Kisebbségkutatás, 1995 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1995 / 1. szám - NEMZETI TUDAT. NEMZETI ÉS ETNIKAI FOLYAMATOK - Smith, A. D: A nemzeti identitás mibenléte és eredete: ókori, középkori vagy újkori jelenség-e?

értelmezi, mint nemzeti érzést, öntudatot, és mint nemzeti ideológiát az attól elválaszthatatlan mozgalommal együtt. Az ideológia tartalma és a mozgalom célja néhány pontban összefoglalható az ilyen mozgalmakban fellelhető közös elemek alapján. Az ideológia lényege: a világ nemzetekből áll; a nemzeti hovatartozás minden egyéb köteléknél előbbrevaló; csak nemzet­hez tartozva lehet szabad az ember; a nemzeteknek önrendelkezésre van szükségük, hogy kibontakozhassanak; csak a nemzetek szabadsága bizto­síthatja a békét és igazságosságot a világon. A nemzeti mozgalmak célja pedig hármas: nemzeti identitás, nemzeti egység és nemzeti önrendelkezés (autonómia). A nemzet meghatározásán tűnődve nem fogadhatók el azok a meghatá­rozások, amelyek képzelt, szellemi közösségről, a hozzá tartozó személyek választásán, döntésén alapuló kommunitásról beszélnek, hiszen így az egykori és modern világbirodalmaktól a közép- és ókori városállamokig, sőt a felekezetekig sok mindent nemzetté nyilváníthatnánk. A szerző — munka­­hipotézise — egyfajta empirikus módszert dolgozott ki, s annak rövid ellen­próbáját is elvégzi a tanulmányban. A módszer lényege az, h­ogy a nacionalizmusokban, a nemzeti ideoló­giákban és a mozgalmak céljaiban fellelhető közös elemekből a nemzet egyfajta idális modelljét lehet megalkotni. A nemzet ezek szerint az emberek névvel bíró, kulturális közössége, amely elkülöníthető hazával, közös leszár­mazási mítoszokkal és emlékezettel, közös kultúrával, továbbá egységes gazdálkodással és minden tagját megillető jogokkal, kötelességekkel rendel­kezik. Fontos megjegyezni, hogy ez a meghatározás, definíció szigorúan megkülönböztetendő a konkrét nemzetek (kialakulásának, sorsának, törté­nelmének) magyarázatától, hiszen itt elméleti modellről van szó. További fontos distinkció a nemzet és az állam különválasztása. A nemzet említett definíciója nem tartalmazza az etnikum, az etnikai hovatartozás fogalmát, holott a nemzet nyilván szorosan összefügg az etnikum jelenségével. A szerző azért jár el így, mert jóllehet nemzetmodellje modernista jellegűnek mondható, a nemzettel párhuzamos, korrespondeáló jelenségeket, modelleket fellelhetőnek tartja a történelme, a társada­lomfejlődés korábbi szakaszaiban is. Az etnogenezis folyamatainak eredmé­nyeképpen kialakult etnikai közösségeket a francia ethnie terminussal jelöli a szerző. Az ethnie jellemzője a közös leszármazástudat és­­mítoszok, a közös történelem és kultúra, a haza és (legalábbis az elitek körében) a szolidaritástudat, a "külön nép vagyunk" tudata. Az ethnne fogalmán alapuló kollektív identitás természetét ezek után a premodern korokban is vizsgálat tárgyává tehetjük, hiszen megvan a nemzet modern jellemzőit és a régebbi korok hasonló közösségeit összekötő közös nevező. A szerző ebből kiindulva vizsgálja modellje érvényességét előbb közép­kori (Egyiptom, a bibliai zsidóság, a görög, Perzsia), majd középkori példák elemzése révén (Oroszország, Franciaország, Anglia, Svájc). Az elemzés világossá teszi azt, hogy a nemzetek, a nemzettudatok kialakulása nem

Next