Csonka Magyarország, 1924. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1924-04-20 / 16. szám
IV. évfolyam. — 16. szám. CSONKA Egyes szám ára 800 korona. MAGYARORSZÁG — ■«■""■»■.■■■"■'Ilin l!IWB 1924. évi április hó 20. — A kiskunfélegyházi Függetlenségi párt hivatalos lapja. — Megjelenik minden vasárnap, Q évre. — A régi köztársasági Rómának voltak olyan polgárai, akiket még most is az állami, társadalmi és családi erények klasszikus példaképei gyanánt emleget a művelt világ, akik csak kötelességet ismertek, ennek a teljesítésében szigorú állásponton álltak s e szigorú mértéket legfőképen önmagukkal és családtagjaikkal szemben gyakorolták. Ily Catos jellem volt Kiskunfélegyháza város köztiszteletben álló derék polgára, a most váratlanul elhunyt Tóth Imre. Bátran mondhatjuk, hogy őbenne is hiány nélkül ragyogott az állampolgári, társadalmi és családi erények összessége, soviniszta magyarsága, egy hosszú élet becsületes, józan és okos munkássága, példás, boldog családi élete ábrázolják ennek az egyszerűségében is nagy embernek feledhetetlen alakját. Az egyszerű nép mély talajából nőtt ki, de szava és példája mindig döntő súllyal esett a városi és politikai élet mérlegére. A régi, tisztább levegőjű korban nyerte nevelését, de természetes okossága és olvasottsága képessé tette őt az uj idők szellemének megértésére. Az öregek közül való volt, de volt érzéke a haladás iránt s ami uj alkotás, üdvös újítás városunkban tetté vált, mindannak ő volt egyik önzetlen és fáradhatatlan emelője. Hogy az iparos osztály nálunk oly számottevő tényezője a kulturális haladásnak és a hazafias áldozatkészségnek, az az ő érdeme, hiszen az Ipartestületnek évtizedeken keresztül elnöke és mindenben vezetője volt — amint azt a testület mostani elnöke a ravatalnál hálás szavakkal elismerte: ő volt az iparosság tanítómestere, nevelője. A politikában egyike azoknak, akik meggyőződésből eredő hitvallásukat soha, semmiféle körülmények között és semminemű tekintetekből el nem hagyták, rendületlen hive és oszlopa volt a Függetlenségi-pártnak, Holló Lajos iskolájából való, azaz, hogy az 1887-ben első ízben megválasztott Holló Lajosnak zászlaját ő vitte diadalra. A politikai küzdelemben nehéz ellenfél volt, mert nem lehetett kikezdeni. Nem volt agyaglábú kolosszus, az erkölcsnek, a becsületnek megdönthetetlen talaján állott, erősen megvetett lábakkal ; az ellenfél csikorgatta reá fogát, de hozzá nem férhetett. Mint pártelnök kemény és határozott volt, meg nem alkuvó, a rendbontókkal szemben szigorú, szükség esetén kíméletlen. De akikkel éreztette nehéz kezét, duzzogva is beismerték, hogy nála az igazság. Valamikor Holló Lajossal itt járt néhány fővárosi politikus, az egyik azt a megjegyzést tette Tóth Imrére, hogy a félegyházi Deák Ferencz. A megjegyzés sokban talál: józan és bölcs volt, mint Deák Ferencz, ezen olyan puritán és megközelíthetetlen, feltétlenül igazságos és tárgyilagos, de a méret arányaitól eltekintve valamiben erősen különbözött a Haza Bölcsétől — és ez már az ő javára esik — bizonyos, hogy Tóth Imre nem csinálta volna meg a kiegyezést. Nem érte el őt a nép köréből kimagasló egyszerű emberek sorsa, akik a magasabb társadalmi réteg nézőpontjából itt-ott komikussá válnak — ő nem esett ebbe a hibába, nem kapatta el magát, nem tört magasba, de mindig meg tudta őrizni az ő egyszerű méltóságát, józan önmérsékletét. Keménykötésű magyar volt, nem hittük volna, hogy egy orvul támadó betegség oly hamar végezzen vele. Utána nagy űr, nagy hézag támadt, távoztát erősen megérzi a függetlenségi párt, a város képviselőtestülete és polgártársai, akik sokszor vették igénybe dús tapasztalatait, kikérték bölcs tanácsait. Nem látjuk már a városháza előtt tipikus alakját, amint sűrű fehér szemöldei alól végigjártatja jóságos tekintetét a piacon nyüzsgő sokaság felett, eZ a messzirelátó, igaz, kemény magyar. Dr. Horváti Zoltán nemzetgyűlési képviselőnk hatalmas beszédet mondott a külföldi kölcsön tárgyában. Kimutatta, hogy a kis entente diktatúrája köztudomású, hogy épen azon idő alatt, amikor a nemzetgyűlésben az ellenzék legkiválóbb tagjai mondották el kritikájukat az u. n. szanálási törvényjavaslatokról, a kormány passív magatartása miatt nem volt sajtó. A nemzetgyűlési tárgyalások megkezdéséig a kormány gondoskodott arról, hogy a külföldi kölcsön kérdésében a világháborúból ismeretes „Hofer jelentések“ tájékoztassák a közönséget. A közönség kétkedve bár, de kezdett hitelt adni ezeknek a gazdasági háború frontjáról beszámoló rózsás jelentéseknek. 1924. április 8.-án indult meg az u. n. Szanálási javaslatoknak nemzetgyűlési tárgyalása. A törvényjavaslatokról Gróf Apponyi Albert, Gróf Andrássy Gyula, Rupert Rezső, Peyer Károly, Nagy Vince, Horváth Zoltán és még igen sok ellenzéki képviselő a legsúlyosabb kritikát gyakorolta. A sajtónak említett hiánya miatt a mi nemzetgyűlési képviselőnknek beszéde, amelyet 1924. április 14.-én mondott el és 4 óra hosszát vett igénybe, szintén csak kivonatosan láthatott napvilágot. Nemzetgyűlési képviselőnket felkértük, hogy beszédjének fontosabb részleteit bocsássa olvasóink elé. Kérésünknek készségesen tett eleget s az alábbiakban ismertette beszédjének lényegét. „Magából a törvényjavaslatokból kimutattam, hogy a kormány a törvényjavaslatok törvényerőre emelkedésére vonatkozólag nincs terminushoz kötve. Ugyanis az előre elkészített 5 féléves költségvetési időszaknak első féléve 1924. január 1.-ével kezdődik és a kölcsön alapjául szolgálandó zálogokat a jóvátételi bizottság csupán 1924. február 21.-én oldotta fel. S csak ezután március havában voltak itt a népszövetségi kiküldöttek, akik előtt meghívásra magam is megjelentem és csak 1924. április 6.-án terjesztette a miniszterelnök ezen javaslatokat a nemzetgyűlés elé. Tehát a szanálási öt félév első félévéből a jóvátételi bizottság, a népszövetség és a kormány késedelme miatt január, február, március hónapok egészben, április hónapból 8 nap telt le s igy az ellenzék nem oka annak, hogy a szanálási időszak 1924. január 1.-én meg nem kezdetett. Egyébként a külföldi kölcsön alá kerül az ország alapját képező I. és II. sz. jegyzőkönyvekben, valamint a népszövetségi pénzügyi bizottság jelentésében sincs terminus megállapítva. Csupán az utóbbiban terminusként van beillesztve, hogy érdekünkben áll a szanálási időszakot 1926. június 30.-ig befejezni. Ezek alapján megállapítottam, hogy a miniszterelnöknek azon kijelentése, hogy a törvényjavaslatokat nagypéntekig le kell tárgyalni, semmi egyéb, mint miniszterelnöki önkénykedés és a nemzetgyűlésnek semmibe vevése. Kimutattam, hogy ezen törvényjavaslatok folytán nemcsak pénzügyileg leszünk a kis entente-nak teljesen kiszolgáltatva, hanem politikailag is. Ugyanis a törvényjavaslat szerint a főbiztosnak, a főbiztos működésének megszűnte után, a hitelezőkből kiválogatott bizalmiférfiaknak, továbbá a jóvátételi bizottság által közvetlen ellenőrzésünkre kisebb ellenőrző bizottságnak joga lesz közigazgatási szervezetünk egészéről bármikor értesítést kérni s a szerintük szükséges intézkedéseknek foganatba vételét követelni. Tehát nemcsak a mai kurzus Daim CAiff* a Pályaudvaron a gyár saját tele-Bomweie cserép 65 legia pén,nagyszölönti átjáró raktárénál mindenkor a legolcsóbb napi árban kapható. Értekezni lehet ugyanott a megbízottal ! Szükséglet esetén saját érdekében áll, Bohn M. és Társai. Is hogy telepünket azonnal felkeresse.