Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)
1921-05-10 / 22. szám
Pártoktól független politikai újság Megjelenik hetenként háromszor 1. évfolyam 22. szám 1921 május hó 10 óra 2 korona Hiszek egy Istenben! Hiszek egy Hazában! Hiszek egy isteni örök igazságban! Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen. A németek sorsdöntő napokat, órákat élnek át. A hideg, érzéketlen táviró egy erős, hatalmas, az emberi műveltség élén járó nép tragikus szorongatásáról hoz híreket. A világháború nagy birkózásában az egész világgal szemben, velünk együtt a németek is alul maradtak s azóta belső forradalmak lázas vergődései, a győztes hatalmak kapzsi fojtogatásai ellen fél kézzel ugyan, de az ős germán erővel és szívóssággal küzd a német nép. Bukása után is hatalmas és félelmetes ellenfél. Az európai szárazföld két, ősi ellenfele a francia és a német birkózik újra. A negyven millió francia akarja rabszolgájává tenni a hetven milliós német nemzetet. A francia düh, a francia bosszú, a francia kérlelhetetlenség forrása az, hogy belül érzi saját gyengébb voltát. A francia nem adhat semmi előnyt, semmi enyhítést, a győztes, negyvenmillió francia gyengébb a legyűrt, hetven millió németnél. A negyven millió francia nemzet csak a százhatvan milliós Oroszország szövetségében érezte magát úgy, ahogy, biztonságban. A világháborúban legyőzte a németet, de nagy árat fizetett érte vagyonban és vérben, ezenfelül pedig elvesztette a százhatvan milliós orosz szövetségest. Nincs többé keleti front, nincs többé a franciák számára muszka gőzhenger, amely a maga óriási tömegével mindent lehengerel. Keleten egy óriási hézag támadt, hiányzik a százhatvan milliós szövetséges. Ezt a hiányt nem pótolja még a győzelem se. Ha megcsináljuk a világháború mérlegét a német-francia erőviszonyok figyelembevételével, Franciaország mérlegén — hosszabb időre — semmiféle cseh, lengyel szövetség nem pótolhatja az orosz szövetség elvesztését. A francia politika érzi ennek az óriási hézagnak vészteljes voltát, iparkodik is azt betömni. Azért kovácsolta össze Lengyelországot, Cseh-Szlovákiát, nagy Romániát, azért hizlalta ezeket területben és gazdasági erőforrásokban nagyra, azért tépte szét darabokra országunkat is, hogy az így adott konccal erősítse a kiesett százhatvan milliós orosz szövetségest pótló új államokat. Darabokra tépett bennünket a francia politika, mert az orosz szövetséges helyett új és erős szövetségesekről kellett gondoskodnia keleten a németek ellen. Ma negyven millió francia áll szemben hetven millió némettel s a százhatvan millió orosz nem segít a küzdelemben. Ki az erősebb? A francia politikának minden oka megvan rá, hogy időt ne engedjen a német talpraálláshoz. Azért kell lehetetlen magasra szabni a hadikárpótlás összegét, nehogy a németek simán kifizethessék. Ez Franciaország halálát jelentené. Minden alkalom, minden ürügy jó a németség gyengítésére, megfojtására. A hadikárpótlás az egyik, ha ez nem sikerül jön még számtalan eset, egész sorozat. A hadikárpótlás ügyében az angol és a francia állásközötti különbség pont talán a következőkép jellemezhető. Az angol üzletember szerint: Németország adósa a győztes hatalmaknak. A béke értelmében nagyon sokkal tartozik. Az angol hitelezőnek is érdeke, hogy a német adós ne jusson koldusbotra, mert akkor fizetni nem tud. Fizetnie pedig kell. Segíteni kell tehát a német adóst, nem német érdekből, hanem az angol hitelező érdekéből. Segíteni kell, hogy fizetőképes legyen. Munkaképessé kell tenni, hiszen munkája gyümölcse úgyis az angol hitelező zsebébe vándorol. Anglia számítása a hitelező érdeke az adós Németországgal szemben. A francia számítás nem ez. Franciaországnak csak ürügy a hadikárpótlás. Neki érdeke, hogy elhitesse, hogy a német nem is akar fizetni, még mindig újat húz a győztes hatalmakkal. A franciának a fizetés nem fontos, ő nem hitelező, hanem halálos ellenfél. Az ő szempontja ez: Ne fizessen Németország, csak pusztuljon el! Nem az a fő, hogy adós, hanem ellenfél életre-halálra. A németek sorsdöntő napokat, órákat élnek át. A hideg érzéketlen táviró egy erős, hatalmas, az ember kultúra élén járó nép tragikus fojtogatásáról ad hírt. Ebben a küzdelemben láthatjuk a magunk jövőjét is. Nekünk is megvan a magunk Franciaországa. De rendelkezünk-e a német őserővel? Figyeljük a harcot és vigyázzunk! Sárközi: Bernolák miniszter nyilatkozata. Bernolák népjóléti miniszter egy újságírónak kijelentette, hogy a leghatározottabban*ellenzi a Munkásbiztosító pénztár államosítását. A munkásokat nem szabad ellenségekként kezelni. A pénztár a munkásoké, s azt a munkások és munkaadók együttesen tartják fenn. Nemzetgyűlés. A költségvetés mai vitájában az első szónok Drózdy Győző volt. Kijelenti, hogy a költségvetési törvényjavaslat valóságos karikatúrája az igazi költségvetésnek. A miniszterelnök nagyon kényelmes álláspontra helyezkedik, amidőn csak az enyhe kritikát tartja jogosultnak, míg a törvényhozók komoly kritikáját destrukciónak minősíti. Sajnálja, hogy kritikai szellemét nem áldozhatja fel a miniszterelnök kívánságának. Ami a destrukció szót illeti, a kurzus zsargonja nem találta el a szerencsés kifejezést. Nálunk mindig úgy volt, hogy az uralmon levő párt az ellentétes pártállásunkat megbélyegző névvel ruházta fel. A liberálisok klerikálisnak, a kommunisták burzsujnak neveztek mindenkit, aki velük ellentétes véleményt mert nyilvánítani. Pénzügyi helyzetünk rossz, megdöbbentő a pénzpocsékolás. Kívánja a háborús és a forradalmi gazdálkodás pontos elszámolását. Nem látja a Bank-Gassel milliókat a költségvetésben. (Hegedűs Lóránd: Ez nem zárszámadás.) Drózdy: Ha nem zárszámadás is, a költségvetés bevételi rovatjában helye lenne a millióknak. Csodálkozik, hogy ezzel az üggyel kapcsolatban olyan nevekkel találkozik, mint Szmrecsányi és Palavicini, a nagy purifikátor. Kívánja a titkos diplomácia megszüntetését, a külügyek vitelének demokratizálását, hogy ne grófi csemeték intézzék az ország sorsát. Ezután Hegedűs miniszter szólal fel. Kijelenti, hogy Drózdy beszédével szemben a költségvetést minden részletében precíznek és korrektnek tartja. (Lapunk zártakor az ülés folyik.) Megkezdődött a pénzkicserélés. Az Osztrák-Magyar Bank szabadságtéri főintézetében, valamint a nagyobb budapesti bankokban ma reggel megkezdődött a bankjegyek kicserélése. A banképületek előtt állandóan nagy tömeg várakozik, de tumultus nincs, a rendre mindenütt a rendőrség ügyel. A kicserélés gyorsan történik. Nagyon ritkán fordul elő, hogy egy-egy ezres bankjegy beváltását megtagadják. A tulajdonos ilyen esetben elismervényt kap a gyanúsnak találtbankjegyről. Batthyányi nyílt levelének hatása. Batthyányi Tivadarnak a vasárnapi lapokban megjelent és Bethlen miniszterelnökhöz intézett nyílt levele politikai körökben nagy feltűnést keltett. Sigray Antal gróf, akinek személyével a nyílt levél foglalkozik, kijelentette egy hírlapírónak, hogy válaszát levélben írja meg a miniszterelnöknek. A nyílt levélnek az ő személyével kapcsolatos része nem mindenben felel meg a valóságnak. Szmrecsárfyi György képviselő saját személyére nézve szintén a miniszterelnökhöz írandó levélben felel. ki ébredők és keresztény szocialisták gyűlése. A keresztény szocialisták és az Ébredő Magyarok Egyesülete vasárnap délelőttre a munkásbiztosítás államosítása ügyében nagygyűlést tervezett. A rendőrség azonban a gyűlés nyílt helyen való megtartását nem engedélyezte. Ennek dacára vasárnap délelőtt a Petőfi téren nagy tömeg gyülekezett. Lovas- és gyalogos rendőrök szállták meg a teret és a szomszédos utcákat. A rendőrség vezetője felszólította a tömeget, hogy oszoljék szét. A tömeg a felszólításra viharos: Abcúg Ráday! kiáltással felelt és nem engedelmeskedett a felszólításnak. Újabb felszólítás után mégis oszladozni kezdtek és egy részük az Ébredők sorház-utcai helyisége elé vonult, kisebb részük a Brisztol-szállóhoz vonult s ott többeket inzultált. A dunaparti korzón is fordult elő több inzultus. Az Ébredő Magyarok sörház-utcai helyiségében rögtönzött gyűlést tartottak, amelyen felszólalt Bénárd volt népjóléti miniszter és még többen is beszéltek. A város különböző részein apróbb incidensek történtek. Lengyelországból segítik a felsősziláziai lengyelHetüket. Berlinből jelentik. Teljes bizonyossággal megállapítást nyert, hogy a felső-sziléziai felkelő lengyeleket Lengyelországból látják el utánpótlással. Muníció és ember is Lengyelország területéről kerül a felkelés ügyének támogatására. A német kormányválság és az antant ultimátuma, Berlinből jelentik. A német kormányt alkotó koalíció 4 pártjának álláspontja az ántánt ultimátumra adandó válasz tekintetében közeledést mutat. A centrumpárt a feltétlen elfogadás mellett van, a német néppárt és a demokraták a feltétlen elfogadást ellenzik. Elvben ők is elfogadják, de csak úgy, ha az ántant megígéri büntető rendszabályok, különösen pedig a Ruher-vidék megszállásának elhalasztását. Előre is kérik a büntető rendszabályok felfüggesztését arra az esetre, ha az ultimátum lényegtelen pontjait technikai okokból határidőre teljesíteni nem tudnák. Budapest, május 8. Sport. Labdarúgás: MAFC—Vasas 2 : 1 Nagy feltűnést keltett az eredmény, e mérkőzés alapján a Vasas 12. ponttal a bajnoki lista utolsó helyére került. BAK—III. ker. TVE 1 : 0 MTK-VII. ker. SC 2 : 0 UTE—FTC 1 : 0 TTC- BTC 1 : 0 Törekvés—KAC 1 : 1 MAC—33 FC 3 : 1 A bajnoki lista élén az MTK 40 ponttal és így még akkor is az élen marad, ha hátralevő összes mérkőzéseit elvesztené. A második helyen áll az UTE, a harmadik helyen az FTC, TŐZSDE. Zürichben a magyar koronát 275-tel jegyezték. Budapest, május 9. Budapesten ma a hivatalos jegyzés a következőkép alakult : Márka 305— 304. Szokol 2'84— 2‘85. Lei 3'40—3'22. Dollár 193—191. Napóleon 620—615. Osztrák korona, 347a. Lengyel márka 0 24—251/1. Dinár 575—583. Nagy Magyarország megcsonkítása miatti mély fájdalmunkat és a nagy Magyarország visszaállítása iránti mérhetetlen vágyunkat jelzi lapunk elme. Adja a magyarok Istene, hogy e szomorú elmét mielőbb nagy Magyarországra változtat--------- hassuk. --------------- --------- A rokkantak mulatsága. Csekély volt az érdeklődés. Kötelességünk segíteni őket. Sokkal tartozunk nekik. Áldozócsütörtökön délután és este a Hadirokkantat Országos Szövetségének helyi csoportja jótékonycélu táncmulatságot rendezett a Lövöldében. A rokkantak mindent megtettek, hogy Félegyháza társadalmát osztály és foglalkozásra való tekintet nélkül felhívják a jótékonycélu táncmulatságon való részvételre. Falragaszokon hívták meg a közönséget, tiszteletjegyeket küldtek szét. Még azt se kívánták, ha nem megy el valaki, csak pénzben rójja le kötelességét a rokkantakkal szemben. Ők úgy érzik, hogy jogosan kérnek, ők úgy érzik, hogy köteles adóját rója le mindenki, aki nekik ad. Ők úgy érzik, hogy velük törődnie kellene minden épkézláb embernek. Ők úgy gondolták, hogy Félegyháza társadalma egy szép és bőkezű mozdulattal megteremti beszerző csoportjuk pénzalapját, megkönnyíti ezzel a mindennapi nehéz életküzdelmet a város rokkantjainak. De nem így történt. A lövöldei mulatságon a részvétlenség szomorú tényét kellett megállapítanunk. Alig pár intelligens ember, iparosság is csekély számmal s gazdák is kevesen. Táncoló pár alig akad. Fiatalember még lenne, de nincsenek lányok. Pedig most itt kellene lennie a város apraja-nagyjának. A hadirokkantakról van szó. Azokról, akiknek háború alatt mindent ígértünk. Azokról, akik mindent adtak értünk, azokért mi nem adunk még egy jegy árát se. Nem folytatjuk. Csak halkan megkérdezzük : Eleget tettél már kötelességednek ? Ha nem, még ma tedd meg! Hadikölcsön-kötvények elismertetése. A magyar állam csak az általa elismert és felülbélyegzett hadikölcsönkötvények után fizet kamatot. Az állam részéről való elismerést most tárgyalja egy erre a célra kiküldött bizottság. Akik még hadikölcsönkötvényüket elismerés és felülbélyegzés céljából nem adták be valamelyik pénzintézetnek, azok még megtehetik a bizottsági tárgyalások alatt is, amelyek még öt-hat napig tartanak. • A kisgazdapárt nem tűri az internálási táborok fenntartását. A kisgazdapártban határozottan erős mozgalom indult meg az internálások megszüntetése érdekében. A párt egyik tagja, Forgács Miklós nemzetgyűlési képviselő, ebben a tárgyban ivet körözött, amelyet a párt minden Budapesten tartózkodó tagja aláírt. Forgács kijelentette, hogy a párt határozatának érvényt fognak szerezni és követelik a párt kívánságának teljesítését. Még egyszer az adóügyi küldöttségjárásról. Válasz dr. Sallai Jánosnak. Lapunk múlt hó 22-i számában beszámolván a pénzügyminiszternél történt küldöttségjárásról, kritika tárgyává tettük dr. Sallai János nemzetgyűlési képviselő eljárását. Helytelenítettük, hogy ő adta elő a küldöttség panaszait, holott erre őt senki fel nem kérte. Megírtuk, hogy a küldöttség tagjainak véleménye szerint, nem volt előnyös a küldöttség ügyére a képviselő szereplése, mert ő a memorandum tartalmát nem ismervén, az abban foglalt kívánságokat helyesen elő sem adhatta. Megírtuk azt is, hogy az ő saját szempontjából is visszás volt, hogy a küldöttség szónoka legyen, mert, hiszen ő, noha kötelessége lett volna, soha nem kifogásolta az adókivetés régen nyilvánvalóvá tett igazságtalanságait, amiből azt lehet következtetni, hogy helyeselte — a memorandum szerint elfogult és — rosszakaratú informátorok eljárását. Dr. Sallai János a Félegyházi Hírlap vasárnapi számában cáfolni igyekszik a cikkünkben foglaltakat. A cáfolat dacára a cikkünket az első szótól az utolsó szóig fentartjuk. A cáfolatról pedig megállapíthatjuk, hogy az épenséggel nem sikerült. A képviselő úr szó nélkül hagyja azon állításunkat, hogy ő a tolmácsolására vállalkozott egy olyan memorandumnak, melynek tartalmát megismerni vagy ő nem tartotta érdemesnek, vagy a három testület nem tartotta szükségesnek azt vele megismertetni. Nem állítja, hogy ő bármikor is szót emelt volna az adókivetés régen ismert igazságtalanságai ellen. Ez volna pedig a lényeg, ez ellen kellett volna a képviselő úrnak védekeznie. E helyett azon nyargal, hogy őt felkérték arra, hogy a küldöttséget a miniszter elé vezesse. Rendben van. Senki sem állította az ellenkezőt. Igenis felkérték őt erre, mert a parlament épületében miniszter küldöttséget csak úgy fogadt, ha valamelyik képviselő bevezeti. Ezért kereste őt a polgármester és ezt kívánta tőle a küldöttség. De ez nem azt jelenti, hogy ő legyen a küldöttség szónoka. Küldöttségnek a miniszter elé való vezetése és a küldöttség kívánságainak tolmácsolása két különböző dolog és a hiba ott van, hogy a képviselő úrtól csak az előbbit kérték és az utóbbit is tette. A képviselő úr cáfolata után most már a saját előadásából is megállapíthatjuk, hogy megbízás nélkül szónokolt a küldöttség nevében. A képviselő úrnak az a kijelentése pedig, hogy: „az adózó közönséget megnyugtathatom, hogy az adókivetés hibái feltétlenül helyesbíttetni fognak“ — nagyon szép, de egy kissé elkésett. Ezt a kijelentést hónapokkal ezelőtt, amidőn már az igazságtalanság nyilvánvalóvá lett, kellett volna megtennie, nem pedig most, amidőn az ő közreműködése nélkül megindult mozgalomnak már a pénzügyminisztertől sikerült ugyanezt a kijelentést kieszközölni. Csodáljuk azt az indokolatlan idegességet és ellenszenvet, ami a képviselő úr cikkében velünk szemben megnyilvánult. Mi a képviselő úr személyét, egyéni becsületét eddig sem bántottuk, ezután sem fogjuk bántani, közéleti szereplését azonban nem csak jogunk, de kötelességünk bírálat tárgyává tenni. Ezt a kötelességünket teljesítettük eddig és teljesíteni fogjuk ezután is. —S—/.