Félegyháza és Vidéke, 1887. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)

1887-07-03 / 27. szám

fanatikus kortesek, kik nagy szájjal hirdetik az álpróféták által fejükbe vert elveket, melyeket megérteni sem képesek s közsé­geink ingatag jellemű s szüklátharó lakossá­gát megnyerni tudták, de örömmel tehetünk róla bizonyságot, hogy derekabb polgáraink föntebb említett lelkes férfiaink szavára a szabadelvüség zászlaja alá sorakoztak s azt győzelemre juttatni segítették. A fanaticus, értetlen, saját javukat fel­fogni nem tudó kortesek két díszpéldányá­nak Figula Péter „biró“ jászszentlászlói és Bazsa Mihály szanki lakosnak nevét óhaj­tom itt megörökíteni. A fülöpszállási választó­kerületről van ezúttal szó, hol a 48-as eszmék a nép szí­vében hatalmas gyökeret vertek, hol alkot­mányos kormányzatunk ideje óta az igaz eszmék tért nem foglalhattak, hol a szabad­elvűség zászlajának még csak lengetése is vakmerő bátorságnak tekintetett; ez a ke­rület meghódolt, a szabadelvűség zászlaja alá tömörült lelkes férfiak az erős próbának kitett elvek harczm­ezején dicsőséget arattak és 282 általános szótöbbséggel Rácz Géza antiszemita és Lipthay Pál 48-as jelöltek ellenében gr. Teleky József, szeretve tisztelt nagy hazánkfiát választották meg képvi­selőjüknek. Nagyfontosságú dolog ez, uraim, úgy állami, mint községi életünkre nézve, mert gr. Teleky Józsefben oly képviselőt lehetünk szerencsések üdvözölni, kinek dicső ősei már e szegény magyar hazának nagy szolgálato­kat tettek és meg lehetünk róla győződve, hogy a fülöpszállási kerülethez tartozó köz­ségek belügyeiknek rendezetlensége miatt felmerült panaszok nem találnak, mint ed­dig, süket fülekre, hanem azok nagynevű követünk, gr. Teleky József meg is ajánlt jóakaratú támogatásával, alapos orvoslást nyerendenek. És hogy győzelmünknek örülhetünk, az alsó községekre nézve tulajdonítsuk azt első­sorban Mihálovits Béla kis-kun-alsó-já­­rási főszolgabírónak, ki a gróf tiszteletére rendezett banketten a hazaszeretet lelkese­désével ölelkező, szivet gyújtó felköszöntő­jével, a mintegy 240 jelenlevő választó­pol­gár keblébe új akaraterőt öntött. Továbbá Varga Sándor ev. ref. szanki lelkész, Büchl­­bauer­­ Lajos pártelnök, Ertvel Gyula majsai jegyző, Póka Lajos kis-kun-alsó-járási szol­­gabiró, Farkas József majsai főjegyző, Ta­­masy Kálmán közgyám és Csontos Károly majsai választó polgároknak, kik a szent czél elérése érdekében minden lehetőt elkö­vettek és a néphez is szólva, szivet melegítő felköszöntőjükkel a jó kedvet és tettre kész összetartást megteremtették. Azt pedig végre meg nem tagadhatjuk, hogy Borss Károly bátyánk a „Ki­s-Kunság" szerkesztője a gróf érdekében írt „Kiált­­vány“-ával a pártnak hatalmas szolgálatot tett. Ennél is bebizonyult, hogy mennyire szükséges idejekorán megértenünk egymást és mily nagy szolgálatot tehet érdekünkben lesz, s ha ritkábban is, de annál boldogabb perczeket fognak együtt tölteni , hisz tudták, hogy egymást szeretik s ez elég volt, hogy még a válás perczeit is megkönnyítse a bol­dog tudat. Jenő, ki szintén rajongott Irénért, nem tudott örömében hova lenni mikor megtudta, hogy Lajos távozni fog körükből. Föltette ma­gában, hogy a leánykát meg fogja figyelni, vájjon minő benyomással van reá Lajos távo­zása ? Mikor látta, hogy írónkén semmiféle izgatottságot nem vesz észre, egészen meg­nyugodott, mert abban a hitben élt, hogy most bő alkalma fog nyílni a leányka szivét megnyerni s ő lesz a boldog, akit Irénke sze­retni fog, s ezen önámitással némileg boldog­nak érezte magát. Mily boldog is a tapasztalatlan ifjú, min­dent aranyos színben lát, a remény senkit sem kisér oly állhatatosan mint őt ; az ideálnak egy tekintete, vagy egy szives szava, amely­ben talán a legidegenebb ember is részesülhet, őt kimondhatatlan boldoggá teszi s oly álmok­ban ringatja, amin egy tapasztalt s a világot ismerő ember nevetne, vagy számba sem venne, így volt Jenő is. Napokat töltött Irénke mellett anélkül, hogy egy lépéssel is közelebb ért volna czéljához ; ő csak azt érezte, hogy Irént imádja, érezte, hogy ha a leányka La­josról beszél, az neki fájdalmat okoz; de hogy a társalgás meg ne akadjon, ő maga említette fel vetélytársa nevét, mert észrevette, hogy a leányka akkor rendesen vidámabb lesz. Annyi bátorsága nem volt, hogy Irénke érzelmeiről beszéljen, mert félt, ha a leányka azt mondaná, hogy nem őt szereti, mivel Lajos az, ki minden vonzalmát bírja, eszét vesztené. Ha mulatságba mentek s Irénnel tánczol­­hatott, boldog volt, ha Irén mással tánczolt, ő szomorúan nézte a tánczolókat, elmerengett magában, azt sem tudva tulajdonképpen, kire vagy mire gondol, egész világa a leánykában összpontosult : az ő számára Irén nevével kez­dődött s azzal végződött az élet. Jól esett neki, ha Irénkének szívességet tehetett, mert bármily csekély szolgálat által közelebb érezte magát a leánykához. Irén érezte hogy Jenő szereti, hogy annak érzelme több a barátságnál vagy a nő­ket megillető udvariasságnál, de annyira gyön­egy pártolt és szellemileg is támogatott hírlap. Isten áldja meg e kerület értelmes vá­lasztóit s mindazokat, kik velünk együtt azon zászlót, melyre gróf Teleky József nagy neve van felírva, — dicső győzelemre jut­tatták. Szanki jegyző. ÚJDONSÁGOK. — Az országgyűlési képviselő válasz­tók névjegyzékének összeállítása megtörtént s folyó évi julius hó 5-től számított tiz napon át közszemlére lesz kitéve a városi levéltár­ban, hol azt mindenki megtekintheti s az ellen fölszólamlását a fent kitett idő alatt írásban megteheti. Ezen határidő letelte után követ­kező tiz napon át a felszólamlásokra esetleg teendő észrevételek nyújtandók be írásban, minden beadványhoz külön-külön.­­■ Tárgysorozata Kun-Félegyházán az 1887. julius 4-én, a központi tanítói tanács­­kozmány termében tartandó r. kath. tanitó­­egyleti gyűlésnek, melyet fél 9 órakor szent mise hallgatás fog megelőzni. Ezt követi: 1. Elnöki megnyitó beszéd. 2. A múlt ülés jegyző­könyvének felolvasása és hitelesítése. 3. Társ­elnök, jegyző és pénztárnok választás. 4. A tanügyre vonatkozó felsőbb rendeletek s az állandó bizottság közleményeinek felolvasása. 5. Az alapszabályok 9. §-ának g) pontja ér­telmében a testület nyilatkozata arra nézve, várjon a folyó évben kiván-e központi gyűlést tartani, vagy nem ; de 2 tagot a központi ülésbe mindenesetre választ. 6. Chobodiczky Alajos képezdei tanár felolvasása a mondat fogalmáról s a pénznemekről. 7. Trungel Ká­roly tan. előadása a hittanból. 8. Egyesek indítványai s jogos panaszai meghallgattatnak, hogy a szükséges lépések az arra jogosult után megtétethessenek. Agócs János, elnök. — A h­onvédlaktanya építésügye lassan és nehézkesen halad. A honvédelmi miniszter már beleegyezett abba, hogy a laktanya a Solymossy-féle telken építtessék fel s a lak­tanya terveinek és költségvetésének folyó évi június hó végéig jóváhagyás végett leendő fel­küldését rendelte el. A rendelet azonban nem volt betartható, mert a tervező a terveket és költségvetést többszöri sürgetés daczára még mindezideig nem küldötte le. Legutóbb azt ígérte, hogy a tervek július hó első napjaiban itt lesznek. Mihelyest megérkeznek, a képvi­selő-testület által tárgyalás alá fognak vétetni s fel fognak a honvédelmi miniszterhez ter­jesztetni. A tehéncsordajáráson létesítendő lő­­térhez szükséges terület kisajátítását a minisz­ter már elrendelte és a kisajátítás az 1879. évi XXXVI. t. sz. 55. §-a alapján Bossányi László orsz. képviselő és megyebizottsági tag vezetése alatt legközelebb meg fog történni. A napot a vármegye alispánja tűzi ki. —■ Mászó-létra. Meg van az öröm tűz­oltóink körében. Közadakozásból egy igen érdekes szerkezetű s ügyesen és gyorsan ke­zelhető mászó­létrához jutottak. A létra 9-es göd volt, hogy félt Jenőnek bánatot okozni azáltal, ha megmondja hogy szive már nem szabad, s hogy az ő számára barátságnál egyebet nem biztosíthat. Az idő telt, s ők mindig a régiben voltak. De nézzük, mi lett ezalatt Lajossal! Midőn uj helyére érkezett, elődjének fiatal özvegyét találta ott. Eleinte a menyecske semmi befolyást sem gyakorolt reá. Ha hiva­talos teendőit elvégezte s szórakozni akart vagy régi állomására ment, hogy Irént lát­hassa, vagy ha odahaza volt, akkor még min­dig Irénről ábrándozott. De végre is lassan kint meg kezdte szokni uj helyét s ettől kezdve ritkábban ment át régi székhelyére. Rövid idő múlva már na­gyon ritka vendég volt Kárpátiék házánál. Irén nem is vette volna észre, hogy Lajos látogatásai ritkábbak, ha őt erre Lajos nem figyelmezteti, mert gyermeki egyszerű­ségében nem gondolt egyébbre, minthogy Lajos új állomásán annyira el van foglalva, hogy még őt is kénytelen elhanyagolni, de mikor másoknak föltűnt Lajos elmaradása sőt még a kávénénikék is, kik Irén mamájához ellátogattak, azt suttogták, hogy Lajos elma­radása a szép özvegyért történik, írónkén oly mérvű nyugtalanság és izgatottság vett erőt, hogy egészsége napról-napra hanyatlott s e miatt ágyba is került. Szegény Kárpátiné látta, hogy gyermeke veszélyben forog. Leánya állapotáról rögtön értesítette Lajost, aki a bajról értesülve azon­nal kocsira ült s sebes vágtatva hajtott a beteg látogatására. Alig hitt szemeinek, mikor a nemrég még viruló színben levő leánykát, beesett arczc­al, sáppadtan találta beteg­ágyában. Irénke kérdőleg nyújtotta láztól remegő kezét Lajos felé, mit az ifjú görcsösen raga­­gott meg s csókokkal halmozott el. A viszont­látás mindkettőjükre fájdalmas volt s a könyek alig engedték őket szóhoz jutni. Végre Irén legyőzvén izgatottságát, megfogta Lajos ke­zét s annak szeme közé nézve mondá: „Édes Lajosom, azt hittem már engem nem is sze­retsz s rólam egészen megfeledkeztél.“ Lajosra súlyos vádként nehezedtek a lányka szavai. Most érezte mily nagyot vétett vétett ellene, midőn az özvegynek udvarol­­gatva őt majdnem elfeledte, magas s a szállítási díjon kívül 250 írtba ke­rült. Praktikus haszna nálunk kevés lehet, mert kevés kilenct­el magas épületünk van, de díszgyakorlatoknál, s amíg is a gyengébb fejű tűzoltókat a létrához s a magas mászás­hoz szoktatni igen jó eszköz. A mászó­létrát Seltenhofer Frigyes soproni gyáros készítette. Azt ,mondják, akik látták, hogy mikor az új létrát a városháza udvarán felállították, Osza tűzoltóparancsnok az örömsugárzó arczc­al mászta azt meg, s éltette a létra tetejéről Félegyháza város nemeslelkű, adakozó közön­ségét, s aztán egész nap észre lehetett rajta venni, hogy a mászó­létra megérkezett. Való­ban oly lelkesen fogja fel a parancsnok úr a tűzoltóság ügyét, s oly fáradthatlanul vezeti azt már 15 év óta, hogy fáradozása a legna­gyobb elismerést érdemli meg. És mégis mi­ként adjuk meg neki az elismerést ? úgy hogy o. é. 100 frtot fizetünk neki, amiért a gym­­nasiumban a tornászatot heti 8 órában hasonló lelkiismeretességgel tanítja. El is határozta a tanár úr, hogy ily körülmények között nem oktatja tovább a tornát a gymnasiumban, mert fáradsága egyáltalán nincs megfizetve. Az idén nagyobb szabású tornavizsgálatot akart a tanulókkal tartani, hogy győződjék meg a közönség is, hogy lelkiismeretes tanítás mennyire képzi az ifjat. Ki is volt tűzve a vizsga ideje Péter Pál napjának délutánjára s lett is volna azon nagy és előkelő közönség, de hát az igazgató urnak ez nap délutánra halaszthatat­lan dolgai akadván, kényszerülve volt a tanár úr a vizsgát reggel 9 órakor megtartani, amint azt neki az igazgató úr a tanári konferenczia határozatától eltérőleg diktálta. Publikum persze nem volt. Nem lehetne az ilyen dolgo­kon segíteni ? — A szabadelvű gazdakör elnökéhez számos tekintélyes birtokos és gazdaköri tag kérelmet intézett egy rendkívüli közgyűlés egy­­behívása iránt. A gyűlés tárgya lenne a lakás­kérdés megbeszélése, mert a mostani helyiség­ben a tagok nagyon elégedetlenek a kiszolgá­lással. Úgy halljuk a közgyűlés már legköze­lebb egybehivatik az elnök ur által. — Az apostoli jog. A magyar király jogáról, melyet a magyar kath. egyház körében bir, a püspöki áthelyezések alkalmából komoly fejtegetések látnak napvilágot. A történelmi példák egyik legérdekesebbikét Mária Therézia királynő adta. Az esztergomi káptalan 1769-ben, midőn az érseki szék épen betöltetlen volt, a korona egy intézkedése ellen protestált az érsek nevében is. Mária Therézia királynő sajátkezűleg ezt írta a tiltakozásra: „A káp­talan protestálhat, de a püspök nem, az most én vagyok.“ — 'jr — A helybeli algimnáziumban az év­záró vizsgálatok jan. 20-tól jan. 25-ig folytak le. A hittani vizsgálatot még jan. 11-én meg­tartotta a tanári kar. A vizsgálatok iránt — mint eddig, úgy most is — nagyon csekély érdeklődést tapasztaltunk a szülők és közön­ség úgy a patronátus részéről. Pedig bizony azoknak az évvégi vizsgálatoknak nincsen más czéljuk, mint a nyilvánosság előtt megmutatni. Megfogadta magában, ha Irén még egy­szer felgyógyul, soha sem fogja többé még gondolatban sem szomorítani. Szegény Lajos! Nem ismerte a női szi­vet s nem tudta, hogy az, ha egyszer megse­bezték, elvérezhet a fájdalomtól. Egy meg­csalt leányt csakis egy megtört virággal lehet összehasonlítani: az is, ez is elhervad ha meg­sebezték. Irén azok közé tartozott, akik csak egy­szer szeretnek s ha ekkor csalódnak, bánatuk a sírba viszi őket. Irént tört szíve a halálba kergette. A szerelem boldoggá, hosszúéletűvé tehette volna. Ő nem volt azok közül való, akik úgy veszik az életet, amint jön, hanem egy különös jelenség volt, nem csak szépsé­génél és szelleménél, de egész valójánál fogva. Az az úgynevezett légiesség egy pillanatra meglátszott rajta s meglátszott az is, hogy az élet viharait nem fogja kibírni hanem az első csapás után oda fog költözni ahol jobb azok­nak, akik a szívvel nem szeretnek játékot űzni, hanem egyedül a szerelemben találják fel bol­dogságukat. Lajos megérkezése úgy látszik jótéko­nyan hatott a betegre. A kór engedett s a jobbulást lehetett reményleni. De pár nap múlva ismét rosszabbra fordult a betegség s a sorvadás — a nagy csapások e kísérője — oly mértékben lépett fel, hogy a leány, kit Lajos ritkán hagyott el, rövid időn itt hagyta a világot, ahol oly keveseknek van megadva a boldogság, ahol mindenki a boldogságot óhajtja elnyerni s nagyon ritka azok száma akik még csak megízleléséről is beszélhetnek. Jenő midőn hallotta, hogy Irén beteg, egy nap sem mulasztotta el, hogylétéről kér­dezősködni s midőn arról értesült, hogy baja gyógyíthatlan, megkérte Kárpátinét, engedje meg hogy naponkint meglátogathassa a leánykát. Mily borzasztó napok voltak azok Jenőre minden megtudta, hogy Irént, akit annyira imádott, el fogja veszteni. Nem merte előtte elmondani, mily fájdalmat áll ki, midőn roha­mosan látja hervadni azt, kit szívesen váltott volna meg életével is, csakhogy ne lássa a sírba hanyatlani. Órákig elbeszélgettek együtt. Irén min­dig a jövőről ábrándozott. Elmondta, hogy fognak majd együtt mulatni, tánczolni, mint azelőtt, hogy mily munkát végeztek a tanárok és mily eredményt mutatnak a tanulók. Nagyon sok szülő — ki egyik-másik tanárt igazságtalan­sággal vádolja — itt meggyőződhetnék arról, hogy az ő kedves fia valóban nem produkál semmit, más oldalról pedig tapasztalná, hogy a tanulók többsége szépen felel a föladott kérdésre, ami kétségtelenül bizonyítaná, hogy a tanár megtette kötelességét. A vizsgálatok általában szépen sikerültek , szívesen hallották a tanulók minden értelmetlen rec­itálástól ment ügyes feleleteit. A néhány szülő, kik jelenlétökkel megtisztelték a vizsgálatokat, el­ismerőleg nyilatkozott nemcsak a tanárok, de más szülők előtt is. — A munka végezte után a tanárok és tanuló ifjúságnak kellemes pihenést és üdülést kívánunk s új erőt a jövő tanévi munka megkezdéséhez, jövőre nézve pedig óhajtjuk, hogy a vizsgálatok iránt kö­zönségünk részéről több érdeklődést tapasz­taljunk. — Balogh Sándor honvédfőhadnagy f. hó 24-én utazott el körünkből Nagyváradra, hova áthelyeztetett. Mindazon ismerősök és jó barátoknak, kiktől az idő rövidsége vagy más ok miatt el nem búcsúzhatott, lapunk utján mond szives „Istenhozzád“-ot. Mi is azzal kí­sérjük őt. Derék katona, s jó mulató baj­­társ volt. — A kereskedelmi iskola évzáró vizs­gálata múlt hó 29-én délután tartatott meg. A kereskedő urak bizony nem nagy érdeklő­dést mutattak a vizsgálat iránt, pedig érde­mes lett volna megnézni, hogy a huszonkét ifjú Hermes hogyan kezeli az egyszerű és kettős könyvvitelt s mily praecise végzi a bonyolult kiszámításokat. Valóban meglepőnek mondható az eredmény, mit a buzgó tanár Mihálovits Alajos felmutatott. Az ifjak nagy része derekasan felelt a hozzá intézett kérdésekre. Pedig egy nagy bajjal kellett küzdeni a tanár úrnak, azzal t­ i. hogy egy jó része a tanulóknak részint évközben lépett be, részint pedig a gyakori elmaradások miatt nem követhette az oktatás menetét. Ez utóbbi bajon a hatóság szigorú intézkedése, amazon pedig maguk a kereskedő urak segíthetnek olyaténképen, hogy maguk között kimondják, miszerint csak a nyári szünidők alatt fogad­nak fel tanonetot s tekintettel arra, hogy az eredmények azt bizonyítják, hogy a kereske­delmi iskola sikeres elvégzéséhez legalább egy latin osztály elvégzése mélhatlanul szükséges, olyant nem fogadnak fel tanoncz gyanánt, ki e szükséges előképzettséget ki nem mutatja. Üdvös dolog lenne foganatosítani már az idén. — Áthelyezés. Szvitek Lajos hely­beli dohány­beváltó hivatali tiszt a szegedi adokánybeváltó felügyelőséghez helyeztetett át. Uj állomásai, m­ai tv uui­vovnu clivgialjit, 118 e­lyébe Balassa György dohánybeváltó hiva­tali tiszt­jő, ki már a télen is szerepelt nálunk a mázsálásnál. — Az ipariskolai vizsgálatok I. évi junius hó 27., 28. és 30-án az ipariskolai bi­zottság és az ipartestület tagjainak élénk ér­deklődése mellett folytak le. Örömmel láttuk — De akkor ennek a rossz Lajosnak is többször kell majd átjönni hozzánk ! — szokta mondani. S ha Jenőn mégis megesett, hogy erőt vett rajta a fájdalom s egy köny a le­ányka kezére esett, az csodálkozva kérdezte : mi baja ? miért sir ? S ha erre azt felelte, hogy nehezére van ily ifjú szép leányt ily soká betegen látni, még Irén vigasztalta : — Ne busuljok! Hisz nem soká leszek én beteg, s akkor annál jobban fognak isme­rőseim örvendeni, ha ismét egészségesnek lát­hatnak ! Szegény fiú ! Egészen kimerült e küzde­lemben, s már sokszor maga is közel volt ahoz, hogy ágyba kerüljön. Éjeit álmatlanul töltötte, s most még kevesebb bátorsága volt mint az­előtt, hogy Irénnek tudomására adja, mennyire szereti. Pedig szegénynek ez is vigasz lett volna. Irén már utolsó napjait élte. Irtózatos volt szegény Jenő szenvedése. Sokszor már közel volt az öngyilkossághoz. Egy izben már csaknem végre is hajtotta szándékát, de az utolsó pillanatban mégis talált reményt. Hisz oly nehéz az élettől elválni, mert a megsem­misülés gondolata visszariasztja a legkétségbe­­esettebb embert is szándékától. Szörnyű lehet fiatalon meghalni! Az életet nem ismerve, az embereket szeretve, mindentől megválni, még gondolatnak is bor­zasztó. Hogy fájt szíve, ha látta, hogy Lajos mennyivel boldogabb mint ő. Ez legalább be­vallotta szerelmét, szeretve volt, s bár súlyo­san nehezedett rá azon tudat, hogy Irént el fogja­ veszíteni, legalább a jelenben élvezte boldogságát. Mert a leányka utolsó perczig benne találta fel mindenét, de ő neki sem maradt egyéb vigasza, mint : a könyei. Midőn Irén kiszenvedett, Jenő, aki látta halálát oda ment, kezet szorított vele, s igy szólt : — Én is szerettem őt ! Könyei megeredtek, kirohant, s a háznál többé senki sem látta őt. Harmadnap Irén sírján találták átlőtt mellel, holtan. Lajos pedig félév múlva szép özvegyet vezetett haza — befelejtésül.

Next