Kisgrafika, 1981 (20. évfolyam, 1-3. szám)
1981-01-01 / 1. szám
SZERKESZTŐ: SEMSEY ANDOR A KIADÁSÉRT FELEL: STETTNER BÉLA K.B.K. M. V. KISGRAFIKA A KISGRAFIKA BARÁTOK KÖRE ÉRTESÍTŐJE - XX. ÉVF. 1. SZÁM A HUSZADIK ÉVFOLYAM ELÉ Egy eltelt időnek évtizedekre, évszázadokra való bontása tulajdonképpen tízes számrendszerünkből folyik, hiszen elvileg a huszadik év nem különbözik a tizenkilencediktől, hacsak nem abban, hogy öregebbek lettünk és idősebb lett az az intézmény, amellyel kapcsolatban ezt a mesterséges határvonalat meghúzzuk. Mégsem felesleges itt egy pillanatra megállni és mint Janus, egyik arcunkkal a múltba, a másikkal pedig a jövőbe tekinteni. Körünk két éve ünnepelte fennállásának húsz éves fordulóját és most az 1962-ben megindított Kisgrafikai Értesítő, majd 1972 óta KISGRAFIKA lép a huszadik évfolyamba. Egy időtartam rövid vagy hosszú volt a relatív fogalom. Ha az eddigi magyarországi ex libris, illetve kisgrafika folyóiratok élettartamát nézzük, a mi húsz évünk bizony tekintélyes idő, hiszen elődünk, a MEGE értesítője is csak nyolc évet élt, nem is beszélve a színvonalas, bár rövid életű Debrecenben megjelent Magyar Exlibrisről. De a külföldi szakfolyóiratok közül is kevés régebbi van, azok is állandóan küzdenek a megjelenés problémáival, hosszabb-rövidebb kihagyásokkal jelennek meg, így hát büszkék lehetünk eddigi pályánk időtartamára, de szeretném hinni, hogy a tartalom tekintetében sincs okunk a röstellkedésre. Ehelyütt is szeretettel köszöntjük első szerkesztőnket, Galambos Ferencet, akinek nevéhez fűződik jó hírünk megalapozása. Az ő működésének idejére esik új köntösünk bevezetése, amellyel együtt változott a nevünk is KISGRAFIKÁRA. Amikor 1976-ban egészségi állapotára tekintettel a szerkesztéstől visszavonult, szerkesztő utódja annak a reménynek adott kifejezést, hogy az elért nívót a továbbiakban is fogjuk tudni tartani, és hogy első szerkesztőnk írásaival ezután is hozzájárul tartalmunk gazdagításához. Bár az elért eredményekkkel való elégedetlenség a színvonalemelés előfeltétele, a szerkesztő megkockáztatja azt a kijelentést, hogy a színvonal nem süllyedt. Első szerkesztőnk írásai közül többet sikerült azóta is megjelentetni, bár korántsem olyan sűrűn, mint azt reméltük és sajnáljuk, hogy önszántából soha nem keresett fel minket . . . Két körülményt azonban mint sikeres eredményt kell elkönyvelnünk: megnőtt munkatársaink köre és az írások alatt nemcsak hazai, hanem cseh, keletnémet japán, kárpátukrajnai, erdélyi, svájci, szlovák neveket is olvashatunk és egyikük-másikuk hovatovább törzsmunkatársunkká lett. Másik eredményünk, hogy közelebb kerültünk a KBK tagságához: vitaindító, vitatkozó írások jelennek meg, egyéni szempontok vetődnek fel és szeretnénk hinni, hogy ezekből az írásokból a magyar kisgrafikai élet számára haszon fog áramlani. Röviden ennyit a múltról; a jövőről még rövidebben szólunk: barátainkat megtartani, azok körét bővíteni, újabb munkatársakat bevonni itthonról és külföldről, végül ami a legfontosabb: munkálkodni a kisgrafikai műfaj színvonalának emelésén. Itt pedig nincs pardon! Lehet valaki akármilyen jóbarát, fejthet ki akármilyen értékes segítő munkát, ha kisgrafikával foglalkozik és alkotása nem éri el a közölhetőség mértékét, ne számítson a nyilvánosságra. Művésztagjaink szívesen útbaigazítják az érdeklődőket, segítséget nyújtanak a szakmai ismeretek megszerzésére, de tehetséget, alkotó képességet nem tudnak adni. Amicus Plató, sed magis amica veritas, ezt a mi nyelvünkre úgy alkalmazhatjuk, hogy bár barátunk X., Y., de jobb barátunk a művészet, és ehhez csak kellő felkészültséggel szabad közelíteni, nem pedig egyéni becsvágyból, a tehetséget törtetéssel helyettesítve. A KISGRAFIKA nemcsak a mának szól és felelősek vagyunk a jövő grafikabarátai előtt is! Ezzel indítja útjára a huszadik évfolyamot a SZERKESZTŐ