Félegyháza, 1883 (1. évfolyam, 1-51. szám)

1883-06-10 / 22. szám

I. évfolyam. Előfizetési árak: Egy évre .... 4 frt. Fél évre.........2 fi­t. Negyedévre . . 1 fit. Szerkesztőság és ki­adó-hivatal a társa­­ság nyomdáj­ában [vasúti főút Hein­rich­hez], ide inté­­zendők minden a lap szellemi , anyagi ré­szét illető közlemé­nyek. 22. szám. Félegyháza, 1883. junius 104 TÁRSADALMI HETILAP. Menjelen minden vasárnap. Előfizetések eszkö­zölhstök helyben Klokner Ede könyv­kereskedésében 3 vi­déken minden lij­­tahivatlani. Hirdetésedre nézve a lap egy oldala 30 helyre van. beoszt­va, egy hely bélyeg díjon kívül SO kr. Kincstári bélyeg il­letmény minden hirdetés után 30 kr. Nyílttérijén egy sor 30 kr. Kéziratok viazaza nem adatnak. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten: Haasenstein és Vogler, Barna Tivadar, Bécsben: Haasenstein és Vogler, Daube, A. Oppelik H. Hrdlicka, Frankfurtban: S. L. Daube hirdetési irodákban. Kunfélegyháza, 1883. junius 6. Egy éve annak, hogy­'a város és a közbirtokosság között fennforgó vitás bir­tokkérdés a képviselőtestületi teremben kellőleg méltatván,pa­pírnak tárgyalása min­denkor a legnagyobb­, ér­­deklő­dést mellett folyt le. Városunk összes lakossága szintén mindenkor figyelemmel volt eme fontos tárgyban hozott határozatok iránt. Ennek tulajdonítandó ama sokszor és igen sok esetben tapasztalt elégületlenség, mely a kedélyeket szokatlan izgatottságba ejtvén, a dolgok további békés menetét nagyban akadályozta, s nem egy, a városra nézve előnyös ügyet hátráltatott. Amint lapunkban is jelezt­e volt, a f. hó 3-án tartott képviselőtestületi gyűlésben ismét tárgyalás alá vétetett a város és a közbirtokosság között fennforgó vitás biz­o­­­tokkérdésügy, melyben ismét el lett fogadva a múlt évben elfogadott egyezségi tervezet, mely szerint a közbirtokosság öröktulajdoni joggal átad Félegyh­áza városnak: 1.) há­rom üres házhelyet, 2.) a temető-nyomás dűlőben 12 hold 1506 négyszögöl, 3.) a kálvária-nyomás dűlőben 7 hold, 778 négy­szögöl, 4.) a temető-nyomás dűlőben 10 h. 1116 n. öl, 5.) ugyancsak a temető-nyo­más dűlőben 1270 n. öl, 6.) az epreskert­­muszáj föld dűlőben 2 h. 1182 n. öl, 7.) a muszáj föld dűlőben 96 h. 500 n. öl szán­tóföld és kaszalót, 8.) a közelhegyi 9 h. erdő és nádast, 9.) az alpári és csanyi út közt 12 h. szántóföldet s kaszálót, 10.) a p.­ferencszállási 20. dűlőben 5 h. 654 n. öl­­ szentkuti bucsujáró helyet, 11.) a nyomás dűlőben 598 h. 1540 n. öl legelőt, 12.) a szárazmalom és malomház nyomás dűlőben 80 n. öl és 85 n. öl telket, 13.) a nyomás dűlőben levő korcsmah­ázat és 200 n. öl telket, 14.) a nyomás dűlőben fekvő korcs­maházat és 300 n. öl telket és végre 15.) lemond a város elleni bárminemű készpénz­beli követeléseiről és igényeiről. A dolog természetéből önként kifolyó fontos gyűlés menetét a következőkben adjuk. Molnár István polgármester megnyit­ván az ülést előterjeszti, hogy a város és a közbirtokosság közt fennforgó birtokkér­­dés-ügyben a bizottság által tervezett egyez­ség, a 15. 1883 számú megyei végzéssel leérkezett 11.191/1883. számú belügyminisz­teri rendelet értelmében a mai napon fog újból tárgya­ltatni. Ennek folytán az ezen közérdekű ügynek tárgyalására vonatkozó ügyiratok, az ez előtt, körülbelül egy­ év alattiak egymásután való következőikben fognak a közgyűlés tájékozása tekintetéből felolvastatni. Ezt megelőzőleg Vona Mihály benyújtja a tárgysorozatban c) alatt jelzett indítvány­hoz pótlólag több birtokos által aláírt per­szüntető egyezséget, mely szerint ezek is a városnak a birtokosság által odaajánlott birtokokon kívül a pákából való illetősé-­­ gükről is lemondanak.­­ Továbbá írásban foglalt azon kérdést intéző elnöklő polgár­­mesterhez, hogy a 11.1911883. számú mi­niszteri rendelet értelmében Félegyháza város és az itteni birtokosság közti birtok­kérdés ügynél a barátságos egyezség meg­hiúsulását akadályozó körülmények elhárí­tására létetett-e intézkedés vagy nem. Ha igen, melyek azon intézkedések? — És, hogy a per esetleges eredményének a per­költségekhez való viszonyítása mellett léte­tett-e teljesen előkészített indítvány a kor­mány rendelete értelmében? Ha létetett, kérdi a polgármestertől, hogy azok, kik ezen indítványt készítették adósai-e a vá­rosnak, illetve redemptus birtokosok-e? — Végre szándékozik-e a polgármester a gyű­lésnek indítványt tenni az iránt, h­gy a­­ közbirtokosok perbefogatását elrendelő ha­tározat alapján tett, mintegy 3550 frtnyi perbeli kiadásokat kamatjaival megfizesse a város a kiküldött bizottságnak? Molnár István polgármester a követ­kezőket válaszolja: a) A város és a közbirtokosság közt fennforgó kérdés barátságos uton való meg­­ á­rsékgyirófa11 tárczája. (Feljegyzésre méltó adatok egy hírneves asszony életéből.) Egy cárné barátnéja. Az eredeti charakterek- s geniális tehetségek­ben túlgazdag 18-ik század egyik leghíresebb asszonya kétségkívül Daschkoff hercegné, Ilik Katalin cárnő barátnéja, kinek sorsa — összefüg­gésben az orosz történelem egyik nagyjelentőségű időszakával — még ma is teljesen érdemes arra, hogy érdeklődésünket nagy mértékben lebilincselje. E ritka nő, — kinek külső tevékenysége oly sikeres volt s ki saját személyes ügyeiben soha nem birt sikert felmutatni s ennek következtében valóban szánandó, szerencsétlen teremtmény volt, — szemeink elé varázsolja az orosz asszonyt, a mint népének művelődési mozgalmában részt­eie­sz's félelem nélkül lép ki a nyilvánosság elé, s a mellett megőrzi nemének méltóságát, erkölcs­tisztaságát, veleszületett jóságát, szerénységét; — egy emancipált nő, hibák s erkölcsi hiányok nélkül. Woronzofflloman­owhia Katalin, később Dasch­­l hercegné 1744-ben S.zent-Pétervárott született, volt Woronzoff gróf tábornoknak. A kis Erzsébet cárnő tartá a keresztvízre. C úrnő az udvarhoz vette, mig Ka­­­­imar bekövetkezett halála zoff kancellár vette ütött a fiatal leány külsőségek iránt Melancholikus lelkülete nem tűrte a mulatságokat, legütemeltebb könyvekkel foglalkozott, melyekre feláldozta összes zsebpénzét s valóban kevés né­hány év alatt 900 kötetből, álló könyvtára volt. Fiatalon, 16 éves korában lett Daschkoff herceg nejévé. E házasságot — teljesen ellentétben az akkor­ divó nagyúri szokásokkal — kölcsönös benső szerelem hozta létre; a fiatal asszony ma­gát a nap alatt a legboldogabb nőnek képzelé. E házasság állandó érintkezésbe hozo­tt a császári udvarral, hol ő is az ott uralkodott párt­körökbe csakhamar bevonatott. Péter nagyherceg nejével, II. Katalin, későbbi cárnővel — ki kor­látolt szellemű s nyers élveket hajh­ászó férjén jóval felülemelkedett — ellenséges lábon állván, mindenki tudta, hogy a nagyherceg csak a cárnő halálát várja, hogy nejétől megszabaduljon. Ez pedig határozottan feltette magában, hogy az ural­kodást — melyre magát hivatva érezé — semmi esetre sem adja fel s iparkodni fog a trónt telje­sen hatalmába ejteni. Daschkoff hercegnő esze rögtön s helyesen fogta fel a helyzetet. Lelkesült odaadással állott Katalin pártjára s a két egyen­­lelkületű asszonyt csakhamar szoros baráti köte­lék fűzé együvé. S ez által az első meghasonlás magvát ü­l­­teté el a fiatal hercegné, mert nénjének bájai elkábiták a nagyherceget, s mert atyja, valamint fivérei is Péter pártjára szegődtek; ígéretét bír­ván Péternek, hogy ez utóbbi trónraléptével a cár részükre a legnagyobb előnyöket biztosítandja. Az 1762-ik év január havában Erzsébet cárnő elhalálozván, az udvarnál lévő ellenséges pártok készültek a döntő harcra. A nagyhercegnő lakosztályának ajtói hemzsegtek a kémek zajától * * * s csak életveszély közt sikerült hozzá hatolni. Dacára ennek azonban Daschkoff hercegné — a mint a cárnő halálának hirét véve — sietett hideg éjfél­ben rögtön fenséges barátnőjének palotájába. Si­került neki akadálytalanul bejutni. — Léleksza­kadva rohant Katalin hálótermébe s igy szólt : „A cárnő meghalt, ön veszélyben forog, száműze­tés s bebörtönzésről beszélnek, a mit szándéko­zik tenni ?“ „Engedek az események folyamának, nincs erőm úszni az ár ellenében,“ válaszoló Katalin lemondólag. „Akkor barátjainak kell önért síkra szállni“ folytató a hercegné. S be is válta szavát. — A fiatal, alig 19 éves asszony volt lelke az uj cár elleni összesküvésnek, ki most III-ik Péter név alatt a cári trónra lépett. Mig III-ik Péter — azon határozott szándékkal szivében, hogy nejét eltaszítja s Daschkoff hercegné nénjét veszi nőül — hasztalanul igyekezett a bátor összeesküvőnőt pártjára vonni, láthatóan működött emez barát­nője Katalin javára. — A habozás és vo­nakodás Péter részéről lehetségessé téve a her­cegnőnek a forradalom tervét Katalinnal megbe­szélni s előkészíteni. 1762. év július hó 9-én kitört a forradalom. Daschkoff hercegné egyenruhát öltött s maga állt a gárda élére. Péter ezredest sikerült neki teljesen tönkre verni. Másnap dél­előtt 10 órakor a harc eldőlt, még pedig Katalin javára. III-ik Péter trónjától megfosztatott s he­lyébe Katalin — e néven Il-ik —■ Oroszország cárnőjévé kikiáltatott. Hála teljesen ölelé át az uj uralkodó bátor barátnőjét s rögtön kinevezé­tt első udvarhölgyévé, sajátkezű­leg tüzé fel mellére a Szent-Katalin-rendet s ezen szavakba k­ezdett benne. Lapunk mai számához egy fás iv melléklet van csatolva.

Next