Félegyháza, 1883 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1883-04-22 / 15. szám
7 . I. évfolyam. 15. szám. Félegyháza, 1883. április 22. 1________________________________. Előfizetési árak: Egy évire .... 4 IVt . Fél évre.........2 frt. Negyedévre . . 1 frt. Előfizetések eszközölhetők helyben Klökner Ede könyvkereskedésben s vidéken minden postahivatalnál. I Hirdetésekre nézve a lap egy oldala 30 helyre van beosztva, egy hely bélyeg díjon kivül 30 kr. Kincstári bélyeg il-l lotmány minden hirdetés után 30 kr. I Nyilttérben egy sor 30 kr. Kéziratok vlazaza nem adatnak. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban. Budapesten: Hausenstein és Vogler, Barna Tivadar, Bécsben: Haasenstein és Vogler, Daube, A. Oppelik H. Hrdlicka, Frankfurtban: S. L. Daube hirdetési irodákban. Szerkesztőség és kiadóhivatal a társaság nyomdájában [vasúti fönt Heinrich ház], ide intézendők minden a lap szellemi s anyagi részét illető közlemények. TÁRSADALMI HETILAP: 3seltjelen minden vasárnap. .0 M Felhívás a „felvidéki magyar közművelődési egye sület“ érdekében. Századok merültek el az idők feneketlen tengerében, de oly nyomtalanul egy sem tűnt el, hogy a magyar nemzeti lelkesedés egy-egy dicső fellobbanásának emlékét hátra ne hagyta volna az utókor nemzedékének számára, amely azután újra gyújtson, újra lelkesítsen. Dicső volt a m magyar nemzet csodás támadatának napja, fényes dicsőséggel aranyozta be a letűnt századokat, legyen nagy és dicső a nemzetek életében számottevő, hatalmas korszak zárópillanata: az ezredik esztendő !És az lesz, érezzük, hogy az lesz. A magyar nemzeti lelkesedés, a magyar nemzeti öntudat az utolsó évtizedekben pihenőt tartott, s ezen időt és alkalmat a magyar nemzet vendégszeretetével és türelmével visszaélő nemzetiségi izgatók idomtalanul kizsákmányolták nemtelen céljaik előmozdítására. Nem fújtunk harci riadót, nem vertük félre a lármaharangot, ami történt, magától jött. Ioli történt ? . . . A nemzeti öntudatra ébredés szikrája, a magyar nemzeti lelkesedés villanyfolyama a pihenő nemzettest élete terén egyszerre csak végigszáguldott. Kárpátoktól Adriáig, Dévénytől Ciblesig, minden magyar szivet bűvös erő hozott heves lüktetésbe. Mi volt ez? . . . .Az ezredik esztendő varázsa! Mozgalom indult meg a hazában szerteszét, minden ponton. A hatalmas programmot megszülte a vajúdó kor méhe. A magyar állameszmét teljes érvényre emelni, a magyar nemzeti egységet megteremteni, a magyar nyelvet, mint az egyeséges állam és nemzet nyelvét fölényre juttatni, elszlávosodott magyar testvéreinket visszáraagyarosítani, szóval a második honalapítás nagy munkájából hozzá látni: ez az a programm, melyet a keletkezett hazafias mozgalmak sorrendjében legelső helyen az alakulóban levő „ Felvidéki magyar közművelődési egyesület,, irt zászlajára. Az egyesület alapszabályai a bemutatási záradékokal el lévén látva — csak hetek választanak el attól, hogy az egyesült végleg megalakuljon s hatalmas actióját megkezdje. A működés sikerét s annak csak meg- s kezdését is elsősorban a tagok tömeges jelentkezése biztosíthatja. Felvidék magyarjai!Ti az itteni politikai és társadalmi alakulatoknak közvetlen szemlélői vagytok, törekvéseinket ismeritek, a kor intő szavát megértitek; nem kell bővebben indokolnunk ama kérésünket, hogy sorakozzatok! Alföld magyarjai! kiket magyar dal altat el, magyar dal ébreszt föl, kik azt álmodjátok, hogy a felkelő napot magyar szó üdvözli s a lenyugvó naphoz magyar zeng búcsúszót: higyjétek el, hogy nem úgy van most, mint volt régen, ma már nem magyar tenger vizében huny el észak, kekelet, dél hulló csillaga,—ma már a Kárpátok kemény sziklafala nem állja, ki az északi kolesz döngetését, — ma már itt északon a vulkanizált hazafiság tűzköréből kell védfalakat vonnunk. A mi veszedelmünk a tietek is, a mi életünk a ti éltetek is. Érdekeink közösek. A felvidéki magyar áldozatkészségének fénye terméketlen, kopár sziklák ormairól tükröződik vissza; a ti végtelen rónáitokon hullámzó arany-kalászok tengere, mint a jó isten bőséges áldása, megkönnyíti nektek a hazafiai kötelesség gyakorlását. Kérünk hát titeket is, hogy iratkozzatok be egyletünkbe. Aki megértett minket, módjában is áll, de mégsem támogatja szent ügyünket, az ne mondja magát magyarnak Herceg Odescalchi Gyula s. k. a „Felvidéki magyar közművelődési egyesület “ ideiglenes elnöke. A „Félegyháza“ tárcsája. Katona József emlékezete. — Pályanyertes óda. — Jelige: „A koporsóból kitör és eget kér.“ Irta: Dr. Csengeri János. Saru megöleljék, fő fedetlen álljon: E ház a nemzet egyik temploma. És szájról-szájrallő zsolozsma szálljon . . . Itt láttál napvilágot Katona ! Eljöttünk ünnepelni születésed’, Tömjént s babért hoz áldozó kezünk — S végig sajog keblünkön egy bús érzet, Hogy mindent jóvá már így sem teszünk. Ki adna kárpótlást, ki adna néki Elomlott élete szenvedésiért ? Prometheus keblét ha kánya tépi, Vigasztaláshoz hol van a kiért? Ő is örök tüzet lopott a menüből Az alkotásnak vágya égető : Mit ér az eszme, hogyha szárnya lendül De nincs ember, a ki értené ? Megköveződöröm a vértanúnak, Az ige — tudja — meg nem hal vele, Vércseppei a merre földre hullnak, Fölenged az irigy rög zord tele. A támadás erőt fakaszt belőlük, Barátnál néha jobb az ellenünk . . . A közöny az, ami alatt ledőlünk, Mert ellenében nincs fegyverünk Közöny, mellőzés volt az ő jutalma, Fagyától lelke összedermedett. Ereje megtört és intetten halva Lidérc ült rajta Géniusz helyett. Szomorú élet! nincsen egy sugárka Lemondásának hosszú éjjelén. És nézd világ, mit hagy örökbe hátra . . . Bánk bánnak árnya lebben im’ elém ! Bánk bán! megrázó sziveket, veséket, „Sötét szövetség“ fényes bűnöse : Szavad királyi és királyi vétked, Balsorsod átka, melyre üldöze. Szegény Melindád hogy könyörg a porbul, S „az átkozott kis alvó mosolyog“ . . . Szememnek árja lassan csak kicsordul, Hogy úgy elomla boldogságotok. Oh szebb, dicsőbb a háladó utókor, Mint kortársaktól az elismerés. Hajh, mert lezúg a tapsviharja jókor, Szárnyát kibontja sötét feledés. Életben kín, halál után dicsőség : Ez földöntúli, messiási kéj. Öröklét pálmalombja várja hősét És fényre lobban rá a síri éj. Most élsz valóban drámánk Messiása, Éltedbel voltál sírba temetett. Ami megvalósult lelked áldomása És csillagot hat szárnyaló neved. A templom áll, a melynek papja voltál; Az oltárkép a te tragédiád. Ezernyi ajkról áldva zeng a zsoltár . . . S ki a szépért buzog: istent imád. Szülötte földed ünnepel örülve, Hazádnak szive földobog. Hívének nemcsak az nevez, ki szüle, Fióknak hívnak büszke századok. Reskbylosunk te ! üdvöz légy örökre ! Vezérlelked ha küzdeni tanít S megérik a fa pirkadó gyümölcse! Feletted földi élted kínait. Egy szerencsétlen királynő. (Történelmi vázlat.) (Vége.) Károly kormánya azonban a történtek után elégedetlen lett spanyolhon királyával s 1520-ban általános felkelés lett eredménye a hoszszas válságnak. A castiliai városok képviselői összeköttetésbe léptek a Tordesillasban tartózkodó királynővel, azt állítván, hogy Johanna lelki betegsége nem létezik; követelték tehát, hogy a spanyol trónt ő foglalja el. Johanna eleinte engedni látszott a felkelő országnagyok követeléseinek s késznek nyilatkozott — bár csak szóval — a spanyol trónt elfoglalni. — A képviselőknek azonban nem sikerült Johannát írásbeli nyilatkozatra birni, mely nyilatkozat proklamáció alakjában hirdettetett volna ki a nép közt. A királynő határozottan megtagadta a nyilatkozat aláírását. Kérték, hizelegtek neki, később midőn ez nem használt, fenyegették s végre kényszer eszközökhöz nyúltak, elzárták s megvonták tőle a táplálékot is, hogy őt rábírják az aláírásra, — de sikertelenül. Végre be kellett látniok, hogy lelkére csakugyan sötét felleg borult, mert józan észszel lehetetlen, hogy igy cselekedett volna. Ezek után tehát elfordultak tőle a képviselők is, magára hagyva őt tépelődésess agyrémeivel. Elmetompultságában mindinkább sülyedt, legörömestebbült egész napon át mozdulatlanul szobájában, melynek ablakán még a napfényt sem engedé behatolni. Tétlenül, mereven bámult maga elé, az elmúlt időkre gondolva. Gyakran még az