Délpestmegyei Népujság, 1949 (3. évfolyam, 14-50. szám)

1949-04-03 / 14. szám

2 Levelesláda"] Rémhírfészkek Konzervgyári elvtársaink írják, hogy bár minden sarkon korcsma van, a kulákok borkimérési engedélyt kaptak »saját termelésű« boraik kicsinyben való feladására. A korcsmák és ezek a bormérések a rémhírterjesztés, a reakció, a fasizmus fészkei. Ideje volna lecsapni rájuk! Tanulással és munkával építjük a szocializmust "- írja az EKK sajtófelelőse és beszámol a tanítóképzősök üzemlátogatásáról. A diákok mozgalmi dalokat énekeltek, színjátszó csoportjuk a '48-as szabadságharcot visszaidéző jeleneteket és politikai villámtréfákat adott elő, néhányan kiváló szovjet költők verseit szavalták. Elhatározták, hogy a tanítóképzősök az üzem SzIT csoportjával együtt népnevelő kultúrelőadásokat ren' deznek a környéken és a sportban isegyüttműködnek. Irratlanufa felírat A Népfront kecskeméti bizottsága elrendelte a középületeken még mindig fellelhető, múltra emlékeztető feliratok, címerek, jelvények haladéktalan eltávolítását. A Platter konzervgyár dolgozói ezúton hívják fel az illetékesek figyelmét arra a körülményre, hogy nemcsak középületeken, hanem magánépületeken is találhatók még soviniszta, irredenta feliratok, melyek alkalmasak arra, hogy más nemzetek, így főleg a velünk szomszédságban és baráti viszonyban élő népi demokratikus országok ellen izgassanak. Ilyen felirat láthat még "braidig'a^ S'V Szécsjcfl^j. krl-nak villanegyede részén, ahol az egyik épület homlokzatán ez olvasható: »Az elszakított Mezökölpeng emlékére.« A felirat eltüntetését követelik a Platter-gyár dolgozói. Tanítók a tanulókért Borbáth Lajos népiskolai tanító Írja: A kiskunfélegyházi állami külterületi állami tanítók elhatározták,hogy szeptember 1-től kezdve fizetésükből havonként 1 forintot ajánlanak fel egy jól tanuló munkásgyermek segélyezésére. A tantestület ezzel egy téglát ajánl fel a szocializmus építéséhez. A tantestület létszáma jelenleg: 59. Sapkát kérnek az Aitdrék Szabó András a »Gábor Áron úttörő csapat« nevében egyensapkát és nyakkendőt kér. »Nagyon szomorúak lettünk, amikor megláttuk, hogy a többi pajtásnak már van sapkája és nyakkendője! Szeretnénk, ha nemcsak a lelkünk, hanem egyensapkánk is mutatná, hogy úttörők vagyunk. Hiszen mi készek vagyunk életünket is feláldozni a népi demokráciáért !« Sokan gondolják, hogy a kulák-problémát mostanában találta ki valaki. Pedig akérdés egyáltalán nem újkeletű. Jószemű íróink már régen leleplezték a magyar kulák önzését, kapzsiságát, törekvését az uralkodásra, a kizsákmányolásra. Ha átlapozzuk a magyar irodalom parasztokról szóló, falusi tárgyú műveit, sok helyen találkozunk a csirosparaszt figurájával. Azok az íróink, akik szerették a dolgozó népet, természetesen nem rokonszenvezhettek a kulákkal. Támadják is amaguk módján. Akinek volt szeme, láthatta, akinek volt füle, hallhatta. De még ma is vannak vakok és süketek. Irodalmunk ilyen irányú feldolgozása még nem történt meg, böngészésünk eredménye azonban máris érdekes és reméljük, hogy másokat is arra ösztönöz majd, hogy hasonló, vagy még jellemzőbb részleteket ragadjon ki és ezzel is segítse a kulákos ellen folytatott osztályharcot... Mikszáth Kálmán író palócok« cmű kötetét »A néhai bárány« című elbeszéléssel kezdi. Ebben lefesti a bodoki elöljáróság egyik tagját, a gazdag Sós Pált, aki a nagy árvízkor kifogta csáklyával a szép Baló Ágnes tulipános ládáját, melyben egész kelengyéje benne volt. A félfalu látta az árban úszó ládát, mert tetején egy szép fehér bárány ült. A kanyarban lakott Sós Pál, azontúl senki sem látta a bárányos ládát, de a zsirosparaszt egyszerűen letagadta, hogy eltulajdonította Balóék holmiját. Elhitték neki, mert »olyan módos, tekintélyes ember állítja, ki már az idén keveselte a mezőbirói hivatalt, mert üreg bíró lesz, ha élünk, esztendő ilyenkorra...« De Balóék nem hagyták magukat »s igy esett meg az a csúfság Bodokon, hogy a legmódosabb ember házát kikutatták. De nem volt foganatja«. A vén tolvajt végül a kis Baló Borcsa leplezi le. Amikor könyörög neki, hogy adja vissza Cukri báránykáját, Sós uram válláról lecsúszik a ködmön és bélésében ott van a kistehér bárány, a lányka megismeri a hátgerincén lévő két fekete foltról... Hány ilyen eset történt és hányat nem mertek, vagy nem tudtak leleplezni? Tömörkény István a szegedi tanyavilág krónikása a Földragasztás irányában crímmel ír le egy felháborító kulákcsínyt. Pál János kisparaszt volt, három holdnyi földjére sokan pályáztak a gazdag szomszédok közül. Kínálták érte ezt-azt, de Pál ragaszkodott a földjéhez. Egy éjszaka valaki belőtt Pál János tanyájának ajtaján. A házaspár még felismerte a gazdag szomszédot, amint gyáván elszaladt és eltűnt a kukoricásban. Pál Jánosné ijedten kérdi az urát: — Mit véthettünk neki? — Mit véthettünk? — mondja János. — Hogy még a mienk ez a kis föld, azt vétettük neki. El akar űzni. Hogy adjuk oda, amilyen áron kéri. A zsirosparaszt nem riad vissza semmitől, hogy mérhetetlen kapzsiságát kielégíthesse,, tapasztalhatjuk nap, mint nap ma is a falvakon. A kulák nem szeret dolgozni, inkább másokkal dolgoztat. De fizetni sem szeret az elvégzett munkáért és hacsak lehet becsapja a dolgozó parasztot. Gulácsy Irén meséli el »Ragyogó Kovács István« című művében Tandori Mátyás börtönbejutásának történetét ilyen formán:Tudvalevőleg Mátyás dologba állt az ősszel bizonyos nevezetű Paplógó György gazdálkodónál. (Bár jobbam inkább Kucora Gyurkának hívják a Vén zsugorit errefelé.) No, sógor maga részéről el is látta a fölvállalt sort emberül. Ellenben mikor nagy időre besarcolta volna az érlejáró pénzét, hát lám: letagadott belőle a vén tűzrevaló. Mátyás ezen addig magyarázkodott, míg beszakadt a Kucora fejeságya. Le kellett ülni az esetet. Bátor, a pénzt mégse tudta ki a zsivány.« •""Persze az urak törvénye mindig a hutáknak adott igazat, nem a béresnek, a napszámosnak. Többszáz évi börtönt szenvedtek a dolgozó parasztok a kulákok telhetetlensége miatt — igazságtalanul. Móricz Zsigmond »Barbárok« című könyvében megírja egyik módját, hogyan zsírosodik a kulák. »Megszólalt a törvénybiró. ! — Tiszteletes uram, az én családom abból gazdagodott meg, hogy itt mindig egy gyerek volt. Az én nagyapámnak egy gyereke volt, egy fiú. Volt neki fiász holdja, ő is elvett egy húsz holdas lányt, a fiára már negyvenet hagyott. A fia elvett egy hatvan holdas lányt, a mán a fiára száz holdat hagyott. Én már az apámról százat örököltem. Elvétették velem a szüleim a mostani feleségemet, annak nyolcvani holdja vót, én már az egy gyerekemre száznyolcvan holdat hagyok. A gazdák bólogattak. Helyeseltek. — De mit csinálnék én, ha nekem négy gyerekem volna és mindenik csak negyvenöt holdat örökölne. Lenne belőlük kisgazda, így bizony nagyparasztok lesznek azivadékaim mindig.« Ez így igaz. A kulákok azonban mindig azzal dicsekednek, hogy szorgalmas munkával szerezték vagyonukat. (I) A zsirosparak a magyar irodalomban Délpest megyei Népújság 1949. április 3. Tagsági könyvünk legszebb dísze a Szabad Nép bélyeg e Néhány hete indult meg a gyűjtés Pártsajtónk új otthonának felépítésére. Eddig több mint 2 és fél millió forintot adakoztak a magyar dolgozók, főképpen a párt tagjai. Mindnyájan megértették, hogy nem is annyira anyagi kérdés, mint inkább politikai probléma, hogy a Szabad Nép Háza mielőbb felépüljön és ezzel megjavuljon a dolgozók szellemi fegyvere. A párttagok nálunk is unszolás nélkül vásárolják a bélyegeket mégpedig azért, mert »az új tagsági könyv legszebb díszei,— amire Rigó Ferenc elvtársunk kijelentette. Nem kell hozzá sok magyarázat, önmagáért beszél a bélyeg, a párttag áldozatkészségét mutatja. Két üzemi titkár nagy csereberélést folytat a bélyegekkel. Az egyikben a munkások sok kétforintos bélyeget akarnak beragasztani a könyvükbe, a másikban jobban szerelik a tízforintost. Most egymást segítik ki a titkárok, hogy kielégíthessék az igényeket. A falusi szervezetekben persze lassabban megy a dolog, nehezen jutnak most pénzhez, de máris irigyen szemlélik azokat, akiknek könyvében ott díszeleg az új bélyeg. »Csak induljon meg a tavaszi munka, majd meglátják, hogy mi is tudjuk már, mit jelent a pártsajtó!« — mondogatják. Munkásnyúzók Félegyházán Varga Imre kiskunfélegyházi hírlapbizományos lakásáról a közelmúltban több, mint fél kiló aranytárgyat loptak el a betörők. Amikor az erről szóló tudósíság megjelent az jóságban, a városlakói csodálkoztak: honnan lehet Vargának ennyi aranya, amikor a dolgozók keményen küzdenek a mindennapi kenyérért. Az alábbi eset kapcsán nem kell sok magyarázat hozzá, hogyan szerezte Varga az aranyait és a szellőjét. Varga a rikkancsaitól 5 fillért von le a TI hozzájárulás címén. Most mikor Csenki nevezetű agyonhajszolt hírlapárus munka közben összesett és kórházba kellett szállítani, tűnt ki, hogy Varga ír rikkancsa közül egyet sem jelentett be az MTI-ba. Varga úr most mig fogja tanulni, hogy már nem lehet a munkavállalót megfosztani attól a lehetőségtől, ha beteg ingyen gyógykezeltesse magát. Méltó társa Rádi László géplakatos és cséplőgép tulajdonos, ő sem a saját munkájából zsírosodott meg. Iványi László és Juhász László 1947. március 1. óta mint tanondok dolgoznak Rádinál, de Rádi csak 1947 év július 1-én szerződtette őket. Már így is elhúzott tőlük 4 hónapot. Egyetlen fillért sem fizetett nekik két teljes éven keresztül, pedig törvény szabja meg, mennyit lett volna köteles fizetni. A fiúk a szegény szüleiknél étkeztek, azok ruházták őket. Rádinak pedig dolgoztak teljesen ingyen naponta 9 órát, mert annyit követelt. 1948. karácsonyán adott nekik fejenként 3 forint karácsonyi segélyt. Rádi úrnak is leckét kell kapnia, hogy a munkásvédelmi intézkedéseket nem lehet már kijátszani. — Bodolin bőrt puhít, feketit és impregnál. Mindenütt kapható. 1021 A magyar baromfi nagy sikere külföldön Nagy dicsérete a magyar baromfitenyésztésnek, hogy a múlt évi számlással kapcsolatban külföldön a legcsekélyebb minőségi kifogás sem merült fel. Az angol közellátási minisztérium szóvivője megállapította, hogy ezideig még ilyen kiváló minőségű baromfit nem szállítanak az angol piacra. Angliában az idény végeide már kifejezetten csak a magyar baromfit keresték. Ugyanez a helyzet a Svájcba szállító áruknál is. Ausztriában pedig valósággal szétkapkodták a baromfit, mert a legjobb minőségű volt, a legmintaszerűbb csomagolásban. A magyar baromfiexport tehát öregbítette népi demokráciánk mezőgazdasági iparának jó hírnevét. A szovjet tejgazdaság kiváló munkája A moszkvai terület egyik szovhózának tehenészetében dolgozik Katja Silová. A szorgalmas leány résztvett a szovhózok tejtermelő szocialista versenyében és a második helyre küzdötte fel magát. Nyolc tehén gondozását bízták Silovára, aki a legnagyobb gonddal látta el feladatát. Ennek eredményeként a múlt évben mindegyik tehén átlag 7.047 liter tejet adott. Silóvá kötelezte magát, hogy az idén 7500 literrel fogja felemelni minden rábízott tehén tejhozamát. Az év első hónapjainak eredményei azt mutatják, hogy Silóvá pontosan meg is tartja ünnepélyes ígéretét. A Szovjetunióban" mindenfajta munkát megbecsülnek és érdeme szerint megjutalmazzák azt, aki átlagon felüli teljesítményt ér el, bármilyen szerény munkakörben. Kálja Silovát a szovjet kormány néhány nappal ezelőtt »A Munka Vörös Zászlaja« rendjellel tüntette ki. Kultúra Búcsún A kecskeméti városházi dolgozók színjátszói írják bócsai vendégszereplésükről. A Szabadművelődési Felügyelőség meghívására a sikeres »Vitézek és hősök« c. színművet adták elő. A községi főjegyző az előadás időpontjára képviselőtestületi gyűlést hívott össze, ezért csak két órás késéssel kezdhettek. A helyárakat olyan magasan szabták meg, hogy a szegényparasztok nem mehettek el az előadásra, a kulákcsemeték pedig annyira vihogtak, rakoncátlankodtak a legkomolyabb jeleneteknél, hogy a rendőrségnek kellett közbelépnie. Az esetet a Pest megyei Szabadművelődési Tanács figyelmébe ajánljuk. Egyébként Pest megye szabadművelődési felügyelője a VAOSz színjátszó gárdájának művészi munkájáért elismerését fejezte ki.