Kisebbségkutatás, 2009 (18. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 3. szám - NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK TÖRTÉNETE - Dézsi Tímea: Katsikas, S: A millet-rendszer alkalmazása nemzetállamokban: a görög és a bolgár muszlimok este 1912-1923

Hites Sándor húzas dolga. Nem véletlen, hogy a benyújtott értekezésében, a herderi jós­lat felidézésekor, a „politikai gyilkosság” lehetőségét emlegeti.22 Ahogy láttuk, Teleki László számára politika és nyelv annyiban füg­gött össze, hogy amint a politika nem változtathatja meg az alkotmányt, úgy az írók sem alakíthatják kedvükre a nyelvet. Kazinczynál ugyanez az összefüggés úgy néz ki, hogy amint a nyelv léte vagy nem-léte politikai megfontolások eredménye is, úgy a nyelv mibenléte szintén hatalmi kér­dés. Innen nézve a nyelvnek nincsen saját sorsa, nem a maga erejéből ma­rad fönn, pusztul el, vagy válik olyanná, amilyenné. A nyelvnek nincs saját története - politikai döntést hoznak felette, filozófiai okokból, az egyete­messég nézőpontjából. Ez a beállítás Kazinczy nyelvújításról alkotott né­zeteivel is összecseng: a keveseknek, a kiválasztottaknak, a „philosophusi szellem” reprezentánsainak a joga és lehetősége (ha erőt és hatalmat tud­nak mellé állítani), hogy felülről döntsenek a nyelvről, alakítsák, formál­ják, kivegyenek belőle, hozzáadjanak. Azután pedig amint a nyelvújítók a nyelv mibenlétére nézve törvénykeznek, úgy dönt a nyelvek puszta létéről a „nagy ember”, aki, irányítván „Európának dolgait”, egyszerre maga az a hódítói és filozófusi szellem, aminek nevében cselekszik, és aminek a katonai-politikai hatalmat szolgáltatja. Ezzel Kazinczy igazából roppant lényeges dologra tapint rá. Egyrészt arra, hogy a hódításnak alapvető kulturális jelentősége van, másrészt arra, hogy a nyelvtörténetben a politikai hatalom kulcsszerepet játszik.23 A már említett szociolingvisztikai irányzatban a nyelvhalál szintén a kulturális imperializmus, a hódítás, a gyarmatosítás aleseteként kerül elő.24 Kazinczy is politikában és hódításban, katonai erőben látta azt a kontextust, amely­ben a nyelvek sorsáról döntenek. Az arra vonatkozó eseti politikai döntés­nek, hogy mit veszünk ki az egyetemes nyelvkészletből és mit hagyunk benne, pedig nem kell a nyelv géniuszának benső történetéhez igazodnia. Ha a nyelv sorsa történetszerű volna, vagyis rendelkezne kezdettel, fejlő­déssel, tetőponttal, hanyatlással és véggel, mintegy magától járná be azt az utat, amely eltűnéséhez elvezet. Kazinczy fenti fejtegetései után néhány évvel jelent meg Walter Scott Ivanhoe (1819) című regénye, amely szintén a katonai erő és a nyelvtörté­net összefüggéseinek jegyében vázolja majd föl, hogy a normann hódítás 22 Vö. Robert PHILIPPSON, Linguistic Imperialism, Oxford University Press, Oxford, 1992. 23 Vö. HITES Sándor, A nyelvtörténet mint történelem: az Ivanhoe esete . A múltnak kútja. Tanulmányok a történelmi elbeszélések köréből, JAK —Ulpius, Bp. 2004. 169-186. 24 Scott Thierry-re gyakorolt hatásáról: WHITE, Hayden, Romantic Historiography = A New History of French Literature, ed. by Denis Hollier, Harvard UP, Cambridge (Mass.) 1989. 632-638.; FERRIS Ina, The Achievement of Literary Authority. Gender, History and the Waverley Novels, Cornell UP, Ithaca and London, 1991. 224-230.

Next