuló rajza: Penyige.