Kisebbségkutatás, 2003 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 1. szám - KRITIKA - Benedek András: Könyvek a "gens fidelissimáról" és Kárpátaljáról
KRITIKA Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha megértjük Egán Ede tragikus sorsának üzenetét, és a „szép, új világot” ígérő hamis szólamokkal szemben szembeállítjuk a parasztpolgár munkaszeretetét, hitét és emberi-közösségi büszkeségét. A könyv harmadik része (amit a tartalomjegyzék III-V.-ik fejezetként vesz fel) lényegében egy újabb összefüggő kismonográfia, amely a helytörténeti irodalom talán leginkább hiányzó fejezetét tárgyalja: Kárpátalja Trianon utáni történetét. A bevezető részek a helyi lakosság megkérdezése nélkül lefolytatott politikai alkukat s az ezek nyomán létrejött különös államalakulatot mutatják be. Ezt követően az ígért autonómia helyett kapott prágai gyarmati közigazgatást, az „új földesurak” érdekében megvalósított „földreformot” és a gazdasági kizsákmányolást, kulturális diszkriminációt tárgyalja. Különös hangsúllyal szerepelnek a könyvben a Csehszlovákia 1938-1939-es széthullásával kapcsolatos események, az ismét Magyarországhoz tartozó területen folytatott gazdaságfejlesztő törekvések, a ruszin autonómia sajátosságai s az annak keretében a kulturális törekvések támogatása A szovjet megszállást követő terror, a megnehezedett kisebbségi sors és az utolsó (ukrán) évtized bemutatására a szerző lényegében már csak krónikaszerűen vállalkozik. Érthető ez, hiszen a negatív leltár így is igen beszédes. Nem panaszkönyv összeállítására törekedett ebben a részben Botlik József. Ennek bizonyítékául szolgál a záró oldalakon a kiút keresésének dokumentumanyaga, a lehetőségek feltérképezése. Az igen hasznos, a szakmonográfiák, helyismereti tájékoztatók stb. összeállításában is felhasználható nem mindennapi monográfia-együttest gazdag irodalomjegyzék és néhány, a megértést könnyítő térképvázlat teszi teljessé. (Bollik József: Egestas Subcarpathica. Adalékok az Északkeleti-Felvidék és Kárpátalja XIX XX századi történetéhez. Hatodik Síp Alapítvány, Budapest 2000.) Egy falu a hadak útján A száz magyar falu könyvesháza, a magyar állam millenniumára megjelent sorozat egyetlen kárpátaljai kötete a Beregszász és Munkács között félúton található Gát község monográfiája. A kötet a falumonográfiák hagyományos szerkezeti felépítését és tárgyalását követi. A bevezető rész a község tájföldrajzi behatárolása, ahol a hegyvízrajzi kérdéseken túl a hegyeket övező vásárvonalban betöltött fontos szerepéről is képet kapunk. Mivel a jubileumi monográfia leírási rendszere ezt nem követeli meg, s talán tehertétel is lenne az általános bemutatás számára, ezért csak itt jegyezzük meg: ez a vásárvonal nem más, mint a több ezer éves hadiút, a Baltikumtól Lengyelországon és a Szepességen át Erdély felé irányuló kereskedelem talán egyetlen „ütőere”. Ugyanígy csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy a táj arculatát, vízrajzát történelmi távlatokban nem is oly régi tektonikus mozgások alakították (az utolsó mintegy négy évszázada), s ez kényszerítette ki az út mesterséges megerősítését, amelyre a község neve is utal. A falut övező mocsárvilág XIX. század eleji állapotát, a lápi gazdálkodást igen érzékletesen írja le a kötet, éppúgy, mint az ezt követő árvízszabályozási munkálatok nyomán bekövetkezett változásokat. Ezt követően a monográfia a falu és környékének történelmét mutatja be, lehetőség szerint az általánosan elfogadott kronológiai határokhoz igazodva. Bevezetőben a középkori okleveles említések gyér forrásaival ismerkedhetünk meg, majd a királyi-királynői birtokként létrejött s az egész megye további sorsát meghatározó 192