Kisgrafika, 2000 (39. évfolyam, 1-4. szám)
2000-05-30 / 1. szám
2 2000/1 Kisgrafika BAGARUS ZOLTÁN (1947-1999) Elment, az örökkévalóságba távozott, fájdalmasan korán, a mi Bagarus Zolink. „Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy Bagarus Zoltán grafikus életének 52. évében elhunyt." - így szól a szomorú híradás, amely szíven üt, melynek nyomán nagy-nagy üresség támad a lelkünkben. Döbbenet. Üresség. Bénultság. Belőle ocsúdva tehetetlenül lázadunk: nem lehet igaz, hogy szó, búcsú nélkül elment! Még annyi, de annyi megbeszélnivalónk lett volna! A valóság azonban könyörtelen, nincs hatalmunk megváltoztatni. Tudomásul kell vennünk, hogy Bagarus Zoli, kedves barátunk, kisgrafika-barát csoportunk oszlopa itthagyott bennünket. November 12-én este - vacsora közben - meggyötört szíve utolsót dobbant. Ki volt ő? 1947. május 31-én született Celldömölkön. Budapesten a Vasútgépészeti Technikumban érettségizett 1965- ben. 1969-ben Ajkán telepszik le, az Ajkai Timföldgyárban lesz mozdonyvezető. 1974-ben súlyos szívműtéten esik át, leszázalékolják. Talán e pillanattól változik meg számára az élet értelme. Ösztönösen fordul a rajzhoz, amelynek a szeretete ott szunnyad benne gyermekkora óta. Tagja lesz Nagy Emerencia festőművész rajz szakkörének. 1980-tól foglalkozik kisgrafikával, ex librissel. 1982-ben alapító tagja az Ajkai Grafikai Műhelynek. Itt tanulja meg Kéri Imre szakmai irányítása mellett a rézkarc, a litográfia, a különböző technikákkal sokszorosított grafikai lapok készítését. Mindent - a természet csodálatos világát, az élet tünékenységét, álmokat, emlékeket, vágyakat, szavakkal meg nem fogalmazható gondolatokat - belesűrít egy tenyérnyi rajzba. Rendszeres résztvevője lesz a hazai és külföldi kisgrafikai pályázatoknak, kiállításoknak (Belgium, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Litvánia, Lengyelország, Japán). Egyéni kisgrafikai kiállításai: 1984-ben Szeged, 1990-ben Várpalota, 1994-ben Vigevano (Olaszország). Nagyobb méretű grafikákat 1983-tól készít. Sok kollektív kiállításon vesz részt, többek között Veszprém, Komló, Szeged, Ajka, Budapest, Várpalota kiállítótermeiben, Finnországban, Olaszországban, Ukrajnában stb. 1987-ben Kecskeméten egyéni díjat kap. Önálló kiállításai: 1989 Keszthely, 1990 Zalaapáti, 1993 Ajka, 1995 Pápa. Ex librisei, grafikái hazai és külföldi gyűjtők körében ismertek és elismertek. Munkásságának kiteljesedését nyomon követve azt láthatjuk, hogy Bagarus Zoltán hű folytatója a magyar ex libris művészetnek, de sokoldalúsága révén megújítója is vOLT e grafikai műfajnak. Volt... koppan keményen a szó. Meghalt, visszhangzik bennünk. Meghalt, aki egy volt velünk, akit szerettünk, becsültünk. Csodáltuk, felnéztünk rá és sajnáltuk. Igen, sajnáltuk, mert naiv volt, hiszékeny, kritika nélkül hitt a becsületben, a jóságban. Gyermeki lélek volt, telve bizalommal, reménnyel. Ugyanakkor erős volt, optimista, emberül állta a megpróbáltatásokat, bátran küzdött ellensége, a betegség ellen. Sok éven át ő győzött, de egyszer - mint mindnyájan - alulmaradt. Bennünk, barátaiban a győztes Bagarus Zoltán él tovább. Tilhof Endre Bagarus Zoltán rézkarcai, C3