Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)
1921-10-14 / 89. szám
Pártoktól független politikai újság Megjelenik hetenként háromszor I. évfolyam 89. szám 1921 október hó 14 Óra 2 korona Kiskunfélegyháza város képviselőtestületének októberi ülése. Nagy vita az 1921. évi költségvetés körül. — A belügyminiszterhez fog felebbezni a közgyűlés. — Szolnokiék most sem szavazták meg a tisztviselők túlóráinak díját. — A város veszi kezébe a forgalmi adók kezelését. Kedden délelőtt tartotta Félegyháza képviselőtestülete rendes havi közgyűlését a városháza tanácstermében. A közgyűlésen a képviselőtestület tagjai csak mérsékelt számban vettek részt, ez azonban nem zárta ki azt, hogy a tárgysorozat egyes pontjai körül hosszas és zajos viták ne fejlődjenek ki. Különösen erősebb vitát provokált az 1921. évi költségvetés megszavazása, a városi tisztviselők túlóráinak díjazása és az iparos tanonciskolái tanítók óradíjuk felemelése iránti kérelme. Megkezdődik a közgyűlés. A közgyűlést 9 óra után tíz perccel nyitotta meg Dóczy Pál h. polgármester. A nagy teremben körbefutó padokban csak elszórva ülnek a képviselőtestület tagjai. Az arcokon a nyugodt lefolyású gyűlések közömbösségével. A tárgysorozat első pontjaként szerepel a belügyminiszter határozata a rendes közgyűlések határnapjainak megállapításáról. Dr. Rády Lajos főjegyző ismerteti a tárgyat és a következőket mondja : Méltóztatnak emlékezni, hogy a múlt év december hó 14.-én foglalkozott a közgyűlés a rendes havi közgyűlések határnapjának megállapításával és úgy határozott, hogy vasárnapon tartassanak a rendes közgyűlések. Megjelent a belügyminiszternek egy rendelete, amely a közigazgatásnál is behozza a vasárnapi munkaszünetet és kimondta, hogy vasárnapokon és ünnepnapokon a hivatalos funkciónak is szünetelni kell. Ezt a tanács a képviselőtestület elé terjesztette. A képviselőtestület határozata azonban a belügyminiszter rendeletét megelőzően történt. A törvényhatósági bizottság ez ügyben tehát úgy döntött, hogy megváltoztatja az első határozatát, amelyben a képviselőtestület rendes közgyűlésének napját vasárnapra tűzi ki és az ülések tartásának időpontját minden hónap második keddjében állapította meg. A képviselőtestület a törvényhatóságnak ezt a határozatát a belügyminiszternél megfelebbezte. A belügyminiszter úr azonban úgy határozott, hogy felebbezést elutasítja és a törvényhatóság határozatát indokainál fogva helybenhagyja. Méltóztassék a belügyminiszter úr határozatát tudomásul venni. A közgyűlés a határozatot tudomásul veszi. Utána következik a közgyűlés legfontosabb pontja, az 1921. évi költségvetés megszavazása, illetve elfogadása. Pál Sándor h. tanácsnok felolvassa az 1921. évi költségvetést, amelynek több pontját a törvényhatósági bizottság lényegesen megváltoztatta és a költségek fedezésére megszavazott összegeket tetemesen felemelte. Pál Sándor h. tanácsnok, miután ismertette és felolvasta a törvényhatóság határozatát, amelyben a gimnázium részére szükséges tüzelőanyag díja is szerepel, dr. Porst Kálmán gimnáziumi igazgató szól elsőnek a tárgyhoz. Mint a költségvetési bizottság elnöke és mint a képviselőtestület tagja, csodálkozom azon a határozaton, amit a vármegye hozott, mert vagy van joga a városi képviselőtestületnek a költségvetés megállapítására, vagy nincsen. A képviselőtestület maga tudja, hogy mennyi kiadása van, de hogy fölülről állapítsák meg, hogy 3 vagy 8 millióra van szükség, azt mégis csak különösnek tartom. Valamint, hogy azt az összeget, amit a képviselőtestület megállapított, tekintetbe nem véve, 8 millióra rúgassa fel a vármegye és csak úgy egyszerűen kivetik, hogy mennyire van szükség. Ha így van, hát akkor nincsen szükség a képviselőtestületre (helyeslés]. Én a magam részéről a költségvetést nem fogadom el (közbeszólás nem is fogadjuk el]. Megindul a költségvetés vitája. Utána dr. Szolnoki Lajos emelkedik szólásra. Tekintetes közgyűlés! Olyan jelenséggel állunk szembe, amilyenre én, amióta közügyekkel foglalkozom, nem emlékszem. A képviselőtestület az autonómiájának joga alapján a költségvetést 1921. évre megállapította. Hogy a munkálat ne legyen teljesen elhamarkodott, előzetes tárgyalásokon készítette el a költségvetés. Némely változtatást a képviselőtestület el is fogadott, amikor egy csomó felebbezést nyújtottak be. De most olyan átalakítással találkozunk, amit se a város, se a képviselőtestület nem vehet tudomásul. Ha ezt a városi képviselőtestület tudomásul veszi, akkor itt miránk tulajdonképen szükség nincsen. (Hát van rájuk szükség ? — a szerk. Amikor ezt a tényt leszögezem, engedjék meg, hogy keressem az okot, ami ezt előidézte. Egy csomó felebbezés folytán a vármegye kimondotta, hogy a költségvetés egyes pontjait nem fogadja el, míg másrészről pedig a főszámvevő és a tanács javaslatára nem fogadták el a költségvetést. Határozottan tiltakozom az ellen, hogy a városi tanácsnak és a főszámvevőnek joga van, hogy fellebezés útján más költségvetést állapíttasson meg. És nagyon csodálkozom, hogy ezt a képviselőtestület vissza nem utasítja, mert ebben az esetben a városi képviselőtestületnek semmiféle autonómiája nincsen és akkor nekünk csak egy jogunk van, hogy fizessünk. Ez ellen orvoslást emelek. A községi törvény 126. szakasza kimondja, hogy amennyiben a jövedelemből nem telik a kiadásokra, a költségvetés teljesítése részletes felülvizsgálás után meg is tagadható. Az észrevételeit közölheti a képviselőtestülettel a törvényhatóság, de, hogy a költségvetést hivatalból maga megállapítsa, arra nincsen joga csak abban az esetben, ha a kiigazítást a képviselőtestület megtagadja. Most csak úgy 2 millióval 8 millióra könynyedén felcsigázzák a kiadásokat és lejebb szállítják a bevételeket. Én javasolom, hogy a községi törvény 121. szakasza értelmében felebbezzük meg a m. kir. belügyminiszter úrhoz, kijelentvén, hogy ilyen költségvetés összeállításához nincsen joga a törvényhatóságnak. Kérem javaslatom elfogadását. Kovács Dezső a következő hozzászóló. Egy pontra nekem is rá kell mutatnom. A város háztartása nem egyéb, mint egy család háztartása. Ezt a család úgy akarja vezetni, hogy az valahogy fel ne boruljon és hogy a vagyonát el ne veszítse. A családfő gondoskodik arról, hogy beszerezze azt, amire szükség van. Természetesen a házastársak is folytonosan harcba vannak egymással, mert az asszony mindig többet szeretne költeni, mint amennyit lehetne. (Na, ezt jól eltrafálta! — A szedőgyerek.) Itt is úgy van. A város érdekeit, amelyet mi képviselünk,a szedőgyerek röhög), ha tudunk és arra törekszünk, hogy minél kevesebb kiadással tudjuk a város érdekeit előbbre vinni. A vezetőség persze, mint az asszony, igyekszik minél többet költeni, hogy minél jobban megrakhassa a spejzát (úgy van, úgy van.] Én gondolom, hogy a város elöljáróságát az a tudat vezette, hogy a város közönsége részére azt nyújtsa, amit csak nyújthat. De kérem szépen, itt más is kiviláglik és ha a költségvetést külön megfelebbezte a város elöljárósága, hát mondja meg, hogy ezt milyen jogon csinálta ? Ha jól emlékszem fenyegetések hangzottak el, hogy így felfüggesztik a város autonómiáját, ha azt vagy ezt meg nem adja. Amikor a bizottság az 1920—21. évi költségvetést letárgyalta, vállalkozott olyan kötelezettségre, amelyen túl már nem mehetett. A bizottság ezt a legnagyobb részletességgel és lelkiismeretességgel csinálta az elöljáróság részvételével, úgy, hogy ahhoz sem hozzátenni, sem elvenni nem lehetett. Mi történt évközben ? Az történt, hogy a megszavazott költségvetést túllépte az elöljáróság. Azon az oldalon támadta meg az autonómiát, amely oldalról azt megkellett volna védenie. Engedelmet kérek, de mi, akik itt egyszer kétszer összejövünk, a felelősséggel minden pillanatban számolnunk kell. A költségvetés megfelebbezésénél azt tapasztalom, hogy a jó szándékunkat és a becsületes munkánkat felforgatták. Én csak fájdalmasan konstatálom azt az ellenségeskedést, amely a képviselőtestület és az elöljáróság között van. Ennek a képviselőtestületnek a működése teljesen illuzáris. Ennek az intézkedéseit végrehajtani nem akarják. Tudom, hogy az elöljáróságnak nagyon nehéz a helyzete és a dolgokat csak a költségvetés keretén belül állíthatja elő. Kijelentem, hogy olyan tételek változtattak meg, amelyeket az elöljáróság és a közgyűlés által kiküldött bizottság teljesen jóváhagyott (!?]. Azt nem tudom megérteni és elhinni, hogy a közigazgatási bizottság Pestről jobban tudja, hogy Kiskunfélegyházának mi szükséges. Az információt úgy szerezhették be, vagy kapták meg, hogy elhallgathatták emezt vagy amazt a tételt. (!?]. Az elöljáróság és a képviselőtestület által egyhangúlag elfogadott határozatot nem fogadják el és ennek a határozatát vörösceruzával keresztül húzzák. Én is csatlakozom az előttem szóló képviselőtestületi tag indítványához és megfeledbezem a javaslatot a közgyűlés által a belügyminiszter úrhoz. Én mindig hirdettem a városi képviselőtestület és az elöljáróság között az összhangot [a szedőgyerek szakadatlanul röhög] és máma is azt mondom, hogy az elöljáróság és a képviselőtestület ne civakodó házastársak legyenek, mert hamarosan bekövetkezik az, hogy nem lehet ott semmit sem csinálni, ahol a képviselőtestület és az elöljáróság nem értik meg egymást. A képviselőtestület nem nézheti el, hogy az ő jogába, nélküle ilyen erős módon, ilyen diktatúraképpen beleszóljanak és éppen abba az egy jogába, amely gerince a működésnek. Benkő Ákos felszólalása kapcsán a következőket mondja: „A képviselőtestületnek megvan a joga, hogy most is felebbezzen. Azt nem tudom megérteni, hogy ne volna meg a jogunk, hogy valahova panasszal ne lehessen fordulnunk és ne volna meg a jogunk, hogy a földek haszonbérletét leszállítsuk. Kovács Dezső beszédében többek között elmondja, hogy a törvény is azt mondja, hogy a költségvetés nem maradhat egész éven át változatlanul. Amikor az artézi kút kijavításáról volt szó, vagy erre, meg erre kellett, hát a szükséges pénzt mindig megszavaztuk. A város elöljáróságának kötelessége, hogy gondoskodjék a szükségletekről és arra hitelt kérjen, de kötelessége, hogy maga is megjelölje, hogy honnan vegyük azt. Nagyon sajnálatos dolog, hogy minden kérdést a képviselőtestületnek kell kibogozni. Három, négy hónappal előbb kellett volna a költségvetést elkészíteni és előterjeszteni, így a képviselőtestület nem is tájékozódhatott, hogy hol is van szükséglet és hol is van hiány. Csak október 11- én látjuk meg, hogy a költségvetés keretén belül nem dolgozhat az elöljáróság és a törvény, a hatósággal megváltoztatja a rovatokat, amely rovatoknál az eltérés nagyobb, mint amit mi elfogadtunk. Amikor nemcsak a törvényhatósággal szemben, hanem önönmagával szemben is feltárja az elöljáróság, hogy szűkmarkú volt. Előáll az az eset, hogy az elöljáróság, amely a képviselőtestülettel nem volt megelégedve, nem a képviselőtestületnek mondja azt meg, hanem más hatóságnak és így magát is lehetetlennek tünteti fel. Nem engedhető meg, hogy a képviselőtestület egyetlen jogával így bánjanak. A javaslatot szintén nem fogadja el, Tóth Károly. Nem csak úgy kívánok hozzászólni, mint a tárgyhoz, hanem úgy is, mint annak a bizottságnak, amelyik a költségvetést megállapította, egyik tagja. Hosszú hónapokat töltöttünk el, amíg a költségvetés elkészült. A bizottság megmozdított minden követ, hogy a képviselőtestület érdekeit ne nehezítse meg. Most pedig az látszik, hogy az fordult elő, hogy a bizottságnak a dolgát mind semmibe veszik. Engedelmet kérek, hogy rámutassak a fenyegetésekre, amelyek itt elhangzottak. Visszaemlékezem arra, hogy 1912-ben említették, hogy az autonómiát elveszik. A magam részéről azt mondom, hogy három évig volt a város abban a helyzetben, hogy gyámhatóság alatt volt. Amikor elérkezett, hogy a képviselőtestület visszakapta az autonómiáját és itt volt a kormányzó azon a helyen és azt mondta, hogy itt a hiba, hogy azok az urak maguk akarnak fellebezni, akik a várost vezetik. Én azt mondom, hogy az a leghelyesebb, ha egymást megértjük és tiszteletbe tartjuk. Én is csatlakozom az előttem felszólalóhoz és kérem, hogy mondja ki a képviselőtestület, hogy fellebezni fog a királyi (?] miniszterhez. Dr. Rády Lajos főjegyző reflektál a felszólalásokra. Az egyik-másik képviselő úr — mondja — kétségbevonja a városi elöljáróságnak azt a jogát, hogy a képviselőtestület határozatát megfelebbezheti. Amint az urakat megilleti, egyenként és összesen a felebbezés joga, úgy egyenként megilleti az elöljáróság egyes tagjait is és összeségét is. Az elvitathatatlan, hogy a törvény nem zárja ki azt, hogy az elöljáróságnak nincs fellebezési joga. A városi tanácsnak kötelessége a költségvetési irányzatot elkészíteni és azt idehozni határozathozatal végett. Amikor az elöljáróság azt elkészítette, a legjobb tudása szerint egyúttal arra törekedett, hogy az reális is legyen. Én azt tapasztaltamhogy a község életének legfontosabb mozzanata a költségvetési irányzat megállapítása, miután ezen nyugszik az egész közigazgatás. Mindig nehezményeztem, hogy nem foglalkozunk intenzíven az előirányzattal. Mi vagyunk a végrehajtói és mi vagyunk abban a kellemes helyzetbe, hogy ezt keresztül vigyük. Mi vagyunk a vádlottak, hogy nem tudunk gazdálkodni és póthitelt vagy pótköltségvetést terjesztünk elő. A pótköltségvetés kellemetlen, de könnyebb egyszer túlesni egy dolgon, mint 10-20-szor felmelegíteni. Ha nincs elég anyagi eszköz a költségvetésben megállapítva és rendelkezésre bocsájtva, akkor azt mondják mint, ami ilyenkor szokásos, hogy „üres konyhának, bolond a gazdasszonya.“ Nekünk is ilyen a helyzetünk. Mert, ha a család föntartója, a képviselőtestület nem bocsájt elég anyagi eszközt a rendelkezésünkre, akkor az akaratunk az érvényre emelés érdekében sikertelen marad. Kell, hogy valahova forduljunk igazat kérni. A képviselőtestület a törvény alapján előírhatja a költségvetés reparálását. Az autonómia igen becses dolog. Az autonómiát védelmezni kell. Itt el kell fogadnunk a felszólaló képviselők azon állítását, hogy szigorúan a községi törvényhez kell ragaszkodnunk. Az elöljáróságnak észrevételt kellett volna tenni és felebbezni a képviselőtestülethez, hogy a költségvetést igazítsa ki. De viszont ne vádoljanak bennünket azért, hogy felsőbb hatósághoz fordultunk, de amikor ezt tettük, legjobb szándékunk szerint jártunk el. Nem vett részt a tárgyaláson az egész tanács, csak a számvevő úr. Ezeket kérem tekintetbe venni a tanács álláspontjának igazolása végett. Az uraknak joguk van a határozatot megfelebbezni, de viszont a tanács a legjobb belátását követte, amikor azt megcsinálta. Dóczy Pál h. polgármester a következőkben válaszol a felszólalásokra : Én azt mondom, hogy az autonómiát nem nyirbálták meg, amennyiben 500 tétel közül mindössze alig tizenötöt változtattak meg. Tehát nem mindet, csak azokat, amelyek nem feleltek meg az állapotoknak (Nagy zaj] Az épületek fenntartásának összegét a bizottság leszállította, mivel azt kevesebbért csinálják. Azt nem lehet kívánni, hogy az épületek összedőljenek. Három iskolára írtunk ki pályázatot és csak egyet tudunk megcsináltatni. Dóczi Pál után ismét Kovács Dezső áll felszólásra, aki a következőket mondja: Az elöljáróság a saját határozatát is megfelebbezte, ahelyett, hogy ide jött volna hozzánk. A megállapított 24 százalékkal szemben 60 százalékra emeltette a különbözetet fel, amennyiben a bizottság 278 százalékos pótadót javasolt, míg a közgyűlés 183 százalékost fogadott el. Most pedig a törvényhatóság 328 százalékban állapította meg. Én is azt mondom, hogy az épületek hamarosan összedőlnek, ha ki nem javítják őket. Azt látom, hogy az elöljáróság jobban bízik abban, hogy a képviselőtestület megkerülésével a másik fórumhoz, amely hozzá közelebb, oda menjen. Javasolja, hogy bizottság küldessék ki, az vegye tételenként újabb beható tárgyalás alá a javaslatot. Ami magát a javaslatot illeti, azt felebbezze meg a képviselőtestület. Dr. Biró László szintén a költségvetési javaslathoz szól hozzá. A tárgyalás közben jöttem rá — mondotta — emlékszem, hogy a költségvetés megállapításánál a költségvetési határozat több részből állott. Vannak általános és részletes szempontok. Az általános szempontokat helyeslem. A megye túltette magát a törvényen. Neki itt nincsen joga változtatni, csak felhívhatja a törvényhatóságot, hogy a javaslat rossz, de ezt sem fenyegetéssel. Ritkán fordult elő Magyarországon, hogy az autonómiát megvonják. Én az általános szempontokat megfeledbezem. Gyakorlati szempontokat nézve az épületeket javítani kell. Azt tartanám helyesnek, hogy tételenként kellene a költségvetést újra megállapítani, mert ha ez felmegy a belügyminiszterhez, hát kitudja, hogy mikor kerül onnan vissza. Én azt javaslom, hogy a kérdéseket részletesen tessék feltenni. Én azt hiszem, hogy részleteiben meg fogják szavazni. Utána Majláth József szól a tárgyhoz. Bizonyos, hogy megsértették a város autonóm jogát, tehát a javaslatot meg kell felebbezni. Én szintén szakember vagyok és azt mondom, hogy az épületek olyan állapotban vannak, hogy a tavaszig nem lehet a javításokkal várni. Az iskolák olyan rosszak, hogy a bedüléssel fenyegetnek. A felelősség a képviselőtestületre hárul. Sürgőssen meg kell azokat csináltatni. Dóczy Lajos. Én úgy vélem megoldani az iskolák kérdését, hogy 120 ezer koronát ki kell utaltatni. A képviselőtestület egyhangúlag úgy határozott, hogy felebbezéssel fog élni és felterjesztik az ügyet a belügyminiszterhez. Most sem szavazták meg a tisztviselők túlóra díját. Végül rátér a képviselőtestület a tárgysorozat második pontjára, amelyet dr. Rády Lajos főjegyző ismertet. Felolvassa a miniszteri rendeletet, amely azt mondja, hogy a városi tisztviselők ebben a kérdésben úgy tekintetnek, mint az állami tisztviselők és kéri, hogy a tisztviselők túlórázását méltányolja a képviselőtestület.