Kisebbségkutatás, 2009 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 3. szám - NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK TÖRTÉNETE - Dézsi Tímea: Katsikas, S: A millet-rendszer alkalmazása nemzetállamokban: a görög és a bolgár muszlimok este 1912-1923
Hites Sándor húzas dolga. Nem véletlen, hogy a benyújtott értekezésében, a herderi jóslat felidézésekor, a „politikai gyilkosság” lehetőségét emlegeti.22 Ahogy láttuk, Teleki László számára politika és nyelv annyiban függött össze, hogy amint a politika nem változtathatja meg az alkotmányt, úgy az írók sem alakíthatják kedvükre a nyelvet. Kazinczynál ugyanez az összefüggés úgy néz ki, hogy amint a nyelv léte vagy nem-léte politikai megfontolások eredménye is, úgy a nyelv mibenléte szintén hatalmi kérdés. Innen nézve a nyelvnek nincsen saját sorsa, nem a maga erejéből marad fönn, pusztul el, vagy válik olyanná, amilyenné. A nyelvnek nincs saját története - politikai döntést hoznak felette, filozófiai okokból, az egyetemesség nézőpontjából. Ez a beállítás Kazinczy nyelvújításról alkotott nézeteivel is összecseng: a keveseknek, a kiválasztottaknak, a „philosophusi szellem” reprezentánsainak a joga és lehetősége (ha erőt és hatalmat tudnak mellé állítani), hogy felülről döntsenek a nyelvről, alakítsák, formálják, kivegyenek belőle, hozzáadjanak. Azután pedig amint a nyelvújítók a nyelv mibenlétére nézve törvénykeznek, úgy dönt a nyelvek puszta létéről a „nagy ember”, aki, irányítván „Európának dolgait”, egyszerre maga az a hódítói és filozófusi szellem, aminek nevében cselekszik, és aminek a katonai-politikai hatalmat szolgáltatja. Ezzel Kazinczy igazából roppant lényeges dologra tapint rá. Egyrészt arra, hogy a hódításnak alapvető kulturális jelentősége van, másrészt arra, hogy a nyelvtörténetben a politikai hatalom kulcsszerepet játszik.23 A már említett szociolingvisztikai irányzatban a nyelvhalál szintén a kulturális imperializmus, a hódítás, a gyarmatosítás aleseteként kerül elő.24 Kazinczy is politikában és hódításban, katonai erőben látta azt a kontextust, amelyben a nyelvek sorsáról döntenek. Az arra vonatkozó eseti politikai döntésnek, hogy mit veszünk ki az egyetemes nyelvkészletből és mit hagyunk benne, pedig nem kell a nyelv géniuszának benső történetéhez igazodnia. Ha a nyelv sorsa történetszerű volna, vagyis rendelkezne kezdettel, fejlődéssel, tetőponttal, hanyatlással és véggel, mintegy magától járná be azt az utat, amely eltűnéséhez elvezet. Kazinczy fenti fejtegetései után néhány évvel jelent meg Walter Scott Ivanhoe (1819) című regénye, amely szintén a katonai erő és a nyelvtörténet összefüggéseinek jegyében vázolja majd föl, hogy a normann hódítás 22 Vö. Robert PHILIPPSON, Linguistic Imperialism, Oxford University Press, Oxford, 1992. 23 Vö. HITES Sándor, A nyelvtörténet mint történelem: az Ivanhoe esete . A múltnak kútja. Tanulmányok a történelmi elbeszélések köréből, JAK —Ulpius, Bp. 2004. 169-186. 24 Scott Thierry-re gyakorolt hatásáról: WHITE, Hayden, Romantic Historiography = A New History of French Literature, ed. by Denis Hollier, Harvard UP, Cambridge (Mass.) 1989. 632-638.; FERRIS Ina, The Achievement of Literary Authority. Gender, History and the Waverley Novels, Cornell UP, Ithaca and London, 1991. 224-230.