KisKelet, 1994 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1994-01-06 / 1. szám

A fejlődés látható jelei Feszültséget teremt a munkanélküliség, hiába van két üzem is ■brányi Zsuzsa Ramocsaháza (RM) — Szerencsére az eső már elállt, mikor útnak indultam Nyírjákóról Ramocsaházára, ezért mertem elindulni a hangulatos földúton. A kisebb-nagyobb mélyedésekkel tarkított dűlőn néhány fohászt mormoltam — csak most az egyszer jussak ki innen, többet nem jövök eső után földútra—ám minden fennakadás nélkül megérkeztem Nyírkércsre, majd az aszfaltúton elértem Ramocsaházát. Simon József, a község polgármestere szegődött mellém idegenvezetőül, úgy járjuk a falut. Új épületszárny Óriási fejlődésen ment át az utóbbi években ez a település. Leglátványosabb az iskola új épületszárnya, a 15x30 méteres tornaterem, öltözőkkel és kiszolgáló helyiségekkel. Az igazgató úr büszkén meséli, hogy a gyerekeknek nem kell az udvarra menni az árnyékszékre, korszerű, ragyogóan tiszta illemhelyet építettek az új épületben. Az iskola fűtését is korszerűsítették, felszámolták a cserépkályhákat, lapradiátorok ontják a meleget az intézményben. Az életveszélyessé nyilvánított épületet rendbehozták. Továbbhaladva, a volt bölcsőde épületét nézzük meg, amely ma az öregek napközi otthona. Az idős embereknek szerveznek itt közös programokat. A gázberuházás is a tervek szerint halad, november óta a főutca és a Görgey utca lakói vezetékes gázt használhatnak. Várhatóan áprilisra a falu egész területén befejeződnek a földgáz munkálatok. A beruházásokat követően az utakat is aszfaltburkolattal látják el, de már több helyen most is felszámolták a földutakat. Rendszeres szemétszállítás Eddig Ramocsaházán is, mint a legtöbb községben a faluvégekre hordták a háztartásokban felhalmozódott hulladékot. Ezt az áldatlan állapotot sikerült felszámolni, kialakítottak egy szeméttelepet, és bevezették a rendszeres szemétszállítást, amely ebben az évben ingyenes. A polgármester elvezetett a cigánytelepre is. Itt szintén a falura mindenütt jellemző tisztaság fogadott. —Ők maguk építették a járdát, mi csak az építőanyagot adtuk hozzá — tájékoztat Simon József.—Eddig a házuk előtt lévő árkokba dobták a szemetet, ám közmunkásainkkal kitisztíttattuk ezeket, ma már nincs gaz, szégyen eldobni a szemetet. Azért, hogy a tisztaság jellemezze Ramocsaházát, közmunkásaink sokat fáradoznak, ám az embereknek is óvniuk kell ezt. Nem jogosultak segélyre □ A munkanélküliség hogyan jelentkezik ezen a településen? — Óriási feszültséget teremt a munkanélküliség annak ellenére, hogy Ramocsaházán két üzemben is gyártanak cipőket, amely száztíz embernek munkalehetőséget ad. Örülünk, hogy így a férfiak zömének munkája van. Sajnos, a fiatalok köréből sokan még segélyre sem jogosultak, mert egyáltalán nincs munkaviszonyuk. A termelőszövetkezet átalakult, a földosztás következtében nincs földjük, de a melléküzemek működnek. Jelentős a törzskacsa-állománya továbbra is, kacsakeltető üzemük is fennakadás nélkül működik, a cipőkészítés is hozzájuk tartozik. □ Ramocsaháza híres a káposzta termesztéséről, egy káposztafajtát is neveztek el erről a településről... — A ramocsaházi dán káposzta származik innen. Van egy hatalmas rét, ahol kiváló minőségi káposzta terem, de sajnos, mint a legtöbb mezőgazdasági terménynél, itt is értékesítési problémákkal küszködtünk az ősszel. Az almaterméssel is hasonló problémáink voltak. A SZERZŐ FELVÉTELE Az Iskola új tornaterme Beszélnek róla! Leltár Kovács Bertalan jngy évvel ismét öregebbek lettünk. Hí Az óév vidám búcsúztatásának pillanataiban, sőt később egyre gyakrabban az ember óhatatlanul értékeli a háta mögött hagyott esztendőt. Egyfajta leltárt készítünk ilyenkor, ám ez a számvetésünk sokkal bonyolultabb a boltok gazdasági mérlegénél. Ez nem is csoda, hiszen míg a kereskedelem áru-pénz, kiadás-bevétel viszonylatában gondolkodva mondja ki egy esztendőről annak sikerességét, avagy kudarcát, addig az emberi sors alakítói nem csupán ezek. Akkor is igaz ez, ha manapság hajlamosak vagyunk is eltúlozni a pénz sorsot formáló szerepét, s a boldogság egyedüli forrásának feltüntetni a föníciaiak „találmányát". Kétségtelen persze, hogy a rosszabb gazdasági körülmények automatikusan váltják ki ezt a reakciót, főként, ha naponta tapasztaljuk a társadalom szélső pólusai között egyre növekvő, tátongó szakadékot. Más mércével mér a koldus, s megint mással a dúsgazdag ember. Előbbi évét bearanyozhatja egy-egy sikeres guberálása, míg utóbbi milliókban méri eredményét. Az átlagember címszavakba gyűjti háromszázhatvanöt napja történéseit, jóra és rosszra osztja azokat, majd ezek arányának függvénye a sommázat. E címszavak között éppúgy megtalálhatjuk a munkahelyi sikereket (már akinek van egyáltalán munkája), mint a magánélet örömeit, házasságkötést, gyermek születését, de itt tartjuk számon szeretteink elvesztését, s mindazokat a tragédiákat, amelyek az év során beárnyékolták életünket. Az összképet éppen ez teszi végül árnyalttá, ráadásul az emberi jellemek derűlátó, vagy borúlátó volta is rányomja bélyegét az értékelés milyenségére. Nézőpont kérdése minden. Könnyen kimondható, hogy a múlt esztendő társadalmi méretekben kevés jót hozott. Az infláció, a munkanélküliség százezreket sodort az ellehetetlenedés mezsgyéjére. Az elmúlt év sem hozott látványos elmozdulást a gazdasági mélypontról. Fanyalgásaink közepette azonban arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy végső soron mégiscsak békében töltöttük a '93-as esztendőt, miközben szomszédunkban nem szűntek meg dörögni a fegyverek. Ezek után mit is kívánhatunk magunknak az 1994-es év küszöbén? Talán annyit, hogy jövőre ilyentájt ne idézhessük a televízió egyik idei szilveszteri műsorának a címét: „ A tavalyi jobb volt!"