Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)

1921-05-10 / 22. szám

Pártoktól független politikai újság Megjelenik hetenként háromszor 1. évfolyam 22. szám 1921 május hó 10 óra 2 korona Hiszek egy Istenben! Hiszek egy Hazában! Hiszek egy isteni örök igazságban! Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen. A németek sorsdöntő napokat, órákat élnek át. A hideg, érzéketlen távi­ró egy erős, hatalmas, az emberi műveltség élén járó nép tragikus szorongatásáról hoz híreket. A világháború nagy birkózásában az egész világgal szemben, velünk együtt a németek is alul maradtak s azóta belső forradalmak lázas vergődései, a győztes hatalmak kapzsi fojtogatásai ellen fél kézzel ugyan, de az ős germán erővel és szívóssággal küzd a német nép. Bukása után is hatalmas és félelmetes ellenfél. Az európai szárazföld két, ősi ellenfele a francia és a német birkózik újra. A negyven millió francia akarja rab­szolgájává tenni a hetven milliós német nemzetet. A francia düh, a francia bosszú, a francia kérlelhetetlenség forrása az, hogy belül érzi saját gyengébb voltát. A francia nem adhat semmi előnyt, semmi enyhítést, a győztes, negyven­­millió francia gyengébb a legyűrt, hetven millió németnél. A negyven millió francia nemzet csak a százhatvan milliós Oroszország szövetségében érezte magát úgy, ahogy, biztonságban. A világháborúban legyőzte a németet, de nagy árat fizetett érte vagyonban és vérben, ezenfelül pedig elvesztette a százhatvan milliós orosz szövetségest. Nincs többé keleti front, nincs többé a franciák számára muszka gőzhenger, amely a maga óriási tömegével min­dent lehengerel. Keleten egy óriási hézag támadt, hiányzik a százhatvan milliós szövetséges. Ezt a hiányt nem pótolja még a győzelem se. Ha megcsináljuk a világháború mérlegét a német-francia erő­viszonyok figyelembevételével, Franciaország mérlegén — hosszabb időre — semmiféle cseh, lengyel szövetség nem pótolhatja az orosz szövetség elvesztését. A francia poli­tika érzi ennek az óriási hézagnak vészteljes voltát, ipar­kodik is azt betömni. Azért kovácsolta össze Lengyel­­országot, Cseh-Szlovákiát, nagy Romániát, azért hizlalta ezeket területben és gazdasági erőforrásokban nagyra, azért tépte szét darabokra országunkat is, hogy az így adott konccal erősítse a kiesett százhatvan milliós orosz szövetségest pótló új államokat. Darabokra tépett bennünket a francia politika, mert az orosz szövetséges helyett új és erős szövetségesekről kellett gondoskodnia keleten a németek ellen. Ma negyven millió francia áll szemben hetven millió némettel s a százhatvan millió orosz nem segít a küzde­lemben. Ki az erősebb? A francia politikának minden oka megvan rá, hogy időt ne engedjen a német talpraálláshoz. Azért kell lehe­tetlen magasra szabni a hadikárpótlás összegét, nehogy a németek simán kifizethessék. Ez Franciaország halálát jelentené. Minden alkalom, minden ürügy jó a németség gyengí­tésére, megfojtására. A hadikárpótlás az egyik, ha ez nem sikerül jön még számtalan eset, egész sorozat. A hadikárpótlás ügyében az angol és a francia állás­­közötti különbség pont talán a következőkép jellemezhető. Az angol üzletember szerint: Németország adósa a győztes hatalmaknak. A béke értelmében nagyon sokkal tartozik. Az angol hitelezőnek is érdeke, hogy a német adós ne jusson koldusbotra, mert akkor fizetni nem tud. Fizetnie pedig kell. Segíteni kell tehát a német adóst, nem német érdekből, hanem az angol hitelező érdekéből. Segí­teni kell, hogy fizetőképes legyen. Munkaképessé kell tenni, hiszen munkája gyümölcse úgyis az angol hitelező zsebébe vándorol. Anglia számítása a hitelező érdeke az adós Német­országgal szemben. A francia számítás nem ez. Franciaországnak csak ürügy a hadikárpótlás. Neki érdeke, hogy elhitesse, hogy a német nem is akar fizetni, még mindig újat húz a győztes hatalmakkal. A franciának a fizetés nem fontos, ő nem hitelező, hanem halálos ellenfél. Az ő szempontja ez: Ne fizessen Németország, csak pusztuljon el! Nem az a fő, hogy adós, hanem­ ellenfél életre-halálra. A németek sorsdöntő napokat, órákat élnek át. A hideg érzéketlen táviró egy erős, hatalmas, az ember kultúra élén járó nép tragikus fojtogatásáról ad hírt. Ebben a küzdelemben láthatjuk a magunk jövőjét is. Nekünk is megvan a magunk Franciaországa. De rendelkezünk-e a német őserővel? Figyeljük a harcot és vigyázzunk! Sárközi: Bernolák miniszter nyilatkozata. Bernolák népjóléti miniszter egy újságírónak kijelentette, hogy a leghatározottabban*ellenzi a Munká­sbiztosító pénztár államosítását. A mun­kásokat nem szabad ellenségekként kezelni. A pénztár a munkásoké, s azt a munkások és mun­kaadók együttesen tartják fenn. Nemzetgyűlés. A költségvetés mai vitájában az első szónok Drózdy Győző volt. Kijelenti, hogy a költségvetési törvényjavaslat valóságos karikatúrája az igazi költségvetésnek. A miniszterelnök nagyon kényelmes álláspontra helyezkedik, amidőn csak az enyhe kriti­kát tartja jogosultnak, míg a törvényhozók komoly kritikáját destrukciónak minősíti. Sajnálja, hogy kritikai szellemét nem áldozhatja fel a miniszterelnök kívánságának. Ami a destrukció szót illeti, a kurzus zsargonja nem találta el a szerencsés kife­jezést. Nálunk mindig úgy volt, hogy az uralmon levő párt az ellentétes pártállásunkat megbélyegző névvel ruházta fel. A liberálisok klerikálisnak, a kommunisták burzsujnak neveztek mindenkit, aki velük ellentétes véleményt mert nyilvánítani. Pénz­ügyi helyzetünk rossz, megdöbbentő a pénzpocsékolás. Kívánja a háborús és a forradalmi gazdálkodás pontos elszámolását. Nem látja a Bank-Gassel milliókat a költségvetésben. (Hegedűs Lóránd: Ez nem zárszámadás.) Drózdy: Ha nem zárszámadás is, a költségvetés bevételi rovatjában helye lenne a millióknak. Csodálkozik, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban olyan nevekkel találkozik, mint Szmrecsányi és Palavicini, a nagy purifikátor. Kívánja a titkos diplomácia megszüntetését, a külügyek vitelének demokratizálását, hogy ne grófi csemeték intézzék az ország sorsát. Ezután Hegedűs miniszter szólal fel. Kijelenti, hogy Drózdy beszédével szemben a költségvetést minden részletében precíznek és korrektnek tartja. (Lapunk zártakor az ülés folyik.) Megkezdődött a pénzkicserélés. Az Osztrák-Magyar Bank szabadságtéri főintézetében, valamint a na­­gyobb budapesti bankokban ma reggel megkezdődött a bankjegyek kicseré­lése. A banképületek előtt állandóan nagy tömeg várakozik, de tumultus nincs, a rendre mindenütt a rendőrség ügyel. A kicserélés gyorsan tör­ténik. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy-egy ezres bankjegy beváltását megtagadják. A tulajdonos ilyen esetben elismervényt kap a gyanúsnak ta­lált­­bankjegyről. Batthyányi nyílt levelének hatása. Batthyányi Tivadarnak a vasárnapi lapokban megjelent és Bethlen miniszterelnökhöz intézett nyílt levele politikai körökben nagy feltűnést keltett. Sigray Antal gróf, akinek személyével a nyílt levél foglalkozik, ki­jelentette egy hírlapírónak, hogy válaszát levélben írja meg a miniszter­­elnöknek. A nyílt levélnek az ő személyével kapcsolatos része nem min­denben felel meg a valóságnak. Szmrecsárfyi György képviselő saját sze­mélyére nézve szintén a miniszterelnökhöz írandó levélben felel. ki ébredők és keresztény szocialisták gyűlése. A keresztény szocialisták és az Ébredő Magyarok Egyesülete vasár­nap délelőttre a munkásbiztosítás államosítása ügyében nagygyűlést terve­zett. A rendőrség azonban a gyűlés nyílt helyen való megtartását nem en­gedélyezte. Ennek dacára vasárnap délelőtt a Petőfi­ téren nagy tömeg gyü­lekezett. Lovas- és gyalogos rendőrök szállták meg a teret és a szom­szédos utcákat. A rendőrség vezetője felszólította a tömeget, hogy oszol­jék szét. A tömeg a felszólításra viharos: Abcúg Ráday! kiáltással felelt és nem engedelmeskedett a felszólításnak. Újabb felszólítás után mégis oszladozni kezdtek és egy részük az Ébredők sorház-utcai helyisége elé vonult, kisebb részük a Brisztol-szállóhoz vonult s ott többeket inzultált. A dunaparti korzón is fordult elő több inzultus. Az Ébredő Magyarok sör­­ház-utcai helyiségében rögtönzött gyűlést tartottak, amelyen felszólalt Bé­­nárd volt népjóléti miniszter és még többen is beszéltek. A város külön­böző részein apróbb incidensek történtek. Lengyelországból segítik a felsősziláziai lengyel­­Hetüket. Berlinből jelentik. Teljes bizonyossággal megállapítást nyert, hogy a felső-sziléziai felkelő lengyeleket Lengyelországból látják el utánpótlással. Muníció és ember is Lengyelország területéről kerül a felkelés ügyének támogatására. A német kormányválság és az antant ultimátuma, Berlinből jelentik. A német kormányt alkotó koalíció 4 párt­jának álláspontja az ántánt ultimátumra adandó válasz tekinteté­ben közeledést mutat. A centrumpárt a feltétlen elfogadás mellett van, a német néppárt és a demokraták a feltétlen elfogadást ellen­zik. Elvben ők is elfogadják, de csak úgy, ha az ántant megígéri büntető rendszabályok, különösen pedig a Ruher-vidék megszállá­sának elhalasztását. Előre is kérik a büntető rendszabályok fel­függesztését arra az esetre, ha az ultimátum lényegtelen pontjait technikai okokból határidőre teljesíteni nem tudnák. Budapest, május 8. Sport. Labdarúgás: MAFC—Vasas 2 : 1 Nagy feltűnést keltett az eredmény, e mérkőzés alapján a Vasas 12. ponttal a bajnoki lista utolsó helyére került. BAK—III. ker. TVE 1 : 0 MTK-VII. ker. SC 2 : 0 UTE—­FTC 1 : 0 TTC- BTC 1 : 0 Törekvés—KAC 1 : 1 MAC—33 FC 3 : 1 A bajnoki lista élén az MTK 40 ponttal és így még akkor is az élen marad, ha hátralevő összes mérkőzéseit elvesztené. A második he­lyen áll az UTE, a harmadik helyen az FTC, TŐZSDE. Zürichben a magyar koronát 275-tel jegyezték. Budapest, május 9. Budapesten ma a hivatalos jegyzés a követ­kezőkép alakult : Márka 3­05— 3­04. Szokol 2'84— 2‘85. Lei 3'40—3'22. Dollár 193—191. Napóleon 620—615. Osztrák korona, 347a. Lengyel márka 0 24—251/1. Dinár 575—5­83. Nagy Magyarország megcsonkítása miatti mély fájdalmunkat és a nagy Magyarország visszaállí­tása iránti mérhetetlen vágyunkat jelzi lapunk elme. Adja a magyarok Istene, hogy e szomorú elmét mielőbb nagy Magyarországra változtat­­--------- hassuk. --------------- --------- A rokkantak mulatsága. Csekély volt az érdeklődés. Kötelességünk segíteni őket. Sokkal tartozunk nekik. Áldozócsütörtökön délután és este a Hadirokkantat­ Országos Szövet­ségének helyi csoportja jótékonycélu táncmulatságot rendezett a Lövöldé­ben. A rokkantak mindent megtettek, hogy Félegyháza társadalmát osztály és foglalkozásra való tekintet nélkül felhívják a jótékonycélu táncmulat­ságon való részvételre. Falragaszo­kon hívták meg a közönséget, tiszte­letjegyeket küldtek szét. Még azt se kívánták, ha nem megy el valaki, csak pénzben rójja le kötelességét a rokkantakkal szemben. Ők úgy érzik, hogy jogosan kérnek, ők úgy érzik, hogy köteles adóját rója le mindenki, aki nekik ad. Ők úgy ér­zik, hogy velük törődnie kellene min­den épkézláb embernek. Ők úgy gondolták, hogy Félegyháza társa­dalma egy szép és bőkezű mozdu­lattal megteremti beszerző csoportjuk pénzalapját, megkönnyíti ezzel a min­dennapi nehéz életküzdelmet a város rokkantjainak. De nem így történt. A lövöldei mulatságon a részvét­lenség szomorú tényét kellett meg­állapítanunk. Alig pár intelligens em­ber, iparosság is csekély számmal s gazdák is kevesen. Táncoló pár alig akad. Fiatalember még lenne, de nincsenek lányok. Pedig most itt kellene lennie a város apraja-nagyjának. A hadirok­kantakról van szó. Azokról, akiknek háború alatt mindent ígértünk. Azok­ról, akik mindent adtak értünk, azokért mi nem adunk még egy jegy árát se. Nem folytatjuk. Csak halkan meg­kérdezzük : Eleget tettél már köte­lességednek ? Ha nem, még ma tedd meg! Hadikölcsön-kötvények elismertetése. A magyar állam csak az általa elismert és felülbélyegzett hadikölcsönkötvé­­nyek után fizet kamatot. Az állam részéről való elismerést most tárgyalja egy erre a célra kiküldött bizottság. Akik még hadikölcsönkötvényüket elismerés és felülbélyeg­zés céljából nem adták be valamelyik pénzintézetnek, azok még megtehetik a bizottsági tárgyalások alatt is, amelyek még öt-hat napig tartanak. • A kisgazdapárt nem tűri az internál­ási táborok fenntartását. A kisgazdapártban határozottan erős moz­galom indult meg az internálások megszüntetése érdekében. A párt egyik tagja, Forgács Miklós nemzetgyűlési képviselő, ebben a tárgyban ivet körözött, amelyet a párt minden Budapesten tartózkodó tagja aláírt. Forgács kijelentette, hogy a párt határozatának érvényt fognak szerezni és követelik a párt kívánságának teljesítését.­ ­ Még egyszer az adóügyi küldöttségjárásról. Válasz dr. Sallai Jánosnak. Lapunk múlt hó 22-i számában beszámolván a pénzügyminiszternél történt kü­ldöttségjárásról, kritika tárgyává tettük dr. Sallai János nem­zetgyűlési képviselő eljárását. Hely­telenítettük, hogy ő adta elő a kül­döttség panaszait, holott erre őt senki fel nem kérte. Megírtuk, hogy a küldöttség tagjainak véleménye szerint, nem volt előnyös a küldött­ség ügyére a képviselő szereplése, mert ő a memorandum tartalmát nem ismervén, az abban foglalt kí­vánságokat helyesen elő sem ad­hatta. Megírtuk azt is, hogy az ő saját szempontjából is visszás volt, hogy a küldöttség szónoka legyen, mert, hiszen ő, noha kötelessége lett volna, soha nem kifogásolta az adó­kivetés régen nyilvánvalóvá tett igaz­ságtalanságait, amiből azt lehet kö­vetkeztetni, hogy helyeselte — a me­morandum szerint elfogult és — rossz­akaratú informátorok eljárását. Dr. Sallai János a Félegyházi Hír­lap vasárnapi számában cáfolni igyek­szik a cikkünkben foglaltakat. A cá­folat dacára a cikkünket az első szótól az utolsó szóig fentartjuk. A cáfolatról pedig megállapíthatjuk, hogy az épenséggel nem sikerült. A képviselő úr szó nélkül hagyja azon állításunkat, hogy ő a tolmácsolá­sára vállalkozott egy olyan me­­morandumnak, melynek tartalmát megismerni vagy ő nem tartotta érdemesnek, vagy a három testü­let nem tartotta szükségesnek azt vele megismertetni. Nem állítja, hogy ő bármikor is szót emelt volna az adókivetés régen ismert igazságtalanságai ellen. Ez volna pedig a lényeg, ez ellen kellett volna a képviselő úrnak véde­keznie. E helyett azon nyargal, hogy őt felkérték arra, hogy a küldöttsé­get a miniszter elé vezesse. Rend­ben van. Senki sem állította az ellen­kezőt. Igenis felkérték őt erre, mert a parlament épületében miniszter küldöttséget csak úgy fogadt, ha valamelyik képviselő bevezeti. Ezért kereste őt a polgármester és ezt kí­vánta tőle a küldöttség. De ez nem azt jelenti, hogy ő legyen a küldött­ség szónoka. Küldöttségnek a mi­niszter elé való vezetése és a kül­döttség kívánságainak tolmácsolása két különböző dolog és a hiba ott van, hogy a képviselő úrtól csak az előbbit kérték és az utóbbit is tette. A képviselő úr cáfolata után most már a saját előadásából is megálla­píthatjuk, hogy megbízás nélkül szó­nokolt a küldöttség nevében. A képviselő úrnak az a kijelen­tése pedig, hogy: „az adózó közön­séget megnyugtathatom, hogy az adó­kivetés hibái feltétlenül helyesbíttetni fognak“ — nagyon szép, de egy kissé elkésett. Ezt a kijelent­­ést hónapokkal ezelőtt, amidőn már az igazság­talanság nyilvánvalóvá lett, kellett volna meg­tennie, nem pedig most, amidőn az ő közremű­ködése nélkül megindult mozgalomnak már a pénzügyminisztertől si­került ugyanezt a kije­lentést kieszközölni. Csodáljuk azt az indokolatlan ide­gességet és ellenszenvet, ami a kép­viselő úr cikkében velünk szemben megnyilvánult. Mi a képviselő úr személyét, egyéni becsületét eddig sem bántottuk, ezután sem fogjuk bántani, közéleti szereplését azonban nem csak jogunk, de kötelességünk bírálat tárgyává tenni. Ezt a kötelességünket teljesítettük eddig és teljesíteni fogjuk ezután is. —S—/.

Next