Együttműködés, 1983 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Félegyházi brigádtörténetek Megint megyei dobogón A Szakszervezetek Bács- Kiskun megyei Tanácsának Központi Könyvtára brigádtörténet megírására, képekkel való bemutatására hívta fel, még tavaly májusban a szocialista brigádokat. A pályázati felhívást örömmel fogadták a brigádok, és többen vállalkoztak történetük megírására, a tablók elkészítésére. Az öttagú törzsgyári zsűrinek nem volt könnyű dolga szeptemberben, amikor értékelte az anyagokat. Megállapította, hogy a brigádok alaposan, átgondoltan őszintén írtak magukról, nem hallgatták el gondjaikat sem, és céljaikat is megfogalmazták. A brigádok a történetük feldolgozásakor alaposan tanulmányozták a törzsgyár történetét, fejlődését, a szocialista brigádmozgalomban elfoglalt helyüket, a hármas célkitűzés teljesítése érdekében végzett munkát. Gondolatok a brigádtörténetekből : „elődeink a gyár alapjait lapn, május 20-án rakták le, majd a termelő munka 1951. június 16-án indult meg az elkészült 10 800 négyzetméteres alapterületű nagycsarnokban. Az elmúlt 30 évben a gyár neve négyszer változott. A népgazdasági célkitűzéseknek megfelelően gyártottunk vasszerkezeteket; különféle bányabiztosító tárnokat; vegyipari és élelmiszeripari gépeket, berendezéseket; atomerőművi vízkezelő berendezéseket stb.” „A brigádok többszörös termékváltásban vettek részt a gyár fejlődésével együtt, és az évek során mindig nagy szorgalommal dolgoztak, tanultak és igyekeztek szocialista módon élni, és másokat is erre ösztönöztek.” A pályamunkák közül most azokat mutatjuk be röviden, amelyek tovább jutottak a megyei zsűrihez. Első helyezést ért el az Április 22. brigád, amelynek tagjai így írtak életükről: „Őszinte, baráti, de ettől több ez a brigád. Kollektív és elvtársi. Lelkes magva az I. sz. üzemnek.” Második helyezett a forgalmi könyvelés Dobó Katica brigádja, csupa nő, többségében asszonyok, családos anyák, akik a sok elfoglaltság mellett mindig példásan helytálltak és állnak a gazdasági munkában és társadalmi életben is. Céljuk, hogy a jövőben is megtartsák eddigi nyolc évük eredményeit. Harmadik helyezést ért el a Kállai Éva MHSZ-brigád, az I. üzemi darus asszonyok, akik nem kevés feladatot vállalnak a mindennapi munkából, s többségük közéleti ember. Büszkék arra, hogy a helyi vezetők kikérik véleményüket egy-egy jelentősebb feladat elvégzése előtt, ami növeli felelősségüket is. Negyedik helyezett a II. üzemi Tyereskova darusbrigád. Vágyaik és céljaik alaposak, reálisak. Mondhatni: csak korrekt pályamunkát írtak, de ennek valódiságához nem fér kétség. Ötödik lett a pénzügyi főosztály November 7. brigádja. Lányok és asszonyok, akik az évek során sokszor felhívták a figyelmet magukra az óvodák, iskolák részére készített babaruhákkal és hímzésekkel. Munkájuk sokrétű és sokszínű. Szeretik az irodalmat. Pályázatuk befejező sorait Juhász Gyula Munka című verséből idézték: „Én őt dicsérem csak, az élet anyját, / Kitől jövendő győzelmünk ered”. Szólni kell a tablót készítő és ebben a kategóriában 1. helyezést kiérdemelt Lenin brigádról. Az Április 4. Gépipari Művek emblémájába szerkesztett képekkel mutatták be a törzsgyár és a brigád fejlődését, történetét. Továbbá a 2. helyezett Verseny brigádról, ők a Képek a Verseny brigád életéből című tablót készítették el. (A labor- és az utókalkulációs osztály brigádjai.) A Bács-Kiskun megyei zsűri november 5-én ünnepélyes keretek között hirdetett eredményt. Örömünkre szolgált, hogy a törzsgyárból két brigád második helyezést, másik két brigád harmadik helyezést ért el, továbbá három brigád pénzjutalomban részesült. Tehát: megyei második helyezett a Kállai Éva és az Április 22., harmadik helyezett a Verseny és November 7. brigád. Pénzjutalomban részesült a Dobó Katica, a Tyereskova és a Lenin brigád. Valamennyiüknek — és mindazoknak, akik nem értek el helyi vagy megyei helyezést — pályázati részvételükért köszönetet mondunk, és további eredményes munkájukhoz sok sikert kívánunk. Bujdosó Imréné vállalati munka verseny-felelős Képek Kanizsáról. Bányai Imre lemezmegmunkálás közben (fent); Andrasek Miklós és ifjú Szendrő István csoportvezetők röptárgyalása (lent) 2 EGYÜTTMŰKÖDÉS 1982 márciusában az Energetikai Gépgyárban újjáalakult a Szocialista Brigádvezetők Klubja. Közel két esztendős csendes „csordogálás” után megifjodott lendülettel kezdte meg munkáját a klub Dálya Mihály vezetésével. A harmincegy szocialista brigád bizalmát élvező új „stáb” színes programadással igyekezett segíteni abban, hogy minél több közösség feleljen meg jelesen a jogos elvárásoknak. Közös műsoros délután az FMH, a Fővárosi Művelődési Ház Brigádklubjával, autóbusz-kirándulás Veszprém megyében, látogatás a budafoki borkatakombába. „Mi történt a Mundiálon?” címmel Knézy Jenő sportriporter mondta el a labdarúgó-világbajnokság kulisszatitkait; a klub vendégelőadója volt Manhertz János tszb-titkár, majd Bárány Endre termelési osztályvezető is. Íme néhány rendezvény a klub életéből. Egy-egy emlékezetesebb eseménynek azonban részletesebben is utána jártunk. Belépés: brigádklubtagoknak Szabadság tér 17. Magyar Televízió. Felnőtt korba lépett az intézmény — 1982-ben: negyedszázad éves. Ide jöttünk televizióre. Az előtérben már várnak bennünket. Fiatal technikus az útikalauzunk. Megtudjuk, hogy az I-es stúdióban dolgozik, így érthető: első útunk oda vezet. Az aulában megannyi „ismerőssel” találkozunk. Sugár András, Chrudinák Alajos, Angyal János. Majd Kudlik Júlia, a népszerű bemondónő viharzik át friss szőkén a termen. Kacskaringós folyosók, több tucatnyi lépcső. Az I-es stúdió (színes) „agyához”, a vezérlő szobába jutunk. Éppen, hogy elférünk (huszonöten) a félköríves helyiségben. Képernyők. Egy, kettő ..., összesen hat. A vezérlő asztalon műszerek kavalkádja. Újabb képernyők, színes monoszkópképek, amelyeken az alattunk elterülő I. stúdió kameraállásai láthatók. Aztán trükkök következnek. Hogyan kell a képernyőre varázsolni, eltüntetni színeket, ábrákat, figurákat. Lám, nyakon csíptük a csodát! S röpködnek a kérdések is: Hogyan működik a súgógép, mit csinál a bemondónő a filmvetítés alatt, hogyan veszik át az Intervízió, az Eurovízió képanyagát? H-es stúdió. Dzsessz-felvétel. Meghúzódunk a háttérben, a reflektorfény melege bennünket is megcsap, de élvezzük a felvétel izgalmát, a muzsika egy-egy akkordját. A 111-as stúdióban egy tévéjáték díszleteit cipelik-állítják hangyaszorgalommal. Nagy a nyüzsgés a résnyi folyosókon. Apró irodák, alkotóműhelyek, kicsiny névtáblák jelzik gazdáik beosztását. — Régen kinőtte cipőjét az intézmény — tájékoztat vezetőnk. A IV-es stúdióban tini műsor felvétele folyik. A TTT, a Tízen Túliak Társasága esedékes havi összejövetelét rögzítik a kamerák. — Ebben a stúdióban veszik fel a szilveszteri kabaré zömét — tudjuk meg sebtiben. Közel kétórás tévébarangolásunk véget ért. A bejáróban ismerősként köszön el a rendész: — Viszontlátásra! Úgy legyen. Ipper — képernyő nélkül — Hívjuk meg Ipper Pált! — hangzik az újabb javaslat. — A tévéből mindenki ismeri — érvel tovább a hátsó sorból valaki —, bizonyára szívesen segít eligazodni a külpolitika zavaros útvesztőiben. — A program megszervezését, lebonyolítását a Nagykalapács és a Fővállalkozás szocialista brigádok vállalták — tájékoztatja a tagokat a klubvezető. * Ismét megtelt a közművelődési klub. Sokan kíváncsiak az „előadóra”. Hogyan válaszol majd egy-egy rázós kérdésre, mennyire lesz közvetlen, okosan szóló. S a hallgatók nem csalódnak. Ipper Pál hatalmas felkészültsége, nagy emberismerői és riporteri rutinja azonnal oldottá váltja a hangulatot. Sorra születnek a kérdések. Szóba kerül a (volt) falklandi háború (nem jegyzik be a világtörténelembe), a lengyelországi konszolidálódási folyamat, terítéken Reagan politikája, s néhány gazdasági probléma. — Mi a különbség a SALT és a START között? —■ jelentkezik újabb információért egy szakállas fiatalember. Nem marad megválaszolatlan kérdés. Ipper Pál megfontoltan beszél, néha jóízűen anekdotázik, s közzé adja egyegy sztoriját tudósító éveiből. A Tévéhíradó népszerűségét, a legnézettebb műsor mindenkori frisseségét méltatják többen is (közben a vendég elégedetten szippant pipájából). T E L E V I Z I T Árpolitikánk alapkérdései Mindennapjaink vitái közül soknak központi témája az ár. Érthető ez, hiszen valamilyen módon mindenki fogyasztó. A termelő vállalatok szempontjából is mindinkább előtérbe kerül az eszközök, anyagok, végtermékek ára, egyáltalán egész árpolitikánk. Mit tekinthetünk ennek alapjául? A kérdésre dr. Csizmadia Ernő akadémikustól, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektorától kapunk választ: — Mai árpolitikánk „milyenségének” messzire nyúlnak a gyökerei. Talán a mezőgazdaság példáján lehet legszemléletesebben érzékeltetni a gazdasági életünkben történt mélyreható változásokat. Mindaz, amit az utóbbi évtizedekben a mezőgazdaság Magyarországon fel tudott mutatni, sok tényező eredménye. De ezek közül az egyik leglényegesebb, hogy sikerült gyökeres javulást elérni a parasztság életében, a falu elmaradottságának felszámolásában. Ennek eszköze, hogy például megszűnt a beadási rendszer, áttértünk a kereskedelmi módszerekre. Már akkor jelentősen felemelték a mezőgazdasági termelői árakat, csökkentették az adóterheket és államunk egyéb módon is segítette a gazdálkodás fellendítését. — És a gazdasági élet más területén? — Gyakorlatilag másutt is ez történt. Vagyis — a direkt utasításos irányítást felváltották az indirekt módszerek. Az ár, az adó, a hitel és az egész támogatási politika, sőt a termékforgalmazás rendszere is olyan tényezők, mondhatnám eszközök, melyek megfelelő és összehangolt alkalmazásával lehet csak meghatározott célok érdekében orientálni. — Hogyan fogalmazná meg árpolitikánk alapkérdését? — Az alapkérdés az ösztönzés. Az ösztönző eszközök egyik fontos tényezője az ár. Lényeges vonása és alapelve az irányítás mechanizmusának az — különösen napjainkban —, hogy jelentős mértékben támogatja a vállalati kezdeményezéseket. Ennek érdekében az anyagi ösztönzést — a gazdasági szabályozás, az ár-, a pénzügyi rendszer és keresetszabályozás felhasználásával — a gazdasági eredményhez, a gazdaságos termelés növeléshez igyekszik kapcsolni. A vállalati és az egyéni érdekeltség érvényesítése tartósan erre az alapelvre épül. Előtérbe került a minőség is. A termelői árak egyre tobb termék esetében a minőségtől függően differenciáltak, a támogatás és a hitelezés pedig a többlettermeléshez és a megtérüléshez kötött. — Az árak alakulása — elsősorban az energia- és anyagár sokszor gondokat okoz a gazdálkodásban, mondják gyakran a vállalati vezetők. Mi erről az ön veteménye? — Persze, ha valami nem kényelmes, akkor gondokat okoz. De éppen az energiaárak tartós emelkedése miatt a kormány az energia- és eszköztakarékos gazdálkodást ösztönzi. A műszaki fejlesztésben azok az ipari módszerek kerülnek előtérbe, amelyeknek felhasználásával a gazdasági célt kisebb beruházási és üzemelési költségekkel lehet elérni. Ez a kérdés egyik oldala.. A másik pedig az, hogy a fejlesztés fő iránya a gazdaságos termelés, kiemelten az exportcélokat szolgáló terek tercek elvitele, a nagyhozamú fajták széles körű felhasználása, a korszerű termelőeszközök gazdaságos üzemeltetése. Árpolitikánk alapkérdése ezeknek a céloknak az elérése. Fogalmazhatom úgy is, hogy az értékarányos árak mind szélesebb körű alkalmazása nagymértékben hozzájárul a piaci igényeknek megfelelő fejlesztéshez, illetve ilyen termékek előállításához. Hangsúlyozom azonban, hogy a legjobb árpolitika is csak a többi szabályozóval együtt alkalmazva lehet hatékony. Cikkszolgálat — Lőrincz Lászlóné