Kisebbségkutatás, 1995 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1995 / 1. szám - NEMZETI TUDAT. NEMZETI ÉS ETNIKAI FOLYAMATOK - Smith, A. D: A nemzeti identitás mibenléte és eredete: ókori, középkori vagy újkori jelenség-e?
értelmezi, mint nemzeti érzést, öntudatot, és mint nemzeti ideológiát az attól elválaszthatatlan mozgalommal együtt. Az ideológia tartalma és a mozgalom célja néhány pontban összefoglalható az ilyen mozgalmakban fellelhető közös elemek alapján. Az ideológia lényege: a világ nemzetekből áll; a nemzeti hovatartozás minden egyéb köteléknél előbbrevaló; csak nemzethez tartozva lehet szabad az ember; a nemzeteknek önrendelkezésre van szükségük, hogy kibontakozhassanak; csak a nemzetek szabadsága biztosíthatja a békét és igazságosságot a világon. A nemzeti mozgalmak célja pedig hármas: nemzeti identitás, nemzeti egység és nemzeti önrendelkezés (autonómia). A nemzet meghatározásán tűnődve nem fogadhatók el azok a meghatározások, amelyek képzelt, szellemi közösségről, a hozzá tartozó személyek választásán, döntésén alapuló kommunitásról beszélnek, hiszen így az egykori és modern világbirodalmaktól a közép- és ókori városállamokig, sőt a felekezetekig sok mindent nemzetté nyilváníthatnánk. A szerző — munkahipotézise — egyfajta empirikus módszert dolgozott ki, s annak rövid ellenpróbáját is elvégzi a tanulmányban. A módszer lényege az, hogy a nacionalizmusokban, a nemzeti ideológiákban és a mozgalmak céljaiban fellelhető közös elemekből a nemzet egyfajta idális modelljét lehet megalkotni. A nemzet ezek szerint az emberek névvel bíró, kulturális közössége, amely elkülöníthető hazával, közös leszármazási mítoszokkal és emlékezettel, közös kultúrával, továbbá egységes gazdálkodással és minden tagját megillető jogokkal, kötelességekkel rendelkezik. Fontos megjegyezni, hogy ez a meghatározás, definíció szigorúan megkülönböztetendő a konkrét nemzetek (kialakulásának, sorsának, történelmének) magyarázatától, hiszen itt elméleti modellről van szó. További fontos distinkció a nemzet és az állam különválasztása. A nemzet említett definíciója nem tartalmazza az etnikum, az etnikai hovatartozás fogalmát, holott a nemzet nyilván szorosan összefügg az etnikum jelenségével. A szerző azért jár el így, mert jóllehet nemzetmodellje modernista jellegűnek mondható, a nemzettel párhuzamos, korrespondeáló jelenségeket, modelleket fellelhetőnek tartja a történelme, a társadalomfejlődés korábbi szakaszaiban is. Az etnogenezis folyamatainak eredményeképpen kialakult etnikai közösségeket a francia ethnie terminussal jelöli a szerző. Az ethnie jellemzője a közös leszármazástudat ésmítoszok, a közös történelem és kultúra, a haza és (legalábbis az elitek körében) a szolidaritástudat, a "külön nép vagyunk" tudata. Az ethnne fogalmán alapuló kollektív identitás természetét ezek után a premodern korokban is vizsgálat tárgyává tehetjük, hiszen megvan a nemzet modern jellemzőit és a régebbi korok hasonló közösségeit összekötő közös nevező. A szerző ebből kiindulva vizsgálja modellje érvényességét előbb középkori (Egyiptom, a bibliai zsidóság, a görög, Perzsia), majd középkori példák elemzése révén (Oroszország, Franciaország, Anglia, Svájc). Az elemzés világossá teszi azt, hogy a nemzetek, a nemzettudatok kialakulása nem