A Csonkamagyarország, 1936. január-június (4. évfolyam, 1-27. szám)

1936-01-05 / 1. szám

2 Hölgyeim_______ az 1936. évi DAUER-frizura új­donságok csak akkor valódiak, ha a BELVÁROSI HÖLGYFODRÁSZ- ÉS MAN­KÜRSZALON-ból valók. (Postával szemben.) Dauer a bizalom kérdése és nagy gyakorlatot kíván: ne kísérletezzem a hajával! A jelenkor legtökéletesebb és legmoder­nebb gépekkel felszerelt modern szalonja. Árai most még olcsóbbak! Tartós hullám - vashullám - víz­­berakás - hajfestés - arcápolás manikűr - hajvágás - fejmosás Menyasszonyi koszorú- és fátyolfeltevés! Olcsó havi bérletrendszer nem tudott választani. Addig törögették a fejüket, míg végre kisütötték, hogy mit kell csinálni. Sorsot kell húzni. Elővettek két gyufaszálat, egy hosz­­szabbat és egy rövidebbet. Nem egyéb­ért, csak azért, hogy azokat majd hu­zigálják. Előbb azonban megállapod­tak abban, hogy ha a hosszabb gyu­faszálat húzzák ki, ez azt jelenti, hogy a kisgazdapárt nyert, ha pedig a rövi­debbet, ez azt jelenti, hogy a Friedrich­­párt veszített. Aztán el kezdték duz­­gálni a gyufaszálakat, a szerencse meg mindig a kisgazdapártnak kedvezett. Vagy az jött ki, hogy a kisgazdapárt nyert, vagy az jött ki, hogy a Friedrich­­párt veszített. Végül is muszáj volt kimondani, hogy a kisgazdapárt nyerte meg a kerületet. A Friedrich párti el­nök pedig máig sem érti, hogy lehe­tett az, hogy a szerencse mindig a kis­gazdapárt mellé állott. Ha pedig valamely kákán is cso­mót kereső okvetetlenkedő a második kerület választásának fenti hiteles tör­ténetét kételkedéssel fogadná és netán azt hozná fel, hogy az egyformán azo­nos szavazatról senki sem tud, ellen­ben mindenki úgy tudja és a válasz­tási jegyzőkönyv is azt tanúsítja, hogy azok a szavazatok nem egészen egy­formán azonosan elegettek, mert a kis­gazdapártra csekély 170 szavazattal esett több, mint a Friedrich-pártra, azt bővebb felvilágosítás beszerzése végett a Friedrich-párt elnökéhez uta­sítják. Hadirokkantak zászlója Amint a „HONSz“ kiskunfélegyházi csoportja közölte e lap hasábjain, hogy a helybeli társadalmunk körében a nyár folya­mán előjegyzésben megváltott és a „Hadi­rokkantak zászlója“ felállítása céljából ki­­bocsájtott zászlószögeket az Újév utáni na­pokban fogja kikézbesíteni, ehhez híven már megkezdődtek a kikézbesítések. Jóleső örömmel lehet megállapítani, hogy a velük együttérző és hazafiasan gondolkodó polgárságunk áldozatkészségében nem csa­lódtak, mert ahol csak megjelennek a zászló­szögek kikézbesítésével megbízott hadirokkant bajtársak és előadják jövetelük célját, szere­tettel és megértéssel fogadják őket. Ugyan­akkor kíváncsian bontják ki a már átadott miniatűr HONSz jelvényes zászlószöget, mely­nek láttára boldog mosoly suhan át az arco­kon s élénken érdeklődnek a zászló felavatás napját illetően, amely az idén a hősök emlék­ünnepén lesz megtartva. Amikor ezt megtud­ják, kissé csalódottak, azonban vigasztalásul szolgál, hogy akkor már várhatóan­ szép idők lesznek. Egyébként a kikézbesítéssel megbí­zott hadirokkant bajtársak azon kérdésére, hogy hajlandók-e a már megváltott zászló­szöghöz felülfizetéssel hozzájárulni melyet a HONSz csoport vezetősége annak idején hír­­lapilag is nyugtázni fog, nem zárkóznak el, sőt több esetben nagyobb a felülfizetés, mint a megváltásra szánt összeg. Iskolapéldája le­hetne ez azoknak, akik már a nyár folyamán is csekély összeget jegyeztek, bárha anyagi tehetségük ebben nem gátolja őket. Ettől eltekintve jól esik látni azt, hogy városunk áldozatkész és hazafiasan érző tár­sadalma legnagyobb részben felül tud emel­kedni a hétköznapi gondolkodású emberek fölött, nem tévesztve szem elől az elmúlt nagy időket és annnak súlyos megpróbáltatásokkal teli napjait, melyeknek — mint azt tapasz­talhattuk — nemzedékekre szóló kihatásai vannak. A gyönge, kislelkű, rövidlátó cselek­mények és ténykedések rossz kihatással van­nak és megbosszulhatja magát éppen olyan­kor, amikor széles körültekintésre, komoly és határozott cselekményre s az erők szoros és egyöntetű működésére volna szükség. Ne fe­ledjük, hogy a szörnyű csaták rettenetes küz­delmeiben elhalt hősök sírdombjai még fel­ismerhetők, még nem lettek a földszinével egyenlővé s az itthon maradt özvegyeik és árváik örökös gyászt hordanak a lelkükben értük. Azok pedig, akik hazajöttek e rémsé­gek mezejéről, a kiömlő piros vérük hullá­sával, elszakított és megcsonkított testük fel­áldozásával tettek tanúbizonyságot amellett, hogy bennük a haza, a nemzet s akikért el­mentek a rettenetes küzdelmet felvenni, akik­nek az álmai felett a csikorgó hidegben, a legőrjítőbb pergőtűzben álltak és virrasztottak, nem csalódhatnak. Hiszen ők megtettek annak­idején mindent, ami emberileg elképzelhető volt és szörnyű mementóként itt járnak kö­zöttünk, mintha figyelmeztetnének: vigyázzunk, az élet könyörtelen törvényeivel nem lehet játékot űzni! S nekünk, magyaroknak, szét­húzó maroknyi nemzetnek jó lesz ezt éles szemmel meglátni és felfigyelni, nem csak délen és nyugaton, de keleten is sötét vész­terhes felhők gomolyognak a horizonton, va­júdik az egész világ, az emberiség küzd a létért s ki tudja, a titánok mérkőzésének szele honnan érint bennünket s nem-e újabb áldo­zatokra lesz szükség? De vájjon lesz-e, aki ezt az áldozatot meghozza?! S éppen ezért mi magyarok, egy sziget a népek óceánjában, jó lesz ha több meg­értést tanúsítunk egymás iránt és levetve a közöny hideg páncélját magunkról, meleg szeretettel és áldozatkészséggel közelítünk egymáshoz. Becsüljük meg az egymásban rejlő értékeket és a hozott áldozatok nagysá­gát és amint megadjuk az elesett hősöknek a végtisztességet, úgy adjuk meg a még kö­zöttünk élő csonkatestű, de éplelkű hadi­rokkantjainknak, valamint hadiözvegyeinknek és hadiárváinknak azt a megbecsülést és em­berileg lehetséges támogatást, amit a legszebb, legmagasztosabb érzés: a szeretet adhat csak az embernek. S ha most jönnek hozzánk a megváltandó zászlószöggel, fogadjuk őket szeretettel és váltsunk meg egy-egy zászló­szöget tőlük, jeléül annak, hogy mi is tudunk áldozni ő értük, mint ahogy ők tudtak ha­zánkért, nemzetünkért s mindannyiunkért. Szombati Balázs: A Félegyh­ázi Hírlap felébredt Végre ráeszmélt a Félegyházi Hírlap, hogy Félegyházán választás volt és arról valamit írni is kell. Még­pedig valami olyat, ami a bukást szépíti, magyarázza és vigasz­talást nyújt az elcsüggedt híveknek. Ki is sütötte aztán, hogy — bukás ide, bukás oda — nincs semmi baj. Kiderült szerinte, hogy a Kisgazdapártnak nincsenek kisgazda tagjai,­­ez pedig olyan öröm derék laptársunknak, hogy most már a bukás is csupa gyönyörűség. Tehát a kisgazdapártnak nincsenek kis­gazda tagjai, mondja a F. H. Ezt abból ál­lapítja meg, hogy a tanyákon a kisgazda­­pártnak mandátumot szerezni nem sikerült. Nagyon bölcs ez a megállapítás. Ugyan­ezzel a logikával mi azt mondhatnánk, hogy mivel a Nép a városban egyetlen mandátu­mot sem szerzett, nincs a városban egyetlen híve sem. Mi is mondhatnánk, hogy ez most már „letagadhatatlan tény“. De nekünk nincs olyan éles logikánk, mint a Félegyházi Hír­lapnak, nem észleltük tehát a letagadhatatlan tényt. Azt a nehezen letagadható tényt azon­ban mindenesetre észleltük, hogy a Népnek úgy a városban, mint a tanyákon nagyon kevés híve van, mert a város minden kerü­letében összes szövetségeseivel együtt, az erők egyesítése dacára csúfosan megbukott, a ta­nyákon pedig az ellenzéki Friedrich-párt ke­gyelméből tudott csak néhány mandátumhoz hozzájutni. Ha már nagy nehezen felébredt a F. H. és rászánta magát a magyarázó és vi­gasztaló cikk megírására, még­is talán inkább arról kellett volna elmélkednie, hogy miért bukott meg olyan csúfosan vizen és szárazon, tanyán és városon — a Nép. Mert rá kell mutatnunk, hogy a tanyán is megbukott. Még csúfosabban, mint a városban. Mert a város­ban csak a választás napján bukott meg, a tanyán azonban már a választás előtt, ami­kor a Friedrich-párt listáján mert csak pró­bálkozni. De hát rendben van. A F. H. meg­kerülte a kérdést. Másról beszél, mint az a bizonyos Bodóné. Hát jól van, beszéljünk arról, hogy van-e hát a Kisgazdapártnak pártja a tanyákon is? Azt mondja a F. H., „régen tudott“ dolog, hogy a Kisgazdapártnak a tanyán nin­csen talaja. Hát ha ez így van, akkor mi a csudának kellett a tanyán is éppen a Kis­gazdapárt ellen négy pártnak szövetkeznie? Ki ellen szövetkezett a Nép? Miért volt ez egyáltalán szükséges, még­pedig annyira szükséges, hogy el kellett fogadni a Friedrich párti elnök listavezetőségét és a tanyai man­dátumok nagy részét már előre át kellett engedni a szövetkezett kis ellenzéki pártok­nak. Józan eszű ember ezt a Népre nézve megalázó feltételek mellett létrejött szövetke­zést csak azzal tudhatja megmagyarázni, hogy éppen a Kisgazdapárt előre is elismert erejét kellett a négy párt szövetkezésével ellen­súlyozni. Már most, ha a két tanyai kerületben sikerült a szövetkezett négy pártnak a Kis­gazdapártot legyőznie, ebből józan ésszel csak az következtethető, hogy négyen együtt erősebbek voltak, mint a Kisgazdapárt egye­dül. De éppen csak­hogy valamivel erősebbek, mert az egyik tanyai kerületben, a Fülöp­­jakabot, Csólyost és Pákát magában foglaló kerületben mindössze 35 szóval győzött a nagy szövetség. Harmincöt szavazattal volt A CSONKAMAGYARORSZÁG 2936. január 5.

Next