Félegyházi Közlöny, 2008 (17. évfolyam, 1-50. szám)
2008-01-11 / 1. szám
4. oldal Félegyházi Közlöny 2008. január 11. Petőfi Sándor 184 éve született Petőfi Sándor, aki nekünk, magyaroknak: ”a költő”. Azt mondják, hogy ez a tüneményes fiatalember, akinek szíve tele volt „napfényes mosollyal és haragos viharral”, az istenek kedvence volt. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Ezt az isteni fiút a magyarok istene azért küldte közénk, hogy öntudatra, önbecsülésre ébressze nemzetét. Azért jött közénk, hogy elhitesse: „a világ célja a boldogság, s erre eszköz a szabadság”, hogy elhitesse: „míg az ember boldog nem volt, addig meg sem halhat.” Ez a „mennyeien nagyságos suhanc” gyűlölte a tunya, mihaszna életet, de kitartóan hitt a cselekvés, a tett értelmében. Ez a fiú egész életében a szabadság és a szerelem vonzásában élt. Amikor ő megjelent költészetével a magyar életben, mindent beragyogott a fény. Mindenütt, ahol járt, otthagyott szellemének fényéből egy nyalábot egy-egy versben, vagy prózai írásban. Nekünk, félegyháziaknak a boldog gyermekkora való emlékezés legszebb versét hagyta: „Mint nyugtalan madár az ágakon, Helytáll helyre röpköd gondolatom. Szedegeti a sok szép emléket. Mint a méh a virágról a mézet, Minden régi, kedves helyet bejár... „Cserebogár, sárga cserebogár. ” Valaki azt mondta, hogy Petőfi Sándor és költészete úgy hozzátartozik az életünkhöz, akár a napfény, a fák, felhők, virágok. Ez a fiú azt hozta az életünkbe, a beszédünkbe, ami eddig hiányzott belőle. Ez a poéta írt egy 48 soros dalt, ami azóta nem hagyja a rabságba beletörődni a magyart. Ez a poéta felfedezte a mindennapi életet, ez a poéta méltóságot adott a mindennapi dolgoknak, egy esti borozásnak, egy baráti találkozásnak, egy magányos kőszentnek, a királydinynyés homoknak, a szamárkenyér hős tövében pihenő tarka gyíkoknak. Ez a poéta példát mutatott a küzdésből, a meg nem alkuvásból. Ez a fiatalember érdek nélkül szeretett mindenkit, aki méltó volt a szeretetre. Akit érdemeiért megszeretett, azzal önzetlenül mindenét megosztotta, még a dicsőséget is. Ez a fiú azt tartotta, hogy a tekintély nem kiváltság, hanem az érdemek jutalma. Versei, amiket csodaszép szíve kidobogott nekünk, itt élnek velünk, hogy nap mint nap jobbá tegyenek bennünket. Erősebb a hitünkben, a magyarságunkban. „De semmi kincsért s hírért a világon El nem hagynám én szülőföldemet, Mert szeretem, hőn szeretem, imádom Gyalázatában is nemzetemet!” Petőfi Sándor azért jött közénk, hogy hirdesse: ahol az igazság uralkodik, ahol „a szellem napvilága ragyog” a házak ablakán, ahol mindenkinek jussa van az emberhez méltó élethez, ahol a „barátságos meleg szobákban” boldogság tanyázik, ott van az „ígéret földje”. Ez az isteni poéta küldetésének tartotta, hogy földerítse az embereket. Eloszlassa a homályt, a sötétséget, s helyébe fényt, melegséget adjon. Petőfi a nemzeti önismeret alapja, de egyben a magunk megismerésének az alapja is. Petőfi az út önmagunk és a jövendő felé. Ez az egyenes és jellemes poéta örök minta arra, hogyan legyünk hasonlatosak Istenhez. Induljunk el az új esztendőbe a mi Petőfi Sándorunk szellemiségének iránytűjét követve: „Két csillag sugara Derengje át egünk Hon és erény legyen E két csillag nekünk”. Juhász István Évzáró tarhonya vacsora Hosszú évek szép hagyománya volt a Holló László Képzőművész Kör évadzáró „tarhonya vacsorája", mely a legutolsó alkalommal formabontóvá sikeredett. Remek összejövetel volt a december közepén megtartott rendezvény, de a menü „reform szellemében" átalakult, ahogyan a kör vezetője fogalmazott évértékelő beszédében . A baráti beszélgetésen túl a legfigyelemreméltóbb esemény a 2007-es esztendőközi eseményeinek számbavétele volt. Az alábbiakban érdemes betekinteni a beszámoló adataiba. 2007. márciusában Holló László születésének 120. évfordulója alkalmából rendezett átfogó kiállítást a kör a TEMI Szakmaközi Művelődési Házban. Majd egy fontos esemény következett, mely a közösséget alapjaiban érintette, ugyanis március 21-én megalakult a Kiskunfélegyházi Képzőművészeti Közhasznú Egyesület és több Holló-közi tag is kifejezte szándékát, hogy csatlakozni kíván az egyesülethez. A májusi városalapítók napi rendezvényen - objektív okok miatt - nem tudták folytatni a megszokott, hagyományos koronás kiállítást, ezért új helyszínt kerestek, hogy kapcsolatba maradhassanak a közönséggel. Végül is a volt Halászcsárda patinás épületében rendeztek meg egy ízig-vérig modern tárlatot. Ugyancsak ebben a hónapban volt a kör vendége két erdélyi festőművész, akiket a Móra Ferenc Közművelődésért Közalapítvány hívott meg alkotói hétre. A köri alkotómunka megismerése mellett a települések kapcsolatépítési feladatát is szorgalmasan végezték a kör lelkes tagjai. Városunkban első ízben rendezték meg a Bajusz Fesztivált, melynek ideje alatt a közösség vállalkozó tagjai nagyméretű városrajzokat készíthettek a közönség nagy örömére. Az Országos Képző- és Iparművészeti Társaság komáromi kiállításán Rátkai Zsuzsa, Pintér Anna és Molnár István kapott lehetőséget kiállítani. Tizennegyedik alkalommal rendezték meg Tiszaalpáron a nyári alkotótábort, ahol a budafoki alkotók mellett a kör tíz tagja is dolgozhatott. Az elkészült munkákat októberben a „Nyáridő” című kiállításon mutatták be a félegyházi közönségnek. Ezt a kiállítást a Művelődési Központ Ifjúsági és Közösségi Házában rendezték. Hogy a finom meghökkentés se maradjon el a szeptemberi libafesztivál ideje alatt tavaly másodjára rendezték meg az „Átjáró Galériát”, mely a Holló Ház udvari bejáratának falára kitett műveket jelentette. „A szokatlan környezet s az elmúlt évek tapasztalati inspirálják az alkotókat az újabb, érdekes installációs feladatokra” - fogalmazta meg Molnár István körvezető évértékelésében. Ezt követték az egyéni beszámolók, a baráti beszélgetések, de mindenekelőtt a 2008-as év legnagyobb eseményének a kapolcsi napokon való köri szereplésnek a felvázolása. A 2007-es évet lezáró Holló-közi rendezvényt Gulyás László és Kasza Ákos vezette kis együttes fergeteges hagyományőrző félegyházi betlehemezése színesítette. RF