Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)
1921-04-22 / 14. szám
Pártoktól független politikai újság Megjelenik hetenként háromszor***»*“”"^^ i iji ni nini 11■ m ni iirrnn-Tü—mm**8*”8»«”"**— I. évfolyam 14. szám 1921 április hó 22 óra 2 korona Hiszek egy Istenben! Hiszek egy Hazában! Hiszek egy isteni örök igazságban! Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen Bethlen kormányprogrammja. A miniszterelnök által előterjesztett kormányprogramm, az alábbi hiányoktól eltekintve, az ország mai helyzetének nagyjából megfelel. Hiányosnak találom Magyarország külpolitikáját illetőleg. Erre vonatkozólag a miniszterelnök jóformán semmit sem mondott. Külpolitikánkra csupán ezek voltak az összes szavai: „A természetadta gazdasági és kereskedelmi szükségességek megjelölik azt az utat, amely legközelebbi szomszédainkkal való viszonyaink rendezéséhez vezet. Külügyi politikánk iránya változatlan. Orientációnk egyedül magyar lehet!“ Ez tulajdonképen arabusul van mondva. Ha ezt refordítom magyar nyelvre, olyan nesze semmi fogd meg jól féle értelme lesz. Külügyi politikánk változatlan — mondja a miniszterelnök. Hm. Hát milyen is volt eddig? Semilyen. Hiszen még eddig egyik kormányunk sem mondta meg őszintén, hogy csonka országunk hajójának horgonyát a nagy antanthatalmak melyikébe akasztja, sem azt, hogy talán a kis antanthatalmak valamelyikével készül frigyre lépni, sem azt, hogy körömszakadtáig kitart a német szövetség reménye mellett. Ha az eddigi kormányok ezt el is mulasztották, mulasztásuk — a Teleki kormány kivételével — menthető. Az átkos trianoni béke Teleki kormányáig még nem volt ratifikálva. De a Bethlen kormány erre nem hivatkozhatik Bár kényszer hatása alatt, a nemzetgyűlés a trianoni békét már becikkelyezte és a miniszterelnök saját szavai szerint a kormány ezen béke alapján áll. Tehát eggy céltudatos kormánynak mi sem állhat útjában, hogy körültekintéssel és előrelátással megválassza az utat, amelyen haladva és megválassza a szövetségest, amelynek segítségével mielőbb elérhessük végcélunkat — az önálló és független nagy Magyarország visszaállítását. „Orientációnk egyedül magyar lehet!“ — mondja tovább a miniszterelnök. Ez a kijelentése semmi egyébb, mint szóvirág. Az eddigi kormányok orientációja is csak magyar lehetett. Ha nem ez volt, utólag vád alá kell őket helyezni. Ha pedigBethlen ezen kijelentése alatt azt értette, hogy a világon senkihez sem fordulunk, akkor e kijelentése férfias, de az országunk mai helyzetében nem célszerű. Meg vagyok győződve, hogy csonka hazánknak szövetségét nemcsak a vérünkből és húsúnkból táplálkozó szomszéd államocskák, de a nagy ántant államai is keresik. Többet neemlítsek, itt van Olaszország. Nitti volt olasz miniszterelnök valóságos propagandát folytat mellettünk. Az olasz szövetség, tekintettel a bennünket körülövező szláv gyűrűre, nem is megvetendő. Bár a kormány programmjának belpolitikai része sem hiánytalan, de a célkitűzést illetőleg kifogástalan. „A jogrendet — mondja Bethlen — minden körülmények között fenn fogjuk tartani. Ha volnának hatóságok, amelyek túllépik hatáskörüket, azokat vissza fogjuk szorítani arra a hatáskörre, amelyet a törvény számukra megállapít.“ Ezek olyan nagy horderejű szavak, amelyeknek valóra válása esetén, elértük a konszolidációt. Hiszen a jogrend jelenti a nyugodt földművelést, a békés ipart, a szolid nemzeti- és nemzetközi kereskedelmet. Jelenti a búzakalásztól ringó táblákat, dalolástól hangos fehérre meszelt tanyákat, jelenti a megelégedett munkások pöröly csapásaitól hangos műhelyeket. Jelenti a füstölgő gyárkéményeket, jelenti mindannyiunk megelégedését és jólétét, jelenti a nemzetközi érintkezésben a hitelt és megbecsülést. A sajtószabadságra vonatkozó kormányelnöki kijelentés, amely szerint a sajtószabadságot kellő időpontban helyreállítja, így egymagában bizony aggodalomra adhatna okot. Ha azonban hinni tudunk a jogrend mielőbbi helyreállításában, úgy megvigasztalódhatunk, hogy annak nyoma i isírmpírosan be kell következnie a kellő időpontnak. Nekem a sajtószabadságot illetőleg más a véleményem. Én az országunk helyzetét már most olyannak látom, hogy a sajtószabadságot azonnal életbe léptetném. Az én véleményem szerint épen a szabadsajtó lenne az, amely a kormányt a jogrend helyreállításában hathatósan segítené. A sajtó az ő ezer szemével mindent meglát, ami a jogrendbe és a jó erkölcsökbe ütközik. A helytelen dolgokat, kis királyok túlkapásait, panamákat, mind a nyilvánosság elé hozná. Senki sem merne önkényeskedni, úgynevezett egyéni akciókat kezdeményezni, mert nem csak a hivatalos felsőbbségének ellenőrzésétől, amelyet eddig politikai szolgálatokkal korrigálni lehetett, hanem a közmegvetéstől és kipellengérezéstől is tartania kellene. Hiányosnak tartom még a kormány programmját a munkáskérdést, továbbá az ipari és kereskedelmi kérdést illetőleg. Megtalálom a hiányok magyarázatát egyrészt abban, hogy a miniszterelnök a kormányzatot agrár irányúnak vallotta, másrészt a kormány koalíciós összetételében. A kormánynak minden kérdéshez csak csinyyán lehet hozzányúlnia, nehogy a parlamenti pártok nélkül álló miniszterelnök alól a támasztékot valamelyik párt szembefordulásával kihúzza. Nagy haladás a Bethlen-kormány létrejövetele. De még mindig nem az a kormány, amely úgy az ország külügyeiben, mint a belügyeiben nagyarányú, mindent átfogó politikát folytathatna. Vederéme. ( Dr. Horváth Zoltán, Nemzetgyűlés. A tegnapi nemzetgyűlést Rakovszky István házelnök délelőtt 11 órakor nyitotta meg. A tárgysorozaton a kormány programmja fölötti vita szerepelt. Első szónok dr. Ransay Károly volt. A miniszterelnök bemutatkozó beszédében kijelentette, hogy a mostani kormány nem vállal felelősséget az előző kormány ténykedéseiért. Tegnap mégis megfordult a dolog, mert a miniszterelnök kijelentette a Beniczky-féle incidens alkalmával, hogy ezen ügyből kifolyólag tett intézkedésekért vállalja a felelősséget a Teleki-kormányért. Kéri, hogy a miniszterelnök adjon ez ügyben részletes felvilágosítást. Felolvassa a Times prágai jelentését, amely szerint a magyar-cseh tárgyalásokat a királyincidens és Gratz beszéde miatt szakították félbe. Addig konszolidáció nincs, amíg a kormány ezt a kérdést meg nem oldja. Könnyebben érhető el a nemzeti királyság útján a területi integritás, mint legitimista alapon. Beniczky tegnapelőtti kirohanásával kapcsolatban kérdi, mi történik azokkal, akik IV. Károly volt király húsvéti megjelenésének előkészítésében résztvettek? Kérdi, hogy a Teleki-kormány vállalt-e olyan anyagi vagy közjogi kötelezettségeket, amelyek az országot kötik ? Hivatkozik arra, hogy a Figaró április 7.-i számában az jelent meg, hogy a királynak 10 millió korona évi járadékot ígértek. Kérdi továbbá, van-e közjogi jelentősége annak, hogy Teleki kiadta a király manifesztálnát. Amennyiben a miniszterelnök a királykérdésben való állásfoglalást nem tartja aktuálisnak és azt hosszabb időre pl. 10 évre félre akarja tenni, fontos, mi legyen az ideiglenes államfő helyzetének a szabályozása ? A miniszterelnök kijelentette, hogy a sajtótörvényt reformálni kell. Kérdi, milyen irányban értette ezt? Azt hiszi, hogy a cenzúrát akarja törvényesíteni. Magyarországon rettenetes cenzúra dühöng. A vidéki cenzorok, még a kormányintézkedéseket is (Közbekiáltások. Sőt a kormányzóét is!) megcenzurázzák. A kormány iránt nincs bizalommal. Bethlen István gróf programmjával azt árulta el, hogy függetleníteni akarja magát a nemzetgyűléstől és esetleg a nemzetre akar appellálni. Üdvözli az új választásokat, ha azon a nemzet akarata szabadon érvényesülhet. Utána Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter szólt. Kijelentem, hogy Beniczky Ödönnek a királykérdéssel kapcsolatban tett bejelentése nem mindenben fedi a valóságot. A kormányzó ur ez ügyben előzőleg nem tudott semmit se, ez ügyre semmiféle befolyást nem gyakorolt. Az összes intézkedéseket én tettem, vállalom a felelősséget értük. Szünet után Andrássy Gyula gróf szólalt fel. A miniszterelnök programmjában elitéli az agresszív antiszemitizmust. Ő is elitéli, mert szerencsétlenségére és nem dicsőségére szolgál a nemzetnek. Ezután a jogrend megóvásáról beszélt, amit mindenkivel szemben meg kell óvni. Különösen nagy súlyt helyez arra, hogy a katonaság ne avatkozzék a polgári közigazgatásba. A kormány programmját magáévá teszi és támogatja. Ezután Beniczky Ödön szólalt fel, aki az igazságügyminiszter állításai dacára a tegnapelőtti állításait fenntartotta, sőt táviratokat is mutatott fel, amelyeken aláíróként Magasházy százados szárnysegéd szerepel. Tasnády Kovács József felszólalása után Drozdy Győző terjesztette elő a Magyar Távirati Iroda bérbeadására vonatkozó sürgős interpellációját. Előadta, hogy a Teleki-kormány első intézkedésével Bónitz Ferenc sajtófőnököt menesztette és Echardt Tibort nevezte ki. Echardt azzal kezdte működését, hogy lovasította a Magyar Távirati irodát és annak vezetését Kozma Miklós századosra bízta. Régebben 12.000 korona szubvenciót adott a kormány, most 12 milliót fizet rá, régente 20, ma 120 embert foglalkoztat. Régente nem volt tőzsdeosztály, sem külügyi, sem belügyi osztály Nem azt helyteleníti, hogy katonaliszteket foglalkoztatnak és kenyeret adnak nekik, hanem azt kívánja, hogy olyan helyekre tegyék őket, ahol dolgozni tudnak. Azt halljuk, hogy Echard Tibor sajtófőnök a Hangya és Ergon vállalatnak akarja bérbeadni a Magyar Távirati Irodát. Azt kívánja, hogy a Magyar Távirati Iroda szakemberek kezébe kerüljön, ami minden országban így van. Forradalmi állapotok Olaszországban. Rómából jelentik, hogy ha júniusi képviselő választások már most nagy izgalomban tartják az egész országot. Országszerte véres összeütközések voltak a nemzeti ifjak őrsége és a szocialisták között, a man khw mobilon járják be a községeket és követelik a vörös zászlók kiszolgáltatását. A szocialisták megfenyegették a kormányt, hogyha nem vet véget a nemzeti ifjak terrorjának, nem vesznek részt a képviselő választásokon. A miniszterelnök megígérte, hogy rendet teremt. Külföldre csempészik a vas húszfilléreseket. Öt húszfilléreset szokol. A jelenleg Budapesten működő pénzverde ismét működésben van és ott kizárólag vas huszfilléreseket gyártanak. Miután a napi forgalomban huszfilléreseket, tízfilléreseket szinte alig lehet látni, érdeklődtünk, hogy mi történik az állandóan gyártott huszfilléresekkel. Értesülésünk szerint a gyártott húszfilléreseket a pénzügyi kormány egyelőre nem bocsátja forgalomba, azokat visszatartja. A visszatartás okát az képezi, hogy az emberek a kibocsátott húszfilléresekre rávetették magukat, mindenütt összeszedték és pénzcsempészedésre használták fel. A pénzcsempészkedés a forgalomba került készletekkel még ma is vígan folyik, különösen Cseh-Szlovákiába és Romániába, ahol még mint kisebb egységek, ezek az érmék még mindig forgalomban vannak. Átlagban 5 drb 20 filléresért 1 szokott, 6 drb húszfilléresért pedig 1 lejt kapnak, mert a húszfilléreseknek az említett két országban a bankjegyekhez való paritásuk megvan,Így tehát igen könynyen érthető, hogy ezek a váltópénzek nálunk sem fognak addig kiadásra kerülni, amíg az új pénzek bevezetése és a valutánk stabilizálása be nem következik. Nagy Magyarország megcsonkítása miatti mély fájdalmunkat és a nagy Magyarország visszaállítása iránti mérhetetlen vágyunkat jelzi lapunk elme. Adja a magyarok Istene, hogy e szomorú elmét mielőbb nagy Magyarországra változtat■■ hassuk. ----------------------■—A Korkép Kiskunfélegyháza közéletéből. Küldöttség Budapesten az adókivetés igazságtalanságai ellen. Nemzetgyűlési képviselőnk segít, de nincs köszönet benne. Memorandum és határozat. Kinek higgyen most már a miniszter? Már sicit adtunk arról, hogy Kiskunfélegyháza három legnagyobb társadalmi egyesülete, a Kisgazdák Egyesülete, az Ipartestület és a Kereskedők Egyesülete 100 tagú küldöttségben járul a pénzügyminiszter elé, hogy felhívja a miniszter figyelmét azokra a kiáltó igazságtalanságokra, amelyek Félegyházán az adókivetés előmunkálatai körül történtek. Ez a küldöttség kedden jelent meg a miniszter előtt és pedig úgy a küldöttség tagjainak, mint a város lakosságának élénk meglepetésére dr. Sallay János nemzetgyűlési képviselő vezetése alatt, aki az utolsó pillanatban a küldöttség élére került. Meglepetés volt a képviselő úr szereplése, mert a három egyesület vezetősége együttes ülésén úgy határozott, hogy a küldöttséget a város polgármestere, ne pedig a képviselő vezesse a miniszter elé. Nem tartották kívánatosnak a képviselő közreműködését azért, mert abban a hitben voltak, hogy a képviselő nem ért egyet velük a memorandumban foglalt sérelmek és kívánságok tekintetében. A küldöttség által felvitt memorandum ugyanis többek között a következőket tartalmazza : „A pénzügyigazgatóság által az adókivetési előmunkálatok elvégzésére kiküldött Janisch Géza p. v. titkár kiválasztott néhány, a viszonyokat vagy kellően nem ismerő, vagy elfogult, de mindenesetre lelkiismeretlen informátort, akik őt a legnagyobb mértékben helytelenül informálták és ezeknek az informátoroknak sikerült a viszonyokat nem ismerő p. ü. titkárt teljesen félrevezetni. Ennek a következménye lett az, hogy az általa végzett előmunkálat teljesen hamis képet nyújt Félegyháza város adófizető polgárainak teherviselési képességéről általában, de különösen helytelen és a valóságnak meg nem felelő egyesek vagyoni és kereseti viszonyai tekintetében." „A helytelen adatok alapján elkészített előmunkálat természetes következménye lett az, hogy a most közszemlére kitett adókivetési tervezet a város egész lakossága körében, az informátorok és azok érdekköréhez tartozók kivételével, a legnagyobb megbotránkozást és visszatetszést keltette fel. Kiáltó igazságtalanságok vannak egyes adózók terhére, viszont másoknak előnyére. Akadnak olyan adózók, akikre tízszer oly nagy összeg vettetett ki hadiadók címén, mint amennyi az egész vagyonuk, viszont meglehetős nagy számmal akadnak olyan adózók, akik nagy vagyonuk és a háborús években való óriási jövedelmük dacára alig fizetnének a tervezet szerint valami adót." A memoranduba foglalt kérelem pedig az, hogy a miniszter semmisítse meg az egész eddigi előmunkálatokat és az új adótervezet készítéséhez szükséges előmunkálat megejtése végett Janisch Géza feltétlen mellőzése mellett, más pénzügyi tisztviselőt küldjön ki. Joggal tarthatta valószínűtlennek a három egyesület vezetősége, hogy a képviselő úr ily kérelem tolmácsolására vállalkozzék. Nemcsak azért mert a képviselő úr az adókivetés már előbb nyilvánvalóvá lett igazságtalanságait figyelemre kivetett 9—12 milliós adókat helyeselni látszott, hanem azért is, mert a képviselő úr leghobb hívei, a Gazdasági Egyesületbe tömörült úgynevezett „nagy gazdák“ mindezideig szörnyen meg voltak elégedve az adókivetés igazságos voltával. Ennek hivatalos kifejezést is adtak az 1921. február 6.-án tartott választmányi ülésükön hozott határozattal. Ez az egyhangúlag és nagy lelkesedéssel hozott határozat kimondja, hogy a Gazdasági Egyesület „bizalommal viseltetik Janisch Géza működése iránt és szükségesnek tartja, hogy az adókivetési munkálatokat ő végezze el.“ Felkérték dr. Sallay János nemzetgyűlési képviselőt, hogy ezt a határozatot a pénzügyigazgatóságnál és a miniszternél tolmácsolja. Nem tudjuk, hogy a nemzetgyűlési képviselő úr eljuttatta-e tényleg ezt a határozatot a miniszterhez. Valószínűnek tartjuk, hogy igen. Ezt a kis szívességet ugyanis aligha tagadhatta meg legodaadóbb híveitől. Most azután a miniszter hogy döntse el, hogy mi az igazság Félegyházán ? A gazdasági egyesület meg van elégedve Janisch Géza munkájával, boldog, hogy ily igazságosan történt az adóztatás, míg a kisgazdák egyesülete, az ipartestület és kereskedők egyesülete memorandumban panaszkodik, hogy az adókivetés körül égbekiáltó igazságtalanságok történtek és megsemmisíteni kéri Janisch Géza egész munkáját. És mind a két álláspontot Kiskunfélegyháza nemzetgyűlési képviselője közölte vele. Bármilyen zseniális ember Hegedűs Loránd, könnyű szerrel ő sem állapíthatja most már meg, hogy mi az igazság. A nemzetgyűlési képviselő úr talán jót akart, amikor a küldöttséget nemcsak a miniszter elé vezette, de a küldöttség nevében ő is intézte a beszédet a miniszterhez. Talán jót akart, de mindenesetre ártott a küldöttség — szerintünk -- igazságos ügyének. A képviselő úr ugyanis, nem ismervén a memorandum tartalmát, nem adta elő a miniszternek az abban foglalt sérelmeket. Tartott szép beszédet, de nem mondott semmit. Nem szónoklatra lett volna szükség, hanem meg kellett volna magyarán mondani a miniszternek a következőket: „Az a tervezet, amit Kiskunfélegyházán közszemlére tettek, félredobni való hasznavehetetlen munka. Az nem adókivetési tervezet, hanem egy pár elfogult embernek rosszakaratú munkája. Azon észrevételekkel és felebbezésekkel segíteni nem lehet, az a tervezet csak azt érdemli meg, hogy félredobják. Új előmunkálatok alapján új adótervezet készítését kérjük.“ Ezt kellett volna mondani a nemzetgyűlési képviselő úrnak és épen ezt nem mondta, hanem mondott helyette frázisokat és elvette az időt attól, hogy a küldöttség szónoka a polgármester előtárhassa a miniszternek a város lakosságának igazi sérelmeit és tolmácsolhassa valódi kívánságait. A nemzetgyűlési képviselő csak a fogadtatás után kérte el a polgármestertől az általa előzőleg nem ismert memorandum másolatát és csak utólag olvashatta el a memorandumot. Sok gyönyörűsége nem telhetett benne és azt hisszük, hogy ha előbb ismerte volna a memorandum tartalmát, nem is vállalkozott volna arra, hogy a küldöttség szónoka legyen. Kár volt azt vele előbb meg nem ismertetni. Előnyösebb lett volna reá nézve is, de különösen a küldöttség ügyére. A küldöttség tagjai azzal a leverő érzéssel jöttek haza, hogy nem sokat végeztek. Fáradtak, költöttek, csakhogy személyesen mehessenek a miniszter elé és mégsem mondhatták el neki azt, ami aszívükön volt. Most csak abban bíznak, hogy a miniszter mégis csak meg fogja találni az igazságot. A küldöttségjárás száraz története egyébként a következő: A keddi hajnali vonattal utazott fel a három egyesület tagjaiból alakult küldöttség, 74 ember dr. Holló Béla polgármester vezetésével. Épen a kormánybemutatkozás napja lévén, a parlamentben afniÉ‘a z‘~utesféVBffíf)dt nemzetgyűlési képviselő vezetett ki a küldöttséghez a parlament folyosójára. Dr. Sallay János bemutatta a miniszternek a küldöttséget vezető polgármestert, azután ő maga állott a küldöttség élére és beszédet tartott a miniszterhez. A hoszszas beszéde után a már türelmetlen miniszterhez dr. Holló Béla már csak röviden szólhatott s átnyújtotta a miniszternek a küldöttség memorandumát. A miniszter válaszában kijelentette, hogy az ügyet meg fogja vizsgálni és intézkedni fog. Már eddig is tudomása van arról, hogy a félegyházi adókivetés ellen alapos kifogások tehetők. Az adóra szüksége van az országnak, f az adófizető polgárokat tehát súlyosan meg kell adóztatni, de az adókivetés csak igazságosan történhetik és igaazságtalan megadóztatást tűrni nem fog. * TŐZSDE: Napóleon 840 —800. Angol font 1003—1030. Dollár 262—230'/. Francia frank 20.00—20.10. Lengyel márka 34'/a—. Márka 4.05—4.00. Lira 12.60 —12.50. Osztrák korona 43—42 50. Rubel 111,. Lei 414. Szokol 3.63. Svájci frank 44—45. Korona dinár 697. Zürichben a koronát 2,12 m/a-lel jegyezték.