KisKelet, 1994 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1994-01-06 / 1. szám

A fejlődés látható jelei Feszültséget teremt a munkanélküliség, hiába van két üzem is ■b­rányi Zsuzsa Ramocsaháza (RM) — Szerencsére az eső már elállt, mikor útnak indultam Nyírjákóról Ramocsahá­­zára, ezért mertem elindulni a hangulatos földúton. A kisebb-nagyobb mélyedé­sekkel tarkított dűlőn né­­h­ány fohászt mormoltam — csak most az egyszer jussak ki innen, többet nem jövök eső után földútra—ám min­den fennakadás nélkül meg­érkeztem Nyírkércsre, majd az aszfaltúton elértem Ra­­mocsaházát. Simon József, a község pol­gármestere szegődött mellém idegenvezetőül, úgy járjuk a falut. Új épületszárny Óriási fejlődésen ment át az utóbbi években ez a település. Leglátványosabb az iskola új épületszárnya, a 15x30 méte­res tornaterem, öltözőkkel és kiszolgáló helyiségekkel. Az igazgató úr büszkén meséli, hogy a gyerekeknek nem kell az udvarra menni az árnyék­­székre, korszerű, ragyogóan tiszta illemhelyet építettek az új épületben. Az iskola fűtését is korsze­rűsítették, felszámolták a cserépkályhákat, lapradiáto­rok ontják a meleget az in­tézményben. Az életveszé­lyessé nyilvánított épületet rendbehozták. Továbbhalad­va, a volt bölcsőde épületét nézzük meg, amely ma az öre­gek napközi otthona. Az idős embereknek szerveznek itt közös programokat. A gázberuházás is a tervek szerint halad, november óta a főutca és a Görgey utca lakói vezetékes gázt használhatnak. Várhatóan áprilisra a falu egész területén befejeződnek a földgáz munkálatok. A beru­házásokat követően az utakat is aszfaltburkolattal látják el, de már több helyen most is fel­számolták a földutakat. Rendszeres szemétszállítás Eddig Ramocsaházán is, mint a legtöbb községben a faluvégekre hordták a ház­tartásokban felhalmozódott hulladékot. Ezt az áldatlan ál­lapotot sikerült felszámolni, kialakítottak egy szemétte­lepet, és bevezették a rendsze­res szemétszállítást, amely ebben az évben ingyenes. A polgármester elvezetett a cigánytelepre is. Itt szintén a falura mindenütt jellemző tisz­taság fogadott. —Ők maguk építették a jár­dát, mi csak az építőanyagot adtuk hozzá — tájékoztat Si­mon József.—Eddig a házuk előtt lévő árkokba dobták a szemetet, ám közmunkása­inkkal kitisztíttattuk ezeket, ma már nincs gaz, szégyen el­dobni a szemetet. Azért, hogy a tisztaság jellemezze Ramo­­csaházát, közmunkásaink sokat fáradoznak, ám az em­bereknek is óvniuk kell ezt. Nem jogosultak segélyre □ A munkanélküliség ho­gyan jelentkezik ezen a te­lepülésen? — Óriási feszültséget te­remt a munkanélküliség annak ellenére, hogy Ramocsaházán két üzemben is gyártanak ci­pőket, amely száztíz ember­nek munkalehetőséget ad. Örülünk, hogy így a férfiak zömének munkája van. Saj­nos, a fiatalok köréből sokan még segélyre sem jogosultak, mert egyáltalán nincs mun­kaviszonyuk. A termelőszö­vetkezet átalakult, a földosztás következtében nincs földjük, de a melléküzemek működ­nek. Jelentős a törzskacsa-ál­­lománya továbbra is, kacsa­keltető üzemük is fennakadás nélkül működik, a cipőkészí­tés is hozzájuk tartozik. □ Ramocsaháza híres a ká­poszta termesztéséről, egy ká­posztafajtát is neveztek el er­ről a településről... — A ramocsaházi dán ká­poszta származik innen. Van egy hatalmas rét, ahol kiváló minőségi káposzta terem, de sajnos, mint a legtöbb mező­­gazdasági terménynél, itt is értékesítési problémákkal küszködtünk az ősszel. Az al­materméssel is hasonló prob­lémáink voltak. A SZERZŐ FELVÉTELE Az Iskola új tornaterme Beszélnek róla! Leltár Kovács Bertalan jn­gy évvel ismét öregebbek lettünk. Hí Az óév vidám búcsúztatásának pil­lanataiban, sőt később egyre gyakrab­ban az ember óhatatlanul értékeli a háta mögött hagyott esztendőt. Egyfaj­ta leltárt készítünk ilyenkor, ám ez a számvetésünk sokkal bonyolultabb a boltok gazdasági mérlegénél. Ez nem is csoda, hiszen míg a kereskedelem áru-pénz, kiadás-bevétel viszonyla­tában gondolkodva mondja ki egy esz­tendőről annak sikerességét, avagy ku­darcát, addig az emberi sors alakítói nem csupán ezek. Akkor is igaz ez, ha manapság haj­lamosak vagyunk is eltúlozni a pénz sor­sot formáló szerepét, s a boldogság egyedüli forrásának feltüntetni a föní­ciaiak „találmányát". Kétségtelen per­sze, hogy a rosszabb gazdasági körül­mények automatikusan váltják ki ezt a reakciót, főként, ha naponta tapasz­taljuk a társadalom szélső pólusai között egyre növekvő, tátongó szaka­dékot. Más mércével mér a koldus, s megint mással a dúsgazdag ember. Előbbi évét bearanyozhatja egy-egy si­keres guberálása, míg utóbbi milliók­ban méri eredményét. Az átlagember címszavakba gyűjti háromszázhatvanöt napja történéseit, jóra és rosszra osztja azokat, majd ezek arányának függvénye a sommázat. E címszavak között éppúgy megtalál­hatjuk a munkahelyi sikereket (már akinek van egyáltalán munkája), mint a magánélet örömeit, házasságkötést, gyermek születését, de itt tartjuk szá­mon szeretteink elvesztését, s mindazo­kat a tragédiákat, amelyek az év során beárnyékolták életünket. Az összképet éppen ez teszi végül árnyalttá, ráadásul az emberi jellemek derűlátó, vagy bo­rúlátó volta is rányomja bélyegét az értékelés milyenségére. Nézőpont kér­dése minden. Könnyen kimondható, hogy a múlt esztendő társadalmi méretekben kevés jót hozott. Az infláció, a munkanélküli­ség százezreket sodort az ellehetetlene­­dés mezsgyéjére. Az elmúlt év sem ho­zott látványos elmozdulást a gazdasági mélypontról. Fanyalgásaink közepette azonban ar­ról sem szabad megfeledkeznünk, hogy végső soron mégiscsak békében töltöt­tük a '93-as esztendőt, miközben szom­szédunkban nem szűntek meg dörögni a fegyverek. Ezek után mit is kívánhatunk magunknak az 1994-es év küszöbén? Talán annyit, hogy jövőre ilyentájt ne idézhessük a televízió egyik idei szil­veszteri műsorának a címét: „ A tavalyi jobb volt!"

Next