Csonka Magyarország, 1923. január-június (3. évfolyam, 1-45. szám)
1923-06-10 / 43. szám
1SB. évfolyam 43. szám« Megjelenik minden vasárnap. Egyes számára 30 korai kiskunfélegyházi Függetlenségi párt hivatsies iepis. 1923. évi június hó 10. A vértanú miniszterelnök unokája —és az olasz kapitány utódja. Batthyányi Tivadar gróf, a vértanú halált halt Batthyányi Lajos első magyar miniszterelnök unokája becsületsértés és rágalmazás miatt pert indított Pallavicini György őrgróf ellen, mert őt a nemzeti kaszinó választmánya előtt lázadónak és hazaárulónak nevezte. S a keresztény egység ma még többségben levő pertjt, elütötte az október 6- án vértanúhalált halt első magyar miniszterelnök unokáját attól, hogy a biróság előtt torolja meg becsülete megsértését. Álljunk meg! Nézzünk körül, kik is állnak szembe egymással? Pailaviciai gróf, az, aki jelöltnek Félegyházán is próbálkozott — vádolni mert, de mentelmi joga alá bújt, amikor helyt kellett volna állnia érte. A Pallavicini név a magyar történet legszomorúbb lapjain lép föl. Horváth Mihály történetírónk szerint Martinuzzi Fráter György erdémi magyar bíboros püspök meggyilkolásában játszott a Habsburg Ferdinánd szolgálatában tevékeny szerepet. Fráter György bíboros püspök a legnagyobb magyar diplomaták között foglal helyet s a Pallavicini név s az ő vérének kiontása Habsburg érdekekért feketén kapcsolódik össze. Ennek az olasz kapitánynak egy kései utódja a honmentőt adja. Batthyányiakra a Habsburgok golyója,börtöneakasztófára várt, mert magyar ügyet szolgáltak; a Pallavicini olasz kapitány utódaira a Habsburgok áldása, földadományozása, mert a magyar ügyet a Habsburg szolgálatban, ha kellett gyilokkal is, támadták. A vértanú miniszterelnök unokája s a bíboros püspökgyilkos olasz kapitány kései utóda újra szemben álltak Habsburg védelemben az egyik — magyar önállóság szolgálatában a másik. Októ- bert, Károlyit kiáltanak a kereszténynek nevezett párton — becsületes magyar lélekhez méltó helytállást a vádló részéről a másikon. Furcsa, felemás állapotát mutatja a magyar ügy védelmének, hogy a Habsburg védőt szárnyai alá veszi Bethlen többsége — a vértanú miniszterelnök unokáját pedig megfosztja becsülete védelmének lehetőségétől is. A Habsburg érdekekért magyar bíboros püspököt egyik Rolf Kis olasz kapitány, őrgróf utóda a kereszténynek nevezett Bethlen-párt segítségével igy menekült meg a felelősségre vonás elől. Hiába, érdemes volt magyar bíboros püspököt gyilkolni, kis olasz kapitány, — de érdemes volt-e október 6.-án vértanú halálba menni, Batthyányi Lajos 48-as miniszterelnök. Ha látó szemekkel letekintenek a túlvilágról a magyar földre, vájjon mit mond a kis olasz kapitány, vájjon mit mond a vértanú miniszterelnök. Furcsa föld vagy te magyar hazám! Furcsa nép vagy te magyar! Vértanú itt csak magyar lehet. Ehhez csak nekünk van jogunk. Csak lőjjetek, csak akasszatok, csak üssetek, csak rágalmazzatok betolakodók, itt ellehettek, de vértanuk — azok nem lehettek, hanem a Batthyányiakból lesznek. S a vértanuk vére váltja meg mi magyar vérünket. Örök magyar életre. Magyarországnak gyülületországba! - Kossuth országává kell lenni. • Csordajárás 1 hold föld 4 Kiskunfélegyháza város közügyeik iránt alig, vagy egyáltalán nem érdeklődő közönsége évtizedek óta félő gonddal lesi, várja a város bevételeinek s kiadásainak, azaz a város költségvetésének végleges megállapítását. Miért a szokatlan érdeklődés? A város régi öregjei unalmukban, számításból vagy ki tudja miért a város földjét f flosztották, ezzel a város háztartásának bevételét lényegesen csökkentették, anélkül, hogy az adózók nagy tömege a földosztás folytán jobb módba jutott volna. A felosztás alkalmával kisembereknek jutó keskeny földszafonok pár forintért egy-két élelmes vállalkozó tulajdonába kerültek, annak jövedelmét szaporították, míg a várost terhelő s folyton emelkedő kiadások nagy tömege föld hiányában csak a város adózó polgáraira nehezedett. A költségvetést tárgyaló közgyűlések mindenkor hosszas tanakodás és megfontolás után döntöttek a bevételek és kiadások végleges megállapításánál, mert városunk, földhiányában, pótadóból élő város, ahol minden kiadás, avagy valamely bevételi forrás könnyelmű elengedése a város adózó polgárai által fizetett pótadój-át emeli, melynek végnélküli emelése az adófizetőket tenné tönkre. A múltban elosztott földekből kedvezményt élvezőket ma már senki sem számoltathatja el, a városra nehezedő terhekből reájuk senki nagyobb adót ki nem vethet, ezek csak fájó emlékek, szereplői pedig a múlté. Ma nekünk kell izzadni az elosztók könnyelműségéért s fizetni a sok száz százalékos pótadót, hogy ez a körülményekhez képest a lehető legkisebb legyen, mindenkinek szigorúan ügyelni kell, hogy a város bevételei minél nagyobb, kiadása pedig minél kisebb legyen. A város költségvetésének tárgyalása napokban kerül nyilvános tárgyalás alá, azért időszerűnek tartjuk a város egyik legnagyobb és legújabb szerződésére az adózó közönség figyelmét felhívni s egyben az abban résztvevő 120 gazdát is, hogy lehetségesnek tartják-e ezen állapotot, amibe esetleg önhibájukon kívül talán tudtuk és akaratuk nélkül jutottak. Kiskunfélegyháza város 1921. évi bérbeadása. kg. búzáért. október 5.-én nyilvános árverésen legeltetés céljaira bérbeadta 3 évre a kecskeméti- és az alpári-út között elterülő 107 hold legelőjét Tábith Lajos és társainak éviszázezer korona haszonbérért. Tábith Lajos és társai az elmúlt évben a százezer koronáért kifogott területen legeltettek 120 drb. teherlet, gyűjtöttek annyi szénát és bizonyára termeltek annyi zabot, hogy azzal a város által vásárolt és részükre tenyésztési célokra átadott 3 apa állatot eltartottak, ezért a várostól 120.000 koronát kaptak és még kimaradt 1.000 000. Egymillió korona szénájuk, szóval a város 107 hold földért kapott 100000 koronát és fizetett tisztán a tehéntartás érdekében tartott apaállat tartásáért 120 ezer koronát a társaságnak, tehát a társaság ingyen kapott a várostól 107 hold legelőt, 20 ezer koronát és műkor érték körüli szériát. 1923. évre a város ezen bérösszeget a változott viszonyok miatt miniszteri rendelet alapján jogosult volt felemelni, de Tábithék megbízásából Poór Lajos, mint ezen bérlőtársaság pénztárnoka a felemelést meg sem várva önmagától adott be 1923. április hó 18- án a város képviselő testületéhez egy kérvényt, amelyben arra kérte a képviselőtestület, hogy elégedjen meg évi 200 000 korona bérösszeggel, mert a bérlők legnagyobb része kisember vagy iparos és hogy a tej olcsóbbodása csak így lesz elérhető [már 160 korona]. A városi tanács tudva azt, hogy a várostól kifogott többi legelőterületért más bérlők 3—4 mm búzát is fizetnek, legalább 1 mm. búzaárának megfelelő bérösszeget kért, ami a mai búza árakat számítva 3 millió koronának felelt volna meg. Tanács ezen javaslatát dr. Biró László indítványára, aki szerint a legeltetők nagyrésze kisemberek közül való, „ferenc* bácsi“-ék az április hó 24.-i közgyűlésen elvetete s a 107 hold föld 1923. évi bérletét 200.000 koronában állapította meg, tehát holdankint 4 kg. búzaárban. A városi tanács a képviselőtestület ezen határozatával május hó 3. i tanácsülésen foglalkozott és a főszámvevő véleményére kimondta, hogy ezen 4 kg. bérösszeg oly csekély, hogy ennek orvoslása a fel-