A Csonkamagyarország, 1936. július-december (4. évfolyam, 28-53. szám)

1936-11-08 / 46. szám

2 Városi faiskolánál kaliforniai pajzstetűtől és min­den más fertőzéstől mentes gyümölcsfák kaphatók Darabonként 50 fill., 100 drb.-on felül 40 f. Mindenkinek érdeke, hogy még azt ősz folyamán el legyen ültetve gyümölcsfája t­ mitották. Nagy József közsegélyét 10 pengőre emelték. Özv. Sallay Józsefné nyugdíját újból megállapították. Endre János és társainak illetékhátraléka után 6 százalék kamatot állapítottak meg. Radnay Márton rendőrkapitányt 30 éves szolgálati jubileuma és Ujváry László repülő kapitány földinket kiváló teljesítményeiért me­legen ünnepelte a közgyűlés. Nagy vihart váltott ki dr. Tóth József volt polgármester azon kérése, hogy 1931. év óta folytatott magántávbeszélgetéseiért járó díjhátralékát engedje el neki a város, a pozí­cióhoz juttatott és politikai elvbarátai erős­­ködtek a jogtalan kérelem teljesítéséért s erre nem mondták, hogy nincs fedezet, sőt a fő­számvevő felvilágosítását sem akarták tudo­másul venni , de a közgyűlés többsége el­utasította a még méltánylást sem érdemlő kérelmet. Hosszabban vitáztak a járdaköltség mi­kénti megfizetéséről alkotott szabályrendelet ellen s úgy döntött a közgyűlés, hogy erről a január havi közgyűlésen fog határozni. Molnár Dezső nyugdíját kiigazították. Novoszel János azon kérelmét, hogy bérletét 6 évre meghosszabbítsák, napirendről levették. A szegénygondozó bizottság javaslatát, hogy az adakozás csökkenése miatt a köz­segélyre szorulók ellátása hiányt ne szenved­jen, a hiányzó összeget adóban fogják ki­vetni, illetve ezen hiányt az 172.000/1936. B. M. kormányrendelet értelmében a kölségve­­tésbe föl kell venni, a közgyűlés egyhangú­lag elfogadta. {XXXXXX CXX}IXX­ööö ÖÖÖÖÖÖCXXJÖÖÖQÖÖÖÖ Munkássors... Zugnak a gépek, acélkarok kalimpálnak, szijjak csusszannak halálos pontossággal a lendítőkön. Fakó arcok, géppé vált emberek. Munkások. Elvesznek, odatesznek. A gép hi­bátlanul zug. Ők is hibátlanok, tudják már. Nem félnek tőle, ismerik jól, együtt dolgoz­nak már évek óta... — És egyszer a gép fellázad. Megunja az emberi akaratot. A kény­szerítést. A szijj szakad, zuhogva csapkod szerteszét. Embert ragad, húst, vért, agyvelőt, az acélkarok csontváz ujjai halálos öleléssel beszorítják. Vér csorog róla, mire dohogva megáll. Hat gyerek árva lesz. Apjukat elvitte a gép. Máról holnapra. Reggel még jókedvű volt, este nem lehet rá ismerni. Harmadnap eltemetik. Megírják a lapok, hogy Munkás­halál. Ők hatan pedig az orgonasípok, a pa­rányik is, egy csapásra megtanulták mi az élet. F. hó 4.-én, szerdán este 6 óra tájban, Almási Mihály malommunkást Mogyoró Já­nos hengermalmának őrlőhelyiségében halva találták. Senki sem volt éppen a szerencsét­lenség idején a színhelyen s a baleset a ma­lomtulajdonos előadása szerint akként történ­hetett, hogy a hengerkő szíjja elszakadt. A gép tovább működött s mikor Almási a hi­bát igyekezett helyrehozni, akkor érte a ha­lálos baleset. A gépész halva találta. Almási Alpáron élő 6 gyermek édesapja volt. A CSONKAMAGYARORSZÁG 1936. november 8 Hetivásár! riport Sokan álldogálnak a városháza kapujában. Aki befizette az adót az is ott áll, aki még csak ezután akarja, annak meg jól esik egy-két szussza­­nás, mielőtt forintjait bedugná a kis négyszögletes ablakon. Mondom sokan állnak, alig bír az ember befurakodni az eső elé, míg valami szokatlan ven­dég nem érkezik... Egy rendbiztos jön elől, mögötte egy öreg, kötélre kötött kutyát vonszol maga után. Sehogysem tetszik neki a kockaköves folyosó, hát nem lép, ha­nem akaratoskodva csúszik rajta. — Mi baj bácsi? Mi bűne van ennek a szegény jószágnak. Tán nem fizette be a kutyaadót s most ülni kell érte? — Nem­ a kérem — mondja az öreg pirbaborult izgulással —, hanem megharapta ezt a jó embert a disznó­vásárban és most becitálták mindnyá­junkat. Tényleg ott áll egykedvű arc­cal a megmart is. — Teccik tudni úgy történt — motyogja az öreg —, hogy mikor el­jöttünk a tanyáról, ez a bitang elsza­kította a láncot és utánunk baktatott. A kocsi alatt jött ez egész a városig, de ott elveszített, mert én a temető felé jöttem, ő meg az Eszterházy ut­­cán lötyögött tovább. A disznóvásár­ban megtalált bennünket, le is feküdt szépen a malacok mellé, de mikor ez a jó ember odajött megkérdezni, hogy eladók-e a jószágok, nekiugrott és be­lekapott a lábába. — A biztos úr mindjárt ott ter­mett, aztán előre, de az orvoshoz mind a hármunkat. Veszett is lehetett ez a dög. — Bajba is kevert, a malacok sem keltek el, hát majd otthon meg­tanítom mózesra. Zálogház áthelyezés! Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy zálogházamat Szentháromság tér 1. ss. alá (új templom háta mögött) helyeztem át. Vakulya Antal zálogháztulajdonos MINIATŰRÖK ! Az Egyesült Államok elnöke Roosevelt, az eddigi elnök lett. A cseh és román sajtók a Magyar­­országra vonatkozó részt kifelejtették a Duce beszédéből. Rómában újabb angol—olasz kereske­delmi szerződést kötöttek. Jugoszlávia újra szállít állatot Olasz­országnak. Európa összes búzatermése ebben az évben 265 millió méter mázsa. Magyarország kormányzója november 20. táján Rómába megy. A „Turul“ szövetség kedden este Mu­­solini tiszteletére lampionos felvonulást ren­dezett az olasz követségi palota előtt. Kosztolányi Dezső az ismert magyar író Budapesten 52 éves korában elhunyt. Amerikában egy házaspárnak négyes ikrei születtek. A boldog apa elájult. A Csonkamagyarország eredményesen hirdet­ őerejé­re... Hol a boldogság?... Folytathatnám: mostanában. Csak hát nem szeretem a hosszú címszavakat. Ha jól emlékszem, Petőfit foglalkoztatta ez a szép kérdés. Hogy... hol a boldogság mostaná­ban?... És meg is találta rá a megfelelő fele­letet, amit az összes didergők, reszketők, fog­­vacogtatók nevében ezennel aláírok. Hogy az a bizonyos boldogság a 6000 kalóriás, va­lódi pécsi bányatözeggel sűtött, bubóskemen­­cés, barátságos szobában leledzik. Talán szerénytelenség részemről, hogy ismét csak Petőfit emlegetem. Halvány tudo­másom szerint, volt nagynevű poétánknak egy akkurátos, fájin kis cseréppipája, amit Orley Petrich Soma meg is festett profilban és ami nemcsak füstölt, hanem melegített is. Ennél melegedett aztán városunk szülötte, mert a kiskunok nemes vezetősége, vagy elöl­járósága nem vette fel­enségmunkára. De engem csak a kályhapótló cseréppipa érdekel. Soha nem pályáztam Petőfi költői ba­bérjaira, sőt ötödikben Szimák tanár úr meg is mondta, hogy ne képzeljem ám azt, hogy én nagyobb költő vagyok, mint Petőfi, (mert akkoriban tényleg nagyobbnak képzeltem ma­gam) de azért én is szeretnék melegedni holmiféle, pirosra mázolt cseréppipa mellett. Ámde amíg Petőfit cseréppipával ajándékozta meg a végzet, addig nekem csak egy fél­skatulya parasztgyufát adott. Volt ugyan egy valódi selmeci füstkor­­tyingatom, amelyet azonban a családi előre­látás ádázul kivégzett. Mert a családi előre­látás előrelátta, hogy ha ilyen iramban foly­tatódik a szaglószervek elleni gáz és hadtá­­madás, akkor ellenzékbe kell vonulni hama­rosan. Úgy is lett. A családi előrelátás ellen­zékbe vonult, azaz makrocserép alkotmányo­mat szabályosan földreterítette. Vagyis a pipám javában égett... Égett valaha, két évvel ezelőtt, ma pedig romjait őrzöm és didergek. Azaz mondhatnám, hogy perceim a pennához fagynak és gyakorta kell őket életre lehelni. De ha az a pipa megvolna, csak megölelném szép pirospozsgás derekát, oszt menten rendbejönne a kezem fagypontot ész­lelő állapota. Mert hevít ugyan az „ifjúi hév“, azonban ennek a hévnek igen gyenge a ka­lóriája. Gondoltam már arra is, hogy kérelme­ Sebestyén László RT. mű­kőgyárában Kiskunfélegyháza Mérsékelt árak! Jótállás! Szakszerű kivitel! Megrendelések rajz után is! Részletfizetésről

Next