A Csonkamagyarország, 1936. január-június (4. évfolyam, 1-27. szám)
1936-01-05 / 1. szám
2 Hölgyeim_______ az 1936. évi DAUER-frizura újdonságok csak akkor valódiak, ha a BELVÁROSI HÖLGYFODRÁSZ- ÉS MANKÜRSZALON-ból valók. (Postával szemben.) Dauer a bizalom kérdése és nagy gyakorlatot kíván: ne kísérletezzem a hajával! A jelenkor legtökéletesebb és legmodernebb gépekkel felszerelt modern szalonja. Árai most még olcsóbbak! Tartós hullám - vashullám - vízberakás - hajfestés - arcápolás manikűr - hajvágás - fejmosás Menyasszonyi koszorú- és fátyolfeltevés! Olcsó havi bérletrendszer nem tudott választani. Addig törögették a fejüket, míg végre kisütötték, hogy mit kell csinálni. Sorsot kell húzni. Elővettek két gyufaszálat, egy hoszszabbat és egy rövidebbet. Nem egyébért, csak azért, hogy azokat majd huzigálják. Előbb azonban megállapodtak abban, hogy ha a hosszabb gyufaszálat húzzák ki, ez azt jelenti, hogy a kisgazdapárt nyert, ha pedig a rövidebbet, ez azt jelenti, hogy a Friedrichpárt veszített. Aztán el kezdték duzgálni a gyufaszálakat, a szerencse meg mindig a kisgazdapártnak kedvezett. Vagy az jött ki, hogy a kisgazdapárt nyert, vagy az jött ki, hogy a Friedrichpárt veszített. Végül is muszáj volt kimondani, hogy a kisgazdapárt nyerte meg a kerületet. A Friedrich párti elnök pedig máig sem érti, hogy lehetett az, hogy a szerencse mindig a kisgazdapárt mellé állott. Ha pedig valamely kákán is csomót kereső okvetetlenkedő a második kerület választásának fenti hiteles történetét kételkedéssel fogadná és netán azt hozná fel, hogy az egyformán azonos szavazatról senki sem tud, ellenben mindenki úgy tudja és a választási jegyzőkönyv is azt tanúsítja, hogy azok a szavazatok nem egészen egyformán azonosan elegettek, mert a kisgazdapártra csekély 170 szavazattal esett több, mint a Friedrich-pártra, azt bővebb felvilágosítás beszerzése végett a Friedrich-párt elnökéhez utasítják. Hadirokkantak zászlója Amint a „HONSz“ kiskunfélegyházi csoportja közölte e lap hasábjain, hogy a helybeli társadalmunk körében a nyár folyamán előjegyzésben megváltott és a „Hadirokkantak zászlója“ felállítása céljából kibocsájtott zászlószögeket az Újév utáni napokban fogja kikézbesíteni, ehhez híven már megkezdődtek a kikézbesítések. Jóleső örömmel lehet megállapítani, hogy a velük együttérző és hazafiasan gondolkodó polgárságunk áldozatkészségében nem csalódtak, mert ahol csak megjelennek a zászlószögek kikézbesítésével megbízott hadirokkant bajtársak és előadják jövetelük célját, szeretettel és megértéssel fogadják őket. Ugyanakkor kíváncsian bontják ki a már átadott miniatűr HONSz jelvényes zászlószöget, melynek láttára boldog mosoly suhan át az arcokon s élénken érdeklődnek a zászló felavatás napját illetően, amely az idén a hősök emlékünnepén lesz megtartva. Amikor ezt megtudják, kissé csalódottak, azonban vigasztalásul szolgál, hogy akkor már várhatóan szép idők lesznek. Egyébként a kikézbesítéssel megbízott hadirokkant bajtársak azon kérdésére, hogy hajlandók-e a már megváltott zászlószöghöz felülfizetéssel hozzájárulni melyet a HONSz csoport vezetősége annak idején hírlapilag is nyugtázni fog, nem zárkóznak el, sőt több esetben nagyobb a felülfizetés, mint a megváltásra szánt összeg. Iskolapéldája lehetne ez azoknak, akik már a nyár folyamán is csekély összeget jegyeztek, bárha anyagi tehetségük ebben nem gátolja őket. Ettől eltekintve jól esik látni azt, hogy városunk áldozatkész és hazafiasan érző társadalma legnagyobb részben felül tud emelkedni a hétköznapi gondolkodású emberek fölött, nem tévesztve szem elől az elmúlt nagy időket és annnak súlyos megpróbáltatásokkal teli napjait, melyeknek — mint azt tapasztalhattuk — nemzedékekre szóló kihatásai vannak. A gyönge, kislelkű, rövidlátó cselekmények és ténykedések rossz kihatással vannak és megbosszulhatja magát éppen olyankor, amikor széles körültekintésre, komoly és határozott cselekményre s az erők szoros és egyöntetű működésére volna szükség. Ne feledjük, hogy a szörnyű csaták rettenetes küzdelmeiben elhalt hősök sírdombjai még felismerhetők, még nem lettek a földszinével egyenlővé s az itthon maradt özvegyeik és árváik örökös gyászt hordanak a lelkükben értük. Azok pedig, akik hazajöttek e rémségek mezejéről, a kiömlő piros vérük hullásával, elszakított és megcsonkított testük feláldozásával tettek tanúbizonyságot amellett, hogy bennük a haza, a nemzet s akikért elmentek a rettenetes küzdelmet felvenni, akiknek az álmai felett a csikorgó hidegben, a legőrjítőbb pergőtűzben álltak és virrasztottak, nem csalódhatnak. Hiszen ők megtettek annakidején mindent, ami emberileg elképzelhető volt és szörnyű mementóként itt járnak közöttünk, mintha figyelmeztetnének: vigyázzunk, az élet könyörtelen törvényeivel nem lehet játékot űzni! S nekünk, magyaroknak, széthúzó maroknyi nemzetnek jó lesz ezt éles szemmel meglátni és felfigyelni, nem csak délen és nyugaton, de keleten is sötét vészterhes felhők gomolyognak a horizonton, vajúdik az egész világ, az emberiség küzd a létért s ki tudja, a titánok mérkőzésének szele honnan érint bennünket s nem-e újabb áldozatokra lesz szükség? De vájjon lesz-e, aki ezt az áldozatot meghozza?! S éppen ezért mi magyarok, egy sziget a népek óceánjában, jó lesz ha több megértést tanúsítunk egymás iránt és levetve a közöny hideg páncélját magunkról, meleg szeretettel és áldozatkészséggel közelítünk egymáshoz. Becsüljük meg az egymásban rejlő értékeket és a hozott áldozatok nagyságát és amint megadjuk az elesett hősöknek a végtisztességet, úgy adjuk meg a még közöttünk élő csonkatestű, de éplelkű hadirokkantjainknak, valamint hadiözvegyeinknek és hadiárváinknak azt a megbecsülést és emberileg lehetséges támogatást, amit a legszebb, legmagasztosabb érzés: a szeretet adhat csak az embernek. S ha most jönnek hozzánk a megváltandó zászlószöggel, fogadjuk őket szeretettel és váltsunk meg egy-egy zászlószöget tőlük, jeléül annak, hogy mi is tudunk áldozni ő értük, mint ahogy ők tudtak hazánkért, nemzetünkért s mindannyiunkért. Szombati Balázs: A Félegyházi Hírlap felébredt Végre ráeszmélt a Félegyházi Hírlap, hogy Félegyházán választás volt és arról valamit írni is kell. Mégpedig valami olyat, ami a bukást szépíti, magyarázza és vigasztalást nyújt az elcsüggedt híveknek. Ki is sütötte aztán, hogy — bukás ide, bukás oda — nincs semmi baj. Kiderült szerinte, hogy a Kisgazdapártnak nincsenek kisgazda tagjai,ez pedig olyan öröm derék laptársunknak, hogy most már a bukás is csupa gyönyörűség. Tehát a kisgazdapártnak nincsenek kisgazda tagjai, mondja a F. H. Ezt abból állapítja meg, hogy a tanyákon a kisgazdapártnak mandátumot szerezni nem sikerült. Nagyon bölcs ez a megállapítás. Ugyanezzel a logikával mi azt mondhatnánk, hogy mivel a Nép a városban egyetlen mandátumot sem szerzett, nincs a városban egyetlen híve sem. Mi is mondhatnánk, hogy ez most már „letagadhatatlan tény“. De nekünk nincs olyan éles logikánk, mint a Félegyházi Hírlapnak, nem észleltük tehát a letagadhatatlan tényt. Azt a nehezen letagadható tényt azonban mindenesetre észleltük, hogy a Népnek úgy a városban, mint a tanyákon nagyon kevés híve van, mert a város minden kerületében összes szövetségeseivel együtt, az erők egyesítése dacára csúfosan megbukott, a tanyákon pedig az ellenzéki Friedrich-párt kegyelméből tudott csak néhány mandátumhoz hozzájutni. Ha már nagy nehezen felébredt a F. H. és rászánta magát a magyarázó és vigasztaló cikk megírására, mégis talán inkább arról kellett volna elmélkednie, hogy miért bukott meg olyan csúfosan vizen és szárazon, tanyán és városon — a Nép. Mert rá kell mutatnunk, hogy a tanyán is megbukott. Még csúfosabban, mint a városban. Mert a városban csak a választás napján bukott meg, a tanyán azonban már a választás előtt, amikor a Friedrich-párt listáján mert csak próbálkozni. De hát rendben van. A F. H. megkerülte a kérdést. Másról beszél, mint az a bizonyos Bodóné. Hát jól van, beszéljünk arról, hogy van-e hát a Kisgazdapártnak pártja a tanyákon is? Azt mondja a F. H., „régen tudott“ dolog, hogy a Kisgazdapártnak a tanyán nincsen talaja. Hát ha ez így van, akkor mi a csudának kellett a tanyán is éppen a Kisgazdapárt ellen négy pártnak szövetkeznie? Ki ellen szövetkezett a Nép? Miért volt ez egyáltalán szükséges, mégpedig annyira szükséges, hogy el kellett fogadni a Friedrich párti elnök listavezetőségét és a tanyai mandátumok nagy részét már előre át kellett engedni a szövetkezett kis ellenzéki pártoknak. Józan eszű ember ezt a Népre nézve megalázó feltételek mellett létrejött szövetkezést csak azzal tudhatja megmagyarázni, hogy éppen a Kisgazdapárt előre is elismert erejét kellett a négy párt szövetkezésével ellensúlyozni. Már most, ha a két tanyai kerületben sikerült a szövetkezett négy pártnak a Kisgazdapártot legyőznie, ebből józan ésszel csak az következtethető, hogy négyen együtt erősebbek voltak, mint a Kisgazdapárt egyedül. De éppen csakhogy valamivel erősebbek, mert az egyik tanyai kerületben, a Fülöpjakabot, Csólyost és Pákát magában foglaló kerületben mindössze 35 szóval győzött a nagy szövetség. Harmincöt szavazattal volt A CSONKAMAGYARORSZÁG 2936. január 5.