Csonka Magyarország, 1923. január-június (3. évfolyam, 1-45. szám)

1923-06-10 / 43. szám

1SB. évfolyam 43. szám« Megjelenik minden vasárnap. Egyes szám­ára 30 kor­ai kiskunfélegyházi Függetlenségi párt hivatsies iepis. 1923. évi június hó 10. A vértanú miniszterelnök unokája —é­s az olasz kapitány utódja. Batthyányi Tivadar gróf, a vértanú halált halt Batthyá­nyi Lajos első magyar mi­niszterelnök unokája becsü­letsértés és rágalmazás miatt pert indított Pallavicini György őrgróf ellen, mert őt a nemzeti kaszinó választ­mánya előtt lázadónak és hazaárulónak nevezte. S a keresztény egység ma még többségben levő pertjt, el­ütötte az október 6- án vér­tanú­halált halt első magyar miniszterelnök unokáját attól, hogy a biróság előtt torolja meg becsülete megsértését. Álljunk meg! Nézzünk körül, kik is áll­nak szembe egymással? Pailaviciai gróf, az, aki jelöltnek­ Félegyházán is pró­bálkozott — vádolni mert, de mentelmi joga alá bújt, amikor helyt kellett volna állnia érte. A Pallavicini név a ma­gyar történet legszomorúbb lapjain lép föl. Horváth Mi­hály történetírónk szerint Martinuzzi Fráter György erdé­mi magyar bíboros püs­pök meggyilkolásában ját­szott a Habsburg Ferdinánd szolgálatában tevékeny sze­repet. Fráter György bíboros püspök a legnagyobb magyar diplomaták között foglal he­lyet s a Pallavicini név s az ő vérének kiontása Habs­burg érdekekért feketén kap­csolódik össze. Ennek az olasz kapitánynak egy kései utódja a honmentőt adja. Batthyányiakra a Habs­burgok golyója,börtöneakasz­­tófára várt, mert magyar ügyet szolgáltak; a Palla­­vicini olasz kapitány utódaira a Habsburgok áldása, föld­adományozása, mert a ma­gyar ügyet a Habsburg szol­gálatban, ha kellett gyilokkal is, támadták. A vértanú miniszterelnök unokája s a bíboros püspök­gyilkos olasz kapitány kései utóda újra szemben álltak Habsburg védelemben az egyik — magyar önállóság szolgálatában a másik. Októ-­­ bert, Károlyit kiáltanak a kereszténynek nevezett pár­ton — becsületes magyar lélekhez méltó helytállást a vádló részéről a másikon. Furcsa, felemás állapotát mutatja a magyar ügy védel­mének, hogy a Habsburg védőt szárnyai alá veszi Bethlen többsége — a vér­tanú miniszterelnök unokáját pedig megfosztja becsülete védelmének lehetőségétől is. A Habsburg érdekekért magyar bíboros püspököt e­gyik Rolf Kis olasz kapitány, őrgróf utóda a keresztény­nek nevezett Bethlen-párt segítségével igy menekült meg a felelősségre vonás elől. Hiába, érdemes volt magyar bíboros püspököt gyilkolni, kis olasz kapitány, — de ér­demes volt-e október 6.-án vértanú halálba menni, Batthyányi Lajos 48-as mi­niszterelnök. Ha látó szemekkel letekin­tenek a túlvilágról a magyar földre, vájjon mit mond a kis olasz kapitány, vájjon mit mond a vértanú miniszter­­elnök. Furcsa föld vagy te magyar hazám! Furcsa nép vagy te magyar! Vértanú itt csak magyar lehet. Ehhez csak nekünk van jogunk. Csak lőjjetek, csak akasszatok, csak üssetek, csak rágalmazzatok betolako­dók, itt ellehettek, de vér­tanuk — azok nem lehettek, hanem a Batthyányiakból lesznek. S a vértanuk vére váltja meg mi magyar vérünket. Örök magyar életre. Magyarországnak gyülületországba! - Kossuth országává kell lenni. • Csordajárás 1 hold föld 4 Kiskunfélegyháza város közügyeik iránt alig, vagy egyáltalán nem ér­deklődő közönsége évtizedek óta félő gonddal lesi, várja a város be­vételeinek s kiadásainak, azaz a város költségvetésének végleges megállapítását. Miért a szokatlan érdeklődés? A város régi öregjei unalmukban, számításból vagy ki tudja miért a város földjét f f­losz­­tották, ezzel a város háztartásának bevételét lényegesen csökkentették, anélkül, hogy az adózók nagy tö­mege a földosztás folytán jobb módba jutott volna. A felosztás alkalmával kisembe­reknek jutó keskeny földszafonok pár forintért egy-két élelmes vállal­kozó tulajdonába kerültek, annak jövedelmét szaporították, míg a várost terhelő s folyton emelkedő kiadások nagy tömege föld hiányában csak a város adózó polgáraira nehezedett. A költségvetést tárgyaló köz­gyűlések mindenkor hosszas tana­kodás és megfontolás után döntöttek a bevételek és kiadások végleges megállapításánál, mert városunk, föld­hiányában, pótadóból é­lő város, ahol minden kiadás, avagy valamely be­vételi forrás könnyelmű elengedése a város adózó polgárai által fizetett pótadó­j-át emeli, melynek vég­nélküli emelése az adófizetőket tenné tönkre. A múltban elosztott földekből ked­vezményt élvezőket ma már senki sem számoltathatja el, a városra nehezedő terhekből reájuk senki nagyobb adót ki nem vethet, ezek csak fájó emlékek, szereplői pedig a múlté. Ma nekünk kell izzadni az el­osztók könnyelműségéért s fizetni a sok száz százalékos pótadót, hogy ez a körülményekhez képest a lehető legkisebb legyen, mindenkinek szigorúan ügyelni kell, hogy a város bevételei minél nagyobb, kiadása pedig minél kisebb legyen. A város költségvetésének tárgya­lása napokban kerül nyilvános tár­gyalás alá, azért­ időszerűnek tartjuk a város egyik legnagyobb és leg­újabb szerződésére az adózó közön­ség figyelmét felhívni s egyben az abban résztvevő 120 gazdát is, hogy lehetségesnek tartják-e ezen állapotot, amibe esetleg önhibájukon kívül talán tudtuk és­­ akaratuk nélkül jutottak. Kiskunfélegyháza város 1921. évi bérbeadása. kg. búzáért. október 5.-én nyilvános árverésen legeltetés céljaira bérbeadta 3 évre a kecskeméti- és az alpári-út között elterülő 107 hold legelőjét Tábith Lajos és társainak évi­­százezer korona haszonbérért. Tábith Lajos és társai az elmúlt évben a százezer koronáért kifogott területen legeltettek 120 drb. teherlet, gyűjtöttek annyi szénát és bizonyára termeltek annyi zabot, hogy azzal a város által vásárolt és részükre tenyésztési célokra átadott 3 apa állatot eltartottak, ezért a várostól 120.000 koronát kaptak és még ki­maradt 1.000 000. Egymillió korona szénájuk, szóval a város 107 hold földért kapott 100000 koronát és fizetett tisztán a tehéntartás érdeké­ben tartott apaállat tartásáért 120 ezer koronát a társaságnak, tehát a társaság ingyen kapott a várostól 107 hold legelőt, 20 ezer koronát és mű­kor érték körüli szériát. 1923. évre a város ezen bér­összeget a változott viszonyok miatt miniszteri rendelet alapján jogosult volt felemelni, de Tábithék megbízá­sából Poór Lajos, mint ezen bérlő­­társaság pénztárnoka a felemelést meg sem várva önmagától adott be 1923. április hó 18- án a város kép­viselő testületéhez egy kérvényt, amelyben arra kérte a képviselő­­testü­­let, hogy elégedjen meg évi 200 000 korona bérösszeggel, mert a bérlők legnagyobb része kisember vagy iparos és hogy a tej olcsób­bodása csak így lesz elérhető [már 160 korona]. A városi tanács tudva azt, hogy a várostól kifogott többi legelőterületért más bérlők 3—4 mm­ búzát is fizetnek, legalább 1 mm. búzaárának megfelelő bér­összeget kért, ami a mai búza ára­kat számítva 3 millió koronának felelt volna meg. Tanács ezen javas­latát dr. Biró László indítványára, aki szerint a legeltetők nagyrésze kisemberek közül való, „ferenc* bácsi“-ék az április hó 24.-i köz­gyűlésen elvetete s a 107 hold föld 1923. évi bérletét 200.000 koronában állapította meg, tehát holdankint 4 kg. búzaárban. A városi tanács a képviselő­­testület ezen határozatával május hó 3. i tanácsülésen foglalkozott és a főszámvevő véleményére kimondta, hogy ezen 4 kg. bérösszeg oly cse­kély, hogy ennek orvoslása a fel-

Next