Csonkamagyarország, 1931. július-december (11. évfolyam, 29-53. szám)
1931-07-05 / 29. szám
1931. évi július hó 5. Kiskunfélegyház, X . évfolyam - 29. szám A Kiskunfélegyházi Függetlenségi Kossuth-párt hivatalos lapja. Megjelenik minden vasárnap Egyes szám ára 12 fillér Előfizetés fél évre 3 pengő Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. Horváth Zoltán Hirdetési díjak: millimétersoronként 8 fillér Magánhirdetések megegyezés szerint Felhívás Kiskunfélegyháza népéhezi Közhírré tesszük, hogy a választók nagy többségének sürgetésére és kívánságára a párt vezetősége egyhangúlag elhatározta, hogy dr. Kiss István képviselői mandátumát megpeticionálja és a magukról s esküjükről megfeledkezett szavazatszedő küldöttségi elnökök ellen büntető és fegyelmi feljelentést tesz. Épen ezért mindazokat, akik az 1931 évi június 28.-án megtartott választásra vonatkozó bármiféle visszaélésekről tudnak, felkérjük, hogy az esetek jegyzőkönyvbe foglalása céljából a 48-as körben mielőbb jelentkezni szíveskedjenek. Kiskunfélegyháza, 1931. július 2.-án Szabó János Szonoky Károly ügyvezető alelnök pártelnök súlyos bűnt követ el. Városunk lakosságának legnagyobb része hithű keresztény katholikus s igy az ő lelki életükre nézve egyáltalán nem volt épületes látvány, hogy az úgynevezett kereszténypárt funktionáriusai szemrebbenés nélkül szegték meg esküjüket. Egyszóval ennél a választásnál az erkölcs, a vallás és a törvény porba hullott. Miért? Megérte ? Ezek után nem lehet vitás, hogy Kiss István mandátuma törvénytiprásból, tekintélyrombolásból, esküszegésből, lélekmérgezésből és csalásból született. Épen ezért, ha erkölcsi alapon áll, az ilyen bűnben fogant mandátumot el nem fogadhatja. Kiskunfélegyháza város választó közönsége többségének akarata szerint a mandátum engem illett. Bízom benne, hogy a közigazgatási bíróság így is fog ítélni. Mandátumrablás írta: Dr. Horváth Zoltán Kiskunfélegyháza város választó közönsége 1931 június 28-án megtartott országgyűlési képviselőválasztásra a legnagyobb reménységgel vonult fel. Azt, hitte, hogy a törvény védelme alatt, és annak keretei között elvi meggyőződésének megfele-lőleg szavazatát a Függetlenségi 48-as Kossuth-párt lobogójára akadály nélkül leadhatja. Azt hitte, hogy a szavazásra azért hívják és a törvénybüntetés terhe mellett azért kényszeríti, mert valóban a többség akaratát óhajtják megtudni. Azt hitte, hogy a szavazatszedő küldöttségek elnökei esküjükhöz híven tisztségüket teljes részrehajlatlansággal fogják végezni. Azt hitte, hogy a nagyszámú karhatalom azért van, hogy ő a legszentebb alkotmányos jogát teljes szabadsággal gyakorolhassa. . .... Azonban alig, hogy elkezdődött a szavazás, minden jóérzésű embernek trisíti eszmélnie, hogy a törvényteszt szentségéről alkotott korlátban nem helyiválasztás, hanem ■rfangnak egybeerővel megnyitéki szellemmel az aktus címrn választott rá, agyre hivat- i cinikusan )ben felszórdobták. A , a polgármester, megfeledkezve hivatali esküjéről és állásának tartozó méltóságáról és kötelességéről közbotrányra közönséges lótó-futó fökertessé alacsonyodon le. Szent a meggyőződésem, hogy még a jóérzésű egységes párti polgárok is ettől a lélekmérgező és tekintélyromboló komédiától undorral fordultak el. Állítom, hogy az 1919 tavaszán lezajlott kommunista választás és a most megtartott választás között érdemileg lényeges különbség nincs. Állítom, hogy ez a választás, a polgári társadalomnak a jövőjét tekintve, példaadásával helyrehozhatatlan károkat okozott. Állítom, hogy a választásnak ilyen módon való levezetése kormányzati szempontból is a legostobább volt. A kibírhatatlan gazdasági helyzet amúgy is a hatóságok helyzetét nehézzé, sőt alig elviselhetővé tette. Kérdem, hogy a sokat nélkülözők lelkében a választással kapcsolatos és tömeges törvénytiprások láttára nem fog-e a törvénytisztelet meginogni, a törvénytől való félelem megszűnni ? Nem fogják-e azt mondani, hogy egyik törvény olyan, mint a másik; ha az egyiket fel lehet rúgni, akkor a másiknak sem kell engedelmeskedni? De ebben a sátáni mandátumrablásban még a keresztény katholikus hit és vallás is egy kissé megsebesült. A keresztény katholikus vallás tanítása szerint épúgy, mint más vallás tanítása szerint is, az eskü szent. Aki az esküjét megszegi. Úgynevezett választások 1931-ben Csonkamagyarországon A kormánypárti hivatalos képviselőjelöltet helyzeténél fogva a mai barbár nyílt választási rendszer mellet, olyan nagy előny illeti meg, hogy azzal szemben az ellenzéki képviselőjelölt a választási küzde- ,lembe a siker némi reményével csak akkor indulhat, ha a többsége nyil- vánvalóan legalább háromszoros. A választási törvény, amelyet a most is reakciósan uralkodó kormányzati rendszer 1925-ben a saját képére és hasonlatosságára hatalmának álllandósítása céljából alkotott, az ellenvélemény megnyilvánulását majdnem lehetetlenné teszi. Az ellenzéki jelölteknek kálváriája már a választási mozgalom megindulásakor kezdődik. Gyűlésekre nem kap engedélyt. Esetleg olyan időben gyülésezhetik, amikor a helyi szokások szerint a választóközönség ott meg nem jelenik. Az ajánlások öszszegyűjtése, az ajánlások rendszeres hamisíthatása és azok felülvizsgálása a hírhedt törvénynek mind olyan intézkedései, amelyekkel az ellenzéki jelölt a választási aktus előtt is a legkönnyebben a földre teperhető. A testhezálló törvény farizeus képpel az ajánlók aláírásainak el-, vagy el nem fogadását az úgynevezett független bíróságra bízta. Amikor ezt tette, bizonyosan arra gondolt, hogy egyrészt lesznek olyan gyenge bírák, akik (előléptetésük a kormányhatalomtól függvén) inkább a kormány akaratát, mint az egyenlő elbánás elvét fogják szolgálni, másrészt a pártatlanság külszíne jobban megvan őrizve. Elég sajnos, hogy ezzel a bírói palást is a politikai vásárra vitetett és annak beszennyezésére is alkalom adatott. Amikor a szegény ellenzéki jelölt az említett többsoros drótakadályokon nagy nehezen átvergődött, akkor megint a választási biztos, az úgynevezett független bíró ugyancsak a kormánytól való függő helyzeténél fogva a választási bizottságot rendszerint szintén az egyenlő elbánás elve ellenére állítja össze. Fedheti magát, mert a javaslatot az alispántól kapja. A választási bizottság ekként, amely a szavazatszedő küldöttségek elnökeit és helyettes elnökeit, tehát a választás legfontosabb személyiségeit hivatott megválasztani, mindig úgy alakíttatik meg, hogy abban a túlsúly a kormány pártjának a kezében legyen. Ha már ez így megtörtént, akkor az a további kérdés, hogy választási bizottságnak többsége lesz-e olyan magaslatra felemelkedni, hogy a szavazatszedő küldöttségek elnökeiül az összes pártokból, vagy legalább a saját pártjából is megfelelő lelkiismeretes személyeket ruházzon fel az elnöki tisztség fontos és felelőségteljes teendőivel. Sajnos, a választási bizottságok, az elnökök és helyettes elnökök személyeit éppen vak pártelfogultságból és legridegebb pártérdekből válogatják ki. Épen ezért minden elkövetkezendő törvénytiprásért és egyéb bajokért Isten és ember előtt elsősorban a választási bizottság többsége a felelős. Az ellenzéki jelölt a választásnak nevezett hadjárat ezen szakában most már fizikailag nem a saját személyében szenved, hanem a párthívei, a szavazói szenvednek. A brutális, lelkiismeretlen, műveletlen, durvalelkű és cinikus szavazatszedő küldöttségi elnökök rendszerint már titkot sem csinálnak abból, hogy ők