Csonka Magyarország, 1924. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1924-04-20 / 16. szám

IV. évfolyam. — 16. szám. CSONKA Egyes szám ára 800 korona. MAGYARORSZÁG — ■«■""■»■.■■■"■'Ilin l!IWB 1924. évi április hó 20. — A kiskunfélegyházi Függetlenségi párt hivatalos lapja. — Megjelenik minden vasárnap, Q évre. — A régi köztársasági Rómának voltak olyan polgárai, akiket még most is az állami, társadalmi és családi erények klasszikus példa­képei gyanánt emleget a művelt világ, akik csak kötelességet ismertek, ennek a teljesítésében szigorú állás­ponton álltak s e szigorú mértéket legfőképen önmagukkal és család­tagjaikkal szemben gyakorolták. Ily Catos jellem volt Kiskunfélegyháza város köztiszteletben álló derék pol­gára, a most váratlanul elhunyt Tóth Imre. Bátran mondhatjuk, hogy őbenne is hiány nélkül ragyogott az állampolgári, társadalmi és családi erények összessége, soviniszta magyarsága, egy hosszú élet becsüle­tes, józan és okos munkássága, pél­dás, boldog családi élete ábrázolják ennek az egyszerűségében is nagy embernek feledhetetlen alakját. Az egyszerű nép mély talajából nőtt ki, de szava és példája mindig döntő súllyal esett a városi és politikai élet mérlegére. A régi, tisztább leve­gőjű korban nyerte nevelését, de természetes okossága és olvasottsá­ga képessé tette őt az uj idők szellemének megértésére. Az öregek közül való volt, de volt érzéke a haladás iránt s ami uj alkotás, üdvös újítás városunkban tetté vált, mind­annak ő volt egyik önzetlen és fárad­hatatlan emelője. Hogy az iparos osztály nálunk oly számottevő ténye­zője a kulturális haladásnak és a hazafias áldozatkészségnek, az az ő érdeme, hiszen az Ipartestületnek év­tizedeken keresztül elnöke és minden­ben vezetője volt — amint azt a testület mostani elnöke a ravatalnál hálás szavakkal elismerte: ő volt az iparosság tanítómestere, nevelője. A politikában egyike azoknak, akik meggyőződésből eredő hitvallásukat soha, semmiféle körülmények között és semminemű tekintetekből el nem hagyták, rendületlen hive és oszlopa volt a Függetlenségi-pártnak, Holló Lajos iskolájából való, azaz, hogy az 1887­-ben első ízben megválasz­tott Holló Lajosnak zászlaját ő vitte diadalra. A politikai küzdelemben nehéz ellenfél volt, mert nem lehetett kikezdeni. Nem volt agyaglábú kolosszus, az erkölcs­nek, a becsületnek megdönthetetlen talaján állott, erősen megvetett lábak­kal ; az ellenfél csikorgatta reá fogát, de hozzá nem férhetett. Mint párt­elnök kemény és határozott volt, meg nem alkuvó, a rendbontókkal szem­ben szigorú, szükség esetén kímélet­len. De akikkel éreztette nehéz kezét, duzzogva is beismerték, hogy nála az igazság. Valamikor Holló Lajossal itt járt néhány fővárosi politikus, az egyik azt a megjegyzést tette Tóth Imrére, hogy a félegyházi Deák Ferencz. A megjegyzés sokban talál: józan és bölcs volt, mint Deák Ferencz, ezen olyan puritán és megközelíthe­tetlen, feltétlenül igazságos és tárgyi­lagos, de a méret arányaitól eltekintve valamiben erősen különbözött a Haza Bölcsétől — és ez már az ő javára esik — bizonyos, hogy Tóth Imre nem csinálta volna meg a kiegyezést. Nem érte el őt a nép köréből kimagasló egyszerű emberek sorsa, akik a magasabb társadalmi réteg nézőpontjából itt-ott komikussá vál­nak — ő nem esett ebbe a hibába, nem kapatta el magát, nem tört magasba, de mindig meg tudta őrizni az ő egyszerű méltóságát, józan önmérsékletét. Keménykötésű magyar volt, nem hittük volna, hogy egy orvul támadó betegség oly hamar végezzen vele. Utána nagy űr, nagy hézag támadt, távoztát erősen megérzi a független­ségi párt, a város képviselőtestülete és polgártársai, akik sokszor vették igénybe dús tapasztalatait, kikérték bölcs tanácsait. Nem látjuk már a városháza előtt tipikus alakját, amint sűrű fehér szemöldei alól végigjár­­tatja jóságos tekintetét a piacon nyüzsgő sokaság felett, eZ a messzirelátó, igaz, kemény magyar. Dr. Horváti­ Zoltán nemzetgyűlési képviselőnk hatalmas beszédet­­ mondott a külföldi kölcsön tárgyában. Kimutatta, hogy a kis entente diktatúrája köztudomású, hogy épen azon idő alatt, amikor a nemzetgyűlésben az ellenzék legkiválóbb tagjai mondot­ták el kritikájukat az u. n. szanálási törvényjavaslatokról, a kormány pas­sív magatartása miatt nem volt sajtó. A nemzetgyűlési tárgyalások meg­kezdéséig a kormány gondoskodott arról, hogy a külföldi kölcsön kér­désében a világháborúból ismeretes „Hofer jelentések“ tájékoztassák a közönséget. A közönség kétkedve bár, de kezdett hitelt adni ezeknek a gazdasági háború frontjáról be­számoló rózsás jelentéseknek. 1924. április 8.-án indult meg az u. n. Szanálási javaslatoknak nem­zetgyűlési tárgyalása. A törvény­­javaslatokról Gróf Apponyi Albert, Gróf Andrássy Gyula, Rupert Rezső, Peyer Károly, Nagy Vince, Horváth Zoltán és még igen sok ellenzéki képviselő a legsúlyosabb kritikát gyakorolta. A sajtónak említett hiánya miatt a mi nemzetgyűlési képviselőnknek beszéde, amelyet 1924. április 14.-én mondott el és 4 óra hosszát vett igénybe, szintén csak kivonatosan láthatott napvilágot. Nemzetgyűlési képviselőnket fel­kértük, hogy beszédjének fontosabb részleteit bocsássa olvasóink elé. Kérésünknek készségesen tett eleget s az alábbiakban ismertette beszéd­jének lényegét.­­ „Magából a törvényjavas­latokból kimutattam, hogy a kor­mány a törvényjavaslatok törvény­erőre emelkedésére vonatkozólag nincs terminushoz kötve. Ugyanis az előre elkészített 5 féléves költ­ségvetési időszaknak első féléve 1924. január 1.-ével kezdődik és a kölcsön alapjául szolgálandó zálogokat a jóvátételi bizottság csupán 1924. február 21.-én ol­dotta fel. S csak ezután március havában voltak itt a népszövetségi kiküldöttek, akik előtt meghívásra magam is megjelentem és csak 1924. április 6.-án terjesztette a miniszterelnök ezen javaslatokat a nemzetgyűlés elé. Tehát a szanálási öt félév első félévéből a jóvátételi bizottság, a népszövetség és a kormány kése­delme miatt január, február, már­cius hónapok egészben, április hónapból 8 nap telt le s igy az ellenzék nem oka annak, hogy a szanálási időszak 1924. január 1.-én meg nem kezdetett. Egyébként a külföldi kölcsön alá kerül az ország­ alapját képező I. és II. sz. jegyző­könyvekben, valamint a népszövet­ségi pénzügyi bizottság jelentésé­ben sincs terminus megállapítva. Csupán az utóbbiban terminusként van beillesztve, hogy érdekünkben áll a szanálási időszakot 1926. június 30.-ig befejezni. Ezek alapján megállapítottam, hogy a miniszterelnöknek azon kijelentése, hogy a törvényjavas­latokat nagypéntekig le kell tár­gyalni, semmi egyéb, mint minisz­terelnöki önkény­kedés és a nemzet­gyűlésnek semmibe vevése. Kimu­tattam, hogy ezen törvényjavaslatok folytán nemcsak pénzügyileg le­szünk a kis entente-nak teljesen kiszolgáltatva, hanem politikailag is. Ugyanis a törvényjavaslat sze­rint a főbiztosnak, a főbiztos működésének megszűnte után, a hitelezőkből kiválogatott bizalmi­férfiaknak, továbbá a jóvátételi bizottság által közvetlen ellenőr­zésünkre kisebb ellenőrző bizott­ságnak joga lesz közigazgatási szervezetünk egészéről bármikor értesítést kérni s a szerintük szükséges intézkedéseknek foga­natba vételét követelni. Tehát nemcsak a mai kurzus Daim CAiff* a Pályaudvaron a gyár saját tele-B­om­weie cserép 65 legia pén,nagyszölö­nti átjáró raktárénál mindenkor a legolcsóbb napi árban kapható. Értekezni lehet ugyanott a megbízottal !­ Szükséglet esetén saját érdekében áll, Bohn M. és Társai. Is hogy telepünket azonnal felkeresse.

Next