Csonka Magyarország, 1922. január-június (2. évfolyam, 2-146. szám)

1922-05-16 / 111. szám

2 Cigánytemetés . . . Meghalt egy cigány — elnémult egy hegedű, amelyből annyi sokszor sirt fel a magyar nóta, amelynek nyomán víg­legények kurjantása visszhangzott az utca során Egy tag­gal most már kevesebb lett a banda, amelyet talán nagyon sokan észre sem vesznek, amikor ma este újra felbug, felsír hegedűjükből a buson­­gó magyar nóta. Kisebb lett a banda, egy időre üresen marad a második hegedűs helye, hogy azután jöjjön egy másik cigány, aki a megürült helyet elfoglalja. Minden, de minden úgy halad majd tovább, mintha mi sem történt volna. Hiszen csak egy szegény cigánnyal lett kevesebb, csak egy asszony maradt özvegyen , és vagy hét apró rajkó örökre árván. Senki más, csak ők érzik, csak ők tudják, hogy mit jelent az, hogy a bandából kidőlt egy tag és hogy abból az ütött-kopott nótafából többé nem szól föl az öreg cigány keze alatt az édes nóta, a lágyan tova szálló magyar dal. Meghalt egy vén cigány,, úgy, mint ahogy sok ajkon is meghalt arra messze napkeleten, napnyugaton, a magyar nóta. A banda utoljára most neki húzta, az ő nótáját muzsikálta, miközben megindult a menet, lassan, csende­sen, a temető felé. Zokogott a dal a sok cigány hegedűjén és a nem mindennapi esemény kicsalta az embereket az utcára, amerre a te­metési menet elhaladt. Kiváncsi szem­mel nézték a menetet, voltak, akik hozzá is csatlakoztak, hogy minél tovább hallgathassák a muzsikát amelyet most annak az utolsó ki­vánságára húznak, aki életében annyi sok más száznak húzta el a nótaját. Most az öreg cigánynak muzsi­kálta a banda, az öregnek, aki már nem hallja a nótát Azt a nótát­­amelyet ő annyira szeretett. Ahhoz azonban, hogy az ő kedvéért, az ő nótáját, neki húzza az egész banda, ahhoz a vén cigánynak meg kellett halni és hét kis rajkát árván hagyni. Ezért szólott a mult délután annyi cigány hegedűjén egy öreg, kopott, régi nóta. VILLANY­ a Kecskeméti­ úton. (Telefon 83.) Naponta üzemben van és előállít­ mindenfajta lisztet, a legjobb minőségben. Készít: köleskását, árpadarát, kukoricadarát. Darálásnál portást nem számít Liszt- és egyéb termékeinek elárusítása úgy a malomban, mint a postaépületben levő városi üzletben (Kossuth­ utca 9. sz.] Cson­kam­agyar or­szág* Magasugrás. Nyerte Bolesztiai 155 m­-rel [Kecskemét], 400 méteres síkfutás. Nyerte 58 mp alatt Blázsik [Félegyháza]. 4000 roéteres síkfutás. Nyerte 10­8­­ perc alatt Klein [Félegyháza]. Svéd-staféta. Nyerte a félegyházi stafétacsapat [Ágoston, Konecsny, Blázsik, Kenedy]. A fentiek fényes bizonyítékai annak, hogy a képezde növendékei kitűnő sportnevelésben részesülnek. Ismeretlen tettes 120 ezer koronás váltó­csalást követett el a Népbank kárára. Egy fülöpjakabi gazdálkodó nevében vette fel a pénzt. — Zseniális módon fonta be a tettes a bank vezetőséget. — Mire kisült a Csalás, a tettesnek még a nyomát sem lehetett találni. Nem mindennapi ügyben nyomoz­­ már egy hét óta a félegyházi állam­rendőrség, amelyről a nyomozás érdekében­­eddig hallgatni voltunk kénytelenek. Az erélyes kézzel és a legnagyobb szigorral folytatott nyomozás dacára azonban a 120 ezer koronás csalás tettesét mindezideig nem sikerült kézrekeríteni, ami annak tulajdonítható, hogy az illető alapos megfontolás után, kilétének meg­állapítására a legkisebb nyomot sem hagyva, tűnt el a láthatárról. A 120 ezer koro­nás csalás tör­ténete. Mintegy tíz nappal ezelőtt meg­jelent a kiskunfélegyházai Népbank Kossuth utcai helyiségében egy kö­zépkorú ember, aki magát Majoros Mátyás, fülöpjakabszállási gazdál­kodónak mutatta be és érdeklődött, hogy milyen feltételekkel vehetne­k fel a banktól 120 ezer korona váltó­­kölcsönt fülöpjakabszállási birtokára. A bank igazgatósága ismertette az illetővel a feltételeket, aki azzal tá­vozott el a bankból, hogy a kölcsön felvétele ügyében másnap be fog jönni és akkor a kölcsönfelvételt­­ nyélbe is fogják ütni. A következő napon meg is jelent a bankban a magát Majoros Mátyás­nak nevező egyén, a felesége társa­ságában, akit a bank igazgatósága felkért arra, hogy a kölcsön ügyé­ben dr. Szabó Árpád ügyvéddel, a bank ügyészével folytassanak tár­gyalásokat és ha az ügyész a köl­csön megadását javasolja, akkor a bank hajlandó a kért 120 ezer ko­ronás kölcsönt folyósítani. Az állítólagos Majoros Mátyás és neje, a kapott utasítás alapján meg is kezdte a tárgyalásokat dr. Szabó Árpád bankügyésszel, aki miután néhány jelentéktelen adat alapján arról nyert meggyőződést, hogy tény­leg Majoros Mátyással van dolga, a telekkönyvben feltüntetve lévő fülöpjakabi ingatlan terhére javasolta a 120 ezer korona kölcsön meg­adását. A bank kiutalja a kért kölcsönt. Az igazgatóság az ügyész véle­ménye alapján, amely mint kitűnt nem a legalaposabb körültekintés lefolytatásával lett megadva azonnal szó nélkül kifizette a 120 ezer ko­ronát, amelyet az ál Majoros Mátyás a legnagyobb nyugalommal vett fel. Miután az összeg kiutalása meg­történt, a kölcsönt felvevő még végig is parolázott a vezetőséggel és úgy távozott el a bankból Alig múlott el két nap a kölcsön felvé­ele után, amikor Majoros Má­tyás fülöpjakabszállási gazdálkodó, egy egészen különös módon rájött arra, hogy valaki az ő nevével visszaélve, 120 ezer korona kölcsönt vett fel. Egy napon, amikor Majoros bent­járt Félegyházán, az utcán találkozott egyik régi ismerősével, aki abban az időben, amikor az ő nevében a csalást elkövető szélhámos a bank­ban a pénzt felvette, ő is ott volt és hallotta, amikor a nevére 120 ezer korona váltókölcsönt folyósí­tottak. Mint régi bizalmas ismerős, megkérdezte Majorost, hogy minek kell ő neki az a sok pénz? Talán fö­ldet akar vásárolni? Majoros Mátyás először nyugod­tan hallgatta a szomszédja kérdéseit, neki tudva, hogy komolyan beszél ő vagy tréfál. Azonban csakhamar meggyőződött arról, hogy amit a szomszédja mond, az nem tréfa, hanem megtörtént dolog. Kitudódik a­ csalás. Majoros Mátyás a hallottak után azonnal beszaladt a bankba, ahol érdeklődött a nevére felvett váltó­­kölcsön ügyére vonatkozólag. Elő­adva, hogy ő az a Majoros Mátyás, akinek a nevében az elmúlt napok­ban valaki 120 ezer korona kölcsönt felvett és azt az ő földjére betáb­­láztatta. A felvilágosítást a bank a leg­nagyobb meglepetéssel vette tudo­másul és csak most tudták meg, hogy az, aki Majoros nevében a kölcsönt felvette az közönséges csaló volt, aki a bank ügyészét és így az egész intézetet a legrafináltabb mó­don rászedte. Miután más megoldás nem volt hátra, az esetről azonnal jelentést tettek a rendőrségen, megadva a bank csalójának személyleírását. Ezen kívül azonban semmi közelebbi ada­tokat nem tudott a bank vezetősége adni, ami azután nagyon nehézzé tette a rendőrség dolgát, aki minden támpont nélkül folytatja a nyomozást a bankot érzékenyen érintő csalást elkövető egyén után, akinek sze­mélyazonosságát mindezideig nem sikerült megállapítani. 1922 május 16 Kis tükör. . .......................................................... . Miért lett a párt egységes. Dr. Purst Kálmán program­mbeszé­­dében azt a kérdést vetette fel, hogy hát tulajdonképpen miért is egységes a párt? Mire egy jóízű közbeszóló adta meg a választ. ■ „Azért, mert a Szolnoki-féle lavór párt beleolvadt Persze, volt nagy derültség. — Hogy szerzik Pallavicinék az ajánlókat? Szombaton délelőtt a Pallavicini kortesek Selymes szőlő­ben böngészték a szavazókat, hogy hátha akad egy-két ember, akit si­kerül bedőteni s Pallavicini ajánlási ívét velük aláíratni. De hiába bön­gésztek, nem találtak. Eredmény nélkül pedig nem akartak hazamenni. Bekopogtattak tehát Parádi Gáspár 1463. 1. sz. alatti lakoshoz, akit kézzel lábbal kapacitáltak az ajánlási ív aláírására. Hiába mondta nekik Parádi, hogy ő Kossuth párti s hogy csak Dr. Horváth Zoltán ívét haj­landó aláírni, a kortes Urak ezzel nem törődtek, hanem mikor látták, hogy nem boldogulnak, egész egy­szerűen odairták Parádi nevet az ívre. Az esettől a Horváth pártirodá­ban jegyzőkönyvet vettek fel, amit a pártvezetőség rövid időn belül a választási biztoshoz fog juttatni.­­ — A vasutasoknak nem kell Nagyatádi! Az egységesek a jelölt­jük vezetése alatt szombaton este a vasutasokat puhították a Csillag-féle vasúti vendéglőben. Hogy nagyobb legyen a hatás, az egyik szónok nagyatádi Szabó Istvánt is felhozta, mivelhogy az is egységes­párti. Elmondotta, hogy ők nagyatádival most együtt harcolnak, vele együtt élnek-halnak. A vasutasok udvarias emberek lévén, türelemmel hallgatták végig a szónokokat. Azonban sehogysem voltak megelégedve sem az egységes­párti jelölttel, sem annak a Programm­­jával. Szemébe nem akarták mon­­ dani, hogy nekünk az Úr nem kell, mivel hogyhát együtt poharazgattak. De hogy mégis kiadják neki az utat, a következő kijelentéssel oldották meg a kényes kérdést: Sajnos kérem, de nekünk nem kell Nagyatádi“. Szerkesztői üzenetek. 6­.­­. Urnák. Helyben. Az ajánlási ívet egész nyugodtan aláírhatja. Nincs joga se a városnak, se a kormánynak ahhoz, hogy valakit — ha mindjárt hivatalnok ember is —­­a politikai véleményének nyilvánítá­sától eltiltson. Ha törvényellenes sérelem érné, hozza tudomásunkra, hogy azt azonnal orvosoljuk. P. G. Selymes: A Pallavicini-kor-~*­­tesek erőszakoskodásáról jegyző­könyvet vettünk fel s azt a válasz­tási biztoshoz rövid időn belül el­juttatjuk.

Next