Kisiparos, 1937 (18. évfolyam, 1-10. szám)
1937-01-09 / 1. szám
XVII. évfolyam, 1. szám, Miskolc, 1937. január 92 KISIPAROS GAZDASÁGPOLITIKAI HETILAP, A MISKOLCI IPARTESTÜLET HIVATALOS LAPJA Főmunkatárs: Dr. KOVÁCS ELEMÉRI Szerkesztésért és kiadásért felelős: STIMM LAJOS ipari, elnök I . Szerkeszti: KOVÁCS LAJOS ipari, jegyző, az IpOSz tb. igazgatój ST1 Vdra IFI Felhívás a cipész és csizmadia iparosokhoz A feldolgozó lábbelikészítő iparosság mintegy félév óta állandó panaszkodik a bÍrárak emelkedése miatt. Valamilyen orvoslást kell látnunk ezzel a pusztító bajjal szemben, mert úgy látjuk, hogy a d drágítást a fogyasztó közönségre áthimlani nem lehet. A kérdés megvitatása és a helyi szakmai érdekeltség állásfoglalt céljából 1937 január 10-én, vasárnap délelőtt 11 órakor, az Iparos, ,1 helyiségében * ] szakmai értekezletet tartunk és felkérjük a t. Kartársakat, hogy az indokolatlan bőrdrágulással szemben adjanak hangot tiltakozásuknak azzal is, hogy ezen az értekezleten mindnyájan megjelennek. Miskolc, 1937 január 1-én. KOVÁCS LAJOS s. k. STIMM LAJOS s. k. jegyző. elnök. u> A kisiparosság feladatáról írta: báró Kruchina Károly dr. m. kir. miniszteri osztályfőnök. A magyar kézművesiparosságnak kétségtelenül ma inkább meg kell küzdeni tudnia a sors mostohaságával, mint valaha is. Azt hiszem, senki sem tagadhatja, hogy az utolsó években sok olyan intézkedés történt a különböző kormánytényezők részéről, amelyek komolyan és céltudatosan mozdítják elő a kisiparostársadalom boldogulásának lehetőségét. Legyünk azonban tisztában azzal, hogy a józan, tárgyilagos és a lehetőségekkel számoló magyar kézművesiparosság nem várhat mindent az államtól, a közületektől, hanem elsősorban önmagától várhatja a segítséget. Az ipartestületek elismerésre méltó tevékenységet fejtenek ki egy oly egészséges közszellem kialakulása érdekében, amely a fősúlyt nem a csoda- és reménységvárásra, hanem inkább az önsegélyre, a szoros együttműködésből származó munka gyakorlati eredményeire helyezi. A magyar ipartestületi intézmény egyenes leszármazottja a céheknek, átmentve a céhrendszerből annak legértékesebb tulajdonságait. Önmagát becsüli meg az a magyar iparos, aki tevékenyen részt vesz ipartestülete önkormányzati életében és a maga részéről is előmozdítja azt az építő munkát, amely az ipartestületekben folyik. A magyar alkotmány legősibb elemei közé tartoznak az önkormányzatok. Minél több egészséges szellemben vezetett és irányított önkormányzat működik, annál szilárdabb alapokon nyugszik a társadalmi rend, a béke. A törvényhozó és a törvényeket végrehajtó szervek a legnagyobb megértést és jóakaratot tanúsítják az iparosság önkormányzati szerveivel szemben. A néhány hónappal ezelőtt életbe lépett ipartörvénynovella számos intézkedése is az ipartestületi intézmény további megerősödését és kiépítését szolgálja. Az iparosságon múlik, hogy hasznosítani tudja-e a saját javára, a részére biztosított kedvező adottságokat. Az ipartestületi intézmény megerősítésével és hatáskörének kiterjesztésével azonban együtt kell járni a kézművesiparosság szakmai színvonala állandó emelkedésének is. A kézművesiparosság a technika mai haladása mellett a tömegcikkeket előállító gyáripar versenyével csak úgy tud eredményesen megküzdeni, hogy ha lépést tart a haladással, állandóan tájékozódik a szakmai szempontból fontos eseményekről és hogy ha az önképzés segítségével mindig jobban és jobban igyekezik felvértezni magát a tudás fegyverével. Ezt a célt szolgálja a néhány hét múlva életbelépő, kötelező képesítő mestervizsga intézményének a bevezetése is. A mestervizsgának nem az a célja, hogy igazságtalan és nem tárgyilagos szelekcióval elüsse az önállósulás lehetőségeitől az arra hivatott és rátermett iparosifjakat, hanem az a feladata, hogy kiselejtezze azokat, akik kellő szaktudás, a megkívánt erkölcsi és szellemi felkészültség nélkül kerülve be eddig az önálló iparűzők sorai közé, tudatlanságukkal, hozzá nem értésükkel az egész kézművesrendnek okoztak helyre nem hozható károkat. Mint az iparügyi minisztérium kisipari szakosztályának főnöke, akinek számos ízben alkalma volt az ipartestületek vezetőinek becsületes munkájáról és jószándékáról meggyőződnie, szívből kívánom, hogy a jövőben is eredményesen és sok sikerrel munkálkodjanak az ipartestületek a kézművesipar fejlődése és boldogulása érdekében.