Csonkamagyarország, 1921 (1. évfolyam, 1-134. szám)

1921-10-14 / 89. szám

Pártoktól független politikai újság Megjelenik hetenként háromszor I. évfolyam 89. szám 1921 október hó 14 Óra 2 korona Kiskunfélegyháza város képviselőtestületének októberi ülése. Nagy vita az 1921. évi költségvetés körül. — A belügyminiszterhez fog felebbezni a közgyűlés. — Szolnokiék most sem szavazták meg a tisztviselők túlóráinak díját. — A város veszi kezébe a forgalmi adók kezelését. Kedden délelőtt tartotta Félegy­­háza képviselőtestülete rendes havi közgyűlését a városháza tanács­termében. A közgyűlésen a kép­viselőtestület tagjai csak mérsékelt számban vettek részt, ez azonban nem zárta ki azt, hogy a tárgysorozat egyes pontjai körül hosszas és zajos viták ne fejlődjenek ki. Különösen erősebb vitát provokált az 1921. évi költségvetés megszavazása, a városi tisztviselők túlóráinak díjazása és az iparos tanonciskolái tanítók óra­­díjuk felemelése iránti kérelme. Megkezdődik a közgyűlés. A közgyűlést 9 óra után tíz perc­cel nyitotta meg Dóczy Pál h. polgár­­mester. A nagy teremben körbefutó padokban csak elszórva ülnek a képviselőtestület tagjai. Az arcokon a nyugodt lefolyású gyűlések közöm­bösségével. A tárgysorozat első pontjaként szerepel a belügyminiszter ha­tározata a rendes köz­gyűlések határnapjai­nak megállapításáról. Dr. Rády Lajos főjegyző ismerteti a tárgyat és a következőket mondja : Méltóztatnak emlékezni, hogy a múlt év december hó 14.-én foglal­kozott a közgyűlés a rendes havi közgyűlések határnapjának megálla­pításával és úgy határozott, hogy vasárnapon tartassanak a rendes közgyűlések. Megjelent a belügy­miniszternek egy rendelete, amely a­­ közigazgatásnál is behozza a vasár­napi munkaszünetet és kimondta, hogy vasárnapokon és ünnepnapokon a hivatalos funkciónak is szünetelni kell. Ezt a tanács a képviselőtestület elé terjesztette. A képviselőtestület határozata azonban a belügyminiszter rendeletét megelőzően történt. A tör­vényhatósági bizottság ez ügyben tehát úgy döntött, hogy megváltoz­tatja az első határozatát, amelyben a képviselőtestület rendes közgyűlésé­nek napját vasárnapra tűzi ki és az ülések tartásának időpontját minden hónap második keddjében állapította meg. A képviselőtestület a törvényhatóságnak ezt a határo­zatát a belügyminiszternél megfeleb­­bezte. A belügyminiszter úr azonban úgy határozott, hogy felebbezést el­utasítja és a törvényhatóság határo­zatát indokainál fogva helybenhagyja. Méltóztassék a belügyminiszter úr határozatát tudomásul venni. A közgyűlés a határozatot tudo­másul veszi. Utána következik a közgyűlés legfontosabb pontja, az 1921. évi költség­­vetés megszavazása, illetve elfogadása. Pál Sándor h. tanácsnok felolvassa az 1921. évi költségvetést, amelynek több pontját a törvényhatósági bizottság lényegesen megváltoztatta és a költségek fedezésére megszavazott összege­ket tetemesen fel­emelte. Pál Sándor h. tanácsnok, miután ismertette és felolvasta a törvény­hatóság határozatát, amelyben a gim­názium részére szükséges tüzelő­anyag díja is szerepel, dr. Porst Kálmán gimnáziumi igazgató szól elsőnek a tárgyhoz. Mint a költ­ségvetési bizottság elnöke és mint a képviselőtestület tagja, csodálko­zom azon a határozaton, amit a vármegye hozott, mert vagy van joga a városi képviselőtestületnek a költségvetés megállapítására, vagy nincsen. A képviselőtestület maga tudja, hogy mennyi kiadása van, de hogy fölülről állapítsák meg, hogy 3 vagy 8 millióra van szükség, azt mégis csak különösnek tartom. Vala­mint, hogy azt az összeget, amit a képviselőtestület megállapított, tekin­tetbe nem véve, 8 millióra rúgassa fel a vármegye és csak úgy egy­szerűen kivetik, hogy mennyire van szükség. Ha így van, hát akkor nincsen szükség a képviselőtestületre (helyeslés]. Én a magam részéről a költségvetést nem fogadom el (közbe­szólás nem is fogadjuk el]. Megindul a költség­vetés vitája. Utána dr. Szolnoki Lajos emel­kedik szólásra. Tekintetes közgyűlés! Olyan jelenséggel állunk szembe, amilyenre én, amióta közügyekkel foglalkozom, nem emlékszem. A kép­viselőtestület az autonómiájának joga alapján a költségvetést 1921. évre megállapította. Hogy a munkálat ne legyen teljesen elhamarkodott, elő­zetes tárgyalásokon készítette el a költségvetés. Némely változtatást a képviselőtestület el is fogadott, amikor egy csomó felebbezést nyúj­tottak be. De most olyan átalakítás­sal találkozunk, amit se a város, se a képviselőtestület nem vehet tudo­másul. Ha ezt a városi képviselő­­testület tudomásul veszi, akkor itt mi­ránk tulajdonképen szükség nincsen. (Hát van rájuk szükség ? — a szerk. Amikor ezt a tényt leszögezem, engedjék meg, hogy keressem az okot, ami ezt előidézte. Egy csomó felebbezés folytán a vármegye ki­mondotta, hogy a költségvetés egyes pontjait nem fogadja el, míg más­részről pedig a főszámvevő és a tanács javaslatára nem fogadták el a költségvetést. Határozottan tilta­kozom az ellen, hogy a városi tanácsnak és a főszámvevőnek joga van, hogy fellebezés útján más költ­ségvetést állapíttasson meg. És nagyon csodálkozom, hogy ezt a képviselőtestület vissza nem utasítja, mert ebben az esetben a városi képviselőtestületnek semmiféle autonómiája nincsen és akkor nekünk csak egy jogunk van, hogy fizessünk. Ez ellen orvos­lást emelek. A községi törvény 126. szakasza kimondja, hogy amennyiben a jövedelemből nem telik a ki­adásokra, a költségvetés telje­sítése részletes felülvizsgálás után meg is tagadható. Az észrevételeit közölheti a kép­viselőtestülettel a törvényhatóság, de, hogy a költségvetést hivatalból maga megállapítsa, arra nincsen joga csak abban az esetben, ha a kiigazítást a képviselőtestület megtagadja. Most csak úgy 2 millióval 8 millióra köny­­nyedén felcsigázzák a kiadásokat és lejebb szállítják a bevételeket. Én javasolom, hogy a községi törvény 121. szakasza értelmében felebbezzü­k meg a m. kir. bel­ügyminiszter úrhoz, kijelentvén, hogy ilyen költségvetés össze­állításához nincsen joga a tör­vényhatóságnak. Kérem javaslatom elfogadását. Kovács Dezső a következő hozzá­szóló. Egy pontra nekem is rá kell mutatnom. A város háztartása nem egyéb, mint egy család háztartása. Ezt a család úgy akarja vezetni, hogy az valahogy fel ne boruljon és hogy a vagyonát el ne veszítse. A családfő gondoskodik arról, hogy beszerezze azt, amire szükség van. Természetesen a házastársak is foly­tonosan harcba vannak egymással, mert az asszony mindig többet szeretne költeni, mint amennyit lehetne. (Na, ezt jól eltrafálta! — A szedőgyerek.) Itt is úgy van. A város érdekeit, ame­lyet mi képviselünk,­­a szedőgyerek röhög), ha tudunk és arra törekszünk, hogy minél kevesebb kiadással tudjuk a város érdekeit előbbre vinni. A veze­tőség persze, mint az asszony, igyek­szik minél többet költeni, hogy minél jobban megrakhassa a spejzát (úgy van, úgy van.] Én gondolom, hogy a város elöljáróságát az a tudat vezette, hogy a város közönsége részére azt nyújtsa, amit csak nyújthat. De kérem szépen, itt más is kiviláglik és ha a költségvetést külön megfelebbezte a város elöl­járósága, hát mondja meg, hogy ezt milyen jogon csinálta ? Ha jól emlékszem fenyegetések hang­zottak el, hogy így felfüggesz­tik a város autonómiáját, ha azt vagy ezt meg nem adja. Amikor a bizottság az 1920—21. évi költségvetést letárgyalta, vállal­kozott olyan kötelezettségre, amelyen túl már nem mehetett. A bizottság ezt a legnagyobb részletességgel és lelkiismeretességgel csinálta az elöl­járóság részvételével, úgy, hogy ahhoz sem hozzátenni, sem elvenni nem lehetett. Mi történt évközben ? Az történt, hogy a megszavazott költségvetést túllépte az elöljáróság. Azon az oldalon támadta meg az autonómiát, amely oldalról azt meg­­kellett volna védenie. Engedelmet kérek, de mi, akik itt egyszer két­szer összejövünk, a felelősséggel minden pillanatban számolnunk kell. A költségvetés megfelebbezésénél azt tapasztalom, hogy a jó szándé­kunkat és a becsületes­ munkánkat felforgatták. Én csak fájdalmasan konstatálom azt az ellenségeskedést, amely a képviselőtestület és az elöl­járóság között van. Ennek a kép­viselőtestületnek a működése teljesen illuzáris. Ennek az intézkedéseit végrehajtani nem akarják. Tudom, hogy az elöljáróságnak nagyon nehéz a helyzete és a dolgokat csak a költségvetés keretén belül állíthatja elő. Kijelentem, hogy olyan tételek változtattak meg, amelyeket az elöl­járóság és a közgyűlés által kikül­dött bizottság teljesen jóváhagyott (!?]. Azt nem tudom megérteni és elhinni, hogy a közigazgatási bizottság Pest­ről jobban tudja, hogy Kiskunfélegy­házának mi szükséges. Az infor­mációt úgy szerezhették be, vagy kapták meg, hogy elhallgathatták emezt vagy amazt a tételt. (!?]. Az elöljáróság és a képviselő­testület által egyhangúlag el­fogadott határozatot nem fogad­ják el és ennek a határozatát vörösceruzával keresztül húzzák. Én is csatlakozom az előttem szóló képviselőtestületi tag indítványához és megfeledbezem a javaslatot a közgyűlés által a belügyminiszter úrhoz. Én mindig hirdettem a városi képviselőtestület és az elöljáróság között az összhangot [a szedőgyerek szakadatlanul röhög] és máma is azt mondom, hogy az elöljáróság és a képviselőtestület ne civakodó házas­társak legyenek, mert hamarosan bekövetkezik az, hogy nem lehet ott semmit sem csinálni, ahol a képviselő­testület és az elöljáróság nem értik meg egymást. A képviselőtestület nem nézheti el, hogy az ő jogába, nélküle ilyen erős módon, ilyen diktatúraképpen bele­szóljanak és éppen abba az egy jogába, amely gerince a műkö­désnek. Benkő Ákos felszólalása kapcsán a következőket mondja: „A kép­viselőtestületnek meg­van a joga, hogy most is felebbezzen. Azt nem tudom megérteni, hogy ne volna meg a jogunk, hogy valahova panasszal ne lehessen fordulnunk és ne volna meg a jogunk, hogy a földek haszon­­bérletét leszállítsuk. Kovács Dezső beszédében többek között elmondja, hogy a törvény is azt mondja, hogy a költségvetés nem maradhat egész éven át válto­zatlanul. Amikor az artézi kút kijaví­tásáról volt szó, vagy erre, meg erre kellett, hát a szükséges pénzt mindig megszavaztuk. A város elöljáróságának köte­lessége, hogy gondoskodjék a szükségletekről és arra hitelt kérjen, de kötelessége, hogy maga is megjelölje, hogy honnan vegyük azt. Nagyon sajnálatos dolog, hogy minden kérdést a képviselőtestületnek kell kibogozni. Három, négy hónappal előbb kellett volna a költségvetést elkészíteni és előterjeszteni, így a képviselőtestület nem is tájé­kozódhatott, hogy hol is van szük­séglet és hol is van hiány. Csak október 11- én látjuk meg, hogy a költségvetés keretén belül nem dol­gozhat az elöljáróság és a törvény, a hatósággal megváltoztatja a rovato­kat, amely rovatoknál az eltérés nagyobb, mint amit mi elfogadtunk. Amikor nemcsak a törvényhatóság­gal szemben, hanem önön­magával szemben is feltárja az elöljáróság, hogy szűkmarkú volt. Elő­áll az az eset, hogy az elöl­járóság, amely a képviselő­testülettel nem volt megelégedve, nem a kép­viselőtestületnek mondja azt meg, hanem más hatóságnak és így magát is lehetetlennek tünteti fel. Nem engedhető meg, hogy a képviselőtestület egyetlen jogá­val így bánjanak. A javaslatot szintén nem fogadja el, Tóth Károly. Nem csak úgy kívá­nok hozzászólni, mint a tárgyhoz, hanem úgy is, mint annak a bizott­ságnak, amelyik a költségvetést megállapította, egyik tagja. Hosszú hónapokat töltöttünk el, amíg a költségvetés elkészült. A bizottság megmozdított minden követ, hogy a képviselőtestület érdekeit ne nehezít­se meg. Most pedig az látszik, hogy az fordult elő, hogy a bizottságnak a dolgát mind semmibe veszik. Engedelmet kérek, hogy rámutas­sak a fenyegetésekre, amelyek itt elhangzottak. Visszaemlékezem arra, hogy 1912-ben említették, hogy az autonómiát elveszik. A magam részéről azt mondom, hogy három évig volt a város abban a helyzetben, hogy gyámhatóság alatt volt. Amikor elérkezett, hogy a kép­viselőtestület visszakapta az auto­nómiáját és itt volt a kormányzó azon a helyen és azt mondta, hogy itt a hiba, hogy azok az urak maguk akarnak fellebezni, akik a várost vezetik. Én azt mondom, hogy az a leghelyesebb, ha egymást megértjük és tiszteletbe tartjuk. Én is csatlakozom az előttem fel­szólalóhoz és kérem, hogy mondja ki a képviselőtestület, hogy felle­bezni fog a királyi (?] miniszterhez. Dr. Rády Lajos főjegyző reflektál a felszólalásokra. Az egyik-másik képviselő úr — mondja — kétségbe­vonja a városi elöljáróságnak azt a jogát, hogy a képviselőtestület hatá­rozatát megfelebbezheti. Amint az urakat megilleti, egyen­ként és összesen a felebbezés joga, úgy egyenként megilleti az elöljáróság egyes tagjait is és összeségét is. Az elvitathatatlan, hogy a törvény nem zárja ki azt, hogy az elöljáróság­nak nincs fellebezési joga. A városi tanácsnak kötelessége a költségvetési irányzatot elkészíteni és azt idehozni határozathozatal végett. Amikor az elöljáróság azt elkészítette, a legjobb tudása szerint egyúttal arra törekedett, hogy az reális is legyen. Én azt tapasztaltam­­hogy a község életének legfontosabb mozzanata a költségvetési irányzat megállapítása, miután ezen nyugszik az egész közigazgatás. Mindig nehez­­ményeztem, hogy nem foglalkozunk intenzíven az előirányzattal. Mi vagyunk a végrehajtói és mi vagyunk abban a kellemes hely­zetbe, hogy ezt keresztül vigyük. Mi vagyunk a vádlottak, hogy nem tudunk gazdálkodni és póthitelt vagy pótköltségvetést terjesztünk elő. A pótköltségvetés kellemetlen, de könnyebb egyszer túlesni egy dolgon, mint 10-20-szor fel­­melegíteni. Ha nincs elég anyagi eszköz a költség­­vetésben megállapítva és rendelke­zésre bocsájtva, akkor azt mondják mint, ami ilyenkor szokásos, hogy „üres konyhának, bolond a gazdasszonya.“ Nekünk is ilyen a helyzetünk. Mert, ha a család föntartója, a képviselő­­testület nem bocsájt elég anyagi eszközt a rendelkezésünkre, akkor az akaratunk az érvényre emelés érdekében sikertelen marad. Kell, hogy valahova forduljunk igazat kérni. A képviselőtestület a törvény alap­ján előírhatja a költségvetés repa­rálását. Az autonómia igen becses dolog. Az autonómiát védelmezni kell. Itt el kell fogadnunk a fel­szólaló képviselők azon állítását, hogy szigorúan a községi törvény­hez kell ragaszkodnunk. Az elöl­járóságnak észrevételt kellett volna tenni és felebbezni a képviselőtes­tülethez, hogy a költségvetést igazítsa ki. De viszont ne vádoljanak bennün­ket azért, hogy felsőbb hatósághoz fordultunk, de amikor ezt tettük, leg­jobb szándékunk szerint jártunk el. Nem vett részt a tárgyaláson az egész tanács, csak a szám­vevő úr. Ezeket kérem tekintetbe venni a tanács álláspontjának igazolása vé­gett. Az uraknak joguk van a hatá­rozatot megfelebbezni, de viszont a tanács a legjobb belátását követte, amikor azt megcsinálta. Dóczy Pál h. polgármester a kö­vetkezőkben válaszol a felszólalá­sokra : Én azt mondom, hogy az autonómiát nem nyirbálták meg, amennyiben 500 tétel közül mindössze alig tizenötöt változ­tattak meg. Tehát nem mindet, csak azokat, amelyek nem feleltek meg az álla­potoknak (Nagy zaj] Az épületek fenntartásának összegét a bizottság leszállította, mivel azt kevesebbért csinálják. Azt nem lehet kívánni, hogy az épületek összedőljenek. Három iskolára írtunk ki pályázatot és csak egyet tudunk megcsináltatni. Dóczi Pál után ismét Kovács Dezső áll fel­szólásra, aki a következőket mondja: Az elöljáróság a saját hatá­rozatát is megfelebbezte, ahelyett, hogy ide jött volna hozzánk. A meg­állapított 24 százalékkal szemben 60 százalékra emeltette a különbözetet fel, amennyiben a bizottság 278 százalékos pót­adót javasolt, míg a közgyűlés 183 százalékost fogadott el. Most pedig a törvényhatóság 328 százalékban állapította meg. Én is azt mondom, hogy az épületek hamarosan összedőlnek, ha ki nem javítják őket. Azt látom, hogy az elöljáróság jobban bízik abban, hogy a képviselőtestület megkerülésével a másik fórumhoz, amely hozzá köze­­lebb, oda menjen. Javasolja, hogy bizottság kül­dessék ki, az vegye tételenként újabb beható tárgyalás alá a javaslatot. Ami magát a javaslatot illeti, azt felebbezze meg a képviselőtestület. Dr. Biró László szintén a költ­ségvetési javaslathoz szól hozzá. A tárgyalás közben jöttem rá — mon­dotta — emlékszem, hogy a költ­ségvetés megállapításánál a költ­ségvetési határozat több részből állott. Vannak általános és részletes szem­pontok. Az általános szempontokat helyeslem. A megye túl­tette magát a törvényen. Neki itt nincsen joga változtatni, csak felhívhatja a törvény­­hatóságot, hogy a javaslat rossz, de ezt sem fenyegetéssel. Ritkán fordult elő Magyarországon, hogy az auto­nómiát megvonják. Én az általános szempontokat megfeledbezem. Gya­korlati szempontokat nézve az épü­leteket javítani kell. Azt tartanám helyesnek, hogy té­telenként kellene a költségvetést újra megállapítani, mert ha ez fel­megy a belügyminiszterhez, hát ki­tudja, hogy mikor kerül onnan vissza. Én azt javaslom, hogy a kérdéseket részletesen tessék feltenni. Én azt hiszem, hogy részleteiben meg fogják szavazni. Utána Majláth József szól a tárgy­hoz. Bizonyos, hogy megsértették a város autonóm jogát, tehát a javas­latot meg kell felebbezni. Én szintén szakember vagyok és azt mondom, hogy az épületek olyan állapotban vannak, hogy a tavaszig nem lehet a javításokkal várni. Az iskolák olyan rosszak, hogy a bedüléssel fenyegetnek. A fe­lelősség a képviselőtestületre hárul. Sü­rgőssen meg kell azo­kat csináltatni. Dóczy Lajos. Én úgy vélem meg­oldani az iskolák kérdését, hogy 120 ezer koronát ki kell utaltatni. A képviselőtestület egyhangúlag úgy határozott, hogy felebbezéssel fog élni és felterjesztik az ügyet a belügyminiszterhez. Most sem szavazták meg a tisztviselők túl­óra díját. Végül rátér a képviselőtestület a tárgysorozat második pontjára, ame­lyet dr. Rády Lajos főjegyző ismer­tet. Felolvassa a miniszteri rendeletet, amely azt mondja, hogy a városi tisztviselők ebben a kérdésben úgy tekintetnek, mint az állami tisztviselők és kéri, hogy a tisztviselők túlórá­zását méltányolja a képviselőtestület.

Next