Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)

1921-06-10 / 36. szám

Pártoktól független politikai újság Megjelenik hetenként háromszor I. évfolyam 36. szám 1921 junus hó 10 óra 2 korona Hiszek egy Istenben! Hiszek egy Hazában! Hiszek egy isteni örök igazságban! Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen. Kémleljük az eget várjuk az életet jelentő, áldó esőt. Szomjas a föld, s a nap hevében kiszáradt kérge, tikkadva várja a frissítő,­ áldó esőt. Az epesztő hőség­ben idő előtt sárgul a gabona. Az ország reménysége az a halásztenger, mely kenyeret, életet, erőt ad. A tavaszi esőktől kivirágzott bizakodás megtorpanva hőköl vissza a kétségbeesés felé és míg a gazda szeme reménytől csil­logóan simítja végig a ringó aranytengert, lelkében ott rezg a félelem és ajkára tolul a kérdés: Mi lesz velünk, ha nem lesz eső ? A gazdasági és politikai egyensúly, gyógyulásunk le­hetősége az időjárással van szorosan összekötve. A szárazság a méhében hordja a veszedelmek min­den ördögét s még végig gondolni sem jó azt a ka­tasztrófát, amit egy évi ter­mésünk elvesztése zúdítana erre a szerencsétlen, sok megpróbáltatáson keresztül­ment országra. Iparunk pang, tönkretette a háború és a forradalmak, sok javunkat felemésztett forgataga, keres­kedelmünk béna és semmi más út nem kínálkozik és nincs számunkra az ország talpraállásához, mint az anya­föld termése, amely az idő­járás szeszélyétől függ. Hegedűs Lóránd pénzügy­­miniszter minden zsenialitása és bámulatot keltő pénzügyi virtuozitása meddő és siral­mas játék, ha az ég vándor­felhői meg nem öntözik a magyar földet, a ringó kalász­tengert, a virágos mezőt, a most még zöld erdőt. Megdermed az élet, megáll a vérkeringésünk, kultúránk minden épülete összedül, ha nem szökken a magvatöntő kalászba a zöld gabona. A felhőktől függ sorsunk. Minden jót, szépet, örömet, amit az élet adhat: nyugalmat, jólétet a felhőktől várunk. Minden politizálásunk ko­média, minden tervünk áb­ránd, minden hitünk meddő­ség, ha nem záporozza be a magyar Ugart az áldó eső._ Most látjuk, hogy hova ju­tottunk. Mindenki érzi, hogy egész életünk a tavaszi eső, mindenki léte vagy nem léte ezen fordul meg. Csonka-Magyarország élet­kérdése a föld, az embere­ken kívül az időjárás sze­szélyétől függ. Mi lesz, ha ez a szeszély egyszer balra billen ? Életképes-e egy ország, amelynek élete ennyire bi­zonytalan ? Sok csapáson mentünk át, sok rázkódtatás hullámzott, korbácsolt át rajtunk, a jö­vendő ezer új veszélyt zú­díthat ránk. Ha összefogott ellenünk a föld, ha a világháború és minden poklok kínján átver­gődtünk ... és élünk ... le­gyen irántunk izgalmas az Ég és nyissa meg földet áztató, termést fakasztó, életet adó csatornáit. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma . . . Gazda-kongresszus Kecskeméten. A tanyarendszer reformja. — Kecskeméten volt Fehérváry Dezső, a Magyar Gazdaszövetség titkára és egy szűkebbkörű­ rendező bizottság­gal megállapodott a június 15. és 16.-án tartandó gazdakongresszus programmjában, mely szerint naponta négy ülés lesz, délelőtt kettő és dél­után kettő. A résztvevők száma kb. 100—150. A kongresszus célja, hogy megvitassák a legfontosabb mező­­gazdasági és tanyai kérdéseket s a határozatokat egy-egy memorandum formájában terjesztik fel a minisz­tériumba. A programm a következő: Tanyai kérdés jelentősége Csonka­­magyarországon: Cettler Jenő. Kecskemét város tanyai politikája: Dömötör Lajos dr. Szeged város tanyai politikája: Somogyi Szilveszter. Hódmezővásárhely tanyai politi­kája: Lázár Dezső. Tanyai általános gazdasági, keres­kedelmi és közlekedési ügyek: Kropacsek György. Tanyai közigazgatás és állatte­nyésztés: Steinecker Ferenc. Tanyai vallásügy: Révész István. Tanyai iskolák ügye: Kiss Ödön. Tanyai gazdák társadalmi és szö­vetkezeti ügye: Vancsó Gyula dr. Szikhomok tőzegjavítás: Fényes Béla. Az Alföld fásítása: Kaán Károly dr. Legelőjavítás: Biró János. A kongresszusra gyorsírók lesz­nek leküldve és a tárgyalások le­folyása a „Magyar Gazda" július vagy augusztusi számában fog meg­hol marad Kiskunfélegyháza ? jelenni. Az elszállásolást Dömötör Lajos vezetésével egy négyes bizott­ság intézi. Czetler Jenő, a magyar gazdák igazgatója vasárnap Kecs­kemétre érkezik, hogy megbeszélé­seket folytasson a rendező­bizott­sággal. A kongresszusnak előrelát­hatólag nagy befolyása lesz a ma­gyar gazdasági élet reformjára s ezért országos jelentőségű esemény lesz. Megdöbbenve látjuk, hogy az elő­adások közt Kiskunfélegyházáról egy szó se esik. Kecskemét dolgozik, él, fejlődik, bennünket felülről néz, de úgy látszik nálunk alszanak a gazdák. Kiskunfélegyházán nincsenek tanyák, a tanyai gazdálkodásról nincs mit mondani. A város 75 ezer katasz­­trális hold határa itt nem életkérdés ? Szeged, Hódmező-Vásárhely, Kecs­kemét lerakja az okos tanyai politika fejlődésének alapjait, de Kiskun­­félegyháza hallgat. Kiskunfélegyházának nincs tanyai politikája? Vagy nincs erről mon­dani­valója? Itt nincsenek megoldásra váró ta­nyai közigazgatási és állattenyésztési feladatok? A tanyai vallásügy terén sincs semmi égető kérdés ? A tanyai iskolák ügye se hagy fenn semmi kívánni valót? Szeretnők, ha a város is mutatna aktív érdeklődést és Kis­kunfélegyházáról is, az itteni tanya­­rendszer gazdasági, közlekedési, kul­turális, vallási és politikai megvilá­gításáról is lenne szó ezen az orszá­gos érdekű s a jövő fejlődést szol­gáló gyűlésen. Nemzetgyűlés, Budapest, június 9. A mai ülést fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A közoktatásügyi tanács részle­tes tárgyalását folytatták. Az első szónok Gelencsér István, aki a magyar közok­tatási politikát bírálja. Egész népoktatási rendszerünket át kell alakítani, hogy jobban belekapcsolódjék a magyar életbe. Utána Giesswein Sándor beszél. Ma rendkívül fontos a helyes nevelési rendszer. Vallásos nevelés szükséges, de az egymás iránti szolidaritást is bele kell nevelni a gyermekekbe. Ajánlja azt nemcsak a kuluszm­iniszter, hanem a kereskedelmi miniszter figyelmébe is. Fegyverek hatalmával nem lehet az igazságot megtalálni. Más eszközök kellenek erre és az eszkö­zök között első helyen áll a nevelés. Részletesen foglalkozik a háziipar kérdésével­. A háziipar fejlesztésére áldozatokat kel­lene hozni a kormánynak. Kifogásolja, hogy nagyobb uradal­makban mezőgazdasági munkákra rendszeresen alkalmaznak iskolaköteles gyermekeket és ezáltal elvonják őket az iskola látogatásától. (Az ülés folyik.) Belpolitikai hírek. Politikai körökben élénken tárgyalják a kisgazdapártnak tegnap hozott és Ráday ellen irányuló határozatát. A határo­zatot akként kommentálják, hogy a kisgazdapárt nem hajlandó tovább tűrni, hogy a miniszteri székből a párt politikájával ellentétben politikát csináljanak és lehet, hogy a tegnapi határo­zatnak súlyos kihatása lesz a kormány helyzetére. Drozdy Győző kerületében Drozdyn kívül 12 jelölt lépett föl s igy nagy választási küzdelemre van kilátás. Még ötszáz tanut hallgatnak ki a Tisza-perben. A Tisza-perben eddig majdnem száz ta­nút hallgatak ki, azonban még közel ötszáz tanú kihallgatása van még hátra. Ezek ki­hallgatása természetesen sok időt fog igény­be venni s igy szeptember vége előtt aligha fejeződik be az óriási anyagú bűnper. Itt említjük meg, hogy Dr. Földvári Béla, Slaertner védője, akit az elnök a tárgyalás­ból kirekesztett, ma beadványt intézett az ügyvédi kamarához amelyben a történtekről részletes jelentést tesz és kéri, hogy a ka­mara folytasson le ellene fegyelmi eljárást. Széleskörű nyomozás a Lágy­mányosi hulla ügyében. A Rendőrség három nap óta nyomoz a Lágymányosi hulla személy­­azonosságának megállapítása ügyében. A detektívek átkutatták a tó, a Városliget és a Népliget környékét is. Semmi eredménye nincs eddig a kuta­tásnak. A rendőrség azon a véleményen van, hogy a gaz gyilkosságot hivatásos gonosztevők követhették el, akik előre gondoskodtak még arról is, hogy hamis bűnjelek otthagyásával a rendőrséget félrevezessék. Valószínű, hogy a Szita József próbarendőr cigarettatárczája, melyet a helyszínen tataitak, szándékosan és a rendőrség félrevezetésére otthagyott bűnjel. A nyomozás folyamán ma délelőtt a főkapitányságon két debreceni asszony jelent meg, akik elmondották, hogy Debrecenből június elején el­sején eltűnt egy Kiska Győző nevű 21 éves fiatal­ember, akinek jobb kezén a gyűrűs ujján a körme hiányzik. Megtekintették a a hulla kezét, azon­ban nem ismerték fel. A hulla kezének ápoltsága azt bizonyítja, hogy az áldozat nem földmíves, de iparos sem lehetett. Letartóztatás a Landau ügyben. Landau ügyben nagy szerepeit játszott, Dr. Ruzits Ferenc budapesti ügyvédet, aki ellen az ügyészség annak idején elfo­gató parancsot adott ki, tegnap Bécsben az ottani rendőrség letartóztatta Talpbőr a közalkalmazottaknak. A m. kir. pénzügyminisz­ter 36704/V. a. számú rende­letével a közszolgálati alkal­mazottaknak kedvezményes áru talpbőrrel való ellátását határozta el. A határozat szerint kedvezményes talp­bőr vásárlására jogosultak mindazok a tisztviselők és egyéb alkalmazottak [nyugdí­jasok], akik saját személyü­kön kívül legalább még két családtag után [cselédet is beleszámítva] részesülnek kedvezményes ellátásban. Minden igényjogosult egy pár cipőtalpaláshoz szüksé­ges talpbérre tarthat igényt, amely 40 koronás árban a beszerzési csoportnál fog ki­adatni. TŐZSDE. Zürichben nyitáskor a magyar korona 240. Budapest, június 9. Napóleon 806—810. Dollár 238­1—243. Francia frank 1950. Lengyel márka 0‘21—22. Márka 3'70—3’76. Osztrák korona Q-38,1/»—39. Rubel 56. Lei 3 89- 3 90. Szokol 3’52~3’47VI. Nagy Magyarország megcsonkítása miatti mély fájdalmunkat és a nagy Magyarország visszaállí­tása iránti mérhetetlen vágyunkat jelzi lapunk elme. Adja a magyarok Istene, hogy e szomorú elmét mielőbb nagy Magyarországra változtat­­..................1 ■ ■■ ■ hassuk. ......----------------­ Hogy csonkították meg Magyarországot Trianonban ? Magyarország uj határai. III. közlemény. A békeszerződés tervezetének n. rész 27. cikke írja körül Magyarország uj határait nem úgy, amint azokat a termé­szet megalkotta, a fejlődés igazolta és a történelem szentesítette, hanem úgy, amint azt ellenségeink kapzsisága, rossz lelki­ismerete kívánta, s egy rosszul informált körző naivul kicirkalmozta. Ide vonatkozó válaszjegyzékünk nyo­mán mégis felemlítünk itt néhány szomorú adatot, hogy a megdöbbentő tények vilá­gánál váljék láthatóvá az a szomorú ellentét, mely a békeszerződés irányelvei és gyakorlati rendelkezései közt lépten­­nyomon fennforog. A tervezett határ nagyjában azonos az 1919. június 13.-i úgynevezett Clémenceau­­féle demarkációs vonallal, mely eredeti­leg tisztán stratégiai érdekeket szolgált. A magyar béke tehát stratégiai határokon épült fel. Semmiféle olyan pont nem ma­radt a kezünkön, melyekre katonai műve­leteket lehetne alapozni. A határok kije­lölésénél ez lévén úgy látszik az egyik fő­szempont, csak természetes, hogy azok sem a néprajzi viszonyokat, sem a törté­nelmi jogot, sem a gazdasági követelmé­nyeket nem veszik tekintetbe. A másik főszempontra utalni látszik az a tény, hogy az Alföld szélén levő területek, melyek úgy talajminőségük, mint ked­vezőbb klímájuknál fogva az ország leg­gazdagabb termő vidékei, s azokkal együtt legszebb városaink, legdúsabb bányáink, gyáraink, forgalmi és vasúti gócpontjaink, vasútvonalaink, stb. — a magyar pénz, a magyar munka, a magyar kultúra és tudomány megannyi büszke eredményei, e határok révén ellenségeink birtokába mennek át. A határok mentén 58.000 négyzetkilo­méter olyan terület szakíttatik el tőlünk, melyen 3.825.000 szinmagyar lakos él. A magyar korona országainak 325.000 négyzetkilométernyi területéből alig marad meg 100.000, 22 milliónyi lakosságából pedig alig marad meg 8.000.000. Az el­szakított magyarságból 2% millió él ré­szint nagyobb tömbökben, részint köz­vetlen szoros összefüggésben a nagy magyar nyelvterülettel. Városaink közül Sopron Nyugatmagyarországgal együtt Ausztriához, — Pozsony, Kassa (75% magyar), Komárom [90% magyar), Sel­­meczbánya, G­örmöczbánya, Bártfa, Lőcse, Eperjes, Losoncz, Ungvár [80% magyar), Munkács [73% magyar] egész Felsőma­­gyarországgal együtt Csehországhoz,­­ Arad [73% magyar], Temesvár, Brassó, Nagyvárad [91% magyar], Kolozsvár, Marosvásárhely, Gyulafehérvár, Szatmár- Németi [95% magyar], Máramarossziget, stb. Erdéllyel együtt Romániához,­­ Sza­badka, Versecz, Újvidék, Zimony, Nagy­­becskerek, stb. pedig Horvát-Szlavonor­­szággal, a Muraközzel és a Vend­vidék­kel [Vas vm. muraszombati járásával] együtt Szerbiához tartoznék. Hogy az annyit hangoztatott nemzetiségi elvvel hogy bánnak el az új határok, arra nézve a föntebbi százalékos adatok mellett elég ha megemlítjük, hogy p. o. Arad 63 ezer lakosából csak 10 ezer, Temesvár 72 ezer lakosából csak 7 ezer, Nagyvárad 64 ezer lakosából csak 3.600 az oláh, szemben a 46 ezer, 28 ezer, illetve 58 ezer szin­­magyarral;­­ mégis ezeknek a városok­nak a béketervezet szerint oláhokká kell lenniök. A felvidéken sincs máskép. Kassa 44 ezer lakosából csak 6 ezer, Pozsony 78 ezer lakosából csak 12 ezer a tót, — Szabadka 94 ezer lakosából csak 4 ezer a szerb, míg 32 ezer, 31 ezer, illetve 55 ezer a magyar, s mégis mindezeknek cseh, illetve szerb városokká kell lenniök. Így lesz egy nemzetiségi államból az igazságos, tartós és biztos béke érdeké­ben — et! Budapesttől 30 kilométernyire kezdőd­nék a cseh határ. A román-szerb határ egy az Alföldön húzódó imaginárius vo­nal, minden természetes jelleg nélkül. A cseh határ 16 magyar többségű várost és 20 magyar többségű járást, a Duna és az Ipoly vonalán­­171.000 egy tömeg­ben élő magyart szakít el az anyaország­tól s együttvéve — a nemzetiségi elv kiáltó sérelmével — kereken 1.200.000 magyart juttat cseh uralom alá. Az oláh határ 1.700.000 magyart és 760.000 más nemzetiségű lakost szolgáltat ki az olá­hoknak s 28 magyar többségű várost és ugyanannyi járást ad Romániának. A Bá­nátból alig néhány község marad meg nekünk Szeged alatt, s e szép magyar város igy — elvágatva gazdasági körze­tétől — elsorvadásra van ítélve. A Bánát, Bácska és Baranya 1.500.000 főnyi lako­sából csak 39,4% szerb, illetve horvát, — mégis az egész területet elragadják tő­lünk. Még rémitőbb a kép, ha az uj hatá­rok gazdasági következményeit vizsgál­juk. A magyar ipar úgyszólván tönkre megy. Papíriparunknak 98,8%-át, vasipa­runknak 80%-át, üvegiparunknak 70%-át, vegyiiparunknak 72%-át veszítjük el. A rozsnyói szinmagyar medencével egyik legdúsabb vasérctelepünkre teszik rá a csehek a kezüket. Hasonlóan járunk a Bánság hegyvidéki részén és Erdélyben, ahol az oláhoké lesz minden: erdők, vas, szén, arany, ezüst, réz, ólom, só és föld­gáz. Amit a magyar tudás, szorgalom és vállalkozás megteremtett, ott az mind idegen kézre jut és ellenséget gazdagít. Mi itt maradunk fa nélkül, nyersanyagok nélkül, ipar nélkül, szegényen, elhagyot­tan. Magyarország összes tervbe vett új határai — mint határjegyzékünk megálla­pítja — az ország életének minden leg­csekélyebb ismerete nélkül jelöltettek ki. A határvonal mindenütt a legnépesebb területeket szeli át, elvágja a községeket szántóföldjeiktől, a városokat gazdasági érdekszférájuktól, kettészeli a közleke­dési vonalakat, elválasztja a zsilipeket és gátakat az árterületektől és szétszakítja Európa legegységesebb és legtökélete­sebb folyamrendszerét. Hogy a vasutak­kal hogyan bánik el a határokra vonat­kozó tervezet, arra jellemző, hogy a­míg a régi magyar határt 19 vasúti vonal metszette, az újat 45 metszi és egész sereg fontos vasúti csomópont esik kívül a határon. Kuriózumkép érdemes meg­jegyezni, hogy Sátoraljaújhelyet pl. úgy vágja ketté a határ, hogy a vasúti állo­más a cseheknél maradt, míg a város ide tartozik. Nagylaknál pedig megfordítva a vasútállomás esik ide, a község marad túl. És az indokok? Teleki Pál gróf kitű­nően jellemzi őket egyik napilapunknak adott interviewjában. „Azért, hogy a cse­hek a Dunát Szobig megkapják, odacsap­tak a cseh államhoz 400.000 egy tömeg­ben élő magyart. Hogy a ruthén terület lehetetlen alakja földrajzi formát kapjon, odaadtak egy nagy darab magyar terü­letet, melyen 380.000 magyar él. Hogy a románok megkapják a Szatmár—Nagy­károly—Nagyvárad vasúti vonalat, oda kellett adni nekik szintén három-négy­százezer magyart.“ És az embernek ön­kéntelenül is eszébe jutnak Wilson elnök ünnepélyes szavai: „a népek nem tolha­tók át egyik államfelsőségből a másikba, mintha kövek, vagy bábok volnának vala­mely játékban!“ Miránk ez úgy látszik nem vonatkozik, hiszen mint barbár nép, nem vagyunk a népszövetség tagjai. [Folytatjuk.] A jóvátételi bizottság e hó közepén megérkezik. Illetékes helyről értesü­lünk, hogy az entente jóvá­­tételi bizottsága június 15.-én megérkezik. A jóvátételi bi­zottságnak a működés elő­készítésére egyelőre csak kb. 45 tagja érkezik Buda­pestre, akiknek a részére a kormány csupán szállás és irodahelyiségekről gondos­kodik, mert a bizottság a tőlünk vett értesülés szerint teljes felszereléssel, saját autójukkal stb. fog Buda­pestre érkezni.

Next