Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)

1921-04-22 / 14. szám

Pártoktól független politikai újság Megjelenik hetenként háromszor­­***»*“”"^^ i iji ni nini 11■ m ni iirrnn-Tü—mm**8*”8­»«”"**— I. évfolyam 14. szám 1921 április hó 22 óra 2 korona Hiszek egy Istenben! Hiszek egy Hazában! Hiszek egy isteni örök igazságban! Hiszek Magyarország feltámadásában! Amen­ Bethlen kormányprogrammja. A miniszterelnök által előterjesztett kormányprogramm­, az alábbi hiányoktól eltekintve, az ország mai helyzetének nagyjából megfelel. Hiányosnak találom Magyarország külpolitikáját illetőleg. Erre vonatkozólag a miniszterelnök jóformán semmit sem mondott. Külpolitikánkra csupán ezek voltak az összes szavai: „A természetadta gazdasági­ és kereskedelmi szük­ségességek megjelölik azt az utat, amely legközelebbi szomszédainkkal való viszonyaink rendezéséhez vezet. Külügyi politikánk iránya változatlan. Orientációnk egyedül magyar lehet!“ Ez tulajdonképen arabusul van mondva. Ha ezt refor­­dítom magyar nyelvre, olyan nesze semmi fogd meg jól féle értelme lesz. Külügyi politikánk változatlan — mondja a miniszter­­elnök. Hm. Hát milyen is volt eddig? Semilyen. Hiszen még eddig egyik kormányunk sem mondta meg őszintén, hogy csonka országunk hajójának horgonyát a nagy antant­hatalmak melyikébe akasztja, sem azt, hogy talán a kis antant­­hatalm­ak valamelyikével készül frigyre lépni, sem azt, hogy körömszakadtáig kitart a német szövetség reménye mellett. Ha az eddigi kormányok ezt el is mulasztották, mulasz­tásuk — a Teleki kormány kivételével — menthető. Az átkos trianoni béke Teleki kormányáig még nem volt ratifikálva. De a Bethlen kormány erre nem hivatkozhatik Bár kény­szer hatása alatt, a nemzetgyűlés a trianoni békét már be­­cikkelyezte és a miniszterelnök saját szavai szerint a kor­mány ezen béke alapján áll. Tehát eggy céltudatos kormány­nak mi sem állhat útjában, hogy körültekintéssel és előre­látással megválassza az utat, amelyen haladva és meg­válassza a szövetségest, amelynek segítségével mielőbb elérhessük végcélunkat — az önálló és független nagy Magyarország visszaállítását. „Orientációnk egyedül magyar lehet!“ — mondja tovább a miniszterelnök. Ez a kijelentése semmi egyébb, mint szó­virág. Az eddigi kormányok orientációja is csak magyar lehetett. Ha nem ez volt, utólag vád alá kell őket helyezni. Ha pedig­­Bethlen ezen kijelentése alatt azt értette, hogy a világon senkihez sem fordulunk, akkor e kijelentése férfias, de az országunk mai helyzetében nem célszerű. Meg vagyok győződve, hogy csonka hazánknak szövet­ségét nemcsak a vérünkből és húsúnkból táplálkozó szom­széd államocskák, de a nagy ántant államai is keresik. Többet ne­­említsek, itt van Olaszország. Nitti volt olasz miniszterelnök valóságos propagandát folytat mellettünk. Az olasz szövetség, tekintettel a bennünket körülövező szláv gyűrűre, nem is megvetendő. Bár a kormány programmjának belpolitikai része sem hiánytalan, de a célkitűzést illetőleg kifogástalan. „A jogrendet — mondja Bethlen — minden körülmények között fenn fogjuk tartani. Ha volnának hatóságok, amelyek túllépik hatáskörüket, azokat vissza fogjuk szorítani arra a hatáskörre, amelyet a­ törvény számukra megállapít.“ Ezek olyan nagy horderejű szavak, amelyeknek valóra válása esetén, elértük a konszolidációt. Hiszen a jogrend jelenti a nyugodt földművelést, a békés ipart, a szolid nemzeti- és nemzetközi kereskedel­met. Jelenti a búzakalásztól ringó táblákat, dalolástól han­gos fehérre meszelt tanyákat, jelenti a megelégedett mun­kások pöröly csapásaitól hangos műhelyeket. Jelenti a füs­tölgő gyárkéményeket, jelenti mindannyiunk megelégedését és jólétét, jelenti a nemzetközi érintkezésben a hitelt és megbecsülést. A sajtószabadságra vonatkozó kormány­elnöki kijelentés, amely szerint a sajtószabadságot kellő időpontban helyre­állítja, így egymagában bizony aggodalomra adhatna okot. Ha azonban hinni tudunk a jogrend mielőbbi helyreállításá­ban, úgy megvigasz­talód­hatunk­, hogy annak­ nyoma­ i isírmpí­rosan be kell következnie a kellő időpontnak. Nekem a sajtószabadságot illetőleg más a véleményem. Én az országunk helyzetét már most olyannak látom, hogy a sajtószabadságot azonnal életbe léptetném. Az én véle­ményem­ szerint épen a szabadsajtó lenne az, amely a kor­mányt a jogrend helyreállításában hathatósan segítené. A sajtó az ő ezer szemével mindent meglát, ami a jog­rendbe és a jó erkölcsökbe ütközik. A helytelen dolgokat, kis királyok túlkapásait, panamákat, mind a nyilvánosság elé hozná. Senki sem merne önkényeskedni, úgynevezett egyéni akciókat kezdeményezni, mert nem csak a hivatalos felsőbbségének ellenőrzésétől, amelyet eddig politikai szol­gálatokkal korrigálni lehetett, hanem a közmegvetéstől és kipellengérezéstől is tartania kellene. Hiányosnak tartom még a kormány programmját a munkás­kérdést, továbbá az ipari és kereskedelmi kérdést illetőleg. Meg­találom a hiányok magyarázatát egyrészt abban, hogy a minisz­terelnök a kormányzatot agrár irányúnak vallotta, másrészt a kormány koalíciós összetételében. A kormánynak minden kér­déshez csak csinyyán lehet hozzányúlnia, nehogy a parlamenti pártok nélkül álló miniszterelnök alól a támasztékot valamelyik párt szembefordulásával kihúzza. Nagy haladás a Bethlen-kormány létrejövetele. De még mindig nem az a kormány, amely úgy az ország külügyeiben, mint a bel­ügyeiben nagyarányú, mindent átfogó politikát foly­tathatna. Vederéme. ( Dr. Horváth Zoltán, Nemzetgyűlés. A tegnapi nemzetgyűlést Rakovszky István házelnök dél­előtt 11 órakor nyitotta meg. A tárgysorozaton a kormány programmja fölötti vita sze­repelt. Első szónok dr. Ransay Károly volt. A miniszterelnök bemutatkozó beszédében kijelentette, hogy a mostani kormány nem vállal felelősséget az előző kormány ténykedéseiért. Tegnap mégis megfordult a dolog, mert a miniszterelnök kijelentette a Beniczky-féle incidens alkalmával, hogy ezen ügyből kifolyólag tett intézkedésekért vállalja a felelősséget a Teleki-kormányért. Kéri, hogy a miniszterelnök adjon ez ügyben részletes felvilá­gosítást. Felolvassa a Times prágai jelentését, amely szerint a magyar-cseh tárgyalásokat a királyincidens és Gratz beszéde miatt szakították félbe. Addig konszolidáció nincs, amíg a kor­mány ezt a kérdést meg nem oldja. Könnyebben érhető el a nemzeti királyság útján a területi integritás, mint legitimista alapon. Beniczky tegnapelőtti kirohanásával kapcsolatban kérdi, mi történik azokkal, akik IV. Károly volt király húsvéti megjelenésé­nek előkészítésében résztvettek? Kérdi, hogy a Teleki-kormány vállalt-e olyan anyagi vagy közjogi kötelezettségeket, amelyek az országot kötik ? Hivatkozik arra, hogy a Figaró április 7.-i szá­mában az jelent meg, hogy a királynak 10 millió korona évi járadékot ígértek. Kérdi továbbá, van-e közjogi jelentősége annak, hogy Teleki kiadta a király manifesztálnát. Amennyiben a miniszterelnök a királykérdésben való állásfoglalást nem tartja aktuálisnak és azt hosszabb időre pl. 10 évre félre akarja tenni, fontos, mi legyen az ideiglenes államfő helyzetének a szabályo­zása ? A miniszterelnök kijelentette, hogy a sajtótörvényt refor­málni kell. Kérdi, milyen irányban értette ezt? Azt hiszi, hogy a cenzúrát akarja törvényesíteni. Magyarországon rettenetes cenzúra dühöng. A vidéki cenzorok, még a kormányintézkedé­seket is (Közbekiáltások. Sőt a kormányzóét is!) megcenzu­­rázzák. A kormány iránt nincs bizalommal. Bethlen István gróf programmjával azt árulta el, hogy függetleníteni akarja magát a nemzetgyűléstől és esetleg a nemzetre akar appellálni. Üdvözli az új választásokat, ha azon a nemzet akarata szabadon érvénye­sülhet. Utána Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminiszter szólt. Kijelentem, hogy Beniczky Ödönnek a királykérdéssel kapcsolatban tett bejelentése nem mindenben fedi a valóságot. A kormányzó ur ez ügyben előzőleg nem tudott semmit se, ez ügyre semmiféle befolyást nem gyakorolt. Az összes intézkedéseket én tettem, vállalom a felelősséget értük. Szünet után Andrássy Gyula gróf szólalt fel. A miniszterelnök prog­­rammjában elitéli az agresszív antiszemitizmust. Ő is elitéli, mert szeren­csétlenségére és nem dicsőségére szolgál a nemzetnek. Ezután a jogrend megóvásáról beszélt, amit mindenkivel szemben meg kell óvni. Különösen nagy súlyt helyez arra, hogy a katonaság ne avat­kozzék a polgári közigazgatásba. A kormány programmját magáévá teszi és támogatja. Ezután Beniczky Ödön szólalt fel, aki az igazságügyminiszter állításai dacára a tegnapelőtti állításait fenntartotta, sőt táviratokat is mutatott fel, amelyeken aláíróként Magasházy százados szárnysegéd szerepel. Tasnády Kovács József felszólalása után Drozdy Győző terjesztette elő a Magyar Távirati Iroda bérbeadására vonatkozó sürgős interpelláció­ját. Előadta, hogy a Teleki-kormány első intézkedésével Bónitz Ferenc sajtófőnököt menesztette és Echardt Tibort nevezte ki. Echardt azzal kezdte működését, hogy lovasította a Magyar Távirati irodát és annak vezetését Kozma Miklós századosra bízta. Régebben 12.000 korona szubvenciót adott a kormány, most 12 milliót fizet rá, régente 20, ma 120 embert fog­lalkoztat. Régente nem volt tőzsde­osztály, sem külügyi, sem belügyi osz­tály­ Nem azt helyteleníti, hogy katonaliszteket foglalkoztatnak és kenyeret adnak nekik, hanem azt kívánja, hogy olyan helyekre tegyék őket, ahol dolgozni tudnak. Azt halljuk, hogy Echard Tibor sajtófőnök a Hangya és Ergon válla­latnak akarja bérbeadni a Magyar Távirati Irodát. Azt kívánja, hogy a Magyar Távirati Iroda szakemberek kezébe kerüljön, ami minden ország­ban így van. Forradalmi állapotok Olaszországban. Rómából jelentik, hogy ha júniusi kép­viselő választások már most nagy izgalom­ban tartják az egész országot. Országszerte véres összeütközések voltak a nemzeti ifjak őrsége és a szocialisták között, a­ man khw mobilon járják be a községeket és követelik a vörös zászlók kiszolgáltatását. A szocia­listák megfenyegették a kormányt, hogyha nem vet véget a nemzeti ifjak terrorjának, nem vesznek részt a képviselő választá­sokon. A miniszterelnök megígérte, hogy rendet teremt. Kü­lföldre csempészik a vas húszfilléreseket. Öt húszfilléres­e­t szokol. A jelenleg Budapesten működő pénzverde ismét működésben van és ott kizárólag vas huszfilléreseket gyártanak. Miután a napi forgalom­ban huszfilléreseket, tízfilléreseket szinte alig lehet látni, érdeklődtünk, hogy mi történik az állandóan gyár­tott huszfilléresekkel. Értesülésünk szerint a gyártott húszfilléreseket a pénzügyi kormány egyelőre nem bo­csátja forgalomba, azokat vissza­tartja. A visszatartás okát az képezi, hogy az emberek a kibocsátott húsz­­filléresekre rávetették magukat, min­denü­tt összeszedték és pénzcsem­­pészedésre használták fel. A pénz­csempészkedés a forgalomba került készletekkel még ma is vígan folyik, különösen Cseh-Szlovákiába és Ro­mániába, ahol még mint kisebb egy­ségek, ezek az érmék még mindig forgalomban vannak. Átlagban 5 drb 20 filléresért 1 szokott, 6 drb húsz­­filléresért pedig 1 lejt kapnak, mert a húszfilléreseknek az említett két országban a bankjegyekhez való paritásuk megvan,Így tehát igen köny­­nyen érthető, hogy ezek a váltópén­zek nálunk sem fognak addig ki­adásra kerülni, amíg az új pénzek bevezetése és a valutánk stabilizálása be nem következik. Nagy Magyarország megcsonkítása miatti mély fájdalmunkat és a nagy Magyarország visszaállí­tása iránti mérhetetlen vágyunkat jelzi lapunk elme. Adja a magyarok Istene, hogy e szomorú elmét mielőbb nagy Magyarországra változtat­­■■ hassuk. ----------------------■—A Korkép Kiskunfélegyháza közéletéből. Küldöttség Budapesten az adókivetés igazságtalanságai ellen. Nemzetgyűlési képviselőnk segít, de nincs köszö­net benne. Memorandum és határozat. Kinek higgyen most már a miniszter? Már sicit adtunk arról, hogy Kiskun­félegyháza három legnagyobb társa­dalmi egyesülete, a Kisgazdák Egyesülete, az Ipartestület és a Kereskedők Egye­sülete 100 tagú küldöttségben járul a pénzügyminiszter elé, hogy felhívja a miniszter figyelmét azokra a kiáltó igaz­ságtalanságokra, amelyek Félegyházán az adókivetés előmunkálatai körül történ­tek. Ez a küldöttség kedden jelent meg a miniszter előtt és pedig úgy a küldött­ség tagjainak, mint a város lakosságának élénk meglepetésére dr. Sallay János nemzetgyűlési képviselő vezetése alatt, aki az utolsó pillanatban a küldöttség élére került. Meglepetés volt a képviselő úr szerep­lése, mert a három egyesület vezetősége együttes ülésén úgy határozott, hogy a küldöttséget a város polgármestere, ne pedig a képviselő vezesse a miniszter elé. Nem tartották kívánatosnak a képviselő közreműködését azért, mert abban a hit­ben voltak, hogy a képviselő nem ért egyet velük a memorandumban foglalt sérelmek és kívánságok tekintetében. A küldöttség által felvitt memorandum ugyanis többek között a következőket tartalmazza : „A pénzügyigazgatóság által az adókivetési előmunkálatok elvégzésére kiküldött Janisch Géza p. v. titkár kivá­lasztott néhány, a viszonyokat vagy kel­lően nem ismerő, vagy elfogult, de min­denesetre lelkiismeretlen informátort, akik őt a legnagyobb mértékben helytelenül informálták és ezeknek az informátorok­nak sikerült a viszonyokat nem ismerő p. ü. titkárt teljesen félrevezetni. Ennek a következménye lett az, hogy az általa végzett előmunkálat teljesen hamis képet nyújt Félegyháza város adófizető polgárainak teherviselési képességéről általában, de különösen helytelen és a valóságnak meg nem felelő egyesek vagyoni­ és kereseti viszonyai tekinteté­ben." „A helytelen adatok alapján elkészített előmunkálat természetes következménye lett az, hogy a most közszemlére kitett adókivetési tervezet a város egész lakos­sága körében, az informátorok és azok érdekköréhez tartozók kivételével, a leg­nagyobb megbotránkozást és visszatet­szést keltette fel. Kiáltó igazságtalanságok vannak egyes adózók terhére, viszont másoknak előnyére. Akadnak olyan adó­zók, akikre tízszer oly nagy összeg vettetett ki hadiadók címén, mint amennyi az egész vagyonuk, viszont meglehetős nagy számmal akadnak olyan adózók, akik nagy vagyonuk és a háborús évek­ben való óriási jövedelmük dacára alig fizetnének a tervezet szerint valami adót." A memoranduba foglalt kérelem pedig az, hogy a miniszter semmisítse meg az egész eddigi előmunkálatokat és az új adótervezet készítéséhez szükséges elő­munkálat megejtése végett Janisch Géza feltétlen mellőzése mellett, más pénzügyi tisztviselőt küldjön ki. Joggal tarthatta valószínűtlennek a há­rom egyesület vezetősége, hogy a kép­viselő úr ily kérelem tolmácsolására vál­lalkozzék. Nemcsak azért mert a képvi­­selő úr az adókivetés már előbb nyilván­valóvá lett igazságtalanságait figyelemre kivetett 9—12 milliós adókat helyeselni látszott, hanem azért is, mert a képviselő úr leghobb hívei, a Gazdasági Egyesü­letbe tömörült úgynevezett „nagy gazdák“ mindezideig szörnyen meg voltak elégedve az­ adókivetés igazságos voltával. Ennek hivatalos kifejezést is adtak az 1921. február 6.-án tartott választmányi ülésükön hozott határozattal. Ez az egy­hangúlag és nagy lelkesedéssel hozott határozat kimondja, hogy a Gazdasági Egyesület „bizalommal viseltetik Janisch Géza működése iránt és szükségesnek tartja, hogy az adókivetési munkálatokat ő végezze el.“ Felkérték dr. Sallay János nemzet­gyűlési képviselőt, hogy ezt a határozatot a pénzügyigazgatóságnál és a miniszter­nél tolmácsolja. Nem tudjuk, hogy a nemzetgyűlési kép­viselő úr eljuttatta-e tényleg ezt a hatá­rozatot a miniszterhez. Valószínűnek tart­juk, hogy igen. Ezt a kis szívességet ugyanis aligha tagadhatta meg legoda­­adóbb híveitől. Most azután a miniszter hogy döntse el, hogy mi az igazság Fél­egyházán ? A gazdasági egyesület meg van elégedve Janisch Géza munkájával, boldog, hogy ily igazságosan történt az adóztatás, míg a kisgazdák egyesülete, az ipartestület és kereskedők egyesülete memorandumban panaszkodik, hogy az adókivetés körül égbekiáltó igazságtalan­ságok történtek és megsemmisíteni kéri Janisch Géza egész munkáját. És mind a két álláspontot Kiskunfélegyháza nemzet­gyűlési képviselője közölte vele. Bármilyen zseniális ember Hegedűs Loránd, könnyű szerrel ő sem állapíthatja most már meg, hogy mi az igazság. A nemzetgyűlési képviselő úr talán jót akart, amikor a küldöttséget nemcsak a miniszter elé vezette, de a küldöttség ne­vében ő is intézte a beszédet a miniszter­hez. Talán jót akart, de mindenesetre ártott a küldöttség — szerintünk -- igaz­ságos ügyének. A képviselő úr ugyanis, nem ismervén a memorandum tartalmát, nem adta elő a miniszternek az abban foglalt sérelmeket. Tartott szép beszédet, de nem mondott semmit. Nem szónoklatra lett volna szükség, hanem meg kellett volna magyarán mondani a miniszternek a következőket: „Az a tervezet, amit Kiskunfélegyházán közszemlére tettek, félredobni való hasznavehetetlen munka. Az nem adókivetési tervezet, hanem egy pár elfogult embernek rosszakaratú mun­kája. Azon észrevételekkel és felebbezé­­sekkel segíteni nem lehet, az a tervezet csak azt érdemli meg, hogy félredobják. Új előmunkálatok alapján új adótervezet készítését kérjük.“ Ezt kellett volna mon­dani a nemzetgyűlési képviselő úrnak és épen ezt nem mondta, hanem mondott helyette frázisokat és elvette az időt attól, hogy a küldöttség szónoka a polgár­­mester előtárhassa a miniszternek a város lakosságának igazi sérelmeit és tolmácsol­hassa valódi kívánságait. A nemzetgyűlési képviselő csak a fo­gadtatás után kérte el a polgármestertől az általa előzőleg nem ismert memoran­dum másolatát és csak utólag olvashatta el a memorandumot. Sok gyönyörűsége nem telhetett benne és azt hisszük, hogy ha előbb ismerte volna a memorandum tartalmát, nem is vállalkozott volna arra, hogy a küldöttség szónoka legyen. Kár volt azt vele előbb meg nem ismertetni. Előnyösebb lett volna reá nézve is, de különösen a küldöttség ügyére. A küldöttség tagjai azzal a leverő ér­zéssel jöttek haza, hogy nem sokat vé­geztek. Fáradtak, költöttek, csakhogy sze­mélyesen mehessenek a miniszter elé és még­sem mondhatták el neki azt, ami a­­szívükön volt. Most csak abban bíznak, hogy a miniszter mégis csak meg fogja találni az igazságot. A küldöttségjárás száraz története egyébként a következő: A keddi hajnali vonattal utazott fel a három egyesület tagjaiból alakult küldött­ség, 74 ember dr. Holló Béla polgármes­ter vezetésével. Épen a kormánybemu­tatkozás napja lévén, a parlamentben afniÉ‘a z‘~utesféVBffíf)dt nemzetgyűlési képviselő vezetett ki a küldöttséghez a parlament folyosójára. Dr. Sallay János bemutatta a miniszter­nek a küldöttséget vezető polgármestert, azután ő maga állott a küldöttség élére és beszédet tartott a miniszterhez. A hosz­­szas beszéde után a már türelmetlen mi­niszterhez dr. Holló Béla már csak rövi­den szólhatott s átnyújtotta a miniszter­nek a küldöttség memorandumát. A miniszter válaszában kijelentette, hogy az ügyet meg fogja vizsgálni és intézkedni fog. Már eddig is tudomása van arról, hogy a félegyházi adókivetés ellen alapos kifogások tehetők. Az adóra szüksége van az országnak, f az adófizető polgárokat tehát súlyosan meg kell adóz­tatni, de az adókivetés csak igazságosan történhetik és­­ igaazságtalan megadóz­tatást tűrni nem fog. * TŐZSDE: Napóleon 840 —800. Angol font 1003—1030. Dollár 262—230'­/. Fran­cia frank 20.00—20.10. Lengyel márka 34'/a—. Márka 4.05—4.00. Lira 12.60 —12.50. Osztrák korona 43—42 50. Rubel 111,. Lei 414. Szokol 3.63. Svájci frank 44—45. Korona dinár 697. Zürichben a koronát 2,12 m/a-lel jegyezték.

Next