Félegyházi Hírek, 1988 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 1. szám

■ ■■■■MPH I. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM Ára: 5.0 Ft FCUC­ZI HÍR£K 1988. JANUÁR 19. Az olvasóhoz ismét van önálló városi újságja Kiskunfélegyházának. Nagy eredmény ez, ugyanakkor nagy felelősség is. Ered­mény, mert bizonyítja, hogy a városban a jó és közös­ségi célok érdekében mindig létrejön az összefogás anyagi, szellemi értelemben egyaránt. Felelősség, mert a lapot nagy várakozás előzi meg, sokrétű az igény, s a szerzők, a szerkesztést magukra vállalók mindenkép­pen ki akarják elégíteni az igényeket, szeretnének maxi­málisan megfelelni a várakozásnak. Azért hangsúlyoztuk, hogy ismét van önálló városi újság, mert nem ez az első. Hosszú és kacskaringós Kis­kunfélegyháza sajtótörténete, tele dicsérendő vállalko­zásokkal és sajnálatos bukásokkal. Száztizennégy évvel ezelőtt, 1874 januárjában jelent meg az első városi lap Félegyháza címmel, négy oldalon, heti egy alkalommal. Élt nyolc hónapot, a gazdasági válság csődbe juttatta Keniczky János laptulajdonost. De aztán újabb vállal­kozók és újabb lapok következtek, s azt lehet mondani, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal 1949-ig tartott a folyamat. Aztán jött a „mutáció”, a Félegyházi Köz­löny, amely ma is él, a Petőfi Népe különkiadásaként. Mindezt csak azért mondtuk el, hogy érzékeltessük: a városban mindig élénken élt az igény a helyi lap iránt, s ez az igény teremtette meg végül azt az össze­fogást, amelynek eredményeként a mai naptól kétheten­ként egy alkalommal kerül az olvasóhoz a Félegyházi Hírek című városi újság. Milyen lesz ez a lap, miről és kikhez fog szólni? Ez az első és egyetlen kérdés, amely kezdettől foglalkoz­tatja a szerkesztésben közreműködőket. A válasz le­hetne rövid is: jó újságot akarunk készíteni. De milyen a jó újság, mikor mondhatjuk egy városi lapról, hogy jó, tartalmas? Csakis akkor, ha az olvasók — a Kiskunfél­egyházán és a környező településeken élő, dolgozó em­berek — választ találnak benne azokra a kérdésekre, amelyek érdeklik — érintik őket. S ebben a körben gondolkozva már jóval több, nehezebb munkája van a szerkesztőnek. Mert az embereket szinte minden ér­dekli, de mindennek a megírását egyetlen lap sem vál­lalhatja. Tisztázni kell tehát a lap arculatát, profilját. Ez szinte önmagától adódik, hiszen a Félegyházi Hírek városi lap, beleértve ebbe a Kiskunfélegyházához, mint körzetköz­ponthoz tartozó településeket is. Így tehát természetes, hogy a város és a községek életéről, munkájáról, az ott élő emberekről fogunk írni. Olyan ügyekről és esemé­nyekről, amelyek az egész lakosságot, vagy azon belül egy egy termelő, szolgáltató, művelődési közösséget érin­tenek, tehát közügyek. Szeretnénk folyamatosan bemu­tatni olyan embereket, akik kitűnnek a munkában, dol­gozzanak az élet bármelyik területén. Szándékaink sze­rint természetesen ápolni fogjuk a város múltját, érté­kes hagyományait. Bemutatjuk a múzeum kincseit, sor­ra vesszük — az évfordulók kapcsán — az itt élt, szüle­tett, alkotásaival ide kapcsolódó személyiségeket: író­kat, tudósokat, művészeket. Nagy és fontos feladata a lapnak a várospolitikai kér­désekben történő tájékoztatás, a demokratikus döntések jó előkészítése. Ezt a célt szolgálja majd a közérdekű olvasói levelek közlése és az illetékesek arra adott vá­laszainak ismertetése, szóljon az út- és járdaépítésről, gáz- vagy vízvezetékről, építési telkekről, határidőkről, tanácsi határozatokról, közlekedésről, óvodáról, egész­ségügyről stb. Ahhoz azonban, hogy elhatározott szándékainkat meg­valósíthassuk, tehát nagyon őszinte, nyílt szellemű, a bírálatot is vállaló újságot tudjunk átadni az olvasók­nak, szükséges a városban és a környező községekben élő, az íráshoz hajlamot és szükséget érző emberek közreműködése: várjuk az olvasók leveleit, észrevéte­leit, javaslatait, az olyan írásokat, amelyek „nyomda­­festékért kiáltanak”. Mert a jó újságnak az is jellem­zője, hogy legtöbb olvasója egyben munkatársa is. Köszöntjük tehát mai olvasóinkat, holnapi munkatársa­inkat. G. S. Maratoni teremfoci Karácsony előtt játszották le a Darvas József álta­lános iskola tornacsarnokában az immár másodízben megrendezett 24 órás focimérkőzést, amelyet a Club 84-Móraváros gárdája 220—196 arányban nyert meg a Lakótelepi SE I—II ellen. Képünkön a két csapat játékosai. (Sportösszeállításunk a 4. oldalon.) (Farkas Tibor felvétele) Új tanácselnök városunkban A nyugdíjba vonult dr Dobos Ferenc he­lyett január 6-án tar­tott ülésén dr Kar­dos Andrást válasz­totta meg elnökének a Városi Tanács. Dr. Kardos András 1947-ben Kiskunfél­egyházán született, kereskedő családban. Általános iskolai tanulmányait szülő­városában, a közép­iskolát Szegeden vé­gezte. 1971-ben szerzett jogi diplomát a Sze­gedi József Attila Tudományegyetemen. Rövid ideig a Bács- Kiskun Megyei Ta­nácsnál dolgozott, majd 1974 november végéig a Kiskunfél­egyházi Vörös Csil­lag Mg. Tsz-ben volt jogtanácsos. 1974. december 1. óta a Kiskunfélegy­házi Városi Tanács dolgozója. 1974-től 1980-ig az Igazgatási Osztály vezetője volt a tanácsnál. Az 1980-as válasz­tásokon tanácstaggá választották meg, a tanácstestület pedig 1980. június 16-i ülé­sén elnökhelyettesévé választotta. 1985-ben újjává­lasztották tanácstag­nak és elnökhelyet­tesnek. Mostani el­nökké választásáig ezt a funkciót töltöt­te be. Az MSZMP-nek 1972 óta tagja. Eddigi munkáját több kitüntetéssel is­merték el. Kardos elvtárs nős, felesége kozmetikus. 2 fiúgyermekük van. Megválasztásához gratulálunk. Munká­jához erőt, egészsé­get kívánunk. GÁTÉR, KUNSZÁLLÁS, PÁLMONOSTORA Mit vár a tanácselnök 1988-tól? A múlt évben is a leggyakoribb téma volt a lapokban a nehézzé vált gazdasági helyzet, s vezető helyét bizo­nyára tartja még egy ideig. Azonban az új esztendő mindenképpen új korszakot jelent a népgazdaság tör­ténetében — reményeink szerint fontos lépéseket te­szünk a stabilizáció útján, a kibontakozás felé. A cél érdekében áldozatokat is vállalni kell: a tanácsi gaz­dálkodóknak például le kellett mondaniuk az állami pénzek egy részéről. Hogyan érintették az államháztar­tás hiányának csökkentésére hozott intézkedések a kis településeket? Ez is tükröződik azokban a válaszokban, amelyeket Gátér, Kunszállás és Pálmonostora tanács­elnökétől kaptunk. Kérdésünk: Ön mit vár 1988-tól? Urbán Istvánná, Gátér: — Községünk területét és lélekszámát tekintve a leg­kisebb Kiskunfélegyháza város vonzáskörzetében A VII. ötéves terv időszakára 1,5 kilométer szilárd bur­kolatú út kiépítését, 400 méter vízhálózatbővítést és két általános iskolai tante­rem megépítését irányoztuk elő. A tervidőszak első évében elkészült az út, 1987-ben pedig a vízháló­zatbővítés Az 1988-as évben nem lesz könnyű pénzügyi hely­zetben a tanács. Meg kell kezdenünk a tanterembőví­tést, ennek anyagi fedeze­tét a tanács e célra tartalé­kolt pénze, a megyei tanács céltámogatása és a teho biztosítja. Lakossági társadalmi mun­ka bevonásával fel kell újí­tanunk a legrégebben épí­tett és igen elhasználódott gyalogjárdáinkat. Közsé­günk 1987-ben bekapcsoló­dott az országos távhívó hálózatba. Reméljük, hogy a posta fejlesztési lehetősé­ge 1988-ban megengedi, hogy a lakosság telefonigé­nyét legalább részben ki­elégítse, ugyanis a közsé­günkben egyetlen magán­telefon sincs. — Összegezve: az 1938-as év igen nehéznek ígérkezik, de reméljük, hogy fegyel­mezett gazdálkodással fel­adatunknak eleget tudunk tennni. Mak­ány Ferenc, Kunszál­lás: — Elsősorban békét vá­rok, amelyre az elmúlt idő­szakban lezajlott szovjet­amerikai csúcstalálkozó után nagyobb esélyünk van. Másodsorban minél na­­gyob anyagi támogatást a község részére, amellyel ta­lán pótolni tudnánk azt a lemaradást, amely fennáll jelenleg falunkban a kör­nyező községekhez képest. Harmadszor pedig azt vá­rom, hogy a lakosság töb­bet tegyen egészsége meg­óvása érdekében, s ennek kapcsán még több egészsé­ges gyermek és felnőtt né­pesítse be Kunszállás és Fülöpjakab utcáit.­­ De visszatérve a rea­litások talajára szeretném, ha elképzeléseink, amelye­ket a község fejlesztése ér­dekében lakosaival együtt kidolgoztunk, minél előbb valósuljanak meg: a posta és a rendőrség épületének befejezése, ennek során a crossbar telefonrendszer beüzemelése; a fülöpjakabi részen az új orvosi körzet kialakítása; minél több ut­ca legyen kikövezve, minél előbb fel tudjunk építeni egy új kultúrházat.­­ Tisztában vagyunk az elkövetkezendő év nehézsé­gével, de azt várjuk a kor­mányprogramtól, hogy an­nak végrehajtása követke­zetes lesz. Várom olyan rendelkezés kibocsájtását, amely még jobban megszi­gorítja a munkaképes em­berek munkába állítását. A segélyek bérben realizálód­janak — ez a személyes vé­leményem. — Végül azt várom a jö­vő évtől, hogy be fogják jelenteni kormányszinten: az ország gazdasági helyze­te pozitív irányban válto­zott. L­aczkó Róbert, Pálmo­nostora: — Pálmonostora Bács- Kiskun megye 114 települé­se közül a dinamikusabban fejlődők között foglal he­lyet. Az alapellátás minden ágazatban biztosított, eh­hez rendelkezésre állnak a személyi és tárgyi feltéte­lek. A község komfort­­fokozata, s ezzel lakossá­gunk közérzete állandóan javult. 1986-ban bekapcso­lódtunk a nemzetközi táv­hívásba, 1987-ben a község belterületi lakosságából 170 családnak vált lehetővé a gázfűtés. Mivel ez utóbbi jelentős anyagi áldozatvál­lalást jelentett, kezdettől fogva nagyobb körültekin­tést, odafigyelést, meggyő­zőbb párbeszédet igényelt az érintettekkel.­­ Jelenleg leginkább az foglalkoztat, hogy a leszű­kült tanácsi pénzeszközök mellett, és a lakossági élet­­színvonal csökkenésével, hogyan tudjuk megvalósí­tani a VII. ötéves tervünk 1988-ra tervezett fejleszté­seit. Befejezésre tervezett a község vezetékes gázellá­tásának II. üteme, mely az áremelkedések miatt több anyagi áldozatvállalást kö­vetel a lakosságtól. Meg kell oldanunk intézménye­ink földgázhálózatról való fűtését. Halaszthatatlanná vált a vízműkapacitás nö­velése, mivel a 25 éve mű­ködő törpe vízmű műszaki állapota állandóan romlik, a vízigény viszont növek­szik. A főbb célok mellett ügyelni kell intézményeink szintentartására. A községi önkormányzat bővülésével hasonló gondok foglalkoz­tatják lakosságunkat is, mivel céljainkat közösen alakítottuk ki.­­ A megvalósítást befo­lyásolja az emberekben ki­alakult bizonytalanság, két­kedés a jövőt illetően. Az embereket az inflációtól való félelem hatja át. Csak tárgyilagos, hiteles tájé­koztatással lehet feladata­ink teljesítését elősegíteni. Óvni kell magunkat a szél­sőségektől. Nem dramati­zálni kell helyzetünket, ha­nem lelket önteni az em­berekbe, s az értelmes cé­lokra mozgósítani őket. A közérdekre nézve létfontos­ságúnak tartom a cselekvő szembenézést a reális hely­zettel és a kellemetlen fel­adatokkal egyaránt, önbi­zalom, közéleti bátorság, nyíltság, nyitottság az em­beri kapcsolatokban. A nap minden órájában tegyük dolgainkat, hogy kitűzött terveinket a kormányprog­ram célkitűzéseivel egye­zően valósítsuk meg. Ehhez kívánok minden magyar állampolgárnak, szűkebb közösségünk tag­jainak jó egészséget, békés, boldog új esztendőt! A. Tóth Sándor

Next